Étel - ital

Zöldsaláta kisokos

Ugyan már Magyarországon sem csak a sima fejessalátát lehet kapni, de azért még messze nincsen olyan salátaválaszték, mint Olaszországban. Azért érdemes viszont megismerni a nálunk kapható salátafajtákat, mert ha erre jártok, vagy otthon belefuttok, tudjátok, mit érdemes kipróbálni.

Risultati immagini per tipi di insalata nomi

A típusok száma szinte végtelen, én most azokra koncentrálok, amelyekkel Olaszországban napi szinten találkozhatunk.

Risultati immagini per tipi di insalata nomi

3 nagy salátacsaládot különböztetünk meg egyébként: a cikóriaféléket, az endíviaféléket és a fejessalátákat (bővebben itt).

Olaszországban sok esetben kilóra árulják (nem darabra), egész évben lehet gyakorlatilag mindent kapni, és a legtöbb fogyasztó már mosva-zacskózva (keverékként) veszi a salátáját.

Fejessaláta – ezt használjuk Magyarországon a leggyakrabban. Ezzel szemben Olaszországban nincs a legkedveltebb saláták között, hiába talán a legolcsóbb salátaféle. Nem nagyon erős a levelek tartása, ha megmossuk, nem sokáig tartható el hűtőben sem. Az íze semleges. Olaszországban nem ismerik az ecetes/cukros vízben kínálást, ezért pl. a menzákon gyakran egy ízesítés nélküli, megmosott, félbevágott fejessalátát találunk, amit aztán mi magunknak ízesítünk olajjal, balzsamecettel.

Risultati immagini per insalate tipi

Batávia –  ötvözi a jégsaláta és a leveles saláták összes jó tulajdonságát: ropogós, természetes színekben gazdag és ízletes. Főleg Európa mediterrán részein termesztik és fogyasztják, nálunk csak a gazdag választékú zöldségeseknél kapható. Ennek legfőbb oka, hogy nem könnyű szállítani és sokáig nem bírja a tárolást sem. Így csak a közelben megtermelt batávia saláta kerül igazán frissen a zöldségeshez

Batávia, a saláták legjobbika

Pan di zucchero – erős levelei vannak, ha frissen vesszük, akár napokig eltartható a hűtőben. Olaszországban főzve (párolva) is eszik köretként.

Risultati immagini per pan di zucchero insa

Római vagy kötözősaláta – semleges ízű, de nagyon jó tartású saláta. Erősek a levelei, még mosva (és rendesen lecsöpögtetve) is eltartható 1-2 napig a hűtőben.

Risultati immagini per insalate romana

Jégsaláta – semleges friss ízű, napokig (sőt, akár 1-2 hétig) eltartható saláta. Levelei olyan szorosan állnak, hogy ha lehántjuk a külső leveleket, akár szeletelhető is.

Risultati immagini per insalate tipi

Lollo – puha leveleiben mosáskor megáll a víz, ezért nagyon jól le kell szárítani használat előtt. Ízesíteni is csak evés előtt érdemes, mert hamar megfonnyadnak a levelei. Ugyanakkor szép színt ad a salátakeveréknek.  (Személy szerint ezt szeretem talán a legkevésbé.)

Risultati immagini per insalate lollo

Tölgylevelű – hasonló a lollohoz, de talán egy kicsit erősebb íze van. A lollo és ez is nehezen szállítható, ezért sokszor már fonnyadtan árulják a magyar zöldségesek.

Risultati immagini per tölgylevél saláta

Radicchio  – a megosztó. Én nagyon sokat használom, de akik nem szeretik a kesernyés ízeket, azok nem kedvelik ezt sem. Többféle formájú radicchio létezik, elsősorban késő ősszel/kora télen termelik mindet. A kerek talán a legkevésbé keserű, a jobboldalt látható különálló levelű a leginkább. Erős és eres levelei vannak, sokan inkább megfőzve fogyasztják. Pl. rizottóban, vagy simán grillezve, de lasagne-ben is nagyon jó.

Risultati immagini per radicchio tipi

Cikória – nagyon erős ízű, kesernyés salátaféle. Én inkább főzve, párolva szeretem, salátába inkább csak akkor, ha még egészen friss, primőr.

Risultati immagini per cicoria

Széles levelű endívia (escarole) – a klasszikus salátákban jól mutat.

Risultati immagini per scarola indivia
Szeldelt levelű endívia (frisée) 

Risultati immagini per frisee endivia

És az insalata belga – amit más országokban endívia néven ismernek. Megtöltve sütni is lehet, apróra vágva salátának is finom, esetleg előételnek, ha leveleit szétválasztjuk és mondjuk tonhalas szósszal megtöltjük.

Risultati immagini per insalata belga

Kárdi – Cynara cardunculus (a Földközi tenger környékén őshonos zöldségnövény, hazánkban nem igazán ismeretes, az articsóka közeli rokona). Ezt nem annyira salátaként, hanem pl. húsos egytálételben érdemes megkóstolni (húsdarabok és cardi-darabok egyben, két kanál paradicsomszósszal felöntve, elég hosszan főzve). Nagyon szálas, sok rostot tartalmazó zöldség.

Risultati immagini per cardi

A levélzöldségek közé több családból is tartoznak zöldségfélék, melyeket salátának is szokás fogyasztani: spenót, mángold, sóska, rebarbara, halványító és metélő zeller, gumós édeskömény, fejes káposzta, rukkola (magyar nevén borsmustár), madársaláta (több elnevezése is ismert, úgymint  galambbegysaláta, mezei- vagy vadsaláta).

Én ezekből a bébispenótot eszem gyakran:

Meg a rucola-t (magyarul rejtélyes okokból kifolyólag ruKKola, vagy borsmustár). Erős, karakteres íze van, nagyon szeretem pl. a már kész pizzára szórni egy marékkal, vagy a rucola-s lazacos tésztában.

Risultati immagini per insalate tipi

És végül a madársalátát. Az egyik legjobb ízű salátaféle, nem kell túlbonyolítani, egy sima olívaolajos/balzsamecetes mártás, és mehet köretnek.

Risultati immagini per insalate tipi

 

Étel - ital

Virágom, virágom

Egyre több helyen találkozhatunk az ehető virágokkal (salátákon, édességeken) – a nagyobb olasz szupermarketekben bármikor meg is vehetjük őket.

Na persze nem most találtuk fel a forró vizet (ahogy az olasz mondaná), már ezer éve is ették a virágokat a kínaiak, majd az ógörögök és persze a rómaiak is. Az olasz konyha legismertebb virágos étele a töltött cukkinivirág, amit meglepően egyszerű elkészíteni (már ha hozzájutunk a virághoz), és ami nagyon finom.

Risultati immagini per fiori di zucca
alapanyag
Risultati immagini per fiori di zucca
végeredmény

Friss virágokkal tálalni (vagy főzni) egyrészt szép, másrészt akár egészséges is lehet. Na persze ha vegyszermentesen termett virágokról van szó, és ha tudjuk, melyek ehetőek.

Gyakran használjuk salátában:

Risultati immagini per fiori da mangiare

Vagy koktélokban:

Risultati immagini per fiori cocktail

Esetleg édességben:

Risultati immagini per fiori nei piatti

Néhány tanács a felhasználáshoz:

  • csak ehető növényeket használjunk – ha nem tudjuk, melyik az, akkor inkább ne kísérletezzünk
  • virágosnál vásárolt virágot sose használjunk (sok benne  a vegyszer)
  • ne gyűjtsünk útmentén, vagy más szennyezett helyen (de otthon akár magunk is termeszthetünk)
  • csak a szirmokat együk

Mik az ehető virágok? 

Levendula
Bodzavirág (könnyen összetéveszthető a gyalogbodzával, aminek minden része mérgező)
Rózsa
Kamilla
Ibolya
Kakukkfű virága
Hársfa virág

Kevésbé ismert, de szintén ehető virágok:

Akác virágja (a kérge, magja mérgező)
Orgona
Sásliliom
Árvácska
Pitypang, gyermekláncfű
Büdöske (bársonyvirág)
Sarkantyúka, sarkanytyúvirág
Szegfű
Kankalin (gyökere mérgező)
Tulipán (csak a szirmok)
Zsálya
Hibiszkusz

További infók egy helyen: http://ehetovirag.lap.hu/

A fenti listához pár olaszosabb növény: bazsalikom, borágó (fitoösztrogéneket is tartalmaz),

 

Risultati immagini per fiori da mangiare

 

Risultati immagini per fiori da mangiare

 

Risultati immagini per fiori da mangiare

És végül még néhány dolog: én akármennyire kísérleteztem a levendula felhasználásával (szirup, süti), sajnos mindig a szappan jutott eszünkbe a végeredményről 🙂

Toszkánában jelentős az ehető virágok termelése. Azért is, mert több megye (Pistoia, Lucca) régóta termel növényeket, és amikor egy kisebb visszaesést láttak a keresletben, egy okosabb termelő ráállt az étkezésre szánt virágokra. Sikere volt, azóta sem állt meg

Étel - ital

Kis süteményhatározó

Mert nem mindegy, mit eszel. És nem csak a macaron létezik ám… 🙂

Péntek délután mindig gyanúsan megnő a süteményes gondolatok száma, amely gondolatok az esetek túlnyomó többségében a bár meglátogatásával végződnek. Olyankor ezeket szoktam enni (nem egyszerre azért!! :))

aragostinaAragostina vagy fogliatelle – délről származik ez is, mint sok más édesség. Nagyon ropogós nagyon leveles tészta, amiben bőven van krém. Ez utóbbi alapvetően vaníliás, de ma már bármilyen  más ízben lehet kapni. Nutellával is készítik (irdatlan mennyiségű krémet tesznek a viszonylag kicsi tésztába).

 

 

babaBabá – szintén déli specialitás. Vajas piskótatésztát ilyen jellegzetes alakúra kisütik (az a titka, hogy kitüremkedik a sütőformából), majd rumba áztatják. Manapság inkább kissé vizezett édes likőrős / rumos folyadékba inkább. Emiatt nagyon töményen édes az íze.

 

 

bigne

Bigné – képviselőfánk (ún. égetett)  tésztájából kisebb – nagyobb darabokat sütnek, amit különböző krémekkel töltenek meg (vanília, csoki, , grillázs, chantilly – ez a vaníliás krém és felvert tejszínhab keveréke). A tetejére kerülhet porcukor, kakaó, vagy valamilyen ízű máz. A variációk száma végtelen, de nehéz bennük csalódni.

 

 

cannolini

Cannolini – szicíliai eredetű, ricottás édesség. Egy keményebb henger alakúra formált tésztában ricottás krémet találunk, illetve ma már ezt is megtaláljuk minden más ízesítéssel.

fedoraFedora – végre egy toszkán sütemény. Viszonylag egyszerű, de nagyon finom. Alul vékony levelestészta, azon likőrős piskóra, majd felvert cukros tejszínhab és az utánozhatatlan csoki a tetején. Nem máz, hanem finom puha csokilap.

 

 

frutta

Tortina di frutta – ilyen otthon is van, omlós tésztáből készült csónak, vaníliakrémmel bélelve, ezen gyümölcs és aszpik. Azért nagyon finom!

 

 

 

 

millefoglieMillefoglie – francia eredetű ugyan, de mindenhol lehet kapni. Hasonló a krémesünkhöz, de több a tésztaréteg és finomabb a krém.

 

 

 

pannaTejszínhabos croissant – ez annyira kézenfekvő, hogy azon csodálkozom, miért nem jutott azelőtt eszembe. Ugyanakkor mennyei. Frissen felvert  tejszínhab, egy jó kis croissant-ba beletöltve. De jó legyen a croissant, ha nem, akkor oda az élvezet.

 

 

news-bavarese_fragole

Bavarese – sült krém, sokféle ízesítéssel, a tetején más és másféle szószokkal. Érdemes végigkóstolni.

 

 

 

 

TiramisùÉs persze a tiramisu is jelen vaan, egy harapásnyi adagokban. Akár így, ahogy a képen látjuk, akár úgy, hogy egy kis omlós tésztáből készült kosárba töltik.

 

 

A sort természetesen a végtelenségig folytathatnánk, ezen az oldalon van egy rövidített (!)  lista a jellemző édességekről. És akkor még a szigorúan helyi, vagy szezonális finomságokról meg sem emlékeztünk (mint Toszkánában a schiacciata all’uva, a schiacciata alla fiorentina, a cenci stb).

Szerencsés az egészben, hogy ezek kicsi adagok, azaz egynél még nem kell a kalóriák miatt aggódni. Ha pedig több kalóriára vágyunk, akkor meg lehet kóstolni többfélét is.

És hát az a nagyon jó kis szokás, hogy a vendégek egy nagy tálca mignon-nal állítanak be a vacsorára (esetleg családtagok a vasárnapi ebédre), na az igazán csodálatos 🙂 Éljen a piccola pascticceria

piccolapast

Étel - ital

A pasta eredete – 1

Sokak szerint a tészta egyenesen Kínából érkezett erre a tájra, méghozzá Marco Polo közvetítésével, de ennek némileg ellentmond az a tény, hogy 1279-ben, amikor ő még javában a Távol-Keleten tartózkodott, egy bizonyos Ugolino Scarpa nevű genovai jegyző megírta Ponzio Bastone végrendeletét, melyben a nevezett egy egész láda makarónit hagyott az örököseire.

És nyugodtan mehetünk ennél jóval hátrébb az időben, ugyanis az első tésztára utaló emlékek egy etruszk sírból kerültek elő, méghozzá a tésztakészítő eszközök formájában. Aztán valamikor időszámításunk kezdetén Apicius valami -a lasagne-hoz hasonló – ételről értekezik, majd 1000 körül Martino Corno, a hatalmas Patriarca di Aquileia szakácsa “De arte Coquinaria per vermicelli e maccaroni siciliani” című könyvében közreadja az első pasta-recepteket.

Szinte biztos, hogy a tésztát jól ismerték az arab területeken is, ahol a mai napig használják a “makkaroni” szót. Éppen keletről érkezik aztán a görögökhöz, és Szicíliába (amely hosszú ideig arab kolónia), és Palermo az első igazi pasta-főváros, itt van először nyoma a száraztészta-készítésnek.

1150-ben az arab geográfus, Al-Idrisi elmeséli, hogy  Trabia-ban (Palermo-tól 30 km-re) olyan sok hosszútésztát [“tria” arabul] készítenek, hogy mindenhová exportálják, Calabriába, és hajókkal a muzulmán és keresztény országokba.

Északon, Genova környékén 1400 és 1500 között terjed el a “Fidei” (helyi dialektusban pasta) kézműves készítése, amit 1574-ben a Corporazione dei Pastai megalapítása pecsétel meg. Három évre rá Savona-ban  megalkotják a “Regolazione dell’Arte dei Maestri Fidelari”-t.

Étel - ital

Gyors és egyszerű: pasta al tonno

Egyik kedvenc pasta-m, nagyon egyszerűen elkészíthető és még nagybevásárlást sem igényel 🙂

Tehát, két személyre számítva veszek egy hagymát, apróra vágom, és olívaolajon megdinsztelem. Amikor már jónak tűnik, hozzáöntök egy hámozott, darabolt paradicsom konzervet (most, hogy jártam otthon, láttam, hogy a Spar üzletekben – azaz a régi Plus és Kaiser’s hálózatban is – sok olasz termék van, és elfogadható áron. Többek közt ilyen konzervparadicsom is, ami azért is jó hír, mert a rettentő paradicsompürét épp ideje elfelejteni az ilyen jellegű ételek készítésénél.)

Tehát a paradicsom után jöhet egy nagy vagy két kicsi (olajos) tonhalkonzerv is (érdemes jó minőséget venni), amit aztán jól elkeverünk és lassú tűzön egy jó félórát főzzük, egészen addig, míg rendesen elfövi a levét. Sózzuk, borsozzuk, ízlés szerint. Közben rövid tésztát főzünk ki (penne, farfalle…), és ha kész mindkettő, lehet tálalni.

Étel - ital

La pappa al pomodoro

Ez egy elsore fura kinèzetu ètel, de konnyen elkèszìtheto ès nagyon takarèkos (maradèkokbòl is ossszedobhatò). Es nem utolsòsorban toszkàn hagyomàny.

Tehàt nègy szemèlyre vegyunk:

  • 40 dkg paradicsomot

  • 25 dkg szikkadt kenyeret (maradèk pl.)

  • 4 levèl bazslikomot

  • nèmi fokhagymàt

  • 1 kanàl paradicsomsurìtmènyt (hàmozott paradicsomkonzervet) – de èn ezzel ùgy vagyok, hogy ha felbontom, vagy mindet felhasznàlom, vagy fel sem bontom, csak kicsivel tobb friss paradicsomot hasznàlok

  • 0,8 l (kockàbòl kèszìtett vagy maradèk) hùslevest

  • fèl pohàr olìvaolajat (nem gyozom mondani, csakis extraszuz olajat hasznàlhatok!)

  • sòt, borsot.

Ontsuk az olajat egy fazèkba, ès egy percig pirìtsuk a fokhagymàt ès a bazsalikomot – ìgy lesz eros az ìze. Amikro màr èrezzuk az aromàt (ne ègessuk meg, mert megkeseredik), ontsuk hozzà a paradicsomsurìtmènyt (konzerv paradicsomot) ès az elozoleg meghàmozott ès felszeletelt paradicsomot. Hàmozni ùgy konnyu, ha forràsban levo vizbe màrtjuk a zoldsèget, de ha nincs ehhez kedvunk, szerintem megeh nagyon apròra vàgva hèjastul is.

Forraljuk fel az egèszet. Majd ontsuk hozzà a levest, ès az (igen) apròra feldarabolt kenyeret. 2-3 percig forraljuk, majd a tuzrol levève 1 òràn àt àllni hagyjuk.

Mielott tàlalnànk, jòl keverjuk ossze ès melegìtsuk fel. Melegben lehet langyosan, vagy akàr hidegen is tàlalni.

Kis olajjal meglocsolhatjuk a porciòkat.

Hagyomànyos receptkènt a vàltozatok szàma vègtelen, lehet gyombèrrel, curry-vel kèszìteni, esetleg pirìtott kenyèrkockàkkal.

Pappa_al_pomodoro

Étel - ital

A „kagylóleves”

Ha a tengernél járunk, mindenképp kóstoljuk meg, mert nagyon finom. Eredetileg a szegény halászok étele volt – a kagylóhoz könnyen hozzájutottak, más meg nem nagyon kell hozzá. Aztán persze a „tengertelen” országokban, mint Magyarország ma már luxustermékként adják el, ami tekintve, hogy friss kagylóhoz ott szinte lehetetlen hozzájutni, igaz is lehet.

Bár a fagyasztott tenger gyümölcsének sosem igazi az íze, de szerintem azért érdemes vele próbálkozni.

Tehát a recept: vegyünk jó adag feketekagylót (az a nagyobbfajta, olyan 5 cm-es példányok). Kis olajon tegyünk fel hagymát dinsztelni, majd amikor már puha szórjunk hozzá kis fokhagymát és rögtön után a tisztított kagylót. Ha friss kagylót sikerül szerezni, azt jól át kell mosni és lehúzni a „szakállát”, azaz azt a szőrszerű részét, ami a kagylóhéj csukódásánál található. A fagyasztott kagyló általában már tisztított, de ezt a csomagoláson úgyis jelzik. Tehát, amikor a hagymás, fokhagymás olaj már rendben van, akkor rászórjuk a kagylót, és kicsit kevergetjük. Hozzáöntünk egy kis (meleg)vizet, és rádobunk egy-két feldarabolt paradicsomot és hagyjuk kinyílni a kagylókat. 10 perc után sózzuk, borsozzuk és már készen is van.

Kenyérrel és erős paprikával (ízlés szerint) tálaljuk. Fontos tudni, hogy amelyik kagyló nem nyílt ki, azt azonnal ki kell dobni, mert ételmérgezést okozhat.kagyloleves

Étel - ital

Nagyon egyszerű ételek, kevés hozzávalóval

Olaszországban a mai napig szembesülök azzal, hogy egy ételt nem kell agyonfőzni, órákig készíteni, az egyszerű is nagyon finom, de csak ha igazán jó alapanyagokat használunk. Most négy ilyen ételt említek meg:

         Bab –tonhal – hagyma: főtt, kisebbfajta fehér fejtett babot tonhallal (konzerv) és apróra vágott hagymával kevernek, olívaolajjal megöntözik és kicsit hagyják összeérni.

         Paradicsomos kenyér: vagyis annak egy változata, amikor kockákra vágott kenyeret jól megöntöznek finom olívaolajjal, és darabolt paradicsomot, sót, borsot tesznek rá. Ez csak akkor igazán jó, ha jó minőségű, napon érlelt paradicsomot használnak.

         Panzanella (toszkán étel): vízbe áztatnak szikkadt toszkán (sótlan) kenyeret – amit aztán kifacsarnak, és ehhez adják hozzá a darabolt paradicsomot, uborkát, salátát és az apróra vágott hagymát. Sózzák, borsozzák, és kész is.

         Cecina: ez csak Pisa környékén, illetve esetleg Liguriában található, valószínűleg az arab térségből hozták magukkal a középkori hajósok. Csicseriborsó-lisztet sóval, vízzel és kis olajjal kikevernek, és egy nagy sütőedényre ellapítják a masszát, amit aztán megsütnek. Ezt darabolva, kimérve árulják – eddig csak Pisában láttam.

Mindennapok

Angolo cottura

Ha már beszéltünk a fürdőszobáról, ejtsünk pár szót a konyháról, illetve annak hiányáról, ami az angolo cottura nevű szörnyűségben érhető tetten…

Nekem, főzni szerető, konyhában szívesen tevékenykedő embernek kész kínszenvedés, hogy a konyha csak jelképesen létezik, a nappali-étkező-konyhasarok nevű jelenség szinte elhanyagolható részeként. Ez persze eredetileg az amerikai konyha mintájára alakult ki, ami legjobb tudomásom szerint csak egy térszervezési lehetőség, és ezen túl pedig azt fejezi ki, hogy a konyhában dolgozó (a gyakorlat szerint a legtöbb esetben ) nő, nincs feltétlen elzárva a lakás többi, „civilizált” helyiségétől, az étel elkészítése nem egy külön zugba eldugandó tevékenység, hanem polgárjogot nyer azzal, hogy kinyitják a teret, mindenkinek láthatóvá teszik, sőt a mindennapi életbe bevonják a főzést. Ez eddig nagyon is jó ötlet, feltéve, ha a konyha mérete nem változik azzal, hogy egy nagyobb tér része lesz. Továbbmegyek, Olaszországban az étkezési kultúra, az „együtt evés” hagyományával teljesen összeegyeztethető a konyha megnyitása a többiek, az „idegenek” előtt. Csakhogy ez a megnyitás egyben azt is jelenti, hogy összezsugorodik a konyha tere, és megjelenik az angolo cottura, ami általában egy kétméter hosszú konyharészt jelent, és ebben már a sütő / hűtő és mosogató is bennevan. Mindez megokolható és logikus, ha egy harminc négyzetméteres lakásban található, de mihez kezdjünk vele egy normális 70-80-90 m2-es családi otthonban? Vajon milyen lehetőségei vannak annak a négytagú családnak, amelynek a vacsoráját egy ilyen konyhaminiatűrben kell elkészíteni? És mennyire lesz vonzó ez a tevékenység, ha ilyen feltételek közt kell végezni? Megfordíthatom persze a dolgot, valószínűleg azért létezik a jelenség, mert a családban (ahol most már a nők is egyre többször dolgoznak) nincs idő és igény az együtt evésre, vagy ha mégis, azt mélyhűtött, féligkész alapanyagokból oldják meg, minimális otthoni idő- és energiaráfordítással. Ha akarom, ez a női emancipációt is kifejezi, azzal, hogy ezt a hagyományosan női tevékenységet egyszerűen tudomásul sem hajlandó venni, illetve jelzi, hogy a nőknek most már más dolguk van, mint ezzel bíbelődni.

De hát ez mégiscsak baj, ezt talán nem kellene bizonygatnom, ha a slow food mozgalmat egy olasz találta ki, és ha éppen most akarják a mediterrán konyhát a világörökség védett objektumai közé beszuszakolni (még nem tudni, milyen eredménnyel) és ha úton-útfélen azt halljuk, hogy a világméretű elhízás-ragály elleni legjobb ellenszer a rendszeres étkezés, lehetőleg friss alapanyagokból, és frissen készítve. De ne is menjünk ilyen messzire, hát mi lesz a jó kis olasz családi vacsorával, a rögtönzött pastával, a baráti összeröffenésekkel, ha nincs normális olasz konyha? Nem tudom, de az biztos, hogy ha végre sikerül nagyobb lakásba költözni, és rendes konyhát akarok J

Étel - ital

Konyhai alapvetések

Az itt élőknek nyilván alapvetés, de mégis meg kell emlékeznünk néhány nagyon makacs és kitartó kulináris tévhitről – melyek elterjedésében gyanítom, hogy nagyobb szerepet játszott az amerikai konyhai melting pot, mint maga az olasz gasztronómia.

 

Először is pár szó a kávékról: a rendes olasz presszókávé tényleg „rövid”, azaz kis mennyiségű. Ellentétben a hírével, kevesebb koffeint tartalmaz, mint az amerikai vagy német hosszúkávé (amelynél a kávéőrlemény több ideig érintkezik a vízzel, azaz több koffeint „bocsát” ki). Capuccinot leginkább reggel isznak, vagy esetleg később is, de semmiképpen nem egy kiadós ebéd után. Annál nagyobb szentségtörés kevés van, hogy mondjuk egy lasagne ebéd után valaki tejes capuccinot kér (és sokak szerint csak az amerikai turisták képesek erre J).

 

Aztán, az olasz ételekben egyszerre csak 1-2 féle fűszernövény van. Teljesen elképzelhetetlen, hogy egy ételbe – a mediterrán konyha jegyében – egyszerre tegyünk kakukkfüvet, rozmaringot, oregánót, bazsalikomot, zsályát stb…. mert különben nem lesz delicato J

 

A pizzatészta elég vékonyka, még akkor is, ha lehet vastagabb és vékonyabb (alta / bassa) közt választani, és a rajtalévő paradicsomszósz-alapot sem komplikálják túl: passzírozott paradicsom, só, bors és ajóka. A ketchup egyszerűen szóba sem jöhet!

 

Ellenben a (bolognai) raguban van hagyma, passzírozott paradicsom, zöldségek (répa, zeller), só, bors és darált hús (ortodox verzióban sertés és marhahús), és órákig fő lassú tűzön. De milánói makaróni és bolognai spagetti nem létezik, ha egyáltalán, akkor csakis tagliatelle (metélttészta) al ragù. Természetesen a tésztát csak al dente kell megfőzni, de eléggé sós vízben. Ha már tészta, csak durumtésztát jöhet szóba, és sosem valaminek a köreteként. Kanállal-villával  tésztát fogyasztani csak a németek szoktak…

Sajtot nem tesznek mindenféle tésztára, a finomabb ízeket (pl. tenger gyümölcsei) nem szabad erő sajtízzel megrontani.

A spaghetti carbonara egyáltalán nem tartalmaz tejszínt, még mutatóban sem, csakis tojást (félig nyersen).

 

A panino (szendvics) nincs megvajazva, csak egyszerűen beleszórják a hozzávalókat, sőt gyakran elég egy dolog, mondjuk sonka vagy sajt.

 

A sor biztosan folytatható, hiszen az olasz konyha amolyan ismeretlen ismerős, azaz mindenki ismerni véli, sőt főzi (mert sok időtakarékosan készíthető ételük van), de ritkán találkozik az ember igazi ínyenccel, aki valóban olasz módra készíti mindezt.