Infrastruktúra

Ingyenes

Emilia- Romagna mindig is haladó szellemű (baloldali) régió volt, így nem csodálkoztunk nagyon, amikor elsőként Olaszországban idén májustól bevezették az ingyenes fogamzásgátlást.

Óvszerek, tabletta, spirál, hormontartalmú gyűrű, bőr alá helyezhető hormontartalmú implantátum – a választék nagy, és egy hónapja mindez ingyenes is a régióban a lakosság bizonyos csoportjainak.

Risultati immagini per impianti sottocutanei contraccettivi

Az ingyenességre jogosultak a 26 éven aluliak, az (akár még papír nélküli)  bevándorlók,  a nők 45 éves korig, ha munkanélküliek vagy ha válságban lévő szektorban dolgoznak, illetve ha a közelmúltban abortuszon estek át, esetleg nemrégen szültek.

Az okok nyilvánvalóak: sajnos a védekezés költségei nagyon magasak bizonyos társadalmi osztályoknak, amelyhez alkalmilag a kulturális tabu is hozzáadódik. (A fogamzásgátló havi ára 15-16 euró,  ehhez jön az orvosi vizsgálat díja – Olaszországban van vizitdíj). Ezen kívül a statisztikák azt mutatják, hogy ott születnek meg inkább a kívánt gyerekek, ahol a védekezésben is segít az ellátórendszer, illetve statisztikai adat az is, hogy a régióban lakó nők 31%-a esett már át abortuszon, amely nagyobb testi és lelki veszélyekkel jár, mint a megelőzés,

Egyelőre sajnos még csak kevesen tudnak róla a régióban, de az egyik rendelőben, amely (természetesen név nélkül) nyilatkozott az eddigi tapasztalatokról, már 103 fő vette igénybe az ingyenes megoldásokat. Legnagyobb részük 14-19 éves korú lány, szinte mind olasz,  csakúgy, mint a tizenegynéhány 20-26 év közötti fiatal nő.

A régióban egyelőre 12 rendelőben lehet igényelni a szolgáltatást, de szeretnék kiterjeszteni  a patikákra is.

 

Ahogy egy nőszervezet, az Unione Donne Italiane egy közleményben kiemelte,  “nem felejtjük el, hogyan mentek a dolgok, amíg az abortusz illegális volt (éppen idén 40 éve, hogy legálissá tették), és a tablettához sem lehetett hozzájutni (1971-ig). Tüntettünk akkor is, de most már jóval messzebb kell mennünk. Ha van ez a lehetőség, a nőknek tudniuk kell róla.”

Forrás: http://ricerca.repubblica.it/repubblica/archivio/repubblica/2018/06/10/contraccettivi-gratis-agli-under-26-ma-in-emilia-sannoBologna09.html

Infrastruktúra

Az olasz egészségügyről

Amihez szerencsére eddig nem sok szerencsém volt, azért sem, mert amit lehet, Magyarországon oldok meg (fizetős szolgáltatással), vagy ha nem súlyos a dolog, egyszerűen nem megyek orvoshoz. Nem véletlen…

ragtapasz

Mindenekelőtt fontos tudni, hogy az olasz egészségügyi rendszer meglehetősen komplikált, elég drága, de a statisztikák szerint nem annyira rossz. Az EU-s országok eü rendszereit összehasonlító tavalyi tanulmány szerint Nyugat-Európa  északabbi országainak (bismarck típusú), egészségügye jobban szuperál, mint a déli országoké (ahol a Beveridge típusú dívik). E két rendszer két alapvető paraméterben különbözik, az első a finanszírozása, a második az ellátásra jogosultság alapján. A Bismarck az egyéni befizetésekre alapuló, azt számon tartó, annak alapján adott szolgáltatásokat nyújtó rendszer, a második a “mindenkinek egyformán jár minden, befizetéstől függetlenül” szemléletű rendszer (ún, universalistico).

A fenti tanulmány azt is megállapítja, hogy a Bismarck rendszerben jóval többet költenek az egészségügyre, de annyival nem jobb az ellátás. Az ördög persze mindig a részletekben rejlik…

Olaszországban minden állampolgárnak alanyi jogon jár a tessera sanitaria és az ellátás. (Mivel rengeteg a feketemunka, meg a htb nő, valószínűleg kisebbfajta tragédia lenne, ha ezen egy nap változtatni akarnának). De ez “alulnézetből” korántsem jelenti azt, hogy minden rendben.

A fenti tanulmány több szempontot figyelembe véve hasonlított egymáshoz az eü rendszereket. Ezek a szempontok a következők:

  • betegjogok ismerete, érvényesítése
  • hozzáférés, várakozási idők
  • gyógyítás eredményessége
  • a szolgáltatások köre (mennyi és milyen vizsgálat, kúra) és hozzáférés
  • megelőzés
  • gyógyszerek (mennyi, miféle, milyen áron, ki fér hozzá)

Nem mennék végig az összes kritériumon, csak néhányat emelnék ki, amiről van tapasztalatom (érdemes megnézni a tanulmányt – aki tud angolul-, érdekes adatokat tartalmaz).

Kezdjük rögtön a hozzáférés nehézségével. Ha az ember “normál úton” bejelentkezik egy szakorvoshoz, mert valami gondja van, vagy a háziorvosa küldi tovább egy specialistához, akkor felkészülhet jó hosszú várakozásra. Ez többek között azért is van így, mert rengeteg (drága és akár felesleges) vizsgálatot elvégeztetnek az emberrel, még sokszor akkor is, amikor egyszerű lenne a diagnózis, és nem merül fel valami nagyon fura, nagyon kacifántos betegség gyanúja. (Pl. a páromnak ínhüvelygyulladása volt, teljesen átlagos, igen gyakran előfordul ülőmunkánál, de ennek ellenére nemcsak megröntgenezték, hanem CT-t is végeztek a vállán, ami ugye jó drága vizsgálat. Mindegyikre heteket kellett várni, így szépen eltelt 2 hónap, mire a leletekkel a kezében eljutott a fizioterápiára).  Ezek persze méregdrága vizsgálatok, adott szakembert és gépeket kell hozzá biztosítani, ezért tehát nem lenne indokolt ilyen bőkezű használatuk. De térjünk vissza a hozzáféréshez.

Mivel ennyit kell várni (heteket, hónapokat), a legtöbb ember megkerüli a háziorvost, szakorvost, és elmegy az ügyeletre. Ahol egyrészt a nála sürgősebb esetek elől fogja a helyet, de fél-egy nap várakozással bejut a rendszerbe (mondjuk hetek, hónapok helyett). Persze ennek megfizeti az árát, mert ha nem indokolt a sürgősség, akkor ticket-et kell fizetnie (40-60 euró). De egy dolgozó embernek (aki nem akar hónapokig hánykolódni a rendszerben, adott esetben fájdalommal) ez messze megéri.

Ez a hozzáférés dolog tényleg elég gáz, nekem az egyetlen alkalommal, mikor torokgyulladással a háziorvosomhoz fordultam volna (akit még sosem láttam, azóta sem), akkor két hétre előre adott volna időpontot. Mivel nem múlt, elmentem egy másik falu orvosához, aki a párom barátja és úgy megvizsgált, írt gyógyszert, hogy nem maradt nyoma a rendszerben, mert ott épp nem is lettem volna ellátásra jogosult, másik régió lévén. Ez is korrupció ugye. A következő alkalommal, mikor influenzás voltam, már nem is próbálkoztam a háziorvosommal, kifeküdtem magam egyedül otthon. (Mivel nem vagyok alkalmazott, még igazolni sem kell, hol voltam. Ez ám a költséghatékony megoldás: ezek a jogtalan atipikus dolgozók a nehezen hozzáféhető orvosi ellátással maguktól döntenek úgy, hogy amíg lehet, nem mennek orvoshoz. És mindjárt mennyit spórolt a rendszer, háddenem? Majd szépen rákölti a minden szirrel-szarral orvoshoz rohangáló, ott szociális életet élő nyugdíjasra, meg a mindenre jogosult dolgozókra.)

Egy szó az “ingyenességről“, amit az olaszok elég sajátosan értelmeznek. Ingyenes ellátás nem nagyon van, csak talán akkor ha tényleg nagyon sürgős esetben kerül az ember a sürgősségire (kb. a halálán van).  Minden egyéb esetben (az ügyeleten is, ha nem nyilvánítják valóban sürgősnek az esetet) fizetni kell a ticket-et. Ennek összege igen változó, régiótól és szolgáltatástól függ. Csak példát tudok mondani: amikor kibicsaklott a bokám és éjjel rettentően fájt, akkor 46 eurót kértek a sürgősségin, a párom inhüvelygyulladásával a sürgősségin 60 euró volt a ticket. De egy komplettebb vizsgálatokat szolgáló vérvétel is lehet 60-70 euró ticketileg. (Na ennél sokkal olcsóbb Mo-n elmenni magánúton.)

Vannak kedvezmények:

  • ha valaki sokszor megy orvoshoz és elér egy bizonyos ticket-összeget, mert mondjuk krónikus beteg,
  • gyerekeknek ingyenes 6 éves korig, munkanélkülieknek is, ha valakinek kicsi a jövedelme és nincsen vagyona, kérhet mentességet/olcsóbb árakat (van, amit autodichiarazione-val intéz az ember, van, amihez mindenféle igazolásokat kell beszerezni a jövedelmi helyzetről vagy a vagyoni helyzetről)
  • többmindent le lehet írni az adóból (pl. ha éves szinten több, mint 250 eurót költesz gyógyszerre), ami azt jelenti, hogy gyűjteni kell a számlákat, és a következő évben egy részét levonhatod az adóalapodból.

Így leírva is igen bonyolultan hangzik, hát élőben még macerásabb. Mindenféle igazolásokat beszerezni, kiadásokat nyilvántartani, adóbevalláskor megfelelő helyre beírni, persze úgy, hogy mint minden más ügyben, itt is állandóan változik a jogszabályi környezet. (Magunk között mondva, annyira bonyolult a dolog, hogy csak akkor éri  meg vele foglalkozni, ha tényleg sok a kiadásod, vagy nagyon ráérsz ezek után rohangászni. De lehet, hogy épp az elrettentés a cél? Ha nem az, akkor csak simán szívatják a kedves polgárokat.)

Ha bekerült a beteg a rendszerbe, akkor jön a bonyolult és macerás kihez, mikor, hova kell menni. Méghozzá nagy mennyiségben. És mert az olasz orvos fél, hogy feljelentik, hogy műhibaperbe keveredik (bár jó magas biztosítást is fizet emiatt), ezért inkább még előír egy plusz kezelést, ciklust, akármit, nehogy azt mondhassa bárki is, hogy nem tette meg a megtehetőt. Így aztán Olaszország az az ország, ahol eszméletlen sok kezelést kíírnak, ha kell, ha nem (pl. jelentősen több kemoterápiát, mint a hasonló esetszámokkal rendelkező országokban).

Nagy probléma még, hogy mivel az ellátás szervezése régiós szinten megy, az ellátás minősége nagyon nagy eltéréseket mutat (hogy hogy nem az északi régiók ebben is jobban teljesítenek). Ezért aztán aki teheti délen, valami trükkel északra igyekszik orvoshoz (rokonhoz bejelentkezés, ismerős ismerőse rendszer…)

A korrupció veszélye jelentős Olaszországban (meg Spanyolországban), és törheti az ember a fejét, hogy hogy lehet, hogy Szicíliában ugyanazt a kötszert kétszer annyiért veszik meg, mint Milánóban (mármint a kórház, hivatalos közbeszerzéssel). Lenne egy tippünk, nem?

Korrupció nemcsak a beszerzések és szolgáltatások árát jelenti, hanem azt is, hogy ha nehéz bejutni egy szakorvosi ellátásra, akkor megkeresed az ismerőst, aki ebben segíteni tud (ápoló, orvos stb).

korrupcio

 

Kimásoltam a korrupciós diagramot, amely annál magasabb a korrupciót jelez az adott országnál, minél alacsonyabb a piros vonal. Nagy általánosságban elmondható, hogy minél szegényebb az ország, annál nagyobb a korrupció, de kivétel ezalól Görög- és Olaszország, ahol nem ez a korreláció jellemző (azaz van pénz az egészségügyben, illetve nem szegény az ország, de igen korrupt az egész rendszer).

Végül idetenném még a bejegyzés elején leírt kritériumok mentén összegző diagramot, ahol valljuk be, Olaszország sajnos nem az előkelő helyek egyikén áll.

altalanos ertek

De legalább jó sokban van nekünk, akik egyáltalán fizetnek adót és tb-hozzájárulást.

A tanulmány itt található. 

Régebbi bejegyzés az orvosokról és ápolókról itt. 

 

Ügyintézés

Olasz tb-kártya

A tb-kártyáról már többször írtam, hogy ideérkezvén hogyan tudod megszerezni, hogyan tudod megújítani, ha dolgozol, mik az EU-s szabályok (meg itt is).

Egy blogolvasó megírta, hogy mit lehet tenni, ha már itt vagy residente egy ideje, de e pillanatban nincsen munkaszerződésed (de volt a múltban). Íme:

“Ha EU-s állampolgár vagy és van olasz residenzád, akkor (fizetés ellenében) megcsinálhatod az ASL-nál az iscrizione volontaria ai S.S.R. (Servizi Sanitari Regionali)-t.

Az egy évre befizetendő összeg megállapítása az előző évi jövedelmed alapján történik (azt hiszem, annak 7,5 %-a), azonban semmi esetre sem lehet kevesebb, mint 387,34€.Ezt fehér postai csekken kell elutalni a Regione részére (az ASL-ban megmondják a pontos koordinátákat).

Ezzel a befizetett csekkel vissza kell menned az ASL-ba az anagrafe sanitariába, és ott azonnal megcsinálják a beiratkozást, választhatsz háziorvost, megkapod az ideiglenes Tessera Sanitariát (a “valósat” nekem kb. 1 hét után küldték ki a lakcímemre), amely azonnal érvényes, és odaadják a Documento per l’assistenza sanitaria nevű könyvecskét is (amelyet magaddal kell vinni, ha orvoshoz mész).

Nekem legalábbis így zajlott (Toszkána régióban lakom). Utolsó megjegyzés, figyelem, a biztosítás bár 1 évre érvényes, viszont ezalatt naptári évet kell érteni (tehát jan.1-től dec.31-ig). Pl. ha most szeretnél beiratkozni, ugyanazt az összeget kell megfizetned, mintha jan.1-je lenne, viszont ugyanúgy csak dec.31-ig vagy biztosított.
Remélem, tudtam segíteni, sok sikert az ügyintézéshez!”

Ügyintézés, Mindennapok

Az olasz egészségügyről

Az olaszok, mint sok másra, az egészségügyükre is büszkék, ugyanis ahogy mondják, „mindenkit ellátnak”, és – főleg északon – jó minőségben.

Azért a kép nem ilyen egyszerű…

Egyrészt itt már van ticket (vizitdíj), illetve hosszú-hosszú várólisták – meg még mi minden, pedig csakis állami kezelésű az egészségbiztosítás, de államilag megrendelésre „bedolgozhatnak” a privát egészségügyi szolgáltatók is.

Alapvetően ott van joga az embernek (majdnem ingyen) az ellátásra, ahol papír szerint lakik. Az intézmények kezelése, fenntartása régiós kompetencia, tehát régió szerint osztanak el mindenkit. Ha a régiómban megyek orvoshoz, akkor csak a ticketet kell fizetni, ennek összegéről a fenntartó dönt (azaz régióról régióra változik), átlagban 20 és 40 euró között mozog. Viszont az államilag finanszírozott ellátásra sokszor sokat kell várni. A páromnak vállproblémái vannak, és januárban, amikor megpróbált bejelentkezni egy ultrahangra, a legkorábbi időpont a június lett volna. Mivel ezt nem akartuk kivárni, elkezdtünk fizetős helyet keresni. Ott az az érdekes helyzet állt elő, hogy az állami kórházak folytathatnak magán-, azaz fizetős praxist is, tehát a nap egy részében jönnek a ticketes betegek, a másikban meg a fizetősök. Namost ennél butább törvény nem nagyon van, mert ugyan kinek nincs annyi esze, hogy ha hosszú várólistám van a nem fizetősöknek, akkor azok, akik megtehetik, úgyis eljönnek magánúton, tehát fizetni fognak. Egyetlen dolog ellensúlyozza ezt a tendenciát: az, hogy (mint mindenhol a világon) az állami szolgáltatás nagyjából kétszerannyiba kerül, mint a magánkórházban. Végülis lehet, hogy erre gondoltak azok a közgazdászok, akik szerint a piac meg a ki tudja mi, majd úgyis beszabályozza az árat, illetve ebben az esetben a páciensek számát.

Na de térjünk vissza az ominózus ultrahangra…

Firenze környékén a legolcsóbb ultrahang 60 euró volt, Bolognában találtunk negyvenkettőért. Ha egyébként nem járnánk állandóan Bolognába, akkor valószínűleg nem érné meg 200 km-t autózni oda-vissza, de mivel mi sokat megyünk, végül emellett döntöttünk. Ez már majdnem ticket-ár, ugyanis a magánszolgáltatóknak, hogy, hogy nem, még így is megéri a szolgáltatást nyújtani.

Egyébként, hogy bonyolítsuk az ügyet, ha az állami intézetnek nincsen elég kapacitása, vehet a magánintézményektől. Akik ebben az esetben ugyanannyiért látják el a beteget, mintha állami intézménybe ment volna (ticket), és az állam fizeti a többit. Így aztán meglehet, hogy két egymás mellett fekvő beteg közül az egyik csak a ticketet fizeti, mert az orvos úgy ítélte meg, hogy sürgősen szüksége volt az ellátásra, de nem volt hely az állami kórházban. A másik viszont jó sok pénzt leperkált, mert nem az orvosa, csak ő maga ítélte meg úgy, hogy azonnal kell az ellátás, így aztán magánúton intézi a dolgot.

Nekem egyébként nagyon igazságtalannak tűnik a rendszer, főleg az a része, hogy kint is vagyok, bent is vagyok, azaz nem kellene megengedni az állami fenntartású intézménynek és orvosnak, hogy az adózók pénzéből működtetett helyen magánpraxist folytasson. Ha magánzó akar lenni, hát legyen, de akkor teremtse meg a feltételeket és versenyezzen, hogy legyen elég betege. A pácienseknek valószínűleg jobb lenne, és az árak is lejjebb mennének.

A másik igazságtalan dolog, hogy a régiók különbözősége miatt nagyon eltérő lehet az ellátás színvonala. Így aztán délről például tömegesen jönnek Bolognába (már aki megteheti), hogy ott lássák el őket. Ettől persze a bolognaiak várólistája jó hosszú, és aki nem bírja cérnával, az máshol fizet, hogy hamar meglegyen a vizsgálat, a műtét, meg a többi.

Még egy fontos dolog van: ha az ember a sürgősségi ellátásra megy, gyakorlatilag nem kérdeznek semmit, csak fizet egy ticketet és máris orvos elé kerül. Persze ez csak egy első ellátás, de sokszor azonnal megcsinálják a röntgent, vagy egyéb fontos vizsgálatot (tehát nem kell hónapokat várni, vagy sokat fizetni). Mivel ez nagyon olcsó, és nem kérdezősködnek sokat, sok külföldi (akinek joga sem lenne az ellátásra) így intézi az orvosi ügyeit.

Mondom, nem tűnik nagyon igazságosnak a rendszer…