Mindennapok

Jelentés a vörös zónából – 29

Koronavírus kórházat állítanak fel egy hajón, Genovában.

A világon először alakítanak ki egy kórházat hajón. Mától működik, Genova mellett a tengerparton. 25 kabint alakítanak ki első lépésben, de összesen 300 főt fognak majd tudni fogadni, ha készen lesz minden.

“Először a már lábadozó betegeket fogjuk fogadni, illetve az enyhébb tüneteket mutató, de mégis kórházi kezelésre szorulókat. Később, ha szükséges lesz, tudjuk majd a súlyosabb eseteket is fogadni.”

Minden kabinnak külön külső szellőző rendszere lesz, és remélhetőleg segíteni fog a szárazföldön lévő túlterhelt kórházakon. Más régiókból is fogadnak majd beteget.

Cikk itt.

Mindennapok

Jelentés a vörös zónából – 26

Miközben az olasz kormány dicsértesen igyekszik, hogy segítse a vállalkozásokat, dolgozókat, ez sokszor pont a legkiszolgáltatottabb rétegeknél nem sikerül.

A múlt héten bejelentett intézkedéscsomag egyes részei kezdenek kibontakozni, kezdik a konkrét feltételeket kidolgozni.

Ugyanakkor a Repubblica is felfigyelt arra, hogy az országban dolgozó kétmillió házi ápoló, baby sitter és háztartási alkalmazott kb. semmit nem fog ebből látni.

Ez egyébként az olasz jóléti rendszer egyik gyenge pontja, ugyanis ezekből a szolgáltatásokból az állam nem nagyon vállal részt. Leginkább a családok, saját forrásból alkalmazzák őket/ oldják meg, ahogy tudják. Ez nem olcsó mulatság, mert a minimum 6 eurós minimál órabér ugyan nagyon alacsony a dolgozó megélhetéséhez, de ha ezt egy család bevételeiből kell kigazdálkodni, akkor havi szinten igen nagy kiadás.

Ezek a gondozók eleve is már egy nagyon kiszolgáltatott réteg, mert ugyan az elmúlt években különböző adókönnyítésekkel valamennyire kifehérítették az alkalmazási szerződéseket, de minimális ellenőrzés van, sokszor az ápolók, baby sitterek, bejárónők a családnál laknak, így teljesen ki vannak neki szolgáltatva.

Most, hogy egyik napról a másikra megváltozott a helyzet, sokan otthonmaradtak (dolgozni vagy munkanélkül), már látják, hogy ebben az évben biztosan csökken a jövedelmük, ezért az első, amit levágnak a kiadási oldalból, a házi gondozók szolgáltatása. Sokan félnek is, hogy a kijáró gondozó hazahozza a vírust.

Egyelőre ezeknek a dolgozóknak nem jár sem cassa integrazione, sem egyéb segély, az állam a két fél hatáskörébe utalja, hogy beszéljék meg, mi legyen.  Sőt, a munkaadót segíti annyival, hogy valószínűleg a negyedévente az alkalmazott után fizetett tb-t lehet majd késve fizetni.

A kétmillió házi segítő 2/3-a külföldi, gyakran egyedül ideemigrált nőkről van szó, akik egyre idősebbek, pl. a kelet-európai ápolók is. 140000 fő bentlakó. Nem tudjuk, hányan dolgoznak feketén.

Ha a munkájukkal elvesztik a lakhatást is, gyakorlatilag teljesen ellehetetlenül az itteni életük. Mi lesz az olasz rendszerrel, ha hazamenni kényszerülnek, honnan lesz megint elég ápoló, ha visszaáll a rendes kerékvégás?

Egyelőre csak kérdések vannak, válaszok nem.

Cikk. 

Mindennapok

Jelentés a vörös zónából – 21

Reggel arra jöttem ki a nappaliba, hogy  kint az udvaron a lenti lakásban lakó kislány  ipaddal a kezében nagy erőkkel próbál matekfeladatot megoldani, streamingben.

A kávém után az alsó szomszédban a mama emelt hangon próbálta rávenni gyerekeket, hogy üljenek le tanulni.

Tegnap maratoni videókonferenciát tartottunk a kollégákkal arról, hogy a leállt felnőttképzéseinknél (mindenféle rendű, rangú és finanszírozású) mit lehet távoktatásilag tenni.

Nagyon rendesen és kiadósan étkezünk, van idő és alapanyag is (az utolsó bevásárlás 125 euró volt, a szokásos háromszorosa) főzni. De már nagyon jól esne egy kis saláta, vagy más friss, nem főzött zöldség. Mondjuk egy maroknyi spárgát minden nap összeszedek. Meg lassan elmegyek a szomszédhoz spontánul növő mángoldot szedni.

Rengeteg programom van egyébként minden nap. Reggeli, ebéd és vacsora. Elkészítése. Blogírás. Hírnézés és olvasás. Munka (itt-ott akad). Jóga vagy más mozgás netről. Kisétálás a kertbe spárgát szedni. Kisétálás a kertbe macskázni. Kisétálás a kertbe napozni.  Chatelés a különböző csoportokban. Telefonálás a családnak, a közelebbi barátoknak.

Nem is értem, hogy normál esetben hogy fér még ebbe bele az a mennyiségű munka, amit tolok évek óta.

Azért egyre többször villan be, hogy az évnek ebben a szakaszában el-elugrunk a tengerpartra egy hétvégi nap, megszervezzük az első kerti sütögetést, melegebb idő esetén jönnek az esti barátnős aperitivo-k, amikor még kabátban ülünk a bár előtt, de már kint. Júliusban jár le egy ajándékba kapott smartbox (két éjszaka vhol Olaszországban), na vajon lesz még előtte idő kihasználni? Áprilisra terveztünk külföldi (magyar meg svájci)  barátnős találkákat, hát az sem túl valószínű.

Ma van az olasz egyesítés 159. évfordulója.  Most aztán aktuális az összetartás és szolidaritás, szó se róla. (Garibaldi imádta a lóbabot.) (a 150. évforduló.)

Azt hiszem most megyek a (konyhai) bárba, iszom egy kávét 🙂

images