Étel - ital

Stracciatella

Gasztroimádatom legújabb tárgya a stracciatella. Nem a csokidarabos vaníliafagyi (nem szeretem a fagyit), hanem a sajt stracciatella.

Így néz ki:

Eredetileg csak Pugliaban készítették, de szerencsére az utóbbi időkben egyre több helyen lehet kapni északon is (pl. esselunga, ha nem is mindig). Ez egy ilyen krémes csoda, sajtrostok tejszínes fürdőben, kicsit sós, kicsit savanykás, friss, nagyon finom.

Ha ismeritek a burrata-t, akkor ez annak a közepe.

Felhasználását illetően magában is tökéletes, kenyérre, mellé paradicsomsaláta.

De nagyon ízlik tésztaételeken is. Paradicsomos szószokkal, de akár pestoval is tökéletes. Minden esetben a frissen készült szószos tésztára kell rátenni tálaláskor. Így valahogy:

teszta

Reklámok
Étel - ital

Kis tésztahatározó

Ugyan mindenki ismeri, de azért nem árt, ha rendszerezzük: – határozó rovatunkban a sütemények és a felvágottak után jöjjenek a tészták.

A formákat elemezzük, most abba ne menjünk bele, hogy ugyanezek a tészták vannak másféle lisztből is (kamut, gluténmentes, stb stb).

 

A hosszúak:

 

A rövidek:

pasta_corta_1

A töltöttek:

A legismertebb regionális specialitások:

Kategórián kívül, de nagyon fontosak 🙂

Étel - ital

A pasta eredete – 1

Sokak szerint a tészta egyenesen Kínából érkezett erre a tájra, méghozzá Marco Polo közvetítésével, de ennek némileg ellentmond az a tény, hogy 1279-ben, amikor ő még javában a Távol-Keleten tartózkodott, egy bizonyos Ugolino Scarpa nevű genovai jegyző megírta Ponzio Bastone végrendeletét, melyben a nevezett egy egész láda makarónit hagyott az örököseire.

És nyugodtan mehetünk ennél jóval hátrébb az időben, ugyanis az első tésztára utaló emlékek egy etruszk sírból kerültek elő, méghozzá a tésztakészítő eszközök formájában. Aztán valamikor időszámításunk kezdetén Apicius valami -a lasagne-hoz hasonló – ételről értekezik, majd 1000 körül Martino Corno, a hatalmas Patriarca di Aquileia szakácsa “De arte Coquinaria per vermicelli e maccaroni siciliani” című könyvében közreadja az első pasta-recepteket.

Szinte biztos, hogy a tésztát jól ismerték az arab területeken is, ahol a mai napig használják a “makkaroni” szót. Éppen keletről érkezik aztán a görögökhöz, és Szicíliába (amely hosszú ideig arab kolónia), és Palermo az első igazi pasta-főváros, itt van először nyoma a száraztészta-készítésnek.

1150-ben az arab geográfus, Al-Idrisi elmeséli, hogy  Trabia-ban (Palermo-tól 30 km-re) olyan sok hosszútésztát [“tria” arabul] készítenek, hogy mindenhová exportálják, Calabriába, és hajókkal a muzulmán és keresztény országokba.

Északon, Genova környékén 1400 és 1500 között terjed el a “Fidei” (helyi dialektusban pasta) kézműves készítése, amit 1574-ben a Corporazione dei Pastai megalapítása pecsétel meg. Három évre rá Savona-ban  megalkotják a “Regolazione dell’Arte dei Maestri Fidelari”-t.

Étel - ital

A gorgonzolas gnocchi

A gnocchit leginkabb paradicsomszósszal (sőt, sugo-val) ismerjük, netán a négysajtos változatban. De nem kell négyig elmenni a sajttal, elég a gorgonzola is, hogy jó kis (tápláló) tésztaételt kapjunk. Az elkészítése pofonegyszerű: felteszem a tésztavizet főni, és egy másik edényben a lehető legalacsonyabb tűzön megolvasztok kb. 5 dkg vajat és (két személyre) és 10-15 dkg gorgonzolát. Azért az alacsony tűz, mert semmiképp nem szabad odaégetni, csak lassan olvasztani. Ez a tészta készíthető más penészes sajttal is, mint a rocquefort (az erős ízek kedvelőinek), netán a danish blue (kipróbáltam már a sparban kapható viszonylag olcsó változattal is, működött), vagy más kéksajtok.

Tehát, ha forr a víz, sót bele, és aztán a gnocchit is. Ekkorra nagyjából már készen kell állnia a szósznak, mert a friss gnocchi néhány percet fő (1-2 percet nagyjából), tehát amint kiszedem a vízből, egyből megy a szószos edénybe, ahol meg egy fél percet összeengedem őket a tűz felett. Így elpárolog a maradék víz, és összeáll a tészta meg a szósz. Kész is van – mondtam, hogy egyszerű.

Étel - ital

Pesto

A pesto egy jolly joker hozzávaló, mert sokféleképpen felhasználhatom, ezért érdemes tartani belőle néhány adagot otthon.

De mielőtt adnék pár ötletet, azért térjünk ki magára a szószra. Ortodoxabb konyhaőrültek persze maguk készítik a pestot, van nem is egy típusa, ki hogyan ragozza…

Az eredeti genovainak az összetevői a bazsalikom (figyelem, genovai fajta :), olívaolaj, fenyőmag, fokhagyma és a parmezán. Ezeket az összetevőket pépesítik (a robotgépek korában mixelik) és ezt teszik sokféle ételbe – leginkább persze a tésztára. (Ha elmèlyednèl a pestokèszìtèsben, itt talàlhatò egy eredeti pestorecept.)

Ennek elhajlásai például a rucolás pesto, ahol a zöld alapot nem a bazsalikom, hanem a rucola adja. Otthon lehet vele próbálkozni, kikeverni azt az ízt, ami nekünk legjobban ízlik. De ha erre nincs időnk, érdemes tartalékban tartani pár üvegecske pestot (Magyarországon a spar saját terméke nekem ízlik és nem is drága, úgy 300 Ft egy üvegcse), amúgy minden esetre.

A „gyors és egyszerű ételek” stílusában mindenekelőtt tésztára tesszük. Abból is leginkább a trofie nevű genovai tìpusra… màsodsorban a linguine-re (ami lapos ès hosszú, mintha hosszàban elharmadoltak volna egy szàl tagliatelle-t), spagettire, gnocchira…. De nem olaszként nyugodtan próbálkozzunk más alakú tésztával is, mindenre finom. Nekem külön ízlik, ha apróra vágott paradicsomot (legjobb a cseresznyeparadicsom félbevágva) keverünk utolsó lépésként a pestos tésztára, szerintem nagyon jól kihozza az ízeket.

A genovaiak titka egyébként, hogy a tésztafőző vízbe beledobnak egy apró kockákra vágott krumplit is, ami szépen szétfő és jó állagot ad az ételnek (de ha kicsit egyben marad, az sem gond, jó íze lesz tőle a tésztának).

A tészták egy speciális esete a pestos lasagne, aminek a receptjét itt találod, egy régebbi bejegyzésben.

Ha elrugaszkodunk a tésztáktól, nekem nagyon ízlik, és sokszor készítem munkahelyi ebédnek is, a pestos tönkölybúzát. Na most, mielőtt elkattintanátok innen, mondván hogy ilyen extrém összetevőkkel szóba sem álltok, gyorsan elmondom, hogy a tönkölybúza nagyon jó alternatívája a tésztának vagy rizsnek, némileg egészségesebb is náluk, nem kerül sokba és egyszerűen elkészíthető.

Forrásban levő bő sós vízbe beleszórok egy pohárnyit (egy személyre), és kb. 20 percig főzöm. Amikor kész, leszűröm és belekeverek egy adagnyi pestot (ízlés szerint). És kész is.

Egyszer érdemes kipróbálni….

Ja, és nem olaszként elmondhatom, hogy a pesto nekem nagyon ízlik főtt krumplin is, sőt kenyérre kenve is, főleg, ha mellé paradicsomot teszünk. Ezek is elég egyszerű dolgok, de szerintem nagyon finomak.

Ahogy látszik, a pesto felhasználásának csak a képzeletünk szab határt, és mivel elrontani biztos nem lehet, érdemes próbálkozni 🙂