Munka-tapasztalat

Munkabiztonság

Olaszországban kiemelt téma a munkahelyi balesetek, a munkahelyi egészségmegőrzés. A vonatkozó nemzeti törvényen (erre gondolom sok országban van példa, csak sokszor a törvény betűjéből semmi nem megy át a – minimálbéres, feketén dolgozó – mindennapokba) és a kötelező továbbképzéseken kívül sokat foglalkoznak vele a tévében is. Tévé és rádióreklámok formájában („mindenki érjen haza este”, honlapja is van) és azzal, hogy rendszeresen beszámolnak róla a regionális és a nemzeti tévék hiradóiban, ha súlyos baleset ért valakit a munkahelyén.

Toszkán Régió ennél egy kicsit tovább is ment. Felismerte, hogy a nők és férfiak közti különbség nem merül ki a gyerekvállalással – anyasággal kapcsolatos témákban, hanem a munkavégzés fizikai, lelki veszélyforrásai is mások, még az azonos szektorban dolgozó férfiak és nők között is. Egy éve aláírta egy jegyzőkönyvet (protokollt) a „nemi szempontú balesetmegelőzésről”, melynek célja, hogy megértsék a férfiakat és nőket fenyegető munkahelyi veszélyeket és egyben kialakítsák a balesetmegelőzés mindkét nem számára hatékony eszközeit.

Egy év elteltével érkeznek az első eredmények.

A Firenzei egyetemmel együttműködésben megalkottak néhány olyan segédanyagot, amely jó kiindulópont lehet a továbbiakhoz:

– Segédanyag a férfiak és nők munkahelyi baleseteinek megelőzéséről

– Veszélyforrások a férfiak és a nők munkájában – ezek kiküszöbölése

– A munkahelyi biztonságért felelős személyeknek (kötelező minden cégnél egy ilyen felelős kinevezése) szóló oktatási segédlet a nemi szempontú balesetmegelőzésről

– Tematikus felmérések, tematikus honlap

A munkahelyek megtervezésekor fontos a fizikai sajátosságok figyelembevétele – pl. a nők alacsonyabbak, lehet, hogy más íróasztal, más székek lennének jók nekik (ergonómia). Pszichikailag másként reagálnak a stresszre, a depresszióra. Másként állnak a munka monotonitásához.

Tehát ha egy munkaadó nem általánosan a dolgozóknak, hanem férfi és női dolgozóknak készíti elő a munkakörnyezetet, a munkafeltételeket, hosszútávon nyer vele, mert a dolgozói valószínűleg kevesebbet lesznek betegek, és esetleg jobban fognak teljesíteni.

A nők szempontjából a legveszélyesebb munkahelyek a textilipar, a bőrfeldolgozás, az élelmiszeripar – főleg az ezekben használt kemikáliák miatt. A férfiak ellenben nagyobb veszélyeknek vannak kitéve az építkezéseken, a tömegközlekedési cégeknél, a fémmegmunkálásban. Természetesen van a dolognak egy számbeli komponense: egyszerűen több férfi dolgozik az építőiparban, tehát nyilván ha baleset ér egy ott dolgozót, nagyobb eséllyel lesz férfi az illető. Ugyanakkor pl. Olaszországban a tömegközlekedésben nagyon sok nő dolgozik (buszvezető stb), tehát itt már fontos megtudni, melyik nemre milyen veszélyforrások a jellemzők. A kemikáliákkal dolgozók esetáben a női termékenységre nagyobb (negatív) hatást gyakorolhatnak egyes termékek, mint a férfiakéra.

Érdekes még, hogy Toszkánában a férfiak esetében 2006-tól jelentős a munkahelyi betegségek számának csökkenése, míg a nőknél ez a csökkenés később kezdődött (csak 2008-től) és sokkal lassabb. Ebből is látszik, hogy mennyire fontos, ha nemek szerint elkülönítetten készítik a statisztikákat – egy általános számból ez például nem derülne ki.

Sajnos ezzel együtt még mindig jóval magasabb a férfiak munkahelyi baleseteinek a száma, e pillanatban a balesetek 70%-a férfiakat érint, és csak 30%-a nőket – bár itt érdemes lenne beszámítani, hogy alapvetően sokkal kevesebb nő dolgozik (csak 47%-uk), mint férfi, tehát a dolgozó nők arányában számítva nagyon magas ez a 30%.

Munkakeresès

FAQ

Igen, naponta kapok maileket, hozzászólásokat, amikben azt kéritek, várjátok tőlem, hogy megerősítselek titeket az ideköltözési szándékotokban.

Ezért aztán összefoglaltam mondazt a sok dolgot, amit már sokszor, sok helyen leírtam, de ami bármikor hasznos lehet azoknak, akik ide szeretnének költözni.

Tehát

1. nyaralni voltál itt, és beleszerettél az országba

Sajnos  a napi élet nem nyaralás. Akármennyire jól érezted magad itt a nyáron, ne abból indulj ki, mert nem az a reális kép. Tudakozódj milyen a valós élet (erről szól ez a blog is).

2. Nem tudsz még (rendesen) olaszul, de már jönnél

Sajnos ha nem tudsz rendesen, mondom RENDESEN! olaszul, ne számíts semmi jóra. Egyrèszt ez egy egynyelvű ország (kivéve dialektusokat), nem tudnak angolul. Persze van néhány szuper munkahely, ahova kutatónak, IT szakembernek felvesznek, ha szerencséd van (Milánóban leginkább és tényleg csak nagyon spéci profilú szakembereknek), és ahol nemzetközi a közösség, lehet angolul beszélni.  De ez évente 1-2 embert jelent, akik egyébként otthonról keresik és találják meg a lehetőséget. De nem elég még “kicsit olaszul” tudni sem. Nem fogsz boldogulni egy munkakörnyezetben, hidd el.

A munkán túl is szükséged van a magabiztos tudásra a letelepedéssel kapcsolatos ügyeid intézésekor, ami higgy nekem (és olvasd a bejegyzéseket), végtelen történet sok csapdával. Arról nem is beszélve, hogy ha nem érted a napi történéseket (tévé, ismerősökkel beszélgetés), hogyan fogsz rendesen beilleszkedni?

(Csak gondolj arra, te magyarként hány magyarul nem beszélő emberrel tartod otthon a kapcsolatot – az olaszok miért éppen téged keresnének, ha még a nyelvüket sem beszéled?)

Külön igaz ez az ápolói személyzetre: igen, tudni KELL beszélni az idős, kicsit furcsán beszélő betegekkel is, ráadásul van nyelvi vizsga a kamarai tagság kérvényezésenél. Tehát: nem érdemes abban bízni, hogy majd itt megtanulsz, már otthon készülj fel rá.

3. Van 1-2-3 diplomád, és azt hiszed, azzal könnyű lesz.

Na ez az a tévhit, amiben nagyon csalódnak a legtöbben. Az olasz munkaerőpiac ismeretségi alapon működik, és úgy is rosszul, a fiatalok egyharmadának NINCSEN munkája, és nagy részük nem egy diplomával rendelkezik.  Ez az ország nem diplomásoknak való ország, erről írtam is.

Különösen igaz ez a bölcsész, jogi és közgáz diplomákra. Építészként teljesen esélytelen a dolog, és a művészeti diplomákat is megtarthatjuk magunknak.

Egyébként a könnyen található munkák közt vannak a kétkezi munkák, az építőipari munkák, a szakmunkák – de készülj fel, hogy ezeken a területeken olaszt csak távolról látsz majd, leginkább az afrikai és egyéb bevándorlók dolgoznak szakmunkásként. Az ápolókat is szívesen látják, ha beszélnek olaszul. Ennek egyszerűbb változata a badante, azaz az idős, beteg emberek melletti házi gondozás. Ez általában éhbérért és feketén lehetséges, hosszútávon kb. a rabszolgamunkával egyenlő.

4. Sokkal többet tudok keresni itt, mint otthon.

Talán abszolút értelemben, de vásárlóértékét tekintve nem. Átlagosan 1000-1200 euróra számíthatsz fizetésként – már ha sikerül munkát találnod hivatalosan, míg egy nagyvárosban egy kis lakás bérleti díja 600-700 euró. A szolgáltatások sokkal drágábbak viszont, mint otthon (és pl. autó nélkül is elég nehéz meglenni, bárhol is laksz, de annak éves fenntartása legalább 600-700 euró, tankolás nélkül). Tehát az ezer euró úgy, ahogy van, el is megy. Hát ha még családod is van…

5. Dél-Olaszországban majd milyen szuper lesz.

Hát nem lesz szuper. Nagyon sajnálom, hogy ezt így, de nagyjából nulla annak a lehetősége, hogy állást találj. Amikor a helyiek hivatalosan 1000 euróért dolgoznak, amiből valósan csak 600-at kapnak meg (a többit lenyeli a munkaadó), amikor menekülnek onnan a fiatalok, mert egyszerűen semmi életlehetőségük nincs, amikor ezerszámra érkeznek hetente az észak-afrikai bevándorlók – akiken nagyrészt délen szórnak szét, akkor hidd el, nem érdemes a szerencsédben bízni.

Namost tudom én, hogy mindenki úgy indul neki, hogy “nekem tuti sikerül”. De higyjétek el, hogy nagyon sok megkeseredett embert látok errefelé. Még úgy is, hogy a párjuk olasz, munka nélkül vannak, vagy ha van is munkájuk, csak időszakos szerződésekkel dolgoznak  – mindenféle biztonság nélkül.  Ami még rosszabb, nincs is elég információjuk arról az országról, ahova eljöttek…

Persze kalandnak mindent fel lehet fogni, a lényeg, hogy ne veszíts túl sokat (anyagi vagy egyéb értelemben) a kalandon, mert akkor utólag egyáltalán nem fogod Olaszországot egy olyan szuper helyes helynek látni…

Munka-tapasztalat

Cultura organizzativa….

csak egy gyors bejegyzés arról, amit ideérkezésem óta tapasztalok, de valahogy nehezen tudnám szavakba önteni. Arról van szó, hogy abban a közegben, ahol én dolgozom (lehet, hogy a szabadúszóság teszi?), sosem, senkinek nem mondják a szemébe, ha hibázik, vagy alapvetően nem jól csinál dolgokat. Vannak nagyon szembeszökő dolgok, és sokszor a kiugróan rosszul teljesítőket elkezdik mellőzni is, de még életemben nem láttam, hogy valaki leül az adott személlyel és megpróbálja megértetni, hogy kicsit változtatnia kell. Nincs kultúrája a negatív dolgok egymás szemébe mondásának.

Szerintem ez nagyon kontraproduktív, mert lehet, hogy rosszul csinálok valamit, és elkezdenek mellőzni, de még az esélyét sem adják meg annak, hogy változtassak rajta (ha magamtól nem jövök rá.)

Mondom ezt most, hogy közös képzésen veszek részt a többiekkel és olyan óvatosan próbálják a problémákat egyáltalán megközelíteni, hogy abból tuti senki nem fogja érteni, mi lehet a gond. Na éppen ezért változás sem várható.

Hogy ez általános olasz munkakultúra lenne, vagy csak itt jellemző, nem tudom.

Másik nagy meglepetésem egyébként meg az volt, hogy a bennünk élő sztereotípiáktól eltérően az olaszok mennyire kerülik a komolyabb összeütközéseket…

Munkakeresès

Giovani disposti a tutto

azaz mindenre kész fiatalok – mármint mindenre hajlandó a munkaért.. mivel a helyzet az ami (ha érdekel, olvasd el a sorozatot), és a fiatalok kb 30 százaléka munka nélkül van, a többiek nagy százaléka meg alkalmilag dolgozik (még ha egyfolytában is, de lehetőleg megújított szerződésekkel, nehogy már jogai is legyenek!), az egyik szakszervezet jó kis kampányt szervezett. Vicces képeket, apróhordetéseket találtok a honlapjukon. Ilyeneket például:

“Agenzia di pubblicitá CERCA account junior con padre pronto a mantenerlo a vita”.

Hát így állunk errefelé …

Mindennapok

Badante-k és colf-ok

Az év elején – az illegális bevándorlás kezelési koncepciójának keretében – találták ki, hogy a már itt lévő badante-k (gondozónők) és colf-ok (háztartási segítség) helyzetét végre megpróbálják rendezni. Minthogy szinte kizárólag kelet-európai és dél-amerikai bevándorlókról van szó, nem lenne rossz, ha tényleg sikerülne.

Egyrészt a kiszolgáltatottságuk megszűntetése (a hivatalos munkaviszonnyal jogok járnak ugye), illetve a szolgáltatások színvonalának biztosítása miatt (egyes ilyen dolgozókról el nem tudom képzelni, hogy valóban képesek rendesen ellátni ezeket a feladatokat.

Szeptember végéig lehet a munkaadónak (tehát a családnak) bejelenteni, és kérni a hivatalos itt-tartózkodásukat. Kétlem persze, hogy ez olyan nagyon érdekében állna a családoknak. Egyrészt a munkáltatónak jól megemelkednek a költségei (munkaadói járulékok stb.), a munkavállalóknak adózni kell, és egyéb járulékokat fizetni. Arról nem is beszélve, hogy hivatalosan csak az végezhet ilyen munkát, akinek minimális képzettsége van (ilyen képzésekből épp nincs hiány, mindenhol folyamatosan szervezik az alapismereteket nyújtó kurzusokat – még akkor is, ha az ilyen dolgozók nagy része még olaszul is nehezen tudja kifejezni magát, nem beszélve a többiről).

Különben pedig az állam eddig is jótékonyan szemet hunyt az ilyen munkaerő alkalmazása fölött, hiszen elég csak délelőtt vagy délutáni sétaidőben tíz percig sétálni, minden sarkon egy időst kísérő badante-val találkozhatunk, ami nem különösebben tűnt fel a hatóságoknak…. Nem hiszem tehát, hogy ez most hirtelen meg fogja oldani a dolgokat.

Főleg azt a cinizmust, amivel az olasz állam kezeli az egész kérdést. Ugyanis a 6 hónap „anyasági szünet” után továbbra sincs elérhető (és főleg megfizethető) bölcsőde, a rohamosan idősödő társadalom (Európában jelenleg a legöregebb, és ez csak rosszabbodni fog) beteg, magatehetetlen tagjait ellátó intézmények. Miközben az egykeresős modell már rég nem működik, anyagi és egyéb, a női életpályával kapcsolatos változások miatt, így tehát a családok magukra maradnak a problémák megoldásával. Persze, bejelenthetik a badante-iket, és fizethetnek érte még többet, de tényleg ez az igazi megoldás? Nem valahol szolgáltatás szintjén kellene ezt a kérdést megoldani???