Ahogy már minden Olaszország-rajongó tudja, errefelé mimózával köszöntik a nőket nőnapon.
A nőnap eredetéről több feltételezés van, az egyik hogy az 1908.- márc. 15-én a new yorki Cotton nevű üzemben bekövetkezett balesetben elhunyt többszáz nő emlékére kezdték el ünnepelni.
A mimóza, mint nőnapi ajándék, kimondottan olasz szokás, amelyet 1946-ban talált ki Teresa Masi, az olasz Nők Szövetségének (Unione Donne Italiane) vezetője. Olyan virágot akart ehhez az alkalomhoz rendelni, ami mindenhol megtalálható, és nem drága növény, így esett a választása az Olaszországban sok helyen szabadon növő mimózára.
És akkor essen szó a mimózatortáról is, ami közkedvelt édesség errefelé.
Nem egy tradicionális édességről van szó, ahogy a tiramisú esetében sem. Rietiben született az ötvenes években Adelmo Renzi szakács ötletéből, aki a saját éttermében árulta. Egy ideig csak a helyiek élvezhették, de 1962-ben Adelmo egy sanremoi cukrászversenyre is benevezte, ahol elnyerte vele az első díjat. A nevezést azzal indokolta, hogy a virágok városának, Sanremonak dedikálja a mimózatortát. És mivel a torta finom is volt, sikert aratott.
A torta piskótatésztával készül, amelybe crema chantilly-t töltenek. A crema chantilly főzött vaníliakrém és felvert tejszínhab keveréke, nagyon könnyű és finom. A torta tetejére összemorzsolt piskótát szórnak, ettől lesz a mimózakinézete.
Ezt az alapreceptet persze lehet ragozni, szokták is: likőrrel meglocsolni a tortatésztát, gyűmölcsöt vagy akár csokidarabokat is tenni a krémbe – érdemes próbálgatni, nagyon finom így is, úgy is.
Olaszországba jöttem 