Mindennapok

Összegezve – 2 (gazdaság, válság, történelem)

Tegnap elkezdtem egy vitaösszegzőt, egy heti bejegyzés kapcsán született hozzászólásokból kiindulva. Íme a folytatás.

Felmerült, hogy ha ennyire rosszul szervezett az ország, ennyire nem számít a hozzáértés, akkor hogyhogy mégis valahogy működik.

1) a rendszer éppen összeomlóban. Nem jól működik az ország, semmilyen szinten. Nem versenyképes, nem vonzza a befekteteseket, hatalmas deficitet halmozott fel – ugy, hogy igazi stato sociale-ról (családtámogatások, szolgáltatások stb) még csak nem is álmodtak sosem. Az adóterhelés talán a 2. az EU-ban, ellenben szinte semmi nem jár érte a lakosság nagy részének – egyes kasztoknak több joga van, de alapvetően ez nagyon egyenletlen.

Hatalmas adóelkerülés, feketeszektor, előjogaikhoz foggal – körömmel ragaszkodó csoportok, es akkor meg a maffiáról még nem is beszéltünk..

Ez működne jól????

2) Ne feledjük, hogy ebbe az országba  éves szinten ideözönlik soktízmillió turista. Mindegy, hogy rossz a kiszolgálás, hogy nem működik ez-az, hogy átvágnak, de van tenger és meleg és ismert városok, és általában mosolyognak is rád.

Ha ez nem lenne, OO. csak egy elfedett ország lenne a harmadik világban.

Ha viszont ez eddig is így ment, hogy lehet, hogy még sosem omlott össze a rendszer?

Nem vagyok az összeesküvés-elméletek híve (sőt!) de gondoljunk bele, hogy ennek az országnak milyen politika-földrajzilag jelentős az elhelyezkedése.  Az amerikaiak sosem merték teljesen magára hagyni, nehogy véletlen kommunista legyen. A második világháború  után megszavaztatták a köztársaságot (alig ment át, pár százalékkal – sokak szerint cinkelt volt), majd belenyomtak nem keves pénzt abba, hogy egyáltalán működőképes legyen (addig egy nagyon szegény ország volt, ahonnan tízmilliók vándoroltak ki Észak- és Dél-Amerikába). Pl. az egyik nagy szakszervezet országos képzőközpontjának az épületét (ami a háború után az egyik legjelentősebb think-tank/politikus-kiképző  volt) az amerikaiak adták a formálódó szakszerevezetnek, támogatásul (és hány ilyen volt). Onnatól ment az új politikai-, érdekképviseleti elit kiképzése évtizedekig – egyházi támogatással, ezt ne feledjük.

Amikor a kommunisták nagyon erősek voltak – és főleg ahol (Bologna, Toszkana – ez megér még egy bejegyzést is egyszer) -, akkor és ott nagyon támogatták az ellenségeiket.

Hogy lehetett a korrupt keresztény-demokrata kormány évtizedekig hatalmon?
Sok elmélet van minderről (ld. meg a terrorizmus-történet stb). A lényeg, hogy a nyugat sosem merte elengedni az országot, mert mit kezdett volna egy ekkora kommunista országgal a mediterránum kellős közepén?
És manapság sem fogják hagyni bedőlni, mert ha egy ekkora ország bedől, az viszi magával az eurót, egész Európát.

(Egy Mo. nincs akkora nagy és jelentős, hogy foglalkozzanak vele. Mit nekünk 10millió őrült, akik egymást tépik, és strukturálisan lezüllesztik magukat. Kit érdekel. Legfeljebb lesz még egy Bulgária Európa keleti felén…)

Kultúra

Italia 150

Ahogy már írtam róla, előadássorozatot ajánl Firenze Itália 150. születésnapja kapcsán.

Az eddigi előadásoknak akkora sikere volt, hogy legutóbb egy órával a kezdés előtt már nem lehetett a 600 fős terembe bejutni.

Aki így járt, vagy egyszerően kíváncsi a témákra, előadásokra, letöltheti azokat a http://www.portaleragazzi.it/ honlapról.