Mindennapok

Így megy ez errefelé

Két hete szólt a főnök, hogy a régió egyik fontos emberének a gyerekét el kellene gyakornokként helyezni valahol külföldön. A mail címsorában Bruxelles volt.

Kikerestem azt az oldalt, ahol a brüsszeli EU-s gyakornoki helyekre lehet pályázni, átküldtem neki.

Két perc múlva jött a válasz, hogy ez nem jó, mert személyes ismerős kellene neki, aki által bejuthat.

Már itt jól felhúztam magam, ez már megint a szokásos olasz tempó. A gyerek még el sem végezte az egyetemet, az anyja már most kövezi neki az utat (TUDOM, hogy az ilyen esetek nagy százalékában a gyerek nem is tud róla).

Egyébként semmit nem tudok a gyerekről, miért is kellene bárkinek beajánlanom (esetleg magamat lejáratni) – most azon túl, hogy a régiós nő nyilván hálás lenne, és ezt alkalmilag ki is fejezhetné. Engem viszont ez nem különösebben érdekel, szerencsére nem függök tőle (én, mert van más munkám.  A kollégáknak nincsen.)

Meg aztán  a gyerek emelje fel a kis kezét, írjon meg egy CV-t mondjuk angolul, és töltse fel az adatbázisba. Mi a jó túrót gondolnak, ha erre sem képes magától, akkor hogy fog elmenni Brüsszelbe gyakornoknak?

A brüsszeli gyakornoki lehetőség egyébként valós, több olyan, más projektben megismert olasz fiatalnak sikerült bejutnia, akik sem különösebben okosok, sem kiemelkedően ügyesek nem voltak, és még hátszelük sem volt. De volt diplomájuk és beszéltek angolul.

A válaszmailben epésen meg is jegyeztem, hogy Brüsszelben (meg máshol) nem az olasz tempó dívik.

Ezt nagyon nem szeretik, idejön egy külföldi és bírálja az olaszokat, hogy jön ehhez…emiatt engem is szoktak utálni. Na ez sem érdekel különösebben. 

A főnök azonnal válaszolt is, hogy a Brüsszel csak véletlen maradt benne a mailben, jó lenne máshol is, kérdezzem meg a külföldi partnereimet, hogy  valakinél van-e lehetőség. A gyerekről még mindig nem tudok többet, de azért írtam pár partnernek, az egyik válaszolt is, hogy meg tudja oldani.

Értitek ugye,  a partner nekem tesz szívességet, jó fejként, hogy látatlanban segít ingyen és bérmentve, lehetőséget adva külföldi gyakornoki munkára. 

Örömmel megírom a főnöknek, hogy van lehetőség. Jön a válasz azonnal: ja, nem biztos, hogy oda szívesen menne a gyerek, de adjam meg a kapcsolatom elérhetőségét (wtf?), majd felméri, eldönti, hogy lenne-e kedve odamenni.

Na itt mondtam, hogy befejeztem. A gyerek (ha egyáltalán akar), majd keres magának lehetőséget. Vagy az anyja neki.

Munka-tapasztalat

Schettino vagy De Falco?

Tegnap estére kiszivárgott az a hosszú telefonbeszélgetés, amit a hajótörés estéjén a már biztos helyre (az elsők közt) menekült kapitánnyal folytatott a partiőrség (capitaneria di porto di Livorno) vezetője, Gregorio De Falco.

Aki ért olaszul, annak érdemes belehallgatnia,  (magyarul itt olvashatò) vérfagyasztó a dolog. Az ekkorra már mentést megkezdő, partról irányító partiőrségi vezető visszaparancsolná (nem kéri, hanem parancsolja, folyamatosan, katonásan) a hajó kapitányát a süllyedő hajóra. Közhely ugye, hogy a süllyedő hajót a kapitány hagyja el utoljára, de ez a valóságban is így van, mindenféle mentési protokolban. Azért is, mert a kívülről érkező segítség arra támaszkodhat, amit a hajón lévő felelős kapitány mond. Ahogy a partiőrség a  telefonbeszélgetésben többször elmondja, tudnia kellene, hányan és kik vannak a hajón, milyen körülmények közt, de abban a pillanatban már nincs a hajón az, aki erről tájékoztathatná, azaz a kapitány. Most tegyük félre azt a demagóg megjegyzést, hogy nem véletlenül kereshet egy hajóskapitány akár havi 20 000 eurót is, nyilván nem azért fizetik, hogy elkoktélozzon a fedélzeten, hanem azért, mert felelősséggel járó munka – és baj esetén ez meg fokozottan igaz.

Hozzátenném azt is, hogy -szerencsére- a legtöbb nagy felelősséggel járó munkakörbe beosztott embernél sosem derül ki, hogy baj esetén jól reagál-e, azért, mert jó esetben azért nem mindennaposak a nagy tragédiák. Nagyon sok kétségem nincs afelől, hogy az emberek nagy része ugyanígy elvesztené a fejét, ha ilyen súlyos dolog történne, beosztás, felelősség ide vagy oda.

És ahogy elhallgattam a beszélgetést, a kapitány egész egyszerűen elvesztette a józan eszét, és abban a pillanatban nem a feladata által ráruházott szerepkörben, hanem az életveszély elől menekülő ember bőrében találta magát – és eszerint cselekedett. Azt majd eldöntik, hogy ezért milyen büntetés jár, meg ő is megdolgozik majd a lelkiismeretével.

Az is tény, hogy egészen az elmúlt évtizedekig, a legtöbb pilóta és hajóskapitány azokból a katonai szakemberekből került ki, akik korán, negyvenes éveik elején elmentek nyugdíjba (a spéci katonai repülők és hajók pilótái) , és még pár évtizedet lehúztak a civil szférában is. Világos, hogy egy kemény katonai kiképzést kapott – és elviselt, mert nyilván ott hamar kipontozódik az, aki nem alkalmas – ember ilyen esetben is jobban reagál, mint egy civil képzést végigjárt szakember.

Érdekes viszont, hogy már tegnap este felmerült a kommentárokban az a gondolat, hogy vajon benned / bennünk több Schettino vagy több De Falco van? Illik ez ahhoz az általános mozgolódáshoz, amivel az olaszok kénytelen, kelletlen, de szembesülnek – a válság, a kormányváltás, az általános közhangulat  okán. Kicsit merésznek tűnhet ez a következtetés, de nekem az a benyomásom, hogy sok évtized “minden ok, mindenki sütögesse a saját pecsenyéjét” hozzáállás után most már muszáj elgondolkozni, hogy működőképes-e az, ha mindenki mástól elvárjuk az áldozathozatalat, csak nekünk ne kelljen. Az adóellenőrzések, a kasztok jogainak megnyirbálása kapcsán végre el kell dönteniük az olaszoknak, hogy közösségként tudnak-e  élni (annak minden áldozatával), vagy áldozathozatal nélkül szeretnének mindent megszerezni, amit csak lehet – a mások kárára.

És persze ez az egész problémakör felvet még egy kérdést: ha a munkaerőpiac nem meritokrata, csakis az ismeretség, a családi kapcsolatok számítanak, akkor hogy képzelhetjük, hogy  hatékonyan és jól fognak az emberek dolgozni? Mi garantálná ezt? Hiszen senkit nem érdekel, hogy valaki alkalmas-e, megvan-e megfelelő tudása az adott munkára, csakis az számít, hogy ki nyomja be az illetőt a megfelelő helyre. Akkor tehát sokat nem várhatunk.

Na de talán túl messzire mentem. Maradjunk annál, hogy az átlag olasz nem szívesen látja magát Schettino-nak, és fellélegzik, mikor egy De Falco ellenpontot lát. De valóban több bennünk a De Falco, ha baj van???

A tegnap óta hőssé kikiáltott De Falco szállóigévé lett felszólítását végre magunkra vehetnénk, mindannyian:  “Vada a bordo, ca.zo!”

Munkakeresès, Vállalkozó - nõk

Vállalkozzunk :)

Ma találtam az alábbi kommentet Maresztől, aki állandó olvasó – és ezt köszönöm neki.

Mivel általános érvényű dologról van szó, itt válaszolok neki  – és mindenkinek, akit érint a dolog.

Tehát:

“Én Pugliaban vagyok és kezdek kicsit elkeseredni. Meló egy szál se. Nagyon jó az olaszom, mellette ott a másik 3 nyelv, diploma, de még álláshírdetések sem nagyon vannak, nemhogy interjúk. Így elkezdtem én is gondolkodni, hogy vállalkozni kéne. Az első ötletem az volt, hogy idegenvezető legyek (tudom hogy ez kicsit lejárt lemez, de errefelé nem nagyon jártak eddig magyarok, viszont most tavaly július óta van bariba közvetlen járat.)
A másik pedig hogy otthon pár évet dolgoztam anyukámnak akinek pályázatíró, tanácsadó (ISO) vállalkozása van és tetszett nagyon. Ha jól vettem ki te is ilyesmivel foglalkozol. Kíváncsi vagyok nagyon hogyan kezdtél bele, mik voltak az első lépéseid, hátha ez erőt adna, hogy lehet vmt kezdeni itt is.”

Ami az idegenvezetést illeti:  mindenekelőtt ahhoz helyben megszerzett képzettség kell (mindegy, hogy van-e pl. magyar papírod róla). Ennek utána kellene nézni, hogy ott hol csinálnak ilyen tanfolyamot, és mennyibe kerül. A régiód honlapján pedig keress hozzá támogatást, ha van. Toszkánában egyéni voucher-eket lehet igényelni többféle képzésre, kell, hogy legyen ilyen Puglia-ban is.

Mindenesetre képzettség nélkül nem vezethetsz csoportokat hivatalosan.

Másrészt valóban ki lehetne használni a repülőjáratot – és azzal ne törődj, hogy ezt már kitalálták előtted is, a sikeres vállalkozások nagy része ismert dolgot ad el (netán kicsit másként, mint a megszokott).

Szerintem úgy kezdd, hogy megpróbálod a magyar irodakkal felvenni a kapcsolatot. Már amelyik utaztat Olaszországba – ehhez gondold végig, mit tudnál ajánlani, mennyiért. Nézz meg  más idegenvezetők oldalait, árait.

Nagyon ajánlom, hogy ne csak a hagyományos kétóras tour-ban gondolkozz, hanem pl. bortúrát, wellness túrát is tervezz – tudva, hogy ezekhez nyilván neked magadnak is meg kell ismerkedni a környékkel, a szolgáltatókkal. Nézd meg Kinga oldalát, ő Firenzében javasol ilyen programokat.

Viki oldalán azt látod, hogyan lehet internettel megbolondítani a dolgot: azaz felveszed a kapcsolatot ottani szállásadókkal és megegyezel velük, hogy ha te hozod a vendéget, kapsz százalékot. Na akkor érdemes egy pofás honlapot összehozni és azon hirdetni, amihez nem árt más tartalmakat is adni, hogy odavonzzad a látogatókat.

Nézz be a http://www.gazdagmami.hu honlapra, sok ötletet fogsz találni a vállalkozáshoz. És tanuld meg a honlapkészítést is 🙂 ne ijedj meg tőle, apránként minden megtanulható.

Ne csak egy adott tevékenységben gondolkozz, az általában kevés, vagy sok idő telik el addig, hogy egy dolog elegendő bevételt hozzon.  Én legalább háromféle dologgal foglalkozom, hogy meglegyen a betevőm 🙂

Ami az ISO-t illeti, szerintem nem sok lehetőséged van, és azt sem tudom, mennyire elterjedt a dolog délen – itt nagy ügynökségek foglalkoznak ilyesmivel, erről lekéstünk.

Én a képzési piacon dolgozom, képzési, esélyegyenlőségi projektekkel, de ide hívtak dolgozni (otthon is ilyesmivel foglalkoztam), ismerős által, egyébként esélyem sem lett volna bekerülni. Sajnos, ahogy írod is, nem nagyon van hivatalos felvétel, csak úgy alakulnak a dolgok, ismerősök által (és ez teljesen független attól, mennyire vagy rátermett. Elsőre nem az számít, sajnos). Ha egyszer már bennevagy, akkor nagyon jó, számítanak rád, hívnak, de amíg nem ismernek, nincs esélye. A privát szféra nehéz (mármint kisebb képzési ügynökségként), mert hatalmas a konkurrencia (csak Toszkánában kb. 4000 képzési ügynökség van, ennek a fele halálra van ítélve…) és minden a helyi ismereteidtől függ, amit idő kiépíteni. Ráadásul nem ismerem a puglia-i rendszert, nem tudom, milyen rendszerben pályáztatnak stb.

Viszont: nálunk sok ingyenes képzés van női vállalkozóknak, szerintem felétek is. Olvasd a régió, a provincia és a városod honlapját, és ragadj meg minden alkalmat (nem győzőm mondani…).

Ehhez jönnek az EU-s lehetőségek, pl. a képzések, az erasmus-ban van fiatal vállalkozóknak is csere-lehetőség, használj ki mindent. Keress a neten, kutasd a lehetőségeket.

Ahogy  már mondtam is, nem kell a spanyolviszt feltalálni, elég, ha egy máshol jól működő modellt át tudsz venni, és ügyesen működtetni.

Már nem működik (errefelé idegenként pláne nem) az, hogy X iskolát elvégeztél, és akkor majd Y dolgot csinálsz egy cégnél egész életedben. Mindegy, hány diplomád van, és hány nyelven beszélsz, ennek csak akkor lesz pozitív hozadéka, ha te megteremted azt a munkát, ahol ezeket a képességeidet fel tudod használni – magadnak! És ez nagyon fontos, csináld meg magadnak, a saját függetlenségedért.

Folyamatosan tanulok a mai napig, keresem a lehetőségeket és is. Az a fontos, hogy mindig átgondoltan, ha tetszik, üzleti tervvel vágj bele mindenbe, hogy feleslegesen ne forgácsold az időd és az energiád, és ne kelljen kéthavonta váltogatni a dolgaidat. Ha viszont végiggondolva, felépítve a lehetséges kifejleteket / utakat vágsz bele valamibe, van esélye a dolognak… és hidd el, sokszor nagyobb öröm ez, mintha egy multinál dolgoznál akolmelegben kockafejjel 🙂

Sok sikert 🙂

Munka-tapasztalat, Munkakeresès

A munkaszerződésekről – 1

Mivel sokan keresnek munkàt Olaszorszàgban, ès szerencsès esetben ez sikerul is, nem àrt tisztàban lenni a munkaszerzodèsek tìpusaival. Elso – ès fontos – lèpès, hogy tudjuk melyik hogyan mukodik.

Ime tehàt a lehetsèges szerzodèsek listàja:

Alkalmazottkènt:

Contratto a tempo indeterminato – hatàrozatlan idore szòlò munkaszerzodès

Nagyjàbòl ùgy mukodik, mint Magyarorszàgon. Ez a legbiztosabb szerzodèstìpus, nehèz az ilyennel rendelkezo dolgozòkat elbocsàtani (csak àtszervezès, illetve àltala elkovetett sùlyos hiba esetèn). A munkàltatònak fizetnie kell a tàrsadalombiztosìtàst, az egyèb munkaadòi terheket, illetve a nyugdìjjàrulèkot. Az alkalmazottnak jàr bizonyos szàmù szabadsàg, esetleg 13. havi fizetès, ès nok esetèben (most torvènyileg màr a fèrfiaknak is lehetsèges) gyermek szuletèse utàn ellàtàs, ès 5 hònapig megtartjàk az àllàsàt. Ha fel akar mondani a dolgozò, felmondàsi idejèt ki kell toltenie ès jàr neki a “liquidazione”, avagy a ” trattamento di fine rapporto”, ami annàl magasabb, minèl tobb idot dolgozott ott az ember.

Contratto a tempo determinato –hatàrozott idore szòlò munkaszerzodès

Elmèletileg csak kulonleges esetekben lehetne alkalmazni, de manapsàg gyakorlatilag Olaszorszàg jò rèsze (foleg a fiatalabbak) egymàst koveto hatàrozott ideju szerzodèsekkel dolgoznak akàr hosszù èvekig is. Mivel elèg nehèz elbocsàtani a dolgozòt, ellenben megengedett adott idore szerzodèst kotni, hàt persze a vàllalatok èlnek ezzel a lehetosèggel. Elmèletileg osszesen 3 èvig tarthatna az ilyen alkalmazàs, de nekem is van kollègàm, aki ilyen-olyan szerzodèstìpusokkal màr otodik ève dolgozik nàlunk, ès nem is nagyon van kilàtàsban, hogy àllandòsìtanàk. Elmèletileg ugyanannyi szabadsàg ès jàrandòsàg jàr az ilyen dolgozònak is, mint az àllandò alkalmazottaknak –persze idoarànyosan (noknek fontos tudni, hogy az anyasàgi jarandòssàgok is ugyanùgy jàrnak). Ugyanakkor ezt sem mindig tartjàk be (pl. sokszor nem adnak ètkezèsi jegyet). Nem àrt tudni, hogy ha nincs èrvènyes szerodès, de mègis ott dolgozik az ember, automatikusan hatàrozatlan szerzodèskènt kezelendo a munkaviszonya.

Contratto di inserimento – be- vagy visszailleszkedèsi szerzodès

Amit az àllami szfèràban contratto di formazione e lavoro-nak hìvnak, azt a privàt szektorban contratto di inserimento-nak. Olyanok èlhetnek vele, akik kèpzès, vagy hosszabb nem aktìv idoszak utàn tèrnek (vissza) dolgozni. Amolyan gyakorlat-munka egyben. 18-29 èves fiatalok, tartòsan munkanèlkuli 29-32 kozottiek, ès munkanèlkuli otven felettiek, kèt èv kihagyàs (munkanèlkulisèg vagy egyèb – ide tartoznak a htb-k is) utàn bàrmilyen korù ember, illetve bàrmilyen fogyatèkossàggal èlo szemèly kotheti a munkaadòval. Olyan regiòkban èlo nok is, ahol a fèrfi aktivitàsi ràta magasabb, mint a noi – ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy minden no igènybe veheti.  Idotartalma 9-18 hònap lehet. A vàllalat kulonbozo àllami tàmogatàsokat vehet igènybe, ha ilyen szerzodèseket kot (legalàbb 12 hònapra). Egyebekben a hatàrozatlan ideju szerzodès szerinti jogok ès kotelessègek jellemzik

Somministrazione di mano d’opera 

Ez gyakorlatilag a munkaerokozvetìtèst fedi. Azaz engem egy ugynoksèg alkalmaz, aztàn kikozvetìt adott munkàra egy bàrmely màs vàllalathoz. Itt tehàt kètfèle szerzodèsrol kell beszèlni: a kozvetìto cèg ès a munkaerot igènybevevo cèg kozott, illetve a kovetìtocèg ès alkalmazottja kozott lètrejovorol. Mindketto lehet hatàrozott vagy hatàrozatlan ideju.

Ez a munkaerot kèro cègnek elonyosebb, mert nem neki kell alkalmazni ès az ezzel jàrò kotelezettsègeket vàllalni. Elmèletileg a munkavàllalònak nem lehetne ebbol hàtrànya, dehàt …

Apprendistato – gyakorlat

Fiatalok 15-24 èv kozott, egyes dèli teruleteken (Euròpai szociàlis Alap 1 ès 2 –es cèlteruletein) 26 èves korig, illetve speciàlis szakmàk esetèn 29 èves korig kothetik. Legalàbb 18 hònapra szòl, legfeljebb 5 èvre. Az ugyanott dolgozòk fizetèsènek adott szàzalèkàt kapjàk (legfeljebb nèhàny szàz euròt)

Part-time – rèszmunkaido

Lehet “vìzszintes” – minden munkanap adott òra -,   vagy “fuggoleges” – egy hèten nèhàny nap teljes munkaidoben, esetleg “ciklikus” – azaz adott periòdusban (mondjuk minden hònapban) meghatàrozott idoszakban.
Lavoro ripartito (job-sharing) 

Amikor kèt vagy tobb munkavàllalò egy adott munkakorben egy teljes àllàst megoszt. Fontos, hogy tisztàn ès èrthetoen szerepeljen a szerzodèsben a megosztàs minden aspektusa.

 Contratto di lavoro a domicilio – otthoni munkavègzèsrol szerzodès

 Contratto di lavoro intermittente – amikor egy alkalmazott adott munkàra rendelkezère àll, de nem vègzi azt àllandò jellegel, hanem csak adott alkalmakkor, adott idokozonkènt. Ez ùjdonsàg Olaszorszàgban, a szàmlàzàssal bedolgozàst hivatott kivàltani. 

Telelavoro (lavoro a distanza) – tàvmunka