Mindennapok

Nyári divat 2017

Az olaszok ugye minden évben lecserélik a gardróbjuk egy részét, hiszen a divatot követni KELL. Az idén mit is?

Pl. a szoknyanadrágot, amely lábszárközépig ér, és bő.

  

Ehhez jöhetnek a habos, zsabós ingek:

 

  

A ruhák hosszúak és lengék

Risultati immagini per abiti lunghi  

A szoknyák pliszézettek

A cipők viszont hangsúlyosak:

Risultati immagini per sandali 2017  Risultati immagini per sandali 2017

A fodrok pedig még a fürdőruhákon is megjelennek:

Ha még megvannak a ’80-as évekbeli cuccaid, lehet reciklálni 🙂

A végeredmény kb. ilyesmi lesz:

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

A képeket a http://www.bantoa.com oldalról vettem, ha érdekel a divat és öltözködés, érdemes ránézni…

Mindennapok

Divat

Olaszország a divat országa, itt mindenkiből süt az elegancia és az ápoltság… na jó, ez messze nem igaz, de azt nem tagadhatjuk, hogy a lakosság nagyobb százaléka figyel oda eléggé arra, hogy mit visel, mint esetleg más (északabbi) országokban.

Azt is észrevettem, mióta itt lakom, hogy a divat régiónként változik. Toszkánában általában mást lehet kapni, mint pl a riccione-i lungomare-n. (Meg Rómában is – aminek én egyelőre nagy fanja vagyok, olcsóbban és szép dolgokat lehet kapni, már ha van időm ezzel foglalkozni, mikor valami munkaügy miatt ott járok…) Ezért is van az, hogy időnként a sógórnőmmel kölcsönösen veszünk egymásnak apróbb dolgokat, amivel aztán remekül lehet feszíteni otthon (pl. kendők, táskák, apróságok), mert nem pont azt lehet fellelni a helyi piacon.

Namost — trárárárárá – új divathullám van az Adrián, ami itt még nem dívik (hozzáteszem, szerencsére). Míg az elmúlt években mindig azt láttam (és ez régiófüggetlen volt), hogy átlag olasz nő még az ajtón sem teszi ki a lábát smink és skatulyából kihúzott ruházat nélkül, ez  most radikálisan felborulni látszik. A legutóbbi Adria-parti látogatásaim során a sógórnőm minden egyes alkalommal macinaciban és edzőcipőben mozdult ki. Ő, aki vasalt fehér ing és szuperfarmer nélkül még a kétéves gyereket sem vitte le eddig a jatszótérre…

Na persze nem ám a kinyúlós térdű olcsóban, hanem minimum szupermárkás naci és  converse cipő (ez utóbbi színben harmonizáljon legalább a sállal).

Csekkoltam, minden barátnője így öltözködik. Munkába nem, de minden más nappali alkalommal. Szóval nem tévedés, most az amerikai sztárok macinacizása dívik – legalábbis a keleti parton. Errefelé még nem jutott el ez a dolog, és én személy szerint remélem, nem is fog..

Mindennapok, Tévé-kultúra

Ruhamánia

Azt hiszem, azt nem kell bizonygatni, hogy Olaszország a divatvilág egyik előkelő szereplője, elég a milánói divatiparra vagy egyes nagy márkákra gondolni, mint Gucci, Ferragamo, Armani, Versace, Prada…..

 

Ez persze a mindennapokba is leszivárog, egy átlagos olasznak fontosabb a jólöltözöttség, a divatkövetés, mint egy átlagos magyarnak (még ha ez a kategória nem is létezik 🙂

Én a mai napig nem értem, miért érdemes egy fél fizetést egy adott ruhadarabra rákölteni, márka ide vagy oda, és azt hiszem, ez már így is marad. Mindenestre ez itt elég gyakran előfordul, és nem csak a divatbolond fiataloknál. Nyilván itt is lehet antropológiai magyarázatot találni, a melegebb klímán élő, mediterrán populációknak fontos a külső tér és a (saját) külső, amit egészen másként élnek meg, kezelnek, értelmeznek. De most ne menjünk olyan messzire, hiszen van ennél egy primérebb ok is (amit a 20. században gyakran emlegettek a kapitalizmus kapcsán): a saját ország iparának védelmében érdemes otthon gyártott dolgokat venni, és ha itt a divatipar ennyire fontos szerepet tölt be a termelésben, hát azt veszik, adott esetben tehát a ruhát.

 

De az általános életszínvonal-esés azért ebben is érezteti hatását, itt is egyre többen vásárolnak outletekben, sőt, a piacokon is. Ahol aztán rengeteg kínai, de Olaszországban gyártott ruhát lehet kapni. Ez első látásra furán hangzik, de Pratoban a 200 000-es kínai közösség nagy része a ruhaiparban tevékenykedik (a középkortól erős textilgyártási hagyományba illeszkedve), sajnos sokszor kínai körülmények közt, ám a gyártott ruhára teljes joggal teszi rá a „made in Italy”-t.

 

Az olasz divat egyébként még országon belül is változik – globalizáció ide vagy oda -, egészen más a kínálat Firenzében, Bolognában és Rómában – ez is annak köszönhető, hogy sok a kisvállalkozás, a helyben gyártó és eladó kis cég. 

És ha már a kis cégekről beszélünk, a nagy márkáknak bedolgozó kicsit sokszor a nagy márka jóváhagyásával adnak ki a piacra kicsit hibás (tehát a márkánál hivatalosan már nem árulható), de a rendes árukkal együtt, ugyanolyan körülmények közt készülő „hamis” termékeket, amit aztán a városokban cirkuláló feketeárusoknál fillérekért meg lehet kapni. Persze hivatalosan ez ellen minden nagy tiltakozik….

 

Van még egy érdekes tény: rengeteg olyan olasz márka van, amely nem gyárt hazai piacra, csak külföldre. Magyarország tipikusan az az ország, ahol sok olyan márkát találunk, ami tényleg olasz, de itt mégis teljesen ismeretlen. Továbbmegyek, nem is feltétlen lenne itt eladható, mert van különbség a két ország ízlése, öltözködési szokásai közt, és ez nem értékítélet, csak egy megállapítás. Az élelmes olasz ruhagyártó pedig kitalálta, hogy ha „made in Italy” felirattal jól el lehet adni a terméket, hát gyártsuk le itt azt, ami ott tetszik, és áruljuk.

 

A következő bejegyzésben összeszedem majd a Firenze környéki outleteket, ahol tapasztalataim szerint érdemes vásárolni J