Országjárás

Orvieto

Risultati immagini per orvieto foto

Risultati immagini per orvieto foto

Orvieto Rómától kb. 120 km-re északra található, a Firenze és Róma közötti A1-es autópályáról könnyen elérhető. Érdemes is a kitérőre, mert egy csodálatos, sok történelmi emlékkel rendelkező 20 000 lakosú városról van szó.

Maga a település egy tufadombon található, ami 20-50 méterre emelkedik ki a környezetéből és ami miatt igencsak stabilan áll ellen mindenféle földmozgásnak. A Paglia folyó völgye fölé magasodik, és itt végződik a Chiana völgye (Valdichiana) is, így a városnak a kezdetektől igen fontos stratégiai szerepe volt a környéken.

Az ie. 7. századtól kezdve vannak itt településnyomok, és az etruszkológusok egy része a Velzna nevű etruszk településsel azonosítja (amit mások a mai Bolsena-nak gondolnak). Az biztos, hogy az etruszk időkben is lakott terület volt, és gyakorlatilag onnantól kezdve mindig. A rómaiakkal nem volt felhőtlen a viszony, ie. 264-ben nem teljesen világos okokból a római hadsereg lerombolta a várost. Ezután a gótok, a bizánciak  és a longobárdok is tiszteletüket tették (elfoglalták, lerombolták, uralmuk alá hajtották) – és még mindig isz. 1000 előttről beszélünk. A késő középkorban is hasonlóan mozgalmas a város történelme, és innentől kezdve már nagy számban maradtak ránk épületek is.

A város legfontosabb épülete a dóm. A városhoz képest hatalmas mérete a hely jelentősségét jelzi.

Risultati immagini per orvieto foto Risultati immagini per orvieto foto

A város meglehetősen sűrű szövedékéből kimagaslik az épület, az olasz gótika nagyon fontos épülete, amelyet 1290-ben kezdtek el építeni.

Több kisebb templom található persze a városban, de a középkorban épült polgári épületek is csodálatosak: 

 A palazzo Soliano-ban ma múzeum található.

 Palazzo dei Sette a Moro toronnyal.

 A Palazzo del Capitano del popolo.

A földalatti emlékek is igen érdekesek, ebből mutassunk néhányat: 

Pozzo della Cava – egy magánszemély találta a háza alatt, és évtizedek óta saját pénzen táratja fel.

 Pozzo San Patrizio

Risultati immagini per santandrea  sotterranei orvieto a Sant’Andrea templom alatti ásatások

Az Albornoz erőd ma közpark, érdemes ide kisétálni és megcsodálni a kilátást a város alatti völgyre (és az elhaladó autópályára, vonatra).

Risultati immagini per fortezza albornoz orvieto

Risultati immagini per fortezza albornoz orvieto

Persze csak simán sétálgatni is nagyszerű élmény, ilyen hangulatú:

Risultati immagini per orvieto

Risultati immagini per orvieto città

Risultati immagini per orvieto città

Risultati immagini per orvieto città

Mi találomra ültünk be egy nagyon jó vendéglőbe (http://www.lapergolaorvieto.com), amit csak ajánlani tudok, isteni tésztáik vannak. Ha szép az idő, a belső udvarban, a Pergolában nagyon jól el lehet üldögélni.

Mindennapok, Országjárás

Sant’Agata Feltria

Nemrég írtam Petrella Guidi-ról, azoknak ajánlva a kirándulást, akik mondjuk az adriai parton töltenek egy kis időt, és kedvük van a hegyekben autózni, szuper régi kisvárosokat megnézni. Most is egy ilyet ajánlok, közel a tengerparthoz, San Marinohoz és Petrella Guidihez is.

terkep.jpg

Sant’Agata Feltria egy Rimini megyében található kisváros (2000 lakossal), nagyon szép kastéllyal.

Ilyesmi hangulattal:

A kilátás nagyon szép, a hangulat tipikus olasz kisvárosi.

Megnézhetjük a Sant’Agata-nak szentelt templomot vagy a palazzo Fregoso-t:

A rózsaszín homlokzatú, 1605-ben épült Palazzo Fregoso eredetileg az akkori magisztrátusnak épült, ma az “Angelo Mariani” színház található benne. Ez utóbbit  1723 és 1753 között építették. 

A város szimbóluma a Rocca Fregoso, egy hatalmas kőtömbre épült a 12. századtól kezdődően. 40 éve a “Rocca delle Fiabe” (a Mesék sziklája) nevű múzeum működik benne. 

Karácsony előtt jelentős karácsonyi vásárral, október környékén pedig szarvasgombavásárral várja a környékbelieket és a turistákat.

Országjárás

Assisi

Assisi0

Assisi-t érdemes összekötni Perugia meglátogatásával, mert onnan csak 26 km-re található. Egy kisebb dombon található, így már messziról látszik a város. Híres zarándokhely, Szent Ferenc és Szent Klára városa, de Assisi története sokkal régebbre nyúlik vissza.

Az etruszk Perugia idejében itt az umbrok laktak (innen van Umbria régió neve), és a két nép jó kapcsolatokat tartott fent (főleg kereskedelmi kapcsolatokat). Aztán a rómaiak i.e. 295-ben ide is kiterjesztették a hatalmukat, és Asisium néven elkezdték építeni a várost.

A római birodalom összeomlása után barbárok dúlták fel a várost, majd a bizánciak foglalták el. Utána érkeztek a longobárdok, és Barbarossa Frigyes. Hatalmát a népi felkelések törték meg, és önigazgató lett a város (epoca comunale). Ebben az időszakban született Ferenc – Francesco, a későbbi szent.

Assisi_1

Szent Ferenc személyét és alakját történészek és vallástudósok hada kutatja, rengeteg tanulmányt írtak már róla és koráról.

Francesco olyan időszakban született és élt, a 12. század legvégén – 13. század elején, amikorra az egyház már teljesen eltávolodott a néptől, egyre gazdagodott, egyre több pénzt kért a szolgáltatásaiért, és egyre kevésbé maradt kapcsolatban a hívőkkel. (Zefirelli Napfivér, Holdnővér filmjében nagy kontraszt ahogy a szegény Ferenc bevonul az arannyal és minden földi jóval díszített elhízott papokkal teli pápai udvarba).

Egy ideje már egyre másra születtek a különféle szekták (pl. a katharok), amelyek ennek a  meggazdagodott egyháznak az ellenpontjaként a szegénységet, tisztaságot hirdették. Ilyen mozgalomnak indult Francesco tanítása is, és nem sokon múlott, hogy az Egyház nem szektaként bélyegezte meg. Valószínűleg érzékelték, hogy becsatornázva az egyház berkeibe, igen nagy hasznot hajthat nekik, visszahozhatja az elidegenedett hívőket, és felmutathatja, milyen az, amikor az eredeti tanításokhoz hűen éli meg az ember a kereszténységét. A Ferences rend azóta is az egyik legfontosabb szerzetesrend a katolikus Egyházban, és harmadrendje is jelentős a hívek között.

Francesco 1226-ban halt meg, rá alig két évre szentté is avatták. Kultuszára alapozva Assisi-ben egyre másra épültek a templomok, és miután itt temették el, a hely zarándokhely lett. A város központi látványossága a Basilica San Francesco, amely két részből áll, az alsó és a felső templomból.

assisi2

-_Assisi_-_0001

Jelentős művészek díszítették a templomot, Maestro di San Francesco, Cimabue Maestro di Oltremontano etc. A templom valóban lenyűgöző, még úgy is, hogy nem sok olyan időszak van az évben, amikor ne lenne teljesen tele zarándokokkal, turistákkal, és nyugodtan meg lehetne nézni.

A bazilikán kívül maga a város is nagyon szép, két fő utca szeli át, leágazó kis utcácskákkal, amelyek a dombról le- és felfutnak. Sok más templomot is találunk szerte a városban, lévén ez mindig is a kereszténység kitüntetett helye volt. A Bazilika után talán Szent Klára templomát érdemes még megemlíteni.

20150927_155201

20150927_160131

De nemcsak a templomok szépek, vannak itt ókori maradványok is, sőt, van egy kis múzeum, ami a föld alatti maradványokból, és a szinte teljesen ép Minerva templomából (ami ma katolikus templom) rekonstruálja, milyen volt a város a Római birodalom idejében.

20150927_142414

A városnak ma kb. 29 000 lakosa van, gyakorlatilag mindenki a zarándokbizniszből él. Az épületek nagy részében szállás, étterem, bár, szuvenírüzlet működik.

És nem szégyenlősek: egy helyi jellegzetességnek számító almás, fenyőmagos tortaszeletet kértem elvitelre, és “kissé” meglepődtem, hogy 5,80 eurót kértek érte.

20150927_145511

Érkezéshez információ: a városba nem lehet autóval behajtani, de sok a parkoló, ahol le lehet tenni au autót. Ha az ember nem egész napra tervezi a látogatást, érdemes ide délután érkezni (mondjuk Perugia meglátogatása után), mert addigra szabadulnak fel heylek a parkolókban.

Országjárás

Perugia

Perugia Umbria tartomány fővárosa, és nagyjából Olaszország közepén helyezkedik el. Minden értelemben: észak és dél között félúton, az Appeninekben (távol a tengertől).

Immagine

Umbria kicsi tartomány, még 900.000 lakosa sincsen, és Perugia is erősen kisvárosias jellegű a maga 165.500 lakosával. (Összehasonlításul a Firenzei agglomeráció maga kb. 1,5 millió lakosú). Ami miatt mégis ismert és pezsgő, az az itt sok évtizede (1921 óta) működő Universitá degli Stranieri, ahol olasz nyelvet és kultúrát oktatnak külföldieknek.

A város etruszk alapítású és 450-500 méter magasságú dombra épült (az etruszkok szerettek dombokra építkezni), és gyakorlatilag alapítása óta folyamatosan lakott (az etruszkok után rómaiak, bizánciak foglalták el, majd a középkorban virágzó pápai város lett).

Természetesen érdemes meglátogatni a Cattedrale di San Lorenzo-t, az etruszk városkaput, a Palazzo dei Priori-t, a Collegio del Cambio-t,  mind nagyon szép építészeti emlék. A Galleria Nazionale dell’Umbria is megtekintendő, hogy  a helyi művészetet megismerjük. Aztán sétáljunk egyet a rengeteg kis szűk utcán, csodáljuk meg a panorámát, meg menjünk el a Perugina csokigyár múzeumába is (Casa del cioccolato).

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Én mégis azt mondom, hogy ilyen épületeket, utcákat és emlékműveket rengeteget találunk Olaszországszerte, el vagyunk kényeztetve, nincs mese…. Amiért viszont feltétlenül el kell mennünk Perugia-ba, mert máshol ilyet nem fogunk találni, az a város alatt szinte teljes épségben megmaradt középkori városrész.

Perugia-ba érkezvén az autót le kell tennünk valamelyik kinti parkolóba, és onnan egy többszintes mozgólépcsőrendszerrel lehet felmenni a városba. Ez már magában vicces, nem metró van, meg autóbusz, hanem (ingyenes) mozgólépcső (na jó, van más egyéb közlekedési eszköz is, csak az egyszeri turista ezen jut be a városba).

Ez a lépcső egyenesen a középkori városrészbe visz, amely a városnak egy “alsóbb szintje”, és lélegzetelállító. Ennek története sem érdektelen (köszi Zsuzsi!).

A Rocca Paolina a város erődje volt, 1540 és 1543 között építtette III. Pál pápa, és a pápai hatalmat szimbolizálta egészen 1960-ig. Az erődöt a Baglioni család házaira húzták fel, (Antonio da Sangallo il Giovane tervei alapján), miután a Baglioni család fellázadt a pápai hatalom ellen. Példát statuált tehát a pápa, a lázadó házait egyszerűen bekebelezte az új építésű erődbe. Az építkezéshez egyébként felhasználták a Santa Giuliana nevű borgo  lerombolásakor megmaradt anyagokat is (a teljes borgo-t, zárdákkal, tempolomokkal együtt lerombolták), ami viszont az új erőd területére esett (házak, udvarok, utcák), azt egyszerűen betakarták boltívekkel és az új épület alagsoraként hasznosították. 

Az erődöt aztán megrongálták (1948), újjáépítették (1860), majd véglegesen lerombolták az Itália egyesítése utáni években, azért is, hogy  a helyére utakat építsenek (piazza Italia, via Masi, giardini Carducci, viale Indipendenza).

Ebben a sok változásban a Rocca-ból csak a Pápai palota alagsora maradt meg, amelyet 1932 és 1965 között megtisztítottak, kiürítettek , és megnyitották a nagyközönség előtt, ez lett a lenyűgöző “città sotterranea” (földalatti város).

1983-ra meglett a mozgőlépcsőrendszer, amely a buszvégállomástól felviszi a látogatókat a városközpontba, ezen a földalatti városon keresztül.

Csak ismételni tudom magam, elképesztő és egyedülálló látvány és élmény. Ilyesmi:

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Muszáj megnézni élőben is. Egy kirándulást feltétlen megér…

Országjárás

Ferrara

Ferrara egy kb. 130 000 lakosú város Emilia-Romagna régióban, a Pó-síkságon, a világörökség része.

Autóval utazva Magyarországról/-ra éppen útbaesik, és érdemes is megnézni. Ma nyüzsgő egyetemi város (neves egyeteme a középkor óta működik), a biciklisek paradicsoma.

A várost egy épen megmaradt erődített városfal veszi körbe, amely mentén nagyon jót lehet sétálni, biciklizni.

20150502_112941

Parkolni is a városfalon kívül érdemes, ahonnan egy kis sétával elérhető a város.

Fénykorát az Este család uralkodása alatt élte, 1208-1598-ig, azaz majd’ 4 évszázadon át. A család nemcsak hogy gazdag volt, és odavonzotta a művészeket és tudósokat (Ludovico Ariosto, Torquato Tasso, Kopernikusz, Paracelsus), nagy hangsúlyt fektetett a város modern szerkezetének kialakítására.

A középkorban ugyanis nem volt különösebb várostervezés, az épületek egymás hegyén-hátán nőttek, ahogy szükség volt rájuk. Az utcák épp csak akkorák voltak, hogy szűken elférjenek rajta a gyalogosok, és volt olyan hely (pl. Firenze), ahol az épületek első emeletei efölé a szűk utca felé is kiterjeszkedtek, elfogva a kevés napot is, ami oda bejutott.

Ehhez képest kell elképzelni és értékelni, hogy az Este családnak koncepciója volt a városra, széles utakkal, reprezentatív épületekkel, belső kertekkel. Ez a reneszánsz szemlélet és megvalósítása (1484-től) nagyon jelentős lépés volt az akkori Európában, és a mai napig úgy tartják a szakemberek, hogy Ferrara az első modern városszerkezettel rendelkező város Európában.

A város központját a középkori palota uralja, amely körül olyan csatornák vannak, amelyek levezetnek a tengerhez.

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

A város másik fontos központja, a dóm.

20150502_114930Oldalában a középkori bottega-k maradványai is megtalálhatók – ahogy szokás volt, az árusok kis boltjukat a templom köré, annak “támasztva” építették.

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

A reneszánsz építészet elképesztő gyümölcse a Gyémántpalota. Nevét arról kapta, hogy külső homlokzatás mintha megannyi gyémánt fedné, ha nem tudnánk, hogy reneszánsz, akkor simán egy modernista építész művének gondolhatnánk… (ma múzeum található benne)

A város nagyon magával ragadó, meg a biciklisek is, résen kell lenni… de a hangulat egyedi:

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Firenze

A 15 eurós fagyi

Két német turista jól bevásárolt Firenzében: az ostyába kért fagyi 15 euróba került (a fagyisok szerint kalóriaértékben egyenértekű egy teljes étkezéssel!!! Mi van, megőrültek ezek????) A papírkapszliban kért fagy “csak” 12 eurót kóstált. A németek még túl jók is voltak, nem jelentették fel a fagyist, csak elmesélték a nekik szállást adó agriturismoban, mi történt.

Az agroturismo tulajdonosa -teljesen jogosan – bejelentette az árakat, amire a turizmusért felelős regionális illetékes egész egyszerűen azt mondta: “Rablás”.

Namost persze vitáznak arról, hogy ha ki van írva az ár, és ennek tudatában veszik meg az emberek a terméket, akkor nincsen semmi gond, szabad a választás, szabad a vásár.
De a turisztikai szakemberek meg arra figyelmeztetnek, hogy az ilyen magas árak hosszútávon az egész turisztikai iparnak ártanak: elijesztik az embereket. Mert ugyan Toszkána nem reklám kérdése, azaz ide akkor is jönnek a turisták, ha válság van, azért nem kellene teljesen eldobni az agyunkat. Nem pont így, de kb. ezzel a tartalommal reagáltak a helyi illetékesek.
A minisztérium ugyan nemrégen zöldszámot létesített az ehhez hasonló bejelentésekre, de a fogyasztók érdekvédelmi szervezete kifogásolja ezt a tevékenységet, mondván, hogy a minisztérium nem tudná a bejelentéseket érdemben kivizsgálni.
Ugyanennek a szervezetnek a felmérése szerint egy hét Firenzében legalább 1113 euróba kerül (utazással együtt) – kevesebbe, mint Róma, de többe, mint Velence.
Az utazásod szervezéséhez segítség itt.
Országjárás

Carpegna

Carpegna stratégiai helyen fekszik, már ha szeretjük a hegyeket és a tengert is, ugyanis nem messze San Marinotól, Marche tartományban található, ugyanakkor csak 38 kilométerre Riminitől.

A Parco Nazionale Sasso Simone e Simoncello területén fekszik, még néhány évtizede is felkapott nyári üdülőhely volt, főleg azoknak, akik nem bírták a tengerparti meleget. Azóta megváltoztak ugyan a nyaralási szokások (főképp az olcsó repülőjegyeknek “hála”), de szerintem kár lenne “snobbare il posto”.

Maga a falu azért is szép, mert bár a hegyekben van, mégsincs egy völgyben eldugva, tehát nem fenyeget a szokásos hegyi probléma, azaz, hogy semmit sem látunk, ellenben korán sötétedik. Itt a panoráma remek, egyik oldalról az 1400 méteres Monte Carpegna, a másikról a két Sasso vesz körül (kellő távolságban), nem is beszélve az egészen a Monte Neronéig húzódó kilátásról. A táj tehát gyönyörű, az emberek nyugodtak, és főleg nyáridőben jól működik az olaszos “movida”, esténként az egész falu korzózik, és bárról bárra jár.

A falu legfőbb nevezetessége a hercegi palota (palazzo ducale) a 17. századból, ami a településhez képest hatalmas, de sajnos nem a legjobb állapotban. Nem látogatható, de tavasztól őszik sok helyi program van, ami miatt legalább a pincéit megnyitják (vásárok, kiállítások).

Ami miatt érdemes ide eljönni, az mégiscsak a hegy, a kirándulás. Első menetben érdemes a Cippo-ra felmenni (kocsival 5 perc, gyalog – erős emelkedővel, betonúton – 35 perc), ahol főleg nyáron nagyon jó hűsítő az idő, a helyi lakókocsi-büfében jó piadinákat csinálnak és a kilátópontról szép időben a tengert is látni. Utána, ha már ott vagyunk, lehet választani az erdei utak közül, nagyjából 45 perc alatt a Monte Carpegna-ra is feljutunk (gyalog, erdei ösvényen – kaptatón), ahonnan szintén hihetetlen a kilátás. Ha ide nem gyalog kaptatnánk fel, hanem kocsival, azt egy kis kerülővel az Eremo felé kell megközelíteni (telente errefelé sielni is lehet), ahol szintén helyes büfé vár (jó tartalmas helyi ételekkel, főleg télen). Ha a Sasso felé indulunk, az kb. egyórás program, nyáron meleg is, mert nem sok fa van a környéken. Ha felérünk, akkor a helyiek által kialakított és gondozott tűzrakóhelyen lehet sütögetni (só, bors, olaj a sziklába vájt “spejzban” van). Innen aztán nekivághatunk magának a Sasso Simone-nak, mely egyik oldalán egy sziklaomladék, de ha felkapaszkodunk a “fennsíkra”, szintén lélegzetelállító a kilátás. Itt már az őskorban is voltak emberi telepek, ezek és a középkori maradványok feltárása most is folyik. Ha körbesétáltuk a Simone-t, egy meredek, de kapaszkodóval ellátott úton átjutunk a kisebb Sasso Simoncellora is. Egy gond van a hellyel, nincs vízforrás, illetve mostanában akarják helyreállítani a kicsit alacsonyabban található itatót, ahol majd vízhez juthat a tursita is. Addig sajnos magunknak kell a napi vízmennyiséget felvinni. És ha már itató, ne lepődjünk meg, ha a tehenek, (időnként lovak) bármelyik percben szembejönnek, itt legeltetik őket, szabadon. Ha az esti vonulási idejükben indulunk lefelé, elég aggódva szoktak nézni ránk… 🙂

Lefelé menet érdemes egy pillanatra megcsodálni a Carpegna látképet, és ha nagyon elfáradtunk, a faluban lévő laghetto-nál kipihenhetjük magunkat (nyitva nyaranta, illetve amíg jó idő van, hétvégenként). Itt lehet enni is valami egyszerű fogást, aztán ha van még energiánk, csocsózni is lehet.

A környéken egyébként egymást érik a középkori borgo-k, szinte mindenhol látunk valami érdekes épületet. Marche régiót még nem fedezte fel a tömegturizmus (mint Toszkánát), érdemes tehát kóborolni arrafelé…

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Országjárás

Turistàknak

Vègre megèrkezett a nyàr, ez abbòl is kiderül, hogy mostanàban sokan keresnek haszonos informàciòt olaszorszàgi ùtjuk megszervezèsèhez. Arra gondoltam, hogy összeszedem azokat a bejegyzèseket, amelyek segìthetnek.

Mindenekelőtt a “theitalianjob” blogon jòl összeszedve sok hasznos dolgot talàlsz, itt:

http://theitalianjob.hu/archives/2009/06/11/olasz-nyaralas-gyakran-ismetlodo-kerdesek/

De aztàn jöjjenek a sajàt bejegyzèsek…

Az èlelmiszeràrakròl, ès fajtàkròl itt ìrtam:

https://olaszorszagbajottem.wordpress.com/2009/06/10/mindennapi-elelmiszerek-ara-es-minosege/

A tengerről ìrtam nèhànyszor, erre keressètek:  https://olaszorszagbajottem.wordpress.com/2009/07/21/tengerpartok-olaszorszagban/

https://olaszorszagbajottem.wordpress.com/2009/04/20/toszkan-tengerpartok/

Ha Firenzèbe, vagy környèkère készültök utazni, akkor a Firenze kategòriàt böngèsszètek (ld. balra:).

A Turizmus Olaszorszàg kulcsszò alatt màr sok bejegyzèst talàlsz, ide kattints: https://olaszorszagbajottem.wordpress.com/tag/turizmus-olaszorszag/

Es vègül: ha nemcsak Toszkàna èrdekel, böngèszd az Orszàgjàràs rovatot (szintèn balra :).

Ha pedig kèrdèsed van, csak ìrj nyugodtan 🙂

Kultúra, Országjárás

Velence tortènete

Velencèrol sokat lehet tudni, milyen eros volt a kozèpkorban, hogyan alakult az ùjabbkori tortènelme. De bennem nemrèg felmerult, hogy hogy jott ezeknek az embereknek eszèbe, hogy èppen oda, a szigetekre epitkezzenek? Normàl esetben a kulonfèle emberi populàciòk lehetoleg nem nehezìtettèk a sajàt dolgukat, hacsak nem valami kulso ero erre kèsztette oket. És valòban, itt is errol volt szò: eredetileg nem oda èpìtkeztek, hanem szilàrd foldre. A kulonbozo forràsokbòl màr règòta sejtettèk tortènèszek, règèszek, hogy valahol volt egy “règi Velence”, ès ezt nem olyan règen sikerult is megtalàlni. Altinum-rol (Altino) van szò, amely bizonyos èrtelemben Velence elodje. A ròmaiak az ie. 2. szàzadban az Adria felol hajòval èrkezvèn alakìtottàk ki ezt a kèsobbiekben fontos szerepet jàtszò telepulèst. Mivel kelet ès nyugat, valamint èszak ès dèl kozt a fontosabb utakon kozponti helyen fekudt, jelentos hely volt akkoriban, errol a mai Quarto d’Altinoban folyò règèszeti kutatàsok tanuskodnak (règèszeti mùzeum làtogathatò, telefonon èrdeklodni: a 0422-829008 szàmon lehet ). Kèsobb Attila (352), majd a longobàrdok (568) tàmadàsai kovetkeztèben hanyatlàsnak indult, majd megsemmisult. Egyes feltètelezèsek szerint onnan menekultek a korabeli lakòk a mai Velece teruletère, a mocsaras, szigetes rèszre. Érdekes,ès talàn ezt tàmasztja alà, hogy hogy az ùj vàrosban ugyanùgy neveztek el nèhàny vàrosrèszt, mint az eredeti helyen.

Országjárás

Gallipoli

Folytassuk a pugliai kalandozást a csizma sarkának a belső részén található Gallipolival. Ha ismerős a név, nem véletlen, hogy csak egy fontos történelmi eseményt említsek, itt volt a sikertelen partraszállás 1915-ben. De ha régebbre nézünk vissza, már idősebb Plinius is beszélt Gallipoliról, ami Magna Grecia része volt akkoriban, és elég nagy területet tartott ellenőrzése alatt. A rómaiaknak ie. 265-ben sikerült csak elfoglalni és innentől római kolóniaként működött tovább. A középkorban a gótok és a vandálok lerombolták a várost, de miután a bizánciak újraépítették, ismét fontos szerepet játszott a térségben: egészen a 18. századig több periódusban is jelentős társadalmi, gazdasági fejlődést mutatott. A spanyolok és a Bourbonok alatt katonailag is jelentős szerepe volt.

A ma 21 000 lakosú város két részből áll: a borgo-ból és a centro storico-ból. Ez utóbbi egy szigeten fekszik, és egy 16. századi boltíves hídon közelíthető meg. Megéri kalandozni a sok girbegurba kis utcácskában, a régi épületek közt, hihetetlen hangulata van a városnak. Ha elfáradtunk, akkor induljunk a tenger felé, az alacsony városfal mentén rengeteg kis bár, vendéglő található, ha leülünk egy italra, a kilátás lesz a bónusz (szinte már giccs: a tenger hihetetlen kék, a falak fehérre festve…). 

Ha meguntuk a sétát, menjünk át a borgoba: ez a város modernebb része, egy félszigeten fekszik. Itt rengeteg üzletet találunk  mindenfelé, lehet shoppingolni 🙂 Annál is inkább, mert délen az árak jóval alacsonyabbak, mint Olaszország északi részein, még a turisztikailag jelentős városokban is.  Parkolni viszont kimondottan nehéz (arról nem is beszélve, hogy könnyen beszorulhatunk egy szűkebb utcába, ahol már kétoldalról állnak a parkoló autók). Ezért a legjobb megoldás, ha egy, a város szélén található parkolóban hagyjuk a kocsit, és onnan begyaloglunk, nem nagy távolságról van szó.

Még egy dolog, ha már Gallipoliban járunk: érdemes a helyi piacon friss halat, tenger gyümölcseit beszerezni. Ennél frissebbet nehéz találni, aznap reggel halásszák, mielőtt a piacra jönnek eladni. Egy jó kis halvacsora, mi kell ennél több?