Mindennapok

Attualità

Rosszul kezdődik az év, egy pár napos kisfiú fagyott meg Bolognában. Abban a Bolognában, amely talán az egyik legszervezettebb  provincia, minden tekintetben. A gyerek anyja (hajléktalan olasz, nem drogos vagy alkoholista) mindig visszautasította a segítséget, noha már két gyermekét elvették tőle, mert nem találták alkalmasnak a nevelésükre.

Nehéz kérdést boncolgatnak az újságok: van-e joga egy józan, felnőtt embernek akarata ellenére segíteni? Erőszakkal segíteni, hogy a tragédiát elkerüljék?

Eközben pápa ismét nagyon “intelligensen” szólalt meg (hozzá vagyunk szokva ugye): szerinte a szexuális nevelés tesz kárt a fiatal generációkban.

Pedig szerintem nem ártana némi szexuális nevelés a kispapoknak sem, hátha akkor elkerülhetnénk valamennyire a pedofiliát meg társait.

No comment.

Tévé-kultúra

Teleregény, igazából

errefelé szinte mindig van egy-egy olyan aktuális “cronaca” – bűntény, amiről minden sajtótermék folyamatosan beszámolót tart, a tévék élő közvetítésben tudatnak minden apró, jelentős és lényegtelen részletet, az emberek pedig szörnyülködve vitatját úton-útfélen.

Most éppen a Yara-ügy, de az meg szinte folytatólagosan követte a Sara-ügyet. Ebben annyiban nincs meglepő, hogy egy ekkora országban természetesen (és sajnos) mindig van és lesz valami bűnügy,  amiről lehet csámcsogni. Meglepő viszont, ahogy a média kezeli a dolgokat: hihetetlen agresszivitással, minden részletet kimondva állandóan napirenden tartja az ügyeket, akár hetekig, hónapokig is. Megnevezi az érintetteket, elmondja és lehetőleg megszólaltatja az összes családi szálat, a barátokat, szomszédokat, ismerősöket, iskolatársakat, mindenkit, aki akár valami minimális szálon is kötődhet az ügyhöz, netán valami önjelölt tanú. Hihetetlen módon megszemélyesíti az áldozatokat, az embernek a végén már az az érzése, hogy ismeri az illetőt, vagy legalábbis valami nagyon közeli kapcsolatban áll vele.

Szerintem ez beteges dolog, és nem kellene, hogy így legyen.

Egyrészt a szerencsétlennek és családjának joga lenne a diszkrécióhoz. Épp elég tragédia, ha egy családból eltűnik egy 13 éves lány, vagy megölik a 15 éves kamasz gyereket, de hogy ezzel együtt hetekig újságírok (és következésképpen kíváncsiskodók) hadával kell közeli testi harcba bocsátkozni, valahányszor kilépnek az ajtón, az azért embertelen. Hogy boldog, boldogtalan elmondja a saját véleményét arról, amiről mindent tudni vél, és ennek fórumot is adnak (és nemcsak a gossip, hanem a köztévé), az meg egészen nagy hülyeség.

Persze hivatalosan mindent lehet, de hogy valami újságírói etika (tudom, sokat kérek..), meg eleve egy alapvető jóízlés miért nem tud felülkerekedni, azt nem tudom.

Mindennapok

Aktuális

Három aktuális hír is van, ami mellett szerintem nem mehetünk el szó nélkül..

A hétvégén egy taxis elsodort egy kutyát, aminek a gazdái annyira feldühödtek, hogy a biztonság kedvéért addig ütötték, míg kómába esett.

Nagyon hasonló eset tegnapról: egy ápolónőt (még nem tudom, miért) annyira megütött egy pasas az utcán, hogy elesett és elvesztette az eszméletét. Percekig nem állt meg senki, hogy segítsen neki….

Ez a két eset azért is nagyon nehezen felfogható, mert ha valamire, arra általában nagyon büszkék az olaszok, hogy még megvan náluk az a “humanizmus”, amivel az ilyen esetek egyszerűen meg sem történhetnének (hozzáteszem, mindkét esetben olaszok voltak az “elkövetők”). Tényleg így van, vagy már erre sem számíthatunk?

És a harmadik, tegnap esti botrány: az olasz-szerb meccsre (Genovában) motozás, biztonsági előírások ide vagy oda, a szerb ultráknak sikerült kést, füstbombákat bevinni, amivel sikerült megakadályozni a meccs lejátszását (botrányos módon, érdemes megnézni a videót, mi percekig hitetlenkedve néztük a tévén…). Mindezt azután, hogy már napközben szétszedték a saját csapatuk buszát, meg belekeveredtek pár összetűzésbe. Kérdem én, mi a fenéért engedték be őket egyáltalán a stadionba????

Mindennapok

“L’amaca” di Michele Serra

Mindenkitől bocsánatot kérek, aki nem ért olaszul, de szereti a blogomat, azoktól is, akik beszélnek olaszul, de nem élvén itt, nem követik a napi eseményeket…  ám ezt a cikket nem tudom kihagyni: ez ma Olaszország 🙂 lehet rajta ámulni, sajnálkozni, röhögni, kinek-kinek vérmérséklete szerint…

“Un importante quotidiano dedica la sua prima pagina al probabile ritrovamento di una cucina Scavolini. Un premier europeo è accusato di controllare 64 società off-shore attraverso le quali avrebbe sottratto 884 miliardi di lire al fisco del paese del quale è primo ministro. Un celebrato playboy viene accusato dal suo anziano amante gay di averlo mantenuto per anni. Un ministro definisce “porci” i cittadini della capitale del suo Paese. Un sindaco fa sgomberare dai carabinieri i giornalisti che volevano seguire una seduta del Consiglio comunale. Un miliardario a lungo latitante nei Caraibi torna in Italia per spiegare in televisione che i numeri vincenti del Superenalotto erano i suoi e non della sua ex fidanzata, nel frattempo diventata moglie del presidente della Camera. Si indaga sui brogli elettorali che hanno falsato un reality-show. Il Papa annuncia che imbiancherà personalmente il suo appartamento in Vaticano. Viene reso pubblico il regolare contratto di assunzione (diecimila euro di stipendio al mese) con il quale un governo ha pagato il voto di due parlamentari esterni alla sua maggioranza. Una sola di queste notizie è falsa. Sapreste dire quale?”

L’Amaca – di Michele Serra

Zöld szemmel

Sugárzóan szép tengerpartok….

Rögtön a vakáció után szép kis hírek várnak Olaszországban. Egy bűnbánó ex-maffiózó elmesélte, hogy radioaktív anyagok megsemmisítését vállalja szervezetten a maffia, és hova máshová tennék (mint legolcsóbb megoldás, legnagyobb haszonkulcs), mint a tengerbe (ès nem csak most, hanem màr 20 ève), úgy a partvonal mentén ahol érik.

Szép. Dél-Olaszország eddigi legnagyobb vonzereje a turizmus, a tengerpartok, a természet volt. De így?

Mindennapok

Elszólás baloldalon

A hétvégén tartották az önkormányzati választások második fordulóját (ahol az első fordulóban nem volt sikeres a választás). Ahogy az várható volt, Berlusconiék nyertek a legtöbb helyen, de azért a baloldali fellegvárak nagyrésze megmaradt (Bologna, Firenze). Ami miatt viszont írom a bejegyzést, az a baloldal vezetőjének, Franceschini-nek ezzel kapcsolatos megjegyzése: „csak mindig így veszítsünk”. Mit mondjak, itt is ráférne a frissítés a baloldalra 🙂