Mindennapok

Így fogyasztunk mi

Risultati immagini per supermercato

Az egészség mindenek előtt. Minden újdonságra nyitottan. Amit lehet, azt a neten szerezzük be, időt spórolva. Egy nagyobb fogyasztói felmérés erdeménye tulajdonképpen nem meglepő, az olaszokról tudjuk, hogy figyelnek az étkezésre. És költenek is rá: idén az év első négy hónapjában a szupermarketek élelmiszereladásai 3,4%-kal nőttek (míg a nem élelmiszer temékek 2,5%-kal csökkentek).

 

Bio Boom – online vásárolva

A “természetes” és “egészséges” termékekből vásárolunk többet, mint pl. egészséges kekszek (+14%), diófélék (+12%), görög joghurt (+12%) és szárított gyümölcsök (+10%). A bio termékek forgalma éves szinten elérte az 1 milliárd háromszázmillió eurónyi összeget, +19,8%-ot növekedve az azt megelőző évhez képest.

És egyre inkább online intézzük a váráslást: +45%-kal növekedett a netes vásárlás 2015 és 2016 között (ez +622 millió eurót jelent, ami még mindig csak a 1,1%-a szupermarketek teljes élelmiszerforgalmának.

Több reklám, kevesebb akció

2016-ban a szupermarketláncok 3,6%-kal többet költöttek reklámra, de 0,8%-kal kevesebb terméket árultak akciósan. Az akciós termékek elsősorban a zöldség-gyümölcs, a hűtött termékek, kenyérkélék és tészták, állateledelek köréből került ki.

Eredeti cikk itt. 

Ami nekem nagyon feltűnő fogyasztóként, az a gyártók reakciójának gyorsasága a fogyasztói igényekre. Alig két éve szinte minden tartalmazott pálmaolajat, de alighogy elterjedt, hogy a pálmaolaj termelése problémás, gyakorlatilag azonnal lecserélték a termékekben felhasznált zsíradékot – és ma szinte mindenen külön kiírják, hogy nem tartalmaz pálmaolajat.

Ugyanez a gluténmentes termékeknél: az első időkben a gluténhelyettesítők listája tele volt mindenféle problémás anyaggal, mára már szinte mindenhol figyelnek, hogy minél természetesebb anyagokkal helyettesítsék a kerülendő glutént.

Reklámok
Étel - ital

Sütök, főzök serényen…

Tegnap észrevettem, hogy összegyűlt jó sok ételes kép az elmúlt időszakból…. kiteszem Nektek, ha elviselitek a rossz fényképminőséget, a kevés fényt, meg a művészi véna teljes hiányát :))

Viszont a képre kattinva megtaláljátok, hogy miből van az adott étel.

Ha más nem, ötleteket ad a hétvégére…

Terítés:

Előételek:

Első fogások:

 

Második fogások – önállóan is megálló ételek:

Desszertek (ez lesz a leghosszabb szekció, a tortákat a szomszédok megrendelésére is készítem :)):

Az is kiderült eddigre, hogy főzni ugye tudok, fényképezni meg nem… 🙂

Na ezek után, igyunk egy kávét:

20160129_161756

Az Étel-ital kategóriában sok receptet találtok.

Mindennapok

Érdekes cikk az olasz élelmiszeriparról

A HVG 2015. július 26-i számában jelent meg.

Befektetési étvágy

2015. július 15., szerda • Utolsó frissítés: 2015. július 15., szerda, 13:12


Részvénykibocsátással próbál friss forrást bevonni egyre több híres, nagyrészt családi tulajdonban lévő olasz élelmiszergyártó.

Messze földön ismertek és kedveltek az olasz tészták, sajtok, paradicsompürék, édességek, borok és egyéb prémium kategóriájú élelmiszer-ipari termékek. Az 54 ezer olaszországi étel- és italgyártó közel 140 milliárd eurós forgalmat bonyolít le évente, ez a második legnagyobb feldolgozóipari ágazat Itáliában. A négyötöd részben családi kezekben lévő élelmiszer-ipari vállalkozások – melyek zömének forgalma nem éri el az évi 10 millió eurót – nem szívesen vesznek fel hiteleket, nincsenek vagy alig vannak eladósodva, viszont a forgalmuk sem nő olyan ütemben, mint a nemzetközi riválisaiké. Még az olyan óriások, mint a Nutella-gyártó Ferrero vagy a tésztakészítő Barilla sem tőzsdei cégek, míg például a francia Danone igen. Ám változik a helyzet, az olasz finomságszektor cégei kedvet kaptak a részvénykibocsátásra – derült ki egy milánói befektetési konferencián.

Az egyik első fecske a Massimo Zanetti Beverage Group, amely júniusban debütált a milánói értéktőzsdén. A vállalat azt állítja, közel 800 millió eurós tavalyi forgalmával a legnagyobb magáncég volt eddig a kávéiparban. A Segafredo márkájáról is ismert, 1973-ban alapított bolognai vállalkozás az ötödik legnagyobb kávékészítő a világon. Ha az összes kibocsátott részvényét lekötik, akkor a papíronkénti 15,75 eurós jegyzéssel 540 millió euróra értékelik a céget. Példáját júliusban követte a hetedik nemzedék által irányított, veronai Masi Agricola borászat, amely leginkább az Amarone nevű csúcsminőségű vörösborról ismert. A részvények ötödét adják el darabonként 4,6 eurós áron, 150 millió euróra értékelve a vállalatot.

Jelenleg az olasz élelmiszerszektor cégeinek mindössze négy százaléka van tőzsdén, de több mint négyszáz vállalkozás tervezi a részvénykibocsátást. Köztük például a temesvári születésű Illy Ferenc által 1933-ban alapított, 360 millió eurós forgalmú, trieszti Illycaffé, az 1962-ben indult, magát az európai pasztapiac vezetőjének tekintő, veronai Giovanni Rana és a gyökereit 1886-ig visszavezető abruzzói De Cecco tésztakészítő. Bankárok szerint hasonló terveket fontolgat az 1899-ben alapított, paradicsomkészítményeket előállító, parmai Mutti és az ugyancsak veronai Bauli pékség, amelynek kelt tésztából sütött, mazsolát és cukrozott gyümölcsöt tartalmazó kalácsa, a panettone igen kedvelt Olaszország-szerte. Az igényesebb és tehetősebb vásárlókat megcélzó – a New York-i Ötödik sugárúton is bolttal rendelkező – Eataly olasz élelmiszerlánc 2016-ra tervezi a tőzsdei megjelenést.

De sokan még mindig távol tartanák magukat a börzétől. Az organikus lekvárt, mézet, csokoládét készítő, az 1920-as években egy alpesi faluban létrehozott Rigoni de Asiago például befektetési társaság vagy egy új pénzügyi partner bevonásával remél forráshoz jutni – a Fondo Italiano de Investimento jelenleg a cég több mint 35 százalékát birtokolja. A Nuova Castelli sajtgyártó inkább eladta a cég 80 százalékát a Charterhouse brit kockázatitőke-társaságnak, amely az idén, olasz szerzeményén keresztül, megvette a Firenze mellett működő Alivalt, létrehozva egy 500 millió eurós forgalmú sajtóriást. Az olasz kis- és közepes vállalkozások a korlátozottabb forrást biztosító informális együttműködést vagy befektetési partner bevonását kedvelik. Talán ezért is követi ezt az utat a DeA Capital olasz befektetési társaság, amelynek a Taste of Italy nevű alapjába tervezett 200 millió euró fele már össze is jött. Első befektetése májusban a 30 millió euróért megvett Gruppo La Piadineria étteremlánc volt, amely az olasz piadina lepénykenyér-féleségekre szakosodott.

A helyi luxusipar is meglátta a lehetőséget a prémium élelmiszertermékekben. A 102 éves Prada milánói divatház tavaly megvásárolta a majdnem kétszer olyan idős Pasticceria Marchesi kávézó- és cukrászdaláncot, és tervei között szerepel az ázsiai terjeszkedés. A Valentino és a Hugo Boss mögött álló Marzotto család, a Ferragamo cipődinasztia és a Calzedonia alsóneműgyártót alapító Veronesi egyaránt a borüzletbe szállt be. Az olasz élelmiszeripar ugyanazon a változáson megy át, mint a luxuságazat az 1980-as években, amikor a családi cégek megerősödtek, és kiléptek a nemzetközi piacokra.

Olaszországnak több eredetmegjelöléssel ellátott élelmiszer-ipari terméke van, mint legfőbb agrárversenytársának, Franciaországnak, az élelmiszerexportban mégis a franciák, a spanyolok, sőt a németek mögött áll. Ennek oka, hogy a brit Tescóval, a német Aldival, a francia Carrefourral vagy a spanyol Diával szemben nincs hasonló méretű globális olasz szupermarketlánc, sőt a hazai kiskereskedelem is igen töredezett. Pedig globálisan egyre nagyobb a kereslet a jó minőségű élelmiszerek iránt, és az olasz agrárexport lassan, de biztosan növekszik: a közel 30 milliárd eurós kivitel majd harmadával nagyobb, mint 2007-ben volt.

Étel - ital

Gesztenye minden formájában

castagne

Itt Olaszországban rengeteg szelídgesztenyét termelnek. Az Appenninek véges végig televan gesztenyésekkel, és mivel ennyi van belőle, igazán változatos formában látjuk viszont. Itt van rögtön a gesztenyeliszt. A már említett Appeninekben búzaliszt hiányában megszárították és megőrölték a gesztenyét: metato-nak hívják azt az építményt, amit a házak mellé építettek és amely a gesztenye szárítására szolgált.

De Toscana egyes részeit is ez segítette a túlélésben, pl. Lunigianaban már a 14. századból vannak feljegyzések, amelyekben megemlítik, hogy a kenyér kétharmadát gesztenyelisztből készítették – ezt a kenyérfajtát pattona-nak hívták, inkább egy lapos kerek lepény volt, amit a sajt és felvágottak mellé ettek. Akkoriban reggelire tejbe áztatott szárított gesztenyét, vacsorára pedig sült gesztenyét fogyasztottak.

Mindez persze nem tűnt el nyomtalan a gasztronómiából.

Most gesztenyeszezon lévén mindenütt megtaláljuk a castagniacciot, azaz egy lapos, gesztenyelisztből készült, rozmaringgal és fenyőmaggal megszórt édes lepényt (nagyon barna a színe), amit különböző ízekkel lehet variálni (pl. narancshéj). Aztán a zuppaba, azaz a sűrű, sokféle zöldségből és valamilyen gabonából (rizs / árpa / kamut) készült levesbe is belefőzhetik – ez nagyon finom. Van gesztenyelisztből készült gnocchi is, illetve gesztenye töltelékű tortellini. És van a gesztenyés frittella, ami olyasmi tészta, mintha édes lángos lenne, forrón cukorba hempergetve.

A variációk száma tehát végtelen, és ebben is igaz, hogy a népi találékonyság végtelen, és azzal dolgozik, amije van – a gasztronómiában is.

castagnaccio

Étel - ital, Firenze

Aperitivo

Írtam ugyan már erről a szerintem nagyon szimpatikus olasz szokásról, de még mindig nem sokan tudják, hogy mi is ez az aperitivo- intézmény itt Oo-ban.

Arról van szó, hogy sok bár, kávézó, vendéglátó-egység lehetővé teszi, hogy adott áron az ember elfogyasszon egy italt (akár alkoholosat is) és szabadon szedjen a büfészerűen feltálalt ételekből.

Az ár változó, kisebb vidéki városokban 4-5 euró is lehet, míg a komolyabb büfével rendelkező helyeken, esetleg nagyvárosok felkapott bárjaiban 9-10 eurót is kérhetnek. A legtöbb esetben még így is megéri, mert ha jó a büfé, akkor vacsoraként is működik az aperitivo.

Persze ehhez érdemes megnézni a kínálatot, mielőtt befizetünk. Mivel régen az aperitivo csak az italhoz vacsoraidőben adott sósmogyorót, csipszet jelentette, sok helyen a mai napig is egyszerűbben oldják meg az aperitivot, kitesznek mindenféle rágcsát, lényeg, hogy sós legyen és itassa a vendégeket. A jobb aperitivo ehhez képest gazdag, vannak benne meleg tésztaételek, rizsételek, saláták (gazdagon), kis pizzák, vagy pizzaszeletek, felvágott vagy akár szeletelt hús is. És mindenből többször is lehet venni.

Általában este 6 vagy 7 órakor indul a büfé, érdemes a megszokott bárunkban körülnézni, hogy ki van-e valahol írva az aperitivo.

E pillanatban a kedvenc firenzei aperitivo-helyem a Cabirio a Piazza Santo Spirito-n.

7 euróért válogatott ételeket hoznak folyamatosan (finom meleg tészták és rizottók, sok saláta és egyéb apróságok), és az alkoholos vagy -mentes italok is nagyon jók (virgin mojito! :)).

Van terasza is,  ha van türelmünk és küzdőszellemünk, még egy szabad asztalt is ki lehet fogni (bent van hely és légkondi).

Este 7-től lehet aperitivo-zni.

 

 

 

Étel - ital

A toszkàn konyha jellegzetessègei – 1

Nemrèg magyar ismeroseink jàrtak errefelè ès kèrdezgettèk, mit èrdemes a vedèglokben keresni, mik a helyi specialitàsok. Csodàk csodàja eloszor nem is egy pasta ugrott be, hanem megannyi màs finom ètel.

Kezdjunk tehàt neki a toszkàn konyha bemutatàsànak, mondjuk a hùsokkal. Az errefelè legelterjedtebb marhahùssal.

Mindenekelott ugorjunk neki egy emberes bistecca fiorentina-nak. Ez az amerikaik T-bone-jànak felel meg nagyjàbòl, bàr a helyiek itt ùgy tartjàk, hogy kulonleges vàgàsi technikàval èrik el azt a valamit, amit aztàn (grillen vagy kemencèben) megsutve a bistecca fiornetinàt kapjuk. Nem lènyegtelen az sem, hogy egy ùn. chianina fajtàjù szarvasmarha (itt elterjedt fajta) adja a jò minosègu hùst.

Mivel legalàbb kètujjnyi magasnak kell lennie, 1kg aminimàlis sùlya, ìgy tehàt  nem egyemberes dolog (erre nem àrt odafigyelni az ètteremben). Ha jòl kèszìtik el, omlòs, porhanyòs, nem teljesen àtsult, de nagyon nagyon finom.

Ha nemtàn otthon kìsèrleteznènk vele, akkor nèhàny fontos tudnivalò:

  • SOSEM sòzzàk elore, csak fogyasztàsnàl
  • ne tegyuk hutobol kivève egybol a sutobe
  • amikor kèszen van, egy 5-10 percet hagyjuk àllni szeletelàs elott, ezzel lesz teljes a sutèsi ideje.

Ha valaki a sertèshùssal kezdenè, akkor a cinta senese fajtàjù sertèsbol vegyen, mert nagyon jò minosègu ès finom hùst kap. Gyakran eszem èn is bistecca-t, sertèsbol. Natùr (sò, bors ès olaj nèlkul) sutjuk meg egy teflonedènyben, ès pàr perc alatt porhanyòsra sul.

Ha nemcsak a szìnhùst ennènk, akkor kòstoljuk meg a lampredotto-t (egyfajta pacal, a harmadik gyomorbòl, ami àllìtòlag mèg finomabb),ez hagyomànyos utcai ètel, mozgò àrusoknàl is remek jòt lehet kapni vàrosszerte.

Igy nèz ki nyersen ès szendvicsben:)

Ha nem kimondottan pacalra vàgyunk, akkor ribollita-kòstolòt tartsunk, szintèn a mozgòàrusoknàl kaphatò, ebèdidoben. Ez egy paraszti ètel volt, ès a ribollita nèv onnan jon, hogy a heti hùsmaradèkokat pènteken ujbòl àtfoztek, sokfèle hozzàadott zoldsèggel (ri-bollita).

Van benne kelkàposzta, rèpa, hagyma, bab –  nèha mèg ennèl is tobb, nèha csak az, amit otthon talàltak. Mindenestre egy òràkon àt lassù tuzon kèszìtett ètelrol van szò, amit aztàn a tàl aljàra fektetett kenyèrszeletekre szednek (szigorùan sòtlan kenyèr, Toszkànàban vagyunk!).

Vègul ne felejsuk el ezek mellett a màjat, ami a crostini toscani fontos osszetevoje, de sokszor sertèshàlòba tekerve is sutik.

Étel - ital

Kihagyhatatlan sajtok – 2

Az előző bejegyzésben a főbb kemény és félkemény sajtokról beszéltem, most folytassuk tehàt onnan.

Erős ízű, zsíros félkemény tehéntejből készült sajt (erős kesernyés utóízzel) a taleggio, Bergamo, Como, Milánó környékén gyártják, nagyjából a csizma szárának tetején mindenhol. Ez már elég erős ízű ahhoz, hogy csak az igazán sajtimádók értékeljék.

A robiola alapvetően tehéntejből, némi kecske és juhtej hozzáadásával készül. Az íze visszafogott, enyhén édeskés.

A toma piemontese alakilag olyan, mint egy camembert, az íze az egészen semlegestől a nagyon erősig (éretten) sokféle lehet. Sokszor (főleg télen) serpenyőben átsütve tálalják.

Ha valaki turistaként jön Olaszországba, mindenképp kóstolja meg a mozzarellá-t, ugyanis az otthon ilyen névvel árult termékek a közelébe sem jöhetnek az eredetinek. A bivalytejből készült változata egy kicsit erősebb ízű, de a jó mozzarella mindenképp tejszínes ízű és nem rágós. Finom variánsa a burrata, ami belül szinte folyékony tejszínt tartalmaz, akik szeretik a vajas ízeket, ezt is értékelni fogják.

A szinte kenhető kategóriában, valamint a (zöld)penészes sajtok közt indul a gorgonzola, amit jellegzetesen erős íze miatt a sajtimádóknak lehetetlen kihagyni. Magában, paradicsommal, kenyérrel remek nyári vacsora, de a gorgonzolas gnocchi is felejthetetlen.

Ha ennél enyhébb ízre vágyunk, akkor próbáljuk ki a bolognai strachino-t, ami a fejés utolsó részében lefejt tejből készül, ami miatt enyhén kesernyés az íze. Emilia Romagnaban kihagyhatatlan helyi étel a piadina strachino-rucola.

Végül már az édességek felé átvezető „sajt” (nekünk inkább talán túró) a ricotta. A mi túrónknál sokkal édesebb és zsírosabb sajt, amit tehéntejes változatában enyhébb ízben élvezhetünk, mondjuk desszertként, esetleg szendvicsben felvágott alatt. De az erősebb, csípős ízű ricotta di pecora elengedhetetlen a szicíliai cannolo elkészítéséhez, aminél ismertebb déli édesség kevés van.