Infrastruktúra

Az olaszok és a fogamzásgátlás

Nemrégiben Umbriában betiltották az abortusztabletta használatát egynapos kórházi kezelés keretében, ami miatt sokan tiltakoztak. Ennek kapcsán ismét előtérbe kerültek a női reproduktív jogok. Ugyanis papíron végülis minden rendben, csak a napi gyakorlatban jönnek elő a problémák.

il Salto - versione "transitoria" - Nel museo a cielo aperto di MP5.  L'intervista.

Először “politikai” szinten. A fenti tiltás egyrészt azt mutatja, hogy az olasz nők testi önrendelkezésének joga mindig veszélyben van vagy lehet, hiába telt egy 40 év a vonatkozó törvény meghozatala óta. A másik pedig az, hogy a regionális alapon szerveződő egészségügyben az ezzel kapcsolatos döntések sajnos mindig az aktuális politikai kurzustól függenek (a jobboldal ugye nem annyira szereti a döntést a nők kezében hagyni), és hát ez sem túl szívderítő.

Ha “lejjebb” jövünk, a fogamzásgátlás mindennapi gyakorlatába, főleg a hozzáférés kérdéséhez, ott vannak a problémák. 2016-tól megszűntették a fogamzásgátlók ingyenességét országszinten, azóta egyes régiók dönthetnek az esetleges ingyenességről. És akkor vissza is kanyarodtunk ahhoz, hogy politikai kurzustól függ, támogatják-e.

Olaszországban (is) a fogamzásgátlás még mindig szinte kizárólag a nők felelőssége és költsége. Nyilván egy jól kereső nőnek ez nem egy nagy tétel, de figyelembe véve, hogy a nők kb. 50%-a nem végez fizetett munkát, illetve ha dolgozik is, kevesebbet keres, nekik az a havi 20 euró sem mindegy. Az pedig, hogy dönthet-e arról, vállal-e gyereket, az iskolázottságára, munkájára is hatással lesz. Ezért egyes nőgyógyász-szövetségek és feminista csoportok az Egészségügyi Minisztériumra próbálnak nyomást gyakorolni. Törvények ugyanis vannak, csak a gyakorlat hibádzik.

Míg van azért jó példa más országokból:  Svédországban a 21-26 éves nőknek ingyenes a fogamzásgátló tabletta, majd évi 10 euróba kerül, Portugáliában viszont mindig ingyenes is marad, Szlovéniában ez ráadásul alkotmányos jog. Olaszországban jelenleg néhány régió figyel erre, Puglia, Emilia Romagna, Piemonte, Toszkána, Lombardia e Marche. 2008-ban Puglia  volt az első, ahol ingyenesen osztottak fogamzásgátlót a 24 éven aluliaknak, Emilia Romagna-ban és Piemonte-ban 26 éves korig ingyenes, illetva ha munkanélküli a nő. Toszkána és Marche 26, Lombardia 24 éves korig biztosít ingyenességet. Ez mind szép, de ezen kívül az ország másik 14 régiójában nincsen semmi támogatás.

Emellett nagyon minimális a szexuális felvilágosítás az iskolákban, és folyamatos a forráselvonás az állami nőgyógyászati rendelőktől. A fiatal lányok 84%-a csak az internetről tájékozódik a szexualitásról, és 76%-uk sosem megy nőgyógyászhoz.

A rendelők száma az 1993-as 2725-ről 1944-re csökkent 2019-re. A családorvosok ilyen irányú tájékozottsága nem valami jó, 20 évvel ezelőtti gyógyszereket írnak fel, ha egyáltalán.

2016-ban Olaszországban átlagosan a nők 13,8%-a használta a fogamzásgátló tablettát, a terhességek 6,5%-a végződött abortusszal. Itt is hatalmas a különbség észak és dél között: északon a nők 18%-a, Közép-Olaszországban 13%-a, délen csak 7,6%-a használ tablettát (Szardínia úttörő a maga 28%-val). Ennek eredményeképpen pedig 4-ből egy aktus védekezés nélkül jön létre, és 4 terhességből egy nem tervezett, illetve egyes felmérések szerint a terhességek 50%-ban felmerül az abortusz gondolata a nőkben.

Forrás ittés itt.

Kultúra

Franca Viola

Ismét egy fontos női szereplő az olasz történelemben, akinek egyéni kiállásával sikerült hatalmas változást hozni az addig elfogadott “szokásokban”.

Franca Viola: rifiutò di sposare il suo stupratore e liberò le ...

Már ha szokásnak hívhatjuk azt a barbár gyakorlatot, amit az olasz az elég ártatlannak tűnő “matrimonio riparatorio” névvel illet, és mely szerint ha egy férfi egy nőt megerőszakolt, de utána feleségül vette, akkor nem volt büntethető.

Franca Viola volt az első nő, aki nem fogadta el ezt a megoldást, hanem feljelentette az őt megerőszakoló férfit, akit el is ítéltek. Ez hatalmas lökést adott a 60-as, 70-es évek civil jogi mozgalmainak.

De kezdjük az elején. Franca Viola egy szegény szicíliai földműves családból származott, 15 éves volt, amikor szülei beleegyezésével egy Filippo Melodia nevű fiú eljegyezte. Ez a fiú egy helyi maffiavezér unokaöccse volt, aki jó anyagi körülmények között élt.

Nem sokkal ezután a fiút betöréssel vádolták meg, majd kiderült az is, hogy maffiakapcsolatai vannak. Franca anyja megszakította a jegyességet, a fiú Németországban emigrált. Sajnos nemsokra rá visszatért és egyre erőszakosabban próbálta meggyőzni a családot, hogy a lányt adják hozzá. Leégette a család vidéki házát, pisztollyal fenyegette a lány apját, mégsem engedett a család.

1965. karácsonyán (a lány még csak 17 éves) Filippo betört hozzájuk, lerombolt mindent, megverte a lány anyját, és elrabolta Francat. A lányt egy lakatlan házba zárta és egy hétig fogva tartotta, folyamatosan megerőszakolta. Csak egy héttel később szabadította ki őt a rendőrség. Fogvatartóját letartóztatták, de ő arra hivatkozva, hogy elveszi a lányt, biztos volt benne, hogy azonnal szabadul. Ezt egy törvény is biztosította akkoriban, a büntetőtörvénykönyv 544-es paragrafusa: ilyen esetekben elég volt elvenni a meggyalázott lányt. Így addig az áldozatok nem szálltak szembe az őket megerőszakoló férfiakkal, mert esélyük sem volt a szabadulásra – ehhez persze képzeljük hozzá a nagyon hagyományos, a férfit mindenek felé helyező közvélekedést és szemléletet, amely akkoriban mindenhol jellemző volt.

De Franca nem akart hozzámenni Filippohoz, és hatalmas társadalmi vitát generálva feljelentette az erőszakos férfit, akit el is ítéltek. A törvényről akkor egy nagy vita kezdődött, amelynek eredménykepp (és csak) 1981-ben el is törölték. A nemi erőszakot pedig csak 1996-ban vették be a személy elleni erőszakos cselekedetek közé, és vált törvény által elítélhetővé.

Franca 1968-ban férjhez ment egy általa választott férfihez, két gyerekük született, és további életében nem vállalt politikai vagy egyéb szerepet.

A vele történtek 1970-ben egy filmet is ihlettek: Damiano Damiani La moglie piú bella, Ornella Mutival.

Cikk itt.

Kultúra

Tíz olasz törvény a nőkért – 2. rész

Az előző rész itt található.

7) Egyenlőség a munka világában (2010)

Azonos munka mellett azonos bér jár a nőknek is, ez a 2010-es 5-ös törvény lényege. Ha diszkrimináción kapják, a munkaadó 50 000 euróig terjedő büntetést kaphat, és 6 hónapos börtönbüntetést.

Ebben a törvényben sok másról is szó esett, amelyből mindent azóta sem sikerült megvalósítani:

  • adókedvezmény a flexibilis munkaórát lehetővé tevő cégeknek
  • a “gyed” után könnyebbe legyen visszatérni a munkába
  • támogatás a női vállalkozóknak
  • szankciók a szexuális zaklatás elkövetpk ellen és a munkában diszkriminatív eljárást alkalmazóknál

8) Női kvóta a cégek igazgatótanácsában (2011)

A tőzsdén jegyzett cégekre vonatkozik a törvény, mely előírja, hogy az igazgatótanácsokban legalább 1/3 arányban legyen képviselve mindkét nem. Ugyanez érvényes a közhivatalok ellenőrzését bíró cégekre is (P+P és hasonló konstrukciók)

9) Stalking (2009) és a nők elleni erőszak (2013)

2009-es a zaklatást (stalking) bűncselekményként elismerő törvény, mely szerint ez az erkölcsi szabadság elleni bűntett.

2013-ban aztán végre külön bűncselekményként ismerik el azokat a nőgyilkosságokat, amelyeket a volt vagy jelenlegi férj/partner követ el. Ha mindez egy kiskorú jelenlétében történik, vagy terhes a bántalmazott nő, akkor 1/3-dal több a büntetési tétel. Rajtakapás esetén azonnali letartóztatást is jelent.

10) További, a nők helyzetét javító törvények

1950-ben mondja ki a törvény, hogy a gyerek egy éves koráig nem lehet elbocsátani a nőt, illetve hogy a szülés után anyagi támogatás jár a nőnek.

1956-ban elrendelik a nők és férfiak egyenlő bérezését, majd 1963-ban eltörlik az egyedülállók plusz juttatásait a munkaszerződésekben “clausole di nubilato”.

1971-ben törvény írja elő, hogy a falvak és városok kötelesek bölcsődét és általános iskolát működtetni.

1987-től a vállalkózó nőknek is jár a gyed, 1998-tól a munkanélkülieknek is (ezek sajnos mind alacsonyabbak, mint a rendes munkaszerződéssel dolgozóké).

 

Kultúra

Tíz olasz törvény a nőkért – 1. rész

Nem is olyan régen (1968 előtt) a férjét megcsaló olasz nőt törvény büntette, ja, és válni sem lehetett. Az elmúlt 70 évben azért szerencsére fejlődött a társadalom, és javult az olasz nők helyzete. Alább a 10 legfontosabb törvény, amely a nők jogait vitte előrébb.

Risultati immagini per donne italiane

1) Az aktív és passzív szavazati jogról (1945 és 1946)

Erről egy hosszabb bejegyzést is találtok itt.

2) A közalkalmazottként való munka lehetősége (1963)

1947-ben kezdett el az alkotmányozó parlament arról gondolkozni, hogy a nők is lehetnének-e bírók. Hogy lássuk, honnan indultak, íme egy képviselő, Antonio Romano felszólalása ezügyben:

“A nő maradjon a ház királynője, hiszen minél inkább eltávolodik tőle, annál inkább szétesik a család. Minden tiszteletem a nők szellemi képességeié, de nem gondolom, hogy nem alkalmas a bíráskodás nehéz művészetére. Ehhez nagy kiegyensúlyozottság kell, és a nőknél ez fiziológiai okok miatt nincsen mindig meg. Az a véleményem, hogy a nőknek otthon a helyük.”

1963-ban a 66 sz. törvénnyel nyílik meg a nők előtt az út a köznek dolgozni (ai pubblici uffici ed alle professioni). Természetesen a versenyvizsga rendszerében, amelyet első alkalommal 5647 résztvevőből csak 8-nak sikerült teljesítenie (0,14%). (A versenyvizsgáról érintőlegesen írtam a tanárok helyzetéről szóló bejegyzésben)

Ma 8678 bíróból több mint 4000 nő, kb. 46%. A versenyvizsgákat általában nagyobb számban nyerik a nők, mint a férfiak.

3) Válás (1970)

Azaz egészen 1970-ig nem volt lehetséges válni. A törvény által bevezetett válási eljárás 5 évig tartott, ezt csökkentették 3-ra 1987-ben.
Amikor 1970-ben törvényt hoztak a válásról, a kereszténydemokraták (és az egyház) aktívan tiltakoztak ellene. Emiatt 1974-ben népszavazást is tartottak a kérdésről, amelyben a válás mellett szavazók győztek.

A válás után a pénzkereső félnek továbbra is el kellett tartani a pénzkereső tevékenységet nem végző felet (a nőket), emiatt továbbra sem volt egyszerű a válás, illetve olyan szempontból mégis a nőket védő intézkedés volt, hogy elismerte az otthon végzett fizetetlen munka értékét és válás esetén forintosította (azaz lírásította) azt.

4) A családjog reformja (1975)

Ez a törvény mondja ki a házasfelek közötti egyenlőséget a törvény előtt (azelőtt a férfi rendelkezett minden joggal maga és felesége felett). Ezzel együtt az apa teljeskörű hatalmát megosztotta a két szülő között (ezt ma szülői felelősségnek hívják – “responsabilità genitoriale”). Rendelkezett arról, hogy a házaspárok eldönthetik vagyonmegosztással vagy külön vagyonnal szeretnének a házasságukban élni. És módosította a válás szabályait is (hogy pl. a férfi félrelépése is oka lehet a válásnak). Egyben ez a törvény engedte le a nagykorúság korhatárát 21-ről 18 éves korra.

5) Abortusz (1978)

A híres 194-es törvény tette lehetővé a nem kíván terhesség megszakítását.

6) Becsületgyilkosság és a “helyrehozó házasság” eltörlése (1981)

A ’80-as évekig becsületbeli ügyből kifolyólag elkövetett gyilkosságot nem büntette szigorúan a törvény. Ez elsősorban szerelmi, megcsalási és egyéb családi “sértések” esetére vonatkozott.  A gyakorlatban pl. csökkentették annak a férjnek (vagy feleségnek) a büntetését, aki megcsalás miatt ölte meg a házastársát, vagy “paráznaság” miatt gyerekét, testvérét.

Ugyanebben az évben eltörlik végre a “helyrehozó házasságot” is, ami a gyakorlatban azt jelentette, hogy ha egy férfi megerőszakolt egy nőt, akkor ha utána el is vette feleségül, elkerülte a büntetését (horror!).

Forrás.

Kultúra

75 éves az olasz nők szavazati joga

1945. január 30. – a Minisztertanács megszavazza az olasz nők szavazati jogát, amely azonban nem vonatkozott a 21 évesnél fiatalabbakra és a “nyilvánosházakon kívül dolgozó” prostituáltakra.

A 2. világháborúból éppen ocsúdó és még nagyon monarchikus szemléletű Olaszországban vagyunk, Európában (és persze a világon) még nem sok olyan ország van, ahol a nők szavazhatnak. Ezt a modern és előremutató döntést Togliatti (a Kommunista Párt képviselője) és De Gasperi (a Kereszténydemokrata Párt képviselője) indítványára hozza meg a Minisztertanács.

Egy évvel később kiterjesztik ezt a jogot, és a nők nemcsak választók (aktív szavazati jog), hanem választhatók is lesznek (passzív szavazati jog).

cittadine

Előzmények

Nem 1945-ben kezdődött ez a történet, hiszen 1919-ben a Fasci di Combattimento (Mussolini által alapított fasiszta párt) a San Sepolcro-i Programban már említi, hogy a nőkre is ki kellene terjeszteni a szavazati jogot. Mussolini maga már gondolkozott arról, hogy megteszi, első ként az adminisztratív (helyi) választásokra vonatkozóan (első lépésben azért csak erre, mert így kevesebben kifogásolnák, mintha egyben a politikai választásokra is szólna a jog). De aztán Mussolini idejében ebből nem lett semmi, csak egy általános (férfi) szavazati jog-reform 1928-ban.

Később, 1943-ban a Kommunista Párt megalapította a Gruppi di Difesa della Donna e per l’Assistenza ai Volontari della Libertà csoportokat (Nők védelme és a szabadság önkénteseinek segítése csoportok). Ezek tagjai olyan nők voltak, akik a háború ellen tüntettek, a nehéz helyzetben lévő családokat és a partizánokat segítették.

1944-ben Rómában megalakult az Olasz Nők Egyesülete (Unione Donne Italiane), amelybe beszervezték ezeket a védelmi csoportokat is, és amelyből később kinőtt az Olasz Nőközpont (Centro Italiano Femminile).

Érdekes, hogy mindezeket a tömörüléseket mindkét politikai oldalról támogatták, mind a kommunisták, mind a vallásos jobboldalt képviselő kereszténydemokraták, talán ezért is sikerült a törvény keresztülvinni.

A nőszervezetek természetesen támogatták később a Togliatti-De Gaspeti törvényjavaslatot, amely aztán Bonomi törvényként lett ismert (ő volt a minisztertanács elnökeként az aláíró). 

A január 30-ai aláírást követően február 1-jei dátummal kelt törvény (decreto legislativo luogotenenziale n. 23) adta meg formálisan is a jogot.

Szintén érdekes, hogy a papság is nyitott volt a szavazati jog megadására – ’45 októberében XII Pius pápa is ebben az értelemben nyilatkozott. 

Az első fázisban tehát még csak aktív választási jogot kaptak a nők (szavazhattak), majd egy évvel később lettek választhatók (ha legalább 25 évesek voltak).

Az első helyhatósági választások, ahol a nők is szavazhattak 1946. márciusában voltak, az első politikai választások 1946. június 2-án. Ez a nagyon híres választás, ahol a egyrészt megválasztották a fasiszta rendszer utáni alkotmányozó többséget, illetve eldőlt (nagyon minimális különbséggel), hogy Olaszország monarchia vagy köztársaság legyen 

Az alkotmányozó parlamentbe 1946-ban 21 nő került be.

 

Érdekesség

1946. jún. 2-án a Corriere della Sera egy újságcikkben azt kérte a nőktől, hogy rúzs nélkül menjenek választani, ugyanis amikor a boríték zárásához megnyalták a papírt, maradhatott volna olyan nyom, amiből beazonosíthatól lehettek volna. Márpedig a szavazatot zárt borítékban kell leadni, amin semmilyen megkülönböztető jel nem szabad, hogy maradjon.

Forrás itt.

Mindennapok

A leggyorsabb ejtőernyős a világon

Egy 51 éves olasz hölgy, Mascia Ferri nyerte a gyorsasági ejtőernyőzés világbajnokságát, a Speed Skydiving-et. 

A sport lényege, hogy 4000 méterről kiugranak a repülőből és 24 mp alatt 1700 méterre ereszkednek. ahol viszont el kell kezdeni lassítani ez a sport nehezebb technikai része. Ezalatt az esés alatt mérik a sebességüket és a leggyorsabb 3 mp figyelembevételével állítják fel a rangsort.

Mascia Ferri 418 km/h értékkkel nyerte a versenyt. 
“A levegővel való találkozás nagyon erős, olyasmi, mint amikor vízbe érkezik a toronyugró.  A pozíció megtartása a legfontosabb, valahogy úgy, mint a héja, mikor ráveti magát a prédájára.”

La paracadutista Mascia Ferri

Ejtőernyőzni 30 éve kezdett el, de a gyorsasági ejtőernyőzést 3 éve fedezte fel. Az ejtőernyőzést kétszer hagyta abba, egyszer 5 évre, mikor megházasodott, majd utána még egyszer, amikor elege lett a közeg férfiközpontú hangulatából és  a diszkriminációból (eredetileg a legtöbb ejtőernyős a katonai kötelékből került ki, és elmondása szerint maguk között nagyon sértő macsó dumát nyomnak).
Egyébként szociológiát tanít egy római egyetemen, és szabadidejét, valamint fizetése egy nagy részét áldozza arra, hogy részt vegyen ezeken a versenyeken.

Ahogy Samantha Cristoforetti-nek, neki sincsen könnyű dolga….

Cikk itt. 

Infrastruktúra

A toszkán szivarról

Olaszország jelenleg a világon a 18. legnagyobb dohánytermelő (adat itt), és az EU-n belül a legnagyobb mennyiséget termeli (a teljes EU-s mennyiség 1/4-ét). A termelés 18 000 hektáron folyik Campania, Veneto, Umbria és Toszkána régiókban.

Toszkánában Valtiberina és Valdichiana területén (azaz a Tiberis és az Ichiana folyók völgyében) termelik a dohányt, kb. 1600 hektáron. Valdichiana-ban termelik a teljes olasz dohánymennyiség 80%-át, és ebből lesz a toszkán szivar (sigaro toscano – alapanyaga a kentucky típus).

Aki szokott néha Arezzo megye útjain autózni, egészen biztosan belefut a dohányültetvényekbe.

Risultati immagini per produzione tabacco toscana

Egy kis történelem

A dohány termelése 200 évre nyúlik vissza, dokumentumok őrzik pl. egy 1815-ös hatalmas eső eredményeként elvert nagy kentucky ültetvény történetét, amely a firenzei dohánymanufaktúrát komolyan veszélybe sodorta. A vezetés azonnal intézkedett egy sürgősségi ültetésről, az elázott dohányból pedig nagyon kedvezményes árú, kimondottan alacsony minőségűnek tartott szivarokat készítettek. Arra viszont senki sem számított, hogy az elázott dohány erjedésnek indulva egy egészen speciális, és összetéveszthetetlen ízt adott a szivarnak, amely annyira ízlett a fogyasztóknak, hogy még többet szerettek volna belőle venni. A vásárlói igényre válaszul három éven belül felállt az új rendszerű szivargyártás, és megszületett a toszkán szivar, amely Gianni Brera leírása szerint “meleg és kék ízt ad, amely elönti a szájat és úgy megy neki a nyálkahártyának, mint egy démoni lehellet” (spire azzurre e calde che invadono la bocca e aggrediscono le mucose come un fiato demoniaco).

Az erős karakterű szivar megnyerte az ország fogyasztóit, és egyre többet gyártottak a firenzei dohánygyárban (antica manifattura di Firenze). A nagyherceg aztán 1853-ban átköltöztette a gyárat Luccaba (convento di Porta Sant’Anna di Lucca), hogy a várfallal körülvett város gazdaságát fellendítse.

A toszkán szivar története szorosan kapcsolódik a szivarsodró nők történetéhez, akikre az 1800-as évek végétől a szivar készítését bízták (majdnem teljes egészében).

Velük kapcsolatosan számos legenda és (gyakran túlzó) sztori keringett, pl. hogy a combjaik között sodorják a szivart. Ezek a történetek elfedték a kemény munkát, amelyet ezek a dolgozó nők végeztek a gyárakban. Ugyanakkor ők voltak az első munkásnők, akiknek sikerült szervezetten jogokat kiharcolni. 

Az ország egyesítése után exponenciálisan emelkedett a szivarsodró nők száma, míg az 1900-as évek elején ez lett a legnagyobb számű női munkást alkalmazó szektor (12 000 fő, amely az 1. vh kezdetére 16 000-ra emelkedett).

A nehéz munka, a velük szemben alkalmazott visszaélések, a túl szigorú kontroll miatt fellázadtak, több jogot kérve. Luccában tetőzött a lázadás 1912-ben, ahol a napszámos szivarsodró nők a rendelkezésre álló dohány rossz minősége miatt is tüntettek, ami miatt nem volt lehetőségük az előírt napi darabszámot teljesíteni.

A tüntetések eredményeként javították a munkafeltételeket, sőt, a gyárakban pl. gyermekmegőrzőket is telepítettek, hogy segítsék a nők munkáját.

Risultati immagini per produzione tabacco toscana

A szivarsodró nők munkája a mai napig elengedhetetlen, a legdrágább és legjobb minőségű szivarokat teljes egészében ők gyártják. A siker titka, hogy megfelelő mennyiségű dohányból rendkívüli kézügyességgel megsodorják a szivart. Ha levegő maradna a szivarban, vagy túl sok lenne a dohány, a szivar nem szelel.

Risultati immagini per sigaraie

A gyártás ma

A manufaktúrában ma 40 szivarsodró nő dolgozik, és minden reggel ők veszik ki a saját zsákjukba a megfelelő mennyiségű (előre vágott) dohányt. A munkaasztalra kent ragasztóra ráteszik és kisimítják a papírt és beleteszik a megfelelő mennyiségű dohányt, amelyet “megfésülnek” (ezzel levegőcsatornákat képeznek, amelyek segítik majd az égést). Ezután feltekerik a szivart 3 rétegben. Majd a végeit lecsípve méretre vágják.

A Toscano Originale, Toscano Originale Selected, Presidente, Millenium és Moro márkákat készítik ma Luccaban. 

Risultati immagini per produzione tabacco toscana

 

És végül néhány adat:

  • 1938-39-ban 423 millió toszkán szivart gyártottak,
  • a 20. század második felében mind mennyiségileg, mind minőségileg visszaesett a termelés,
  • de sikerült visszakaposzkodnia, és az elmúlt 10 évben ismét megduplázódott a termelés 110 millió darabról (2006) kb. 196 millióra (2016),
  • ebből 3 milliót kézzel készítettek,
  • 29 milliót külföldön értékesítettek több mint 50 országban,
  • a manufaktúra éves bevétele kb. 98 millió euró,
  • több mint 450 embert foglalkoztatnak.

 

Cikkek:

itt

itt 

Kultúra

Az első nő, aki diplomát szerzett

Az első nő a világon, aki diplomát szerzett, olasz volt, Elena Cornaro Piscopia.

1646-ban egy gazdag velencei családban megszületik Elena Cornaro Piscopia. A család a távolkeleti kereskedelemből gazdagodott meg, olyannyira, hogy dózséket és püspököket is adott a városnak. A Cornaro családnak ismert, fontos barátai vannak, Elena nagymamája pl. Galileivel volt barátságban. A családi közeg tehát különösen inspiráló, és a kis Elena hamar érdeklődni kezt a tanulás iránt. Szerencsére a a családi könyvtár igen gazdag, köszönhetően a különc apának, aki Elena közrendű anyját csak azután vette el, hogy megszületett a kislány (7 testvérből az 5.), és megfogadta, hogy lány létére is taníttatni fogja.

Az apa ezt a fogadalmát be is tartja, Elena a latintól a zenéig sokmindent tanul, és hamar kiderül, hogy eszes, amivel megerősíti apját abban a szándékában, hogy tovább is tanítassa őt. Jöhet a francia, görög, héber, spanyol, matematika, asztronómia, az akkoriban fontos “tantárgyak”, és persze a zene. A kedves és szép lányhoz egy idő után a kérők is bejelentkeznek, de Elena érzi, hogy nem a házasság az ő útja. Belép a bencés rendbe, de sikerül elkerülnie, hogy zárdába menjen, és otthon tovább folytatja a tanulmányait.

Az apja nemcsak hogy elfogadja ezt a kívánságát, hanem (a család presztízsét is emelendő) egyenesen bátorítja, hogy a Padovai Egyetemre (akkoriban Studio di Padova néven ismerték) kérvényt nyújtson be, hogy ott diplomázhasson teológiából. A professzorok támogatják, viszont az érsek és az egyetemi kancellár ellenzi, mondván, hogy nőként oda nem való, csak nevetségessé teszi az egész intézményt a világ előtt.

Elena apja hosszú levelezésbe kezd az érsekkel, melynek végén arra a kompromisszumra jutnak, hogy Elena diplomázhat filozófiából –  teológiából nem -, viszont soha nem gyakorolhatja a tanítói szakmát.

Elena 1678. június 25-én diplomázik, a székesegyház Szűzmária kápolnájában. Rengeteg kíváncsi követi a szertartást, de az érsek hiányzik a tömegből. Elena sikere még nem nyitja meg az utat a nők előtt, nem sokkal ezután Carla Gabriella Patin is kérelmezi, hogy filozófiából diplomázhasson, de elutasítják. Érdekes, hogy ezt Elena apja is ellenzi, mert szeretné lánya diplomájának presztízsét megőrizni.

Elena Padovába költözik, és ott folytatja tanulmányait, de sajnos 38 éves korában meghal.

Szimbólum lesz, de utána még sokat kell várni a következő nőre, aki diplomázhat: 1732-ben a bolognai Laura Bassi fizikából tesz sikeres vizsgát.

Forrás itt.

Kultúra

Rita Levi-Montalcini

Az olasz tudományos élet fontos szereplője, 1986-ban az orvosi Nobel-díj elnyerője, Rita Levi-Montalcini (Torino, 1909. ápr. 22. – Róma, 2012. dec. 30.) neurológus, akadémikus, szenátor fordulatos életéről írok néhány sort.

Szefárd zsidó családban született, matematikus-mérnök apától és festő anyától. Bátyja szobrász-építész, ikertestvére festő lett, támogató és intellektuális családban nőttek fel.

1930-ban beiratkozott a Torinói Egyetem orvoskarára, ahol a két későbbi Nobel-díjas Salvador Luria és Renato Dulbecco egyetemi társa volt.

1938-ban Belgiumba emigrált a zsidótörvények elöl, ahol a Brüsszeli Egyetemen folytatta tevékenységét. Majd amikor a németek elfoglalták Belgiumot, Dél-Olaszország felé indultak, és végül Firenzében bújkálva vészelték át a holocaust időszakát.

A háború után visszatért Torinóba, és berendezte az első kezdetleges laboratóriumát. A kezdetektől az idegrendszer érdekelte, a neuronokat tanulmányozta.

1947-től 1977-ig az USA-ban élt, kutatásai alapvető fontosságúak voltak a rák, az Alzheimer és a Parkinson kórok tanulmányozásában. Egyetemi oktatói és kutatói tevékenysége mellett Olaszországban is aktív maradt: egy, az olasz Nemzeti Kutatási Tanács (Consiglio Nazionale delle Ricerche) által alapított kutatóközpont (Centro di Ricerche di Neurobiologia) vezetője is volt Rómában 1961 és 1969 között.

1969-től 1979-ig a Sejtbiológia Laboratórium vezetője volt, és még utána is 10 éven át együttműködött vele (mikor a kora miatt már nem maradhatott tovább a vezetője).

Az olasz Szklerózis Multiplex Egyesület elnöke is volt, mert ezt a témát is folyamatosan kutatta Amerikában és Olaszországban.

1989-95 között a CNR neurobiológiai intézetében szuperszakértőként dolgozott.

90 éves korára gyakorlatilag megvakult, de haláláig aktív maradt.

Civil és politikai szerepvállalása

A ’70-es évek elején a Movimento di Liberazione Femminile (női felszabadítási mozgalom) tevékenységében is részt vett, kiállva az abortuszt szabályozó törvény követelése mellett. Mindig szabadgondolkozónak vallotta magát, amit saját elmondása szerint családjából hozott magával.

Olasz és nemzetközi politikai szerepvállalása is jelentős volt a baloldalon, Prodi 2. kormányát is támogatta.

Ateistának vallotta magát, de mindig támogatta a római zsidó közösséget.

Munka-tapasztalat

A nagy olasz ellentmondás

Olaszország világelső (!) az egyetemre beiratkozott nők számának tekintetében (a lakosságszámhoz viszonyítva), ugyanakkor az utolsók között van a nők munkaerőpiaci részvételében – és csodálkozunk, ha nem nő a gazdaság?

100 egyetemi hallgató férfira 136 egyetemi hallgató nő jut, azaz 36%-kal több nő jár egyetemre. A nők 17,4%-a el is végzi a képzést, szemben a férfiak 12,7%-val. A diplomás nők 60%-a a legjobb jegyekkel zárja az egyetemi képzést.

De az ország a nők munkaerőpiaci részvételét tekintve csak a 118- ik a 140 vizsgált ország közül, és akik dolgoznak, azok sincsenek nagyon megbecsülve: ugyanazért a munkáért jóval kevesebbet keresnek, mint a férfiak (126. helyen a 140 országból).

Az olasz szociális háló alapvetően igazságtalan, és ez fokozódik ha a férfi-női munkavállalásról és fizetésekről van szó.

Az Eurofound szerint az olasz gazdaság ezzel élvente 88 milliárd eurót veszít , azaz a GDP 5,7%-át.  

Forrás itt.