Országjárás

Orvieto

Risultati immagini per orvieto foto

Risultati immagini per orvieto foto

Orvieto Rómától kb. 120 km-re északra található, a Firenze és Róma közötti A1-es autópályáról könnyen elérhető. Érdemes is a kitérőre, mert egy csodálatos, sok történelmi emlékkel rendelkező 20 000 lakosú városról van szó.

Maga a település egy tufadombon található, ami 20-50 méterre emelkedik ki a környezetéből és ami miatt igencsak stabilan áll ellen mindenféle földmozgásnak. A Paglia folyó völgye fölé magasodik, és itt végződik a Chiana völgye (Valdichiana) is, így a városnak a kezdetektől igen fontos stratégiai szerepe volt a környéken.

Az ie. 7. századtól kezdve vannak itt településnyomok, és az etruszkológusok egy része a Velzna nevű etruszk településsel azonosítja (amit mások a mai Bolsena-nak gondolnak). Az biztos, hogy az etruszk időkben is lakott terület volt, és gyakorlatilag onnantól kezdve mindig. A rómaiakkal nem volt felhőtlen a viszony, ie. 264-ben nem teljesen világos okokból a római hadsereg lerombolta a várost. Ezután a gótok, a bizánciak  és a longobárdok is tiszteletüket tették (elfoglalták, lerombolták, uralmuk alá hajtották) – és még mindig isz. 1000 előttről beszélünk. A késő középkorban is hasonlóan mozgalmas a város történelme, és innentől kezdve már nagy számban maradtak ránk épületek is.

A város legfontosabb épülete a dóm. A városhoz képest hatalmas mérete a hely jelentősségét jelzi.

Risultati immagini per orvieto foto Risultati immagini per orvieto foto

A város meglehetősen sűrű szövedékéből kimagaslik az épület, az olasz gótika nagyon fontos épülete, amelyet 1290-ben kezdtek el építeni.

Több kisebb templom található persze a városban, de a középkorban épült polgári épületek is csodálatosak: 

 A palazzo Soliano-ban ma múzeum található.

 Palazzo dei Sette a Moro toronnyal.

 A Palazzo del Capitano del popolo.

A földalatti emlékek is igen érdekesek, ebből mutassunk néhányat: 

Pozzo della Cava – egy magánszemély találta a háza alatt, és évtizedek óta saját pénzen táratja fel.

 Pozzo San Patrizio

Risultati immagini per santandrea  sotterranei orvieto a Sant’Andrea templom alatti ásatások

Az Albornoz erőd ma közpark, érdemes ide kisétálni és megcsodálni a kilátást a város alatti völgyre (és az elhaladó autópályára, vonatra).

Risultati immagini per fortezza albornoz orvieto

Risultati immagini per fortezza albornoz orvieto

Persze csak simán sétálgatni is nagyszerű élmény, ilyen hangulatú:

Risultati immagini per orvieto

Risultati immagini per orvieto città

Risultati immagini per orvieto città

Risultati immagini per orvieto città

Mi találomra ültünk be egy nagyon jó vendéglőbe (http://www.lapergolaorvieto.com), amit csak ajánlani tudok, isteni tésztáik vannak. Ha szép az idő, a belső udvarban, a Pergolában nagyon jól el lehet üldögélni.

Országjárás

Anghiari

Arezzo megyében található ez a csodás kisváros, még éppen Toszkánában, már az Appeninek egyik dombján.

A nevét onnan ismerhetitek, hogy Leonardo egyik elveszett festménye, a Battaglia di Anghiari (az anghiarii csata) sokszor szóba kerül különböző fórumokon.  Annyira nem elveszett: úgy sejtik, hogy a firenzei Palazzo Vecchio Sala del Cinquecento-jában van, a Vasari által egy átépítésnél készített fal (vagy csak vakolat) alatt. Majd’ 500 éves rejtély, ami még ma sincs megoldva.  Maga a csata 1440-ben zajlott a firenzeiek és a milánóiak között, de a városka történelme sokkal régebbre nyúlik vissza.

A római település maradványaira a 7. században épült a  longobárd kastély, majd a 12. században a kamalduli szerzetesrend épít itt egy apátságot. A 13. századtól az arezzoiak szeretnék megszerezni maguknak, az ezért indított csatában még a kastélyt is lerombolják, de végül sikerrel járnak. Végül a 14. század vége felé firenzei fennhatóság alá kerülnek.

Anghiari hivatalosan is a legszebb olasz városok egyike (I borghi piú belli d’Italia), számtalan műemlékkel, bár jelenleg csak 5500 lakosa van.

A város egy dobra épült, és a főutcája egy igen meredeken lefelé futó hosszú csík, csodaszép kilátással:

Ez már magában csodálatos, pedig mi minden látnivaló van még itt – íme egy kis ízelítő:

Országjárás

Az ország legdélebbi pontja…

..Santa Maria di Leuca. Egész Pugliat at kell szelni, és még mindig menni, mindig menni, amikor végre elérkezünk a legdélebbi pontig. Itt a némi kacskaringó után menjünk fel a dombra, a Santuario felé. Ne dőljünk be a behajtani tilos táblának, ami miatt a lenti parkolóban hagyva a kocsit hosszú – egyébként nagyon is impozáns – lépcsősoron kell felkaptatni a dombra (Mussolini idején épült), mi ugyanis így tettünk, a negyven fokban felmásztunk a százvalahány lépcsőn, míg fent ki nem derült, hogy mindenki kocsival jön, és parkoló is van elegendő.

Felérve így vagy úgy, kitárul a templom előtti tágas tér, és az alacsony falra támaszkodva akár órákig lehet szemlélni az Adriai- és a Jón-tenger találkozását. Ilyen kéket még a legkékebb tengernél is ritkán látni, fura érzés, hogy itt legközelebb már Afrika van.

A szinte állandó pára miatt nehéz szép képeket készíteni, ráadásul a katonaság egy jó nagy területet elzárva tart, dehát kétségkívül stratégiailag nagyon fontos a hely.

Ha azután még van kedvünk autókázni egy kicsit, érdemes az Adriai-tenger partján nekiindulni, a sziklás, szabdalt partszakaszon gyönyörű út vezet felfelé. Ráadásul itt az út és a sziklák aljában gyönyörű villák bújnak meg, amiket a turisták kibérelhetnek. Ez mondjuk inkább társaságoknak éri meg, ugyanis ha minden szobát elfoglalunk, akkor egészen jó áron találunk szállást. Biztos, hogy hihetetlen élmény lehet egy ilyen tengerre nyíló villában eltölteni két hetet. Ha valakinek kedve támadt arrafelé nyaralni, azt ajánlom, hogy akár májustól kezdve nézelődjön, mert az augusztus azon túl, hogy dupla árakkal számolhatunk, olyannyira meleg, hogy nehéz a kirándulásokat igazán élvezni.