Ügyintézés

Állampolgárság

Az előzményekről itt: a teljes sorozat arról, hogy mik a feltételek, milyen dokumentumokat kell összeszedni, hogyan kell beadnia kérvényt stb stb. 

Amikor beadtam az állampolgársági kérvényt, a prefektúrán szóban azt mondta az ügyintéző, hogy kb. 3-4 év várakozásra kell számítani. Hozzátette, hogy baloldali kormányoknál inkább 3, jobboldali kormányoknál inkább 4-5 év szokott lenni. (Ugye kinek mi a prioritása..). A törvény 730 napot, azaz két évet ad hivatalosan a kérvény elbírálására.

De 2014-ben 109 olasz állampolgárságra váró külföldi néhány szakszervezettel megtámogatva classa action-be kezdtek. Akkor 300 000 kérvény volt folyamatban. A bíróság végül nekik adott igazat, és megállapította, hogy nem törvényes 3-4-5 évig elhúzni az elbírálást, közben új és új dokumentumokat bekérni, amelyen sokszor pont azért járnak le, mert húzódik a procedúra. Az sem jogos, hogy a 200 eurós eljárási díj ellenére kapja ezt a kritikán aluli szolgáltatást az igénylő.

Így aztán 2014 óta a minisztérium plusz 30 embert állított az elbírálási munkára, és láss csodát, mostanság kb. 1,5 év után várható a válasz.

Eredeti cikk itt. 

 

Ügyintézés

Állampolgár – 6

LEADTAM A KÉRVÉNYT! 🙂

Hat hónap várakozás, papírok többszöri kikérése, egy csomó pénz (500+ euró) rááldozása után 5 perc volt, míg bevették a doksikat.

Közben a következőket tudtam meg:

– évente kb. 100 000 kérelem érkezik Rómába egész Oo-ból, amit összesen 30 ember dolgoz fel

– kb. másfél év lesz, mire küldenek egy levelet a kérelem befogadásáról

– kb. 4 év lesz, mire eldöntik, hogy megadják-e az állampolgárságot

– az elmúlt 8 hónapban Firenze megyében megkétszereződött a kérelmek száma, ezen maga az ügyintéző is csodálkozik. Firenzében ketten foglalkoznak a kérelmek befogadásával, és – ahogy én is tapasztaltam – 6-7 hónapra előre adnak időpontot. Most van két gyakornokuk, akit ráállítottak erre, ezzel meghírdettek 500 plusz időpontot (appuntamento) novemberre, ami 2 nap (!) alatt betelt.

–  ő úgy látja, hogy az uniós állampolgárok közül szinte csak arománok kérik az állampolgárságot, a többieknek nem olyan fontos, akkor sem, ha évek óta itt élnek.

Teljesen értelmes volt a nő, amin nagyon csodálkoztam, mert eddig bármilyen állami, polgármesteri alkalmazottal beszéltem ügyintézés céljából, mindig az volt az érzésem, hogy ezeket azt alkalmazottakat erősen kontraszelektálják.

Ennyi. Várhatok most újabb hosszú hónapokat.

Ügyintézés

Állampolgár-4

Amikor tegnap már éppen elkeseredtem volna, hogy én ebben az életben sosem fogok tudni egy állampolgársági kérelmet beadni, ahogy az lenni szokott, ismét történt valami.

Az történt, hogy a párom ráült  a telefonra, és mivel a firenzei prefektúra nem válaszol az illetékes telefonszámon, elkezdett telefonálni. Kisebb városokba, amelyek a honlapukon valami információt megjelentettek a kérelemmel kapcsolatban. Majd Firenze polgármesteri hivatalába (kapcsolgatták persze), ahol ugyan egyből elmondták neki, hogy ők ezzel nem foglalkoznak, még közvetítőként sem járnak el. DE:  adnak egy telefonszámot a prefektúrára. Nem azt, ami mindenhol szerepel, hogy ez ügyben hívható és ahol sosem válaszolnak. Egy másikat.

Namost ez már sokadik alkalom Oo-ban, hogy azt látom, mindegy, mi a szabály, mindegy, mi a szokás, egy dolog számít: nem szabad tágítani. Addig kell bárkinek a fülét rágni telefonon / személyesen, amíg nem ad egy használható információt. Adni fog, ez szinte 100%. Hívni kell a főnököt, a felettesét, mindenkit. Előbb vagy utóbb egyszerűbbnek fog nekik tűnni eljárni, mint továbbra is szenvedni a kedves ügyféllel.

Persze nem árt ehhez olasznak lenni, mert mégis más, hogy egy egyenrangú honfitársnak adnak infot, mint annak, aki esetleg hallhatóan külföldi és ki van szolgáltatva, kegyelmet keres, miután belebukott az egymásnak ellentmondó szabályokba és ügyintézőkbe.

Szóval adtak egy telefonszámot  a prefektúrán, amit – csodák csodája – felvettek!!!!

A pasi pedig elmondta, hogy időpontot kell foglalni, sőt adott egy egyből október 23-ra (szimbólikus? 🙂

És elég a traduzione giurata, azaz nem kell apostille, nem kell konzuli pecsét, semmi.

Ezt persze eddig is sejtettem, de ha az mondja, aki majd átveszi a kérelmet, az mégis más. (A lakcím szerint illetékes polgármesteri hivatal eljáró ügyintéző nénije meg kenje  a hajára az apostille-t, lehetőleg máma még).

Most tehát újra megvehetem Mo-n az erkölcsit és a családi állapot igazolást (majd nyáron), aztán fordíttathatom októberig.

Amit még mondott a pasi, és ami SEHOL SOSEM VOLT LEÍRVA: hogy mielőtt egyáltalán ügyintézésbe kezdenél, jelentkezz be a kérelem beadására. Mivel úgyis hónapokra előre tudnak időpontot adni, lesz időd a többire.

Szórakoztató ez az ország, mondom én mindig…

Összefoglalva, az alábbi dokumentumokat kell összeszedni (ha nincsen olasz házastársad, és legalább 4 éve residente vagy Oo-ban) : 

  • erkölcsi (MO – lejárati idő 3 hónap) + hiteles fordítása
  • születési anyakönyvi kivonat (MO – nem jár le) + hiteles fordítása
  • családi állapotigazolás (MO – lejárati idő 6 hónap) + hiteles fordítása
  • az elmúlt 3 év adóbevallásai (OO – min. 8500 euró bruttó éves bevétel)
  • attestato di residenza storica (OO – amit a residenza kérésénél kiadtak)
Ügyintézés

Állampolgár – 2

Ez egy hosszú saga lesz, mostanra már kiderült.

Az előzményekhez olvassátok el az év eleji bejegyzést, hogy lássátok, hogyan indult az ügyintézés.

A magyar részhez hozzátartozik, hogy a Magyarországon kikért erkölcsi bizonyítványt magyar címre postázzák, onnan küldték utánam ajánlva, és a kézbesítése két jó hétbe telt. Ez azért fontos, mert az erkölcsi 3 hónapig érvényes, tehát minden héttel ketyeg a virtuális óra…

De most persze az olasz rész kerül középpontba.

Összeszedtem az összes doksit (lista itt), és mielőtt pénzt adnék ki a fordításért, meg akartam kérdezni egy illetékest, hogy pontosan mit és hogyan kell lefordítani (mert erről nem szól a fáma a neten található dokumentumokban).

 

A lakcímem szerint illetékes polgármesteri hivatalnak van egy szolgáltatása, hogy segítsék az állampolgárságot kérő külföldieket. Írtam nekik mailt, amire nem válaszoltak tételesen, csak azt kérték, hogy menjek be személyesen. Nyitvatartás szombaton is. Remek, összeraktam mindent és most szombaton becsattogtam.

Azzal kezdődött, hogy elmondtam, miért jöttem, mire azt mondták, szombaton arra nincsen félfogadás. Mondtam nekik, hogy az általuk írt mailben viszont ők mondták a szombatot, mire azt mondták, hogy ja, akkor megkérdezzük a kollégákat.

Megkérdezték, így kerültem először egy olyan hölgyhöz, aki semmit, de semmit nem értett az egészből úgy, ahogy van. Megijedt és azonnal felhívott egy másik kolléganőt, aki éppen valahol piacolt a városban, de az ügyfél miatt visszajött dolgozni.

Ő, aki állítólag nagy tapasztalattal rendelkezik minderről, leginkább nem tudott kiigazodni a doksik között és a kérdéseket gyakorlatilag nem értette (sosem arra válaszolt, amit kérdeztem).

Így aztán biztos ami biztos alapon odaböffentette, hogy minden magyar dokumentumot a magyarországi olasz konzulátuson kell lefordíttatni ÉS a magyar külügynél apostille pecséttel elláttatni (ha minden igaz).

Mondtam neki, hogy a hivatalos eljárásrend szerint, amit mi végigolvastunk a neten, egyrészt a magyar dokumentumokat nem kell apostille-pecséttel ellátni (valami Hágai egyezmény szerint), másrészt az abszurd, hogy csak az olasz konzulátus fordítását fogadják el, és nem egy hiteles fordítást, amit pl. itt Olaszországban is megcsináltathatok. Illetve a két fentebbi eljárásból az egyiket szokták kérni, mindkettőt nem.     

Erre bedurcizott, és azt mondta, hogy márpedig ő mindent tud, és mindig így szokták csinálni. És neki rengeteg ilyen ügye van. Meg mertem kérdezni, hogy magyar is (mivel előtte azt sem tudta, hogy Eu-s állam vagyunk-e)? Válasz: természetesen igen.

Ebbe már nem mentem bele, de a kisvárosnak, jó, ha 6-8 magyar lakosa van, akik közül 2-3 már régesrég (EU-s csatlakozás előtt) állampolgár lett a férje révén, a többieknek meg eddig eszük ágában sem volt kérni az állampolgárságot. Szóval MIRŐL beszél? Valószínűleg még egyetlen egy magyar kérelmet sem látott, viszont az meg fárasztó neki, hogy utánanézzen, ránk is ugyanaz vonatkozik, mint mondjuk a marokkóiakra?

Ezen a ponton azt gondoltam, hogy hagyjuk a nénit, megyek egyenest a prefektúrára, végülis ők végzik a munkát, csak többet tudnak. (Persze azt gondoltam, hogy ha valakinek ez a munkája a városházán, hogy a kérelmeket segítse összeállítani és benyújtsa, akkor majd tudni fogja mi, merre, meddig, de ez kérem Olaszország, természetesen nem tudta).

Következik a prefektúra-kör, ami most nem hívható, mert csak kétnaponta két órát tart nyitva (nem szakadnak bele)….

 

Ügyintézés

Állampolgár – 1

Boldog, ügyintézèsben gazdag 2014-es évet kívánok mindenkinek, szeretettel.

Eldöntöttem, hogy idén kérvényezem az olasz állampolgárságot. Mások diétát fogadnak szilveszterkor, meg azt, hogy kevesebbet fognak inni és sárgára festik a körmüket. Én meg azt, hogy benyújtom a kérelmemet, halált és elszaladó kiadásokat megvető bátorsággal.

Az olasz állam elméletileg már állampolgárává fogadhat, mert EU-s állampolgárként több, mint 4 éve lakom itt állandó jelleggel. Adót is fizetek, nem követtem el bűntényt (egylőre, ha sok ügyintézővel lesz mèg  addig dolgom, fennáll a veszélye, de a kérelemre tekintettel most visszafogom magam).

Első lépésben online tudakozódtam arról, miféle papírokat kell beszerezni.

Mindenféle  hivatalos szervek oldalán találtam listákat, amiket összevetettem, kifiléztem, megcsócsáltam, mire összeállt, hogy nagyjából mit kell beadnom.

Ez most szépen hangzik, de egyáltalán nem vicces, hogy az egyik oldalon azt írják, elég a magyar állam által kiadott papír, máshol meg azt, hogy apostille pecséttel kell ellenjegyeztetni (de utána kivételek tekintetében átküld a C pontba, ahol először visszautal a B-be, majd azt mondja, nem kell).

Alkalmilag arról is beszélnek, hogy elég az autocertficazione, máskor kétszer kell ellenjegyeztetni. Most nem mondom el az ártatlan olvasónak, hogy ez micsoda rendszer itten, ez az autocertificazione, csak annyit, hogy sok hivatalos ügyintézéskor egyszerűen leírod, hogy te piros hajó vagy, vagy a mézes csokit szereted, aláírod és akkor az hivatalos iratként működik. De nem mindig. Logikátlan, hogy mikor igen.

Semmi listán nem szerepelt egyértelműen, hogy pl. az erkölcsi bizonyítványt én saját bevallással letudhatom-e. És ami még rosszabb, hogy ha elhiszem az egyik zavaros listáról, hogy igen, azt sehol nem említik, hogy ha hiányosan adom be a kérelmet, akkor van-e lehetőség a pótlásra. És hát vicces lenne, ha 3 év múlva azért utasítanák el a kérelmem, mert nem értelmeztem jól a hatvanadik kivételt.

Abból indultam tehát ki, hogy nem autocertificálok, mert egyszer az életben (most, befogadásomkor) csak meg kéne az olasz államnak tudnia, hogy tényleg hajadon vagyok-e, hol és mikor születtem, és büntetlen-e az előéletem.

Kezdtem tehát a magyar papírokkal.

1)      Családi állapot igazolás (3000 ft). Központi okmányiroda, lévén nem magyar ügyintézéshez kell a dokumentum. Gyorsan ment, a postára is odaértem 1 perccel zárás előtt, mert valami rejtélyes módon ebben a hivatalban mindenhol van bankkártyás fizetési lehetőség, csak a családi állapot igazolást kiadó ablaknál nincsen.  Tehát kitölt, postára rohan, visszamegy a papírért. Szólni kell, hogy mire kell pontosan, mert azt írják bele felhasználási célként.

2)      Születési anyakönyvi kivonat. Abban a faluban / városban, ahol a kórház van, ahol születtél (nem ott, ahol laktál rögtön utána). 2000 ft. Az ügyintéző az előttem levőt elhajtotta azzal, hogy nem működik a nyomtató. Mivel erősködtem, átült egy működő nyomtatóval rendelkező asztalhoz, ami tőle 2 méterre volt. De nagyon morcos volt, és utált erőst, hogy én erre kényszerítem.

3)      Erkölcsi bizonyítvány. Postán megveszed a kérelmet, 160 ft. Kitöltöd, befizetsz 3100 ft-ot, és mindezt feladod levélben. Aztán csak várni kell, hogy küldjék. (Egyszer már nekirugaszkodtam, akkor hamar megérkezett, de mivel cask 3 hónapig érvényes, lejárt, mire használhattam volna). Most várom, az ünnepek miatt nyilván lassult az intézkedés irama.

Most itt tartok e pillanatban, de tudom, mik a teendőim erre a hónapra Olaszországban.

1)      Itt is erkölcsit kérni (110-130 euró).

2)      Hiteles fordítások megcsináltatása. Ági, magyar honfitárs ezzel foglalkozik Toszkánában, legalább tudom, hogy vele csináltatom. Az ár nagyjából 100-120 euró lesz (illetékbélyegekkel, stb stb).

3)      Kérelmet kitölteni.

4)      200 eurót befizetni (még nem tudom, hogy. Elég vajon az átutalás? Meglátjuk. A postai ügyintézést alkalmanként 45 percnél kevesebb  idő alatt egyszerűen nem lehet abszolválni.)

5)     Legutóbbi  3 év adóbevallásait össszeszedni (amennyiben van elégséges bevételem. Van.)

6)    A letelepedési cím kérelmezésekor kiadott doksit előkaparni.

Az egészet benyújtani a prefektúrán. Hogy a magyar doksik eredetiben mennnek-e, ez eddig nem derült ki. Ahogy a hiánypótlás lehetősége sem.

De gyorsan kell eljárni, mert az erkölcsi 3 hónapig érvényes.

Biztos lesz pár köröm a prefektúrán. Majd beszámolok róla.

És hát ismét boldogat kívánok Nektek, ügyintézőset 🙂

images

Ügyintézés, Mindennapok

Állampolgárság

Mivel az előbb egy kommentelő kérte, kicsit utánanéztem: 4 év olasz  lakhellyel rendelkezés után lehet olasz állampolgárságot kérni. Azért így írom, ilyen kacifántosan, mert nem elég, hogy itt tartózkodsz 4 éve, a hivatalos időszámítás onnan indul, hogy van lakhelyed (residenza). Mivel én érkezésem után szinte azonnal intézni kezdtem a dolgot, és még így is 8 hónap kellett hozzá, hogy hivatalos papírt adjanak róla (egy év ahhoz, hogy kézbe kapjak egy olasz személyit – limitált jogokkal, de pont úgy néz ki, mint a rendes olaszok személyije), ez egyáltalán nem triviális.

Mondjuk eddig valamiért azt hittem, 5 év kell hozzá, de így akkor már én is kérhetek, valóban. Amíg nem lehetett, nem is izgatott különösebben a dolog. Dolgozom, ami jár (az a kevés), az jár, ami nem jár, az akkor sem járna, ha lenne olasz állampolgárságom. De pl. nem kellene állandóan újabb és  újabb tb-kártyát kérnem, azért, mert contratto a progetto-val dolgozom, hanem az alapesetben járna. Ha olasz lennék (vagyis kettős állampolgár, I mean, nem szándékozom lemondani a magyar állampolgárságomról :)). Most nagyon nehéz belegondolnom, hogy ismét bele kell ugranom a totálisan inkompetens, bugyuta és bürokrata nénikkel való alkudozásba arról, hogy elég jó vagyok-e olasznak. De ezzel együtt, sosem lehet tudni alapon, asszem veszek majd egy nagy levegőt, és nekiállok. Valamikor a közeljövőben.

Pl. ha házasodni akarnék, akkor egyszerűbb lenne az ügyintézés, mivel két olaszról van szó. De nem akarok házasodni. És most nem tenném hozzá, hogy jobb lenne Mo-n házasodni, mert ott nem kell 3 év separazione a válás előtt (meg sehol a világon, talán csak az iszlám országokban, de ott elég, ha a férj háromszor kimondja, hogy válni akar), valamint a gyerek jogait jobban figyelembe veszik magyar anya esetében a magyar hatóságok, mint az olaszok. Ezt most csak azoknak mondom, akik efelé tendálnak, hogy gondolják meg jól, ha olasszal házasodnak, mi várható egy válás esetén (esélye 50% körül, statisztikailag, csak hogy biztassalak titeket). Esetleg nem butaság Mo-n esküdni, mielőtt még olasz állampolgár leszel.

Na de mondom, sem házasodni nem akarok, sem gyerekünk nincsen, tehát ez nem probléma jelen esetben.

De: ugye az olaszoknak IMU-t kell fizetni (ingatlanadó). Ha olasz lennék, akkor a budapesti lakásom után is adózhatnék. Egy darabig abban a hitben voltam, hogy itt élő külföldiként nem kell. De természetesen tévedtem. Elméletileg az itt letelepedett külföldieknek is kellene adót fizetniük más országban lévő tulajdonuk után. Ami jogos, mert sok gazdag olasznak éppen külfödi ingatlanban áll a sok pénze, amit az olasz állam persze nem lát. De, felháborodom rendesen, hogy nem elég, hogy én itt rohadt sok albérletet kifizetek, még adózzak is az első lakásom után?

Utánanéztem ennek is.  Igen, kellene. De mivel az olasz állam e pillanatban nem tud arról hatékony információt adni, hogy mennyit ér egy lakás mondjuk Kisinyovban, vagy Burundiban (ráadasul évente up to date infoval kellene erről rendelkeznie, mert ez alapján fizetik az IMU-t), ezért leginkább mindenki szemérmesen elhallgatja ezt a dolgot.

Amíg nem kérdezik, én sem fogom mondani, még olaszként sem. Aztán majd meglátjuk.

Ti, akik már felvettétek az olasz állampolgárságot, meséljetek, mi miatt jó, hogy van, és miért esetleg nem? És mennyire volt macerás az ügyintézés?

italiano