Infrastruktúra

Az olasz gazdaságról

Szoktam itt a blogon is ismételni, hogy Olaszország – minden strukturális problémájával, sőt inkább annak ellenére – abszolút értelemben a világ 8. legnagyobb gazdasága.

Risultati immagini per top gdp countries 2016

Értelemszerűan az EU-s országok között is előkelő helyet foglal el:

Risultati immagini per gdp pro capita countries 2016 italy

Ha az egy főre jutó GDP-t nézzük, akkor már nem állunk ilyen jól, legalábbis az első tízbe nem férünk bele, hanem a 33. hely környékén tanyázunk világviszonylatban.

Risultati immagini per list countries GDP 2016

Amikor vendégeim vannak, és jövünk-megyünk Toszkánában, mindig meglepődnek, hogy az ország nem csak (sőt, nem elsősorban) a turizmusból él, ahogy sokan gondolják. Persze itt aztán számos adatot lehetne felsorolni, hiszen sokszor a szektorok definíciója is nehezen megállapítható, nem beszélve arról, hogy a GDP-ben való részesedés (mennyi pénzt hoz) nem feltétlen esik egybe mondjuk a foglalkoztatottsági mutatókkal (mennyire munkaerőigényes). Valószínűleg tehát az én kérdésfeltevésem leegyszerűsítő, ha azt akarom tudni, milyen szektorokból áll össze az országos GPD. De azért íme egy közelítő válasz:

27,9% mezőgazdaság, erdőgazdaság, halászat / 18,8% szők értelemben vett ipar (azaz ipari termelés) / 25,3% Kereskedeles, vendéglátás, fuvarozás, kommunikáció /  4,9% építőipar / 2,2% bankszektor, ingatlanszektor és egyéb szolgáltatások.

A turizmus természetesen fontos szerepet játszik a gazdaságban, a vendégfogadásipar 70 milliárd eurót ér (a GDP 4,2%) önmagában, de ha hozzávesszük az összes vele valamilyen kapcsolatban álló tevékenységet (cluster), akkor 172,8 milliárd eurótól beszélünk, azaz a GDP  10,3%-ról.

Toszkána az olasz régiók között a második leglátogatottabb (44,3 millió látogató) Veneto után (63,2 millió vendég).

De mi van még Toszkánában?

  • Ipar: motorgyártás (Piaggio), gyártósorok gyártása, tömegközlekedési eszközök gyártása (Ansaldo Breda Pistoiaban), elektronikus berendezések gyártása (Galileo Avionica – Finmeccanica group)
  • GE – nyersanyagkitermelés és feldolgozás
  • Papírgyártás – Lucca / Viareggio tengely Európa talán legnagyobb papírgyártó cluster-e
  • Textilipar / divatipar / bőrfeldolgozás (Gucci, Ferragamo – a komplett pratoi textilipar, bőrfeldolgozás Santa Croce Valdarno környékén),
  • Gyógyszercégek (Elly Lilly)
  • Mezőgazdaság – Toszkánában a hozzáadott értéke 3,2 milliárd euró, Minden évben nagyobb része a fakitermelésből származik). Első helyen a mezőgazdasági termelésben a bor áll, és ne felejtsük az állattenyésztést sem (500 millió eurónyi értékben)

Risultati immagini per prodotti  toscana

 

 

Reklámok
Mindennapok

I love Monti

De először is boldog új évet mindenkinek! 🙂

És akkor most jöjjön Monti.

Nagy szerencséje van ennek az országnak, hogy amikor már teljesen elfajult a (gazdasági, politikai) helyzet, 1) volt egy Napolitano-ja, aki még 80 évesen is képes volt megálljt parancsolni a teljes őrületnek és idehívni Montit, és 2) van egy Montijuk, aki meg egyáltalán csoda, hogy létezik.

Miért is mondom mindezt? Amióta kormányra került, nagyjából minden sajtótájékoztatóját végignézem (nem perverzió, hanem intellektuális élmény :)).

Tudja, hogy miről beszél, makro- és mikroszinten is. Felüdülés olyan politikusok után, akiknél az egyetlen érdem eddig a s.ggnyalás volt (hála Berluscanak). Attól ugyanis, mert valaki jól szervezi főnökének a kéjhölgyeket, még nem lesz mondjuk a gazdaság szekértője – ld. Nicole Minetti.

Naszóval Monti fogja magát és (akár órákon át) elmagyarázza a sajtónak (meg a népnek), miért kell ezt vagy azt meglépni. És képes a folyamatok komplexitását is röviden megrajzolni.

Nem akar semmelyik kasztnak kedvezni – abból indul ki, hogy az ország mindenkié, nem pedig csak azoké, akik jobban érvényesítik az érdekeiket. Micsoda meglepő ez is mostanság, nemde?

Képes maga mellé hozzá hasonlóan értelmes embereket gyűjteni – és nem a már fentebb említett s.ggnyalókat abbéli félelmében, hogy esetleg valaki egyszer a fejére nő.

És még, de nem utolsósorban: van humora. A lassú, megfontolt beszédfolyamában olyan angolosan tud odanyesni, hogy az ember csak vigyorog folyamatosan.

És ha már beszéd: ritka szépen használja a nyelvet, és egy tegnapi francia interjúban még azt is láttam, hogy franciául is épp ilyen választékosan beszél (nagyon kevés hibával, de rettenet olasz akcentussal :))

Ennyi. Áthallás más országok helyzetével?? Nyugodtan, mert amíg nem ilyen kaliberű emberek igazgatják a dolgokat, addig jobb nem lesz.

Video a tegnapi Che tempo che fa-adásból:

http://www.youtube.com/watch?v=xQt33R17ge8

http://www.youtube.com/watch?v=oS-Xsv46_38

http://www.youtube.com/watch?v=vg3usNb5S9c

 

Mindennapok

Olasz gazdaság

Ne haragudjatok, hogy ma HVG cikkekkel bombázlak Titeket, de mivel nemrég beszéltünk az olasz gazdaságról, és hát igen, nekünk e pillanatban ez a mindennapi valóság (már aki követi a politikai és gazdasági eseményeket), nem állhatom meg, hogy ne idézzem a kapcsolódó híreket magyarul.

Tehát itt található egy ilyen cikk.

Végvonaglás: az olaszok görögebbek a görögöknél

2011. november 09., szerda, 17:48 • Utolsó frissítés: 19 órája
Szerző: Folk György / Brüsszel


Soha ilyen drágán nem tudott hitelekhez jutni az eurózóna történetében uniós tagország, mint szerdán Olaszország. Finanszírozása már a fenntarthatatlanság határát súrolja, miközben a piac az olasz kormány megoldási terveit kevesli. Ráadásul az euróválság kezelésének kidolgozása is lassabb a vártnál.

Hétszázalékos hozammal sikerült csak Rómának szerdán tízéves lejáratú államkötvényt kibocsátania. A szakértők szerint a fenntarthatatlanság határát súroló hozam szintjén korábban a görögök, a portugálok és az írek már kénytelenek voltak nemzetközi pénzügyi segítséget kérni. Összehasonlításképpen a németek ugyanilyen futamidejű államkötvényeket legutóbb 1,73 százalékos hozammal dobtak piacra.

Olaszország esete az unió negyedik legnagyobb gazdaságaként már csak méreteinél fogva is különbözik az eddig a Nemzetközi Valutaalaphoz (IMF) és az EU-hoz forduló tagállamokétól. A jelenlegi legnagyobb probléma, hogy a dél-európai ország 120 százalékos GDP-arányos eladósodottsága az egyszázalékos gazdasági növekedés és a maihoz hasonló magas hozamok mellett komoly kockázatokat hordoz, ugyanis uralhatatlanná váló, elszálló adósságpályát eredményezhet. Emiatt ugyanis nincs arra esély, hogy az olasz gazdaság növekedésének köszönhetően csökkenjen a GDP-arányos adósság, sőt, a magas adósságszolgálat miatt folyamatosan tovább fog nőni.

Bizonyos szempontból rosszabbak a görögöknél

Az Európai Bizottság szakértői szerint a strukturális átalakítás, elsősorban a nagy elosztórendszerek reformjának elmaradása jelent komoly hátrányt a mediterrán államnak. Daniel Gros, a brüsszeli Center for European Policy Studie (CEPS) kutatóintézet vezető elemzője szerint ellenben ennél is nagyobb problémát jelent Olaszországban a korrupció szárnyalása és a kormányzati hatékonyság mélyrepülése az utóbbi tíz évben. A CEPS friss elemzése szerint éppen ezért az Európai Bizottság “csak féligazságokat zeng”, amikor mindenáron átfogó reformokat követel meg Rómától.

Gros úgy látja, az utóbbi évtizedben uniós összehasonlításban jól szerepeltek az olaszok az innováció, a strukturális reformok és a humánerőforrás-fejlesztés terén. Ugyanezen időszak alatt a német közgazdász szerint a kormányzat hatékonysága, a jogállami keretek betartatása és az átláthatóság terén a Világbank összehasonlító adatai alapján folyamatosan romlott a helyzet Silvio Berlusconi regnálása nyomán. Utóbbi mutatók alapján Olaszország rosszabb helyezéssel bír ma, mint az állandó rossz példaként emlegetett görögök.

Az elemző szerint nem elég, ha a Brüsszellel szemben vállalt reformok parlamenti elfogadása után Berlusconi ígérete szerint távozik posztjáról. Az olasz kormányfő működése nyomán komoly lépésekre van szükség a közélet átláthatóbbé tételére, a kézi vezérlés felszámolására és az igazságszolgáltatásba vetett bizalom visszaszerzésére.

Nem halad a válságkezelés

Kevéssé győzhette meg a hirtelen összeszedett konkrét vállalásokkal a kétfelvonásos október végi brüsszeli EU-csúcs második menetére egy halom ígérettel érkező Berlusconi az unió vezetőit. Hiába hangoztatta ugyanis, mennyire elégedettek voltak állam- és kormányfőtársai az olasz ígéretekkel, Brüsszel a napokban negyven kérdésből álló listával válaszolt a levélre.

A hvg.hu birtokába jutott kérdések a pontos számokat, részleteket, a már megvalósult és a tervezett lépések megkülönböztetését firtatják; emellett konkrétumokat kérnek a gazdasági növekedést segítő lépések és a munkaerőpiac rugalmasabbá tétele kapcsán.

“Nagyon aggódom az olasz helyzet miatt” – jelentette ki Olli Rehn pénzügyekért felelős biztos az EU-s pénzügyminiszterek ülését követően. Rehn aggodalma érthető, hiszen a piacok szerint hiába sikerült két hete a bankok feltőkésítéséről, a görög államadósság megfelezéséről, valamint az átmenteti európai válságalap (EFSF) kibővítéséről politikai alkut kötni, a részletek kidolgozása lassabban zajlik a vártnál.

Az eurózóna pénzügyminisztereinek hétfő esti ülése után világossá vált, hogy a rendkívül technikai jogalkotási folyamathoz számos tárgyalási fordulóra lesz szükség a bankok képviselői és a tagállamok szakértői között, mielőtt valóban testet ölthetnek az eurózónát megmenteni hivatott szabályok.

Elkerülhetetlen az EKB bevonása?

Márpedig az Európai Pénzügyi Stabilitási Alap (EFSF) jelenlegi 440 milliárd eurós tőkekapacitásának tervezett 1000 milliárdra növelése nélkül nemcsak több nagy euróövezeti tagország, de az olasz gazdaság külső hitelekkel történő megsegítése is gondot jelenthet. Éppen ezért egyre több elemző szerint nem sokáig odázható el immár az Európai Központi Bank (EKB) érdemi bevonása a válságkezelésbe, ám ezt eddig a németek mindig lesöpörték az asztalról.

Sony Kappoor, a Think Different elemzője a hvg.hu-nak úgy vélekedett, a múlt heti G20-csúcs nyomán még inkább világossá vált, hogy a csakis az EKB bevonásával lesz képes a válság legyőzéséhez szükséges rugalmas döntéseket meghozni és pénzügyi forrásokhoz juttatni az eurózónát az unió. Kappoor szerint az, hogy sem a Nemzetközi Valutaalap, sem az Európán kívüli költségvetési többlettel bíró országokkal nem jutott megállapodásra Cannes-ban az eurózóna, még inkább az EKB közelgő és egyre elkerülhetetlenebbé váló bevonását vetíti előre.

Meglátása szerint mindez az európai intézményrendszerbe és annak döntési mechanizmusába kódolva van, hiszen látható, hogy az EU képtelen az Európai Tanács határozatain át visszanyerni a piacok bizalmát. A gyors döntésekre képes Európai Bizottság pedig nem rendelkezik megfelelő pénzügyi állományok felett – teszi hozzá Kappoor. A többlettel rendelkező államok bevonása kapcsán ráadásul az elemző szerint fennáll annak is a veszélye, hogy a tartalékaikkal nem likviditásban rendelkező államok gyors készpénzhez juttatása több kárt okoz a világgazdaságban, mint amennyi hasznot hoz Európa kisegítésével.

Mindennapok

Szubjektív bejegyzés a gazdaságról

Most, hogy Olaszország lassan előlép az EU 2. számú fekete bárányává (még jó, hogy vannak a görögök egyébként), egyre több barát, ismerős kérdezi, hogy mennyire érezzük napi szinten a problémákat.

Nagyon és nem nagyon, hogy ilyen frappáns legyek. Nagyon, általában az olaszok (én azért kevésbé, mert már érkeztemkor elég sz.r volt a helyzet és ez azóta sem változott). De mondjuk sokféle számítás azt támasztja alá, hogy az olaszok az elmúlt 10-20 évben elvesztették a vásárlóerejük 20-30%-át. Ez ugye praktikusan azt jelenti, mintha (jóval) kevesebbet keresnének, mint mondjuk öt éve.

Aztán meg a (nem fekete) keresetek nagyjából 50%-a megy a közösbe.

Viszont szinte semmit nem kapunk az államtól. Iskola meg orvosi ellátás van ugyan, de egyre rosszabb (ugye az megvan, hogyha tényleg sürgős egy vizsgálat, akkor fizesd meg magad). De mondjuk családi támogatások, anyasági (vagy akár apasági) ez-az, bölcsőde, idősotthon már inkább nincs mint van, vagy olyan alacsony összegű (juttatások) és drága (szolgáltatás), hogy igazándiból nem vagyunk vele kisegítve.

Van aztán ez a hatalmas űr azok között, akik még valahogy bekerültek a rendes munkaszerződést magukénak tudók közé, pláne ha valami nagyon védett szektorban (pl. metalmeccanici), na akkor jár nekik a  sokadik havi fizetés, a kajajegy, az évi sok nap fizetett szabadság, meg a szakszevezetek hisztériás védelme. Akik viszont ebből kiszorultak, mert pl. atipikus szerződésekkel dolgoznak, vagy rájuk erőltetett vállalkozásokkal, na azoknak semmi az ég világon nem jár. Mit nekünk fizetett szabadság, már az is jó, ha a jarandóságunkat kifizetik a munka végeztével. Három hónap maternitá – az előző évben keresett pénz akárhány százalékával -ezzel csak az a baj, hogy lehet, hogy éppen az előző évben nem fizettek ki minden járandóságot, úgyhogy az alacsony összegnek jár a százalékos része, amit akár a hajunkra is kenhetünk.

Namost van ugyanakkor egy bohóc az ország, illetve, bocsánat, a kormány élén. Egyrészt ugye elég gazdag, hogy mindenkit megvegyen (vajon miért van meg  mindig a többsége a bizalmi szavazásokon??? Annak az egy-két embernek, aki eldönti a szavazást mindig tud eleget ígérni. Hivatalosan az ország 3. leggazdagabb embere). Másrészt szépen megszervezte a törvényekkel, hogy ő választhassa ki a kollégáit. Mármint nem neveket tartalmazó listákra kell szavazni nekünk, lakosoknak, hanem pártra, aztán majd eldöntik kit hova fognak ültetni. Ez azért is jó, mert a főnök  fogászati asszisztensét simán beültetik egy gazdag régió vezetésébe, és persze hűség fejében is lehet osztogatni a posztokat (megrendeléseket). Ha nem ért a rábízott területhez, kit érdekel, ugye.

Most ugyan kicsit sokan kérik már, hogy mondjon le, de az istennek nem teszi, valószínűleg el sem tudja képzelni, hogy nem akarjuk őt. (Ez már biztos patológiás önhittség, nyilván túl régen elvesztette a mindennapokhoz való kapcsolatát…). Namost nyilván nagy sz.rban van az ország, ez nem vitás.

Soroljam egy kicsit? (csak pár dolog)

  • – el van “kissé” adósodva (világszinten a legmagasabb államadóssággal rendelkezők között),
  • – hatalmas veszteséget termel az állam működése
  • – a gazdaság 25-30%-a fekete
  • – az emberek nagy része nem fizet adót (vagy nem a valós bevételei után)
  • – a produktivitással gondok vannak, és igazán emiatt drága az olasz munkaerő, nem is feltétlen azért, mert tényleg EU-s szinten az legnagyobb adóterhelés van azokon, akik nem feketén dolgoznak
  • – a nők kb 50%-a inaktív (azaz nem dolgozik és nem is keres munkát). A fiatalok 30%-a szintén az.
  • – es persze: mindenki csak elvár(na) az államtól, és lehetőleg nem ad hozzá semmit (ez, lásd az előző pontokat, nem is nagyon csoda).
  • – a szakszervezetek is inkább azon vitatkoznak, hogy a sokszorosan körülbástyázott fiat dolgozók nehogy véletlen hétvégén is bemenjenek dolgozni, minthogy megvédjék azokat, akik csak dolgoznak, de szinte jogok nélkül.

Meg persze nem kétlem, a világspekulánsok is velünk szórakoznak. De vajon miért? Nyilván a leggyengébb láncszemet támadják ugye?

Mit válaszol a totálisan hiteltelen Berlusconi arra, hogy lassan süllyedünk?

Felemeljük a nyugdíjkorhatárt 67-re (állítólag az EU kéri). Nyilván így majd a tovább dolgozó szülők még jobban el tudják majd tartani a munanélküli gyerekeiket. Ez is valami.

Ja, és el lehet majd bocsátani embereket, ha a cégnek gazdasági nehézségei vannak. Ez mondjuk nem rossz, ki gondolta eddig, hogy ha csődbe megy a cég, akkor sem bocsáthat el – ugye mondom én, hogy teljesen logikátlanul erős egyes dolgozók védelme.

Ugyanakkor pl. ha valaki egy ilyen szempontból jó szektorból jön és elbocsátják, még évekig jár neki különböző jogcímeken a fizetése. Míg ha valaki 15 főnél kisebb cégnél dolgozott (figyelem, ugyanannyit dolgozott, ugyanannyit fizetett az àllamnak), vagy atipikus, akkor még munkanélküli segélyre sem jogosult!! Az ugyanis mint olyan, nincs.

Ez nagy gond. Mert itt nem mindenkire érvényes szabályok vannak, hanem minden szinten vannak kiváltságos (az évtizedek alatt többet kiharcolt) csoportok, a többi meg csináljon, amit tud.

Azért mondtam az elejèn, hogy  engem nem nagyon érint, mert nincsenek ilyen szerzett jogaim, azaz ezeket elveszteni sem fogom. Nem mintha ettől jobban érezném magam…