Mindennapok

Ősz

Reklámok
Infrastruktúra

Olaszország és a hiányzó rendszer

Most az előbb olvastam Kata Diario Svedese-jét, annak is egy olyan bejegyzését, amely szerintem nagyon jól megragadja Olaszország lényegét. De mielőtt belevágok: Katáról azt tudom, hogy néhány évvel ezelőttig itt élt (nem is messze attól a helytől, ahol éppen most írom ezeket a sorokat – ismeri Luana-t, a mindennapi báromat, de egymást nem ismerjük személyesen), olasz a párja (sorstárs :)), éveket lehúzott itt, majd valós munkalehetőségek híján Svédországba költözött (párjával együtt). Olaszul írja a blogját, amit igyekszem követni.

Tehát, remélem, nem bánja, hogy idézem, ezt írja a svéd és olasz valóság összevetéséről (itt) – a lényeges gondolatokat összefoglalom, nem fordítom le szó szerint az egész szöveget, illetve amúgy “műfordítósan” fordítom:

“A nyaraláskor látott Olaszország csalóka.  Az tökéletes helynek tűnik. Tényleg tökéletesnek. Mindenhol szép dolgok, a természet és az épített környezet szépségei, finom és egészséges ételek, spontán és közvetlen emberek. Mit mást akarhatunk még?
De a nyaralás megtévesztő. Mert egy távoli országban méltó munkád és fix fizetésed van. Micsoda keserűség…
Olyan ország Olaszország, amely mélységesen emberi, jó és rossz értelemben egyaránt, ami Svédországban hiányzik. 
Svédországban a RENDSZER jól működik, a RENDSZER biztonságot ad, jogokat garantál, segít, jól bánik veled. És az emberek használják a rendszert. Öntudatosan. Általa érvényesítik jogaikat, általa jól élnek.  
Olaszországban a rendszer egész egyszerűen nem létezik. Vannak az emberek, akik egyénileg úgy próbálnak  boldogulni, ahogy tudnak. Semmit nem lehet előre látni, nem bízhatsz semmilyen rendszerben, legfeljebb más személyekben, a családban, barátokban. Ettől lesz Olaszország emberi, találékony és spontán (és sok más is, ami kevésbé szimpatikus).”
Eddig az idézet, és én egyrészt egészen eddig tökéletesen egyet tudok vele érteni (függetlenül attól, hogy nem ismerem Svédországot, csak felületes információim vannak róla. De Svédország lehetne Németország is, ahol laknak barátaim, és ahol közvetlenül is megtapasztaltam, mi minden joga van annak, aki dolgozik, vagy csak ott él – és azt is, hogy mennyivel nagyobb a rasszizmus, a mindennapi kirekesztésre való hajlam, ha innen északabbra megyünk).
És folytatni tudom a Kata által megkezdett gondolatmenetet. Itt nincsen rendszer, és ami maradványok (vagy inkább kezdemények) vannak, az is inkább csak annak függvényében van, hogy mikor melyik érdekcsoport mit tudott magának kilobbizni.
Nincsen egyenlőség, nincsen egyenlő jog.
Lehet, hogy dolgozol, de ha nem adott szerződéssel rendelkezel, nemcsak, hogy jogaid nincsenek, de még pénzt sem keresel annyit, ellenben konkrétan kizsákmányolhatnak. (A valódi Olaszországról című sorotaban sokat írtam erről, itt a legutóbbi rész, innen fel lehet göngyölíteni az addigiakat).
Az ellátások, szolgáltatások is random módon járnak (pl. pont ilyen szerződés függvénye, hogy jár-e tb, betegszabadság stb).
Igazándiból egy dolog számít az életben való boldoguláshoz: az, hogy a családodnak milyen erőforrásai vannak. Ebbe értsük bele nyugodtan az ismeretségeket, amelyek majd segítenek a gyereknek állást találni, a nagymamai rendelkezésreállást, ami majd kiváltja a bölcsőde/óvoda hiányát, az örökölt lakást (mert én még életemben embert nem láttam itt, aki egyedül/párban össze tudta volna spórolni a lakás önrészét).
Aki bevándorló, az bizony hátránnyal indul- főleg, ha keletről jön (mert nyilván van olyan középosztálybeli francia / német / amerikai család, amely ezt ki tudja váltani idevágyódó gyerekénél).
Ezen persze  enyhíthet, ha olasz fiú/lány a párja, és a párjának jók a családi erőforrásai. Erről is sokat írtam, nem ragoznám tovább.
Ami még nagyon idegesító ebben az “emberi” Olaszországban, az éppen az, hogy a rendszer hiányában az emberek teljesen önzően és önkényesen szerzik meg azt, amit éppen szeretnének.
Ha parkolóhely kell, akkor mindenki lerakja a kocsit a második sorba vészvillogóval. És míg utazás közben utamat ilyenek szegélyezik, dühöngök. Abban a pillanatban, hogy meg akarok állni, én is ugyanúgy leteszem az autót második sorba, mert azt gondolom, hogy nekem – akkor – ott – jó okom van erre. Apró példa, de minden így működik.
Pl. az adófizetés is. Nekem szükségem van a pénzre, az állam meg úgysem ad semmit, hát így lesz az adóelkerülésből büszkélkednivaló tett. És eszembe sem jut, hogy ebből sosem lesz rendszer, ami segít. Abból sem, ha azoktól, akik nem elég hatékonyan titkolják bevételeiket, erőszakkal elveszem, mert hát közben utálják azokat, akik nem járulnak hozzá a közöshöz, de ami mozdítható, azt viszik abból a közösből.
Minden megoldható, ha elég szimpatikus vagyok, vagy éppen eléggé az ügyintéző agyára tudok menni (mondjuk nem engedek, előbb vagy utóbb feladják, hogy előbb szabaduljanak), de ez nem életbiztosítás, mert mi lesz, ha legközelebb utálatos lesz az ügyintéző, vagy nem talál elég jó fejnek?  Semmi sem működik rendszertszinten,  minden az egyéni könyöklés hatékonyságától függ.
Nagyon fárasztó egy ilyen országban élni.
Tanulság nincsen, pozitív felütés is csak annyi, hogy még szerencse, hogy a klíma és a környezet olyan szép, hogy részlegesen kárpótol – legalábbis addig, amíg nem történik olyasmi, nem áll elő olyan helyzet, ahol nagyon is szükség lenne rendszerre és jogokra.
Élet-történetek

Lessy története

Sziasztok,
Jó, hogy van ez a blog, Isten éltesse!
Remélem, aki most akar nekivágni a költözésnek, az otthon is rátalál…

Az, hogy otthonról nézve minden szebb, teljesen igaz! Ami onnan fénylik lehet, hogy amint innen közelebbről már látod, hogy csak egy eldobott csokis papír… :-)

Magamról és az én tapasztalataimról néhány szót, ha megengedtek:
3 éve ismertem meg a párom, és mivel őt az üzleti érdekeltségei teljességgel idekötik – egy bárt üzemeltet (illetve most már üzemeltetünk), szóval nem volt kérdés, ki költözik. Mivel én az otthoni életemmel is elégedett voltam (bizonyos szempontból most sokkal szebbnek látom azt, mint ami itt van, minden otthoni nehézség ellenére), sőt mondhatni, hogy bizonyos értelemben sokkal elégedettebb voltam otthon, nagyon meg kellett gondolnom, hogy valóban fel akarom-e égetni magam mögött a hidakat, mert a szakmám miatt, ha egyszer eljövök, nincs ugyanoda visszaút. Ráadásul kinőttem már a kalandozgatós korból, nem tartozom a legfiatalabbak közé… De ez nem panasz, szerencsére jól vagyok így, ahogy vagyok.

A kiköltözést megelőző évben 10-szer voltam itt, azt hittem mindent láttam, mindent megtapasztaltam, mindenre volt lehetőség kipróbálni, átgondolni. És nem tűnt olyan rémesnek.

De amikor véglegessé válik a dolog, már nem olyan egyszerű. Mert nemcsak a nyelvvel vannak gondok (munka az nincs, nekem is csak azért mert a bár tokkal-vonóval a miénk), hanem az összes többi mentalitásbeli különbséggel is. A magyar kicsit poroszos szemlélethez az olasz életvitel vagyon messze van. Nem a pontatlanságra, az ígérgetésekre gondolok, az sajnos otthon is gyakran előfordul. A hangoskodás is csak egy dolog, bár csöndes emberként ez nagyon nagy kihívást jelent, mert a mai napig (két éve vagyok állandó lakos Olaszországban) nem tudom mikor csak úgy hangosak és mikor követtem el valamit, amiért üvöltenek velem. Védekezni bizonyos esetekben nem is tudok, mert magyarul talán még menne, de olaszul…?
Nehezen szokom az olasz konyhát. Imádok főzni, de a itteni szokásokat segítség híján csak lassan tanulom. (erről érdekesebbnél érdekesebb sztorijaim vannak, de betöltené az oldalt… talán egyszer máskor)
Nehezíti a helyzetemet, hogy mivel közös a vállalkozás, közös a pénz is, a saját egzisztenciáról le kellett mondanom, akkor is, ha papíron szép summára vagyok bejelentve. Minden magyarországi kiadásomat (mert az azért maradt) meg kell beszélnem a párommal. Ez frusztrál.
Az anyósom a nyakunkra költözött, és sajnos úgy néz ki marad is élete végéig, ami az itteni magas átlag életkorra való tekintettel, hiába 86 éves, még úgy 10-15 év is lehet. Teljesen egészséges, gyorsabban szalad, mint én, mindezt bot nélkül teszi. Igaz, 31 éve (!!!) nyugdíjas. (Az ő korosztálya már van nem él, vagy csak 100 év körül halálozik el. Szerintem ezt minden itt élő meg tudja erősíteni). Nem gondoltam, hogy lehet ekkora kötődés anya és fia között, de van. Olykor azt érzem, hogy ők a család én meg a vendég, aki úgy tesz, mintha otthon lenne.
Tehát kedves ide költözni kívánó magyar nőtársaim, ezt is figyelembe kell venni, mert ez itt így működik. És sokkal inkább te mégy, mint a mama… (Ez gyötri a legtöbb olasz nőt is…) Engem már sokszor sikerült kihoznia a sodromból, pedig akik ismernek,azok azt gondolják, hogy ez szinte lehetetlen.
De ő már nem változik, azaz vagy elfogadom ilyennek, vagy szedem a sátorfám.

A válásról:
3 év hivatalosan bejelentett különélés után indítható el a hivatalos válási procedúra. Ha ez nincs bejelentve, az nem számít bele a 3 évbe, akkor sem, ha közben a házas felek már rég a sokadik párjukkal élnek közösen és a sokadik gyerekük születik mástól. (Fura ország.) Viszont annak, ha hivatalos feleség vagy, sok előnye lehet később, akármerre is fordul a sorsod. Ezt a jogászok jobban tudják, nekem erről csak felületes ismereteim vannak.

Amiről lehet, hogy már esett szó, és csak én nem találtam: a betegellátás.
A háziorvoson és a valódi kórházi kezelésen kívül MINDEN VIZITÉRT, VIZSGÁLATÉRT FIZETNI KELL! Hiába vagy biztosított. Szerintem ez felháborító. A legutóbb egy véralvadás vizsgálat 178 eurómba került. Egy normál nőgyógyászati vizit 22 euró, és még sorolhatnám. Mondom, rendesen fizetem a betegbiztosítást. (Igaz, csak az megy orvoshoz, akinek feltétlenül szükséges, az emberek nem a váróban élnek társasági életet. A színvonalról most nem írok, nagyon eltérő.)
Tehát ezt is kalkuláld bele, ha itt akarsz élni.

Nos, ami jó:
van időm tanulni, s a német és francia mellé lassan begyűjtöm az olaszt is. Na nem amolyan nem adnak el szinten, hanem egy kicsit jobban, mert ami a kezdetektől hiányzik, az az olvasás. Szótárral a kézben, kifejezéseket nem ismerve pedig lehetetlen egy regény végére érni.
Ami megnehezíti a tanulást, hogy hiába a bár, kevés emberrel vagyok szóbeli kommunikációs viszonyban. A kiszolgálás alatt elhangzó néhány szó, mondat nem nevezhető hasznos gyakorlásnak. :-)

Gyönyörűséges, izgalmas dolgokat láttam.
Amikor elindulunk bármerre, bármilyen okból, a végén mindig valami váratlan helyre érkezünk – a párom utálja a GPS-t, s ha van egy kis időnk, nem használjuk a gyorsforgalmi utakat vagy az autópályát) rengeteg szép emlékem van mindenféle helyekről – igaz elsősorban innen egészen északról, de Padova, Bergamo Alta, Milano is ismerős már.
Itt is forró a nyár, a völgybe beszorul a meleg levegő, de elég csak “néhány száz” métert megtenni – igaz felfelé -, máris sokkal elviselhetőbb lesz az élet.( Másztam már bele júniusban mezítláb a hóba… :-)
Amit ki ne hagyjatok, az egy Vintage kiállítás. Én tavaly jártam egyen. Olyan, mint egy hatalmas turkáló, csak épp a nagy olasz tervezők ruháit is látni itt-ott. Kb 4-6 óra végig nézni, végig gyönyörködni az egészet.
De voltam az 5 évente megrendezendő genovai virágkiállításon is. Az is lélegzet elállító volt.
Vagy Monza -ban betévedtünk egy sportszer kiállításra a Formulaa 1-es pálya mellett, és épp lehetett menni mindenféle gépekkel a pályán is. Nekem egy Ferrari jutott. Öregecske, nem is túl gyors, de az élmény…

Szóval most ennyit.
Az én javaslatom, hogy csak olasz társsal és lehetőleg – ha valaki nem akar háztartásbeli lenni, mert az is jó lehet – biztos munka, (iskolai ösztöndíj), biztos lakás és nyelvtudás birtokában induljatok neki.
Egyébként…
Nem tudom.
Az is igaz, hogy nekem a származásom, idegen akcentusom miatt nem volt semmilyen megkülönböztetésben részem, pontosan tudják, hogy dolgozom, adót fizetek, igyekszem tökéletesre megtanulni a nyelvüket.

Bocs, kicsit hosszúra sikerült. Remélem, azért nem volt nagyon unalmas!

Ha bármi kérdésetek adódna, szívesen válaszolok…

Szeretettel:
Lessy

Mindennapok

Elszegényedőben

Olaszország elszegényedik…..

2011. már a 13. egymást követő év lesz bármiféle növekedés nélkül. Az egy emberre kiszámolt átlagos jövedelem 6,9%-kal lesz kevesebb jövőre, mint 2007.-ben volt.

Az adóterhek most már a jövedelmek 44,1%-át teszik ki, és a folyamatosan növekvő munkanélküliséggel egyre több embernek kell szembenéznie. Aki viszont dolgozik, leginkább állandó munkaszerződés nélkül, viszont kevés pénzért teszi.

Az IMF és a OECD mondja mindezt, meg persze az ittlakók érzik a saját bőrükön. A hitelminősítő meg leminősít….

Eközben Berlusconi a nőivel és a pereivel van elfoglalva, és mélységesen meg van sértve, mert az ország valahogy nem veszi jó néven a kicsapongásait.

És van manovra, azaz költségvetési kiigazítás, mindennel, ami e körben szokásos, adóemelés, szolgáltatások visszametszése stb stb.

Egyetlen szerencséje van ennek az országnak (de éppen feléli a lehetőséget), az elmúlt 30-40 évben a családok sokat meg tudtak spórolni és még van mihez nyúlni (pl. lehet lakást örökölni, családi támogatáshoz folyamodni). Különben miből élne az a rengeteg nem dolgozó fiatal (a krosztály 30%-a)? A sok munkába szülés után visszatérni nem tudó nő (a nőknek összesen csak 47%-a dolgozik egyáltalán)? Azok, akiknek projektmunkájuk van, tehát jó, ha pár órát dolgoznak hetente? Ez persze általános megállapítás. Akiknek ezzel nincs szerencséjük, azoknak kisnyúl…

Infrastruktúra

A világ házhoz jön – 2

Az előző részt a takarításnál hagytuk abba, folytassuk tehát a kisebb háztáji munkákra is lehet férjet kölcsönvenni, a http://www.ilmaritoinaffitto.it honlapról (20 euró/óra), illetve számítógépes problémákat a http://www.pcdotto.it, http://www.zeroduepc.it, http://www.assitenzadoctorpc.it  segítségével megoldani.

Ha viszont egyedül nem sikerül az adóbevallást elkészíteni, akkor óránként 99 euróért házhoz jön egy szakember a http://www.asupporto.it -től.

A tisztító is házhoz jön a http://www.lavanderia-online.it képében, de csak 40 eurónyo rendelés felett.

A szabó a http://www.mypersonaldresser.it -ről otthon nálunk készíti el az inget, 90 euróért.

Ha van háziállatunk, nagy segítsg lehet a http://www.veterinarioadomicilio.it, és az állateledel is elérhető a http://www.ippopet.it vagy a http://www.zampalandia.it -en.

Találunk még személyes felolvasót (www.profumiperlamente.it), aki egy előfizetésért telefonon elmeséli nekünk a minket érdeklő típusú irodalom újdonságait. Nápolyiaknak szerenéd is rendelhető (www.lafjesta.it).

Aki forróbb témára vágyik, az házhoz hozathatja a sex-toys -okat, és probléma esetén a szexológust is  (www.zouzou.it).