Vendègvèlemènyek

“Középhaladóktól felfelé: bosszantó szótárak”

 

Sirályoknak behajtani tilos

 

(Szótár-dühöngés hét pontban)

 

Nehéz a szótárolvasók élete. Gonosz kívánság: makacs hibáik büntetéseként legyen nehezebb a szótáríróké is.

 

1.

Az egész a sirály-lyal kezdődött. Hogy a sirály szó nem volt benne a Rómában vásárolt Ötnyelvű szótárban, mely 6000 szóval és 30 000 szókapcsolattal hirdette magát. (Dizionario simultaneo in cinque lingue, szerk. Giuseppe Albero Orefice – Club degli Editori, su licenza della Sperling & Kupfer Editori S.p.a – 1981) Ettől kezdve nagy gyanakvással lapoztam az olasz szótárakat.

Némi joggal.

Tizenöt éve történt… Első római napomon a legtöbbet, kb. harminc méterenkén újra meg újra látott szó (szókapcsolat) Róma utcáin, házain, kapujain ez volt: Passo carrabile. Természetesen akkori kis- és középszótáraimban a carrabile nem szerepelt, mindegyik a „Passo carraio”-t adta meg, amit viszont egyetlen egyszer sem, többszáz, ezer felirat közül egyszer sem láttam Róma kapuin. Azóta, ma sem létezik ilyen felirat. A mai szótárak legtöbbje mégis, még mindig ezt adja, élő helyett a rég kihalt formulát.

 

2.

Dühöngésem egy későbbi tárgya a killer szó hiányos és téves szerepeltetése az összes olasz szótárban: mindenhol „bérgyilkos” értelemben (a nyolcvanas évektől szerepel bennük, gondoltam, de találtam előbbit is.) A Moro-gyilkosság híres utcájában levő Modern Történeti Könyvtár (Biblioteca Di Storia Moderna e Contemporaneawww.bsmc.it  Roma, Via Caetani Michelangelo, 32) szabadpolcán felfedezett hatalmas, húsz (!) kötetes és talán részben elavult Salvatore Battaglia: Grande Dizionario della Lingua Italiana I-XX (UTET – Torino, 1973; 1977) lapjain már ott van a „killer”, persze már itt is csak bérgyilkos értelemben. Persze – mondom – mert éppen a „bérgyilkos” jelentés kizárólagosnak hirdetése a téves: az olasz nyelv már 1973-ban sem így használja ezt a szót. Bér-, sorozat-, vagy „általános, rendes gyilkos”? Mindjárt visszatérek, előbb azonban még evezzünk másként háborgó vizekre.

 

 

3

Szégyellt szavak.

Scopare – (balayer) – söpör

 

A vulgárisnak minősített szavakat a legutóbbi évekig száműzték a magyar szótárakból. Mint mindjárt látjuk, az olaszokból is. (Olasz-francia szótárakat idézek, azért adom fentebb a balayer fr. szót.)

A „Nagy Garzanti” olasz-francia 1966–81-es kiadásában sem a killer nincs, sem a baiser vulg. értelme nincs a francia részben. Scopare (volg.) értelme megvan az olasz részben, de a baiser szó olasz megfelelőjének megadása helyett körülírja olaszul – kétnyelvű szótársága ellenére (!) – nem hajlandó a vulgáris, „durva” olasz szót megadni. Engedélyre várt?

A Garzanti kisebb, újabb kiadásában (1996-2001) már mindkettő szerepel (a killer még mindig csak tueur à gages értelemben) – de a baiser-t olaszul megadva és nem körülírva halált megvető bátorságot árul el.

Rohan az idő. A nagy olasz értelmező-szótár (Zingarelli-Zanichelli) 2001 májusi, 10. kiadásban már a scopata 3-ik értelmét is megadja (volg.)

 

4.

Most vissza a bér- és nem bérgyilkosokhoz, a killer-hez, ehhez az olasz nyelvben nékem oly szépen és természetesen csendülő szóhoz, melynél nekem csak az „identikit” tetszik jobban (a sokak által latin szépségéért és nagy nyelvi hagyományaiért csodált olasz nyelv felülmúlhatatlan büszkesége számomra ez az identikit.)

Killer:

A Zingarelli minore (Zanichelli, 1999) (Copyright 1994 – mellékesen: ez nehezen értelmezhető adat, mert a bevezetőből kiderül, hogy már „tizenkettedik kiadás” – alig hiszem, hogy öt év alatt jelent meg tizenkétszer)

– A leggyakrabban használt, legismertebb olasz értelmező szótár. A „minore” elnevezése relativ: valójában külsőleg elég nagy méretű, nálunk „középszótárnak” mondanánk – hatvanezer szót tartalmaz. Rajzos táblákat is.

 

A killer jelentését e legelterjedtebb, általánosan használt szótár tévesen (pontosítom: részben tévesen, részben megtévesztően) határozza meg – eszerint majd harminc éves fennállása, kezdetei óta folyamatosan és makacsul hiányosan.

Assassino per mandato altrui, sicario ” (vagyis: ’más megbízásából gyilkoló, bérgyilkos’). Érdekes módon senkinek nem tűnt fel évtizedek óta, hogy a meghatározás téves? Hogy az újságok, radió, tévé – nyilván a beszélt nyelv is a killert nemcsak ‘bér-‘, hanem ’mindenfajta gyilkos’ értelemben használja. Nemcsak legújabban. Évtizedek óta, mondom – idézem hát bizonyítékul Pier Paolo Pasolini 1974-ben írt sorait (melyeket most, halálának újabb ügyészi vizsgálatakor idéz a La Repubblica (2005 május 9 – p.12):

„Io so… lo so i nomi delle persone serie e importante che stanno dietro ai tragici ragazzi che hanno scelto le suicide atrocità fasciste e ai malfattori communi, siciliani o no, che si sono messi a disposizione, come killer e sicari.”

Az „e/és” közbeiktatása nem szinonimára utal, hanem kiegészítésre – „gyilkosok ÉS bérgyilkosok” – ha még hihetetlenkedve a harminc éves szótári hiányon, magyaráznom kellene. Az olasz szótáriróknak miért nem magyarázta meg senki, mondjuk egy gimnazista?

A „Nagy Zanichelli” (Zanichelli Maggiore) legújabb, 2002-es, átdolgozott kiadása örömteli meglepetésemre már nem csak a „sicario-t” (bérgyilkos) adja meg. 2002: végre! Kicsit azért későn… Sok évtized kellett tehát ahhoz a „felismeréshez”, melyre egy értelmesebb és jófülű gimnazista már a hetvenes években felfigyelt volna. – A nagy szótár immár rosszalló meglepetésemre hozzáteszi a killer értelmezéséhez ezt az elég felesleges, és nem ide való, sőt nehezen értelmezhető adatot:  isolato nelle lingue germ.: 1934”.

 Ez, ha szószerint fordítom, vagyis „a germán nyelv(ek) ben 1934-ben izolálták” – mennydörgően nem idevaló („irreleváns”, ha mondhatom tudományosan). Olasz értelmező – és nem etimologiai! – szótárban miért fontos a germán nyelvek története? Izé… hogy is?  „a killer-t izolálták a germán nyelvekben”? Izolálni kellett? Esetleg megkülönböztetni? Mitől vagy miből izolálták? Eredeti angol jelentésétől, mely véletlenül szintén „killer”? … – Valami itt nagyon nem stimmel. Ha persze rosszul fordítom – bár elég nehéz a „germ. nyelveket” másként fordítani. Próbálom mégis: talán „csírájában” (germe)? Így talán lehetne valami helye és (bár így is csekély) értelme a megjegyzésnek – kár, hogy „in germe” – így lehetne csak a mondatban, és nem így van, tehát mégis: „a germán nyelvekben”? Miért említik? Említhetnék, ha etimológiai szótárról lenne szó. Így viszont egyelőre továbbra sem értem, nem baj.

Viszont örvendezzünk, legalább már nem automatikusan bérgyilkos-nak értelmezi, hanem függőleges elválasztójel után adja meg a bérgyilkos jelentést második értelemben – vagyis, láss csodát, a sicario-t már megelőzi, – mint a napi sajtóhasználatban persze régóta – az „általános”, „sima” (assassino) gyilkos. Csakhogy pár éve még kizárólagosan bérgyilkosként ismerték el, ellentétben az anyanyelvük beszélőinek használatával.

Harminc év múltán most már Nagy Zingarelli-Zanichelli is rájött, és mondja: assassino | sicario – .  Egyébként, és mellékesen szólva: a szótárban használt függőleges elválasztójel nem szerepel a „jelek” szótárbevezető felsorolásánál, ehhez nyilván újabb évtizedek kellenek majd…

 

Mindenesetre azért ez is valami, a killer-rel, hogy szótáríró urak és hölgyek észrevették, miszerint legalább 35 éve, ha nem több, hogy nem csak bérgyilkos értelemben használja az olasz sajtó és a köznyelv. Lassan ment, de hát lassú, alapos emberek ők.

(Indulatcsillapító érdekességként: jelzőként is él: ’zanzara killer’ – a szótár logikája szerint bérgyilkos szúnyog (!) – sőt főnévként tovább képezve killeraggio (!) 1981-es első előfordulásként jegyezve és értelmezve, hogyaszongya : linciaggio morale.) Nem volt gyanús ez sem? hogy jelzőként sem ’bérgyilkos’ az értelme? (kivéve, ha a szúnyogot felbérelnék pénzért, mert akkor igen).

 

 

 

5.

Spina

Természetesen tövis. Halszálka. És hátgerinc. De még sok minden! Leggyakoribb előfordulása a városi életben nem is a fentiek, hanem a „birra (vino) alla spina” – csapolt sör (kimért bor). Ez azonban, hiába mindennapos, nagyon gyakori – már jó hátra kerül a nagyobb szótárakban, sőt a kicsik meg sem adják.

A legnagyobb Zingarelliben egy szintén gyakran használt mindennapi értelme jó hátra került, a „nem pontszerző” nyolcadik helyre: 8) elettr: „organo di collegamento elettrico costituito da uno o più cilindretti metallici cavi della corrispodente presa /staccare la spina. – 9) tecnol „elemento metallico, gen. di acciaio di forma cilindrica o troneoconica (…)” / spina di collegamento

 

A Zanichelli kis Essenziale francese-italiano-jában mindenesetre sem a spina, ’elektromos vezeték dugója, csatlakozója’, sem a resa konnektor-értelme nem szerepel, ami meggondolandó egy 22 ezer szót tartalmazó kisszótár esetében. (A Rispanti városi könyvtárban a Herczeg féle magyar-olasz kisszótár is megvan, lássuk! A konnektor (resa di corrente) benne van, de a spina ’elektromos dugó’ értelme nincs.) Az olasz-magyar többet tud. „Presa di corrente a spina” – no lám, az én bordó mini-Herczegem (olasz-magyar) 1974-es negyedik kiadásában (az első edició 1959 január, tehát ’56 után kezdték, vagy még előtte már?) A „kis Herczeg” lassan ötven éves, nemrég még ebből tanult a derék magyar diák, ötven éves szótárból.

 

6.

Sacchetto, busta, bustina

 

Az élelmiszerboltban vásárláskor kapott műanyagszatyorra (otthon magam ’zacskó’-nak nevezem, de ez talán egyéni szóhasználat) a régebbi (értsd 10-15 éves) olasz társalgási könyvek és francia-olasz szótárak sacchetto-t adnak meg (franciául ma is sachet a neve). A KisHerczeg itt is mosolyogtató: „abrakos tarisznya” – fordítja.

A legújabb „Italiano compatto – Zanichelli – seconda edizione 2003”), amely az előző, 1996-os kiadás óta sokmindenben változott, (ő az, mely már a killert sem csak bérgyilkosnak adja meg, miként 1996-os első kiadásában tette más elavult vagy nem is létező szóhasználat társaságában) – ezzel a műanyagszatyorral, killer ide vagy oda, ezzel azért még mindig bajban van.

 

Élet: a római élelmiszeráruházak pénztárosai következetesen busta-nak nevezik. (És nem bustina-nak, mely néhány újabb magyar-olasz társalgási könyvben hibásan már feltűnt.) A fenti – mondom, megújított kiadásával a legjobb – értelmező szótár egyébként sem a busta, sem a bustina szónál nem ad ’szatyor’ jelentést, nem ad, tehát negativan „megoldja” a problémát.

Ráadásul a bustina esetében sem adja meg annak leggyakoribb, a zacskós tea csomagolására használt kis zacskó (magyarul filter – nekünk nincs killerünk, de van filterünk) jelentését – ehelyett gondosan leírja, hogy „gyógyszerpor, vagy liszt csomagolására használt kis papírboríték” (’Piccola busta di carta che contiene una medicina in polvere o qualche sostanza alimantare farinosa’)(Italiano compatto – Dizionario della lingua italiana seconda ed. – Zanichelli, 2003.)  Döntse el minden olvasó, hogy kis papírtasakba csomagolt gyógyszert, lisztet tartalmazó élelmiszeranyagot (?!)  – avagy filteres teát vesz gyakrabban, és melyikre használja többet a bustina szót. Tippelje meg azt is, hogy a busta műanyagszatyor értelme hány évtized múlva lesz majd benne a szótárakban. A killer-nék harminc év volt a késés.

Ha esetleg ötven év alatti élő mai írókat is olvasnának-idéznének a szótárak (szótárírók), nemcsak 1945-50 előtti klasszikusokat. Marco Lodoli Il vento című (jó) mai regényében (Einaudi) például már a 21. oldalon szerepel a busta mint műanyagszatyor. Csak úgy mondom, halkan lapozgatva. Ha belegondolok, hogy Lodoli regényíró értelmező szótár nélkül anyanyelvi fülhallás után helyesebben adja meg a mai nyelv szavait, mint a nyelvészek – és fordítva: hogy a szótárat hiányosan-tévesen szerkesztő szótárírók valószínűleg nem írnak-írnának helyette jobb regényeket… ha belegondolok, mire jutok…

 

Biztató meglepetés viszont, hogy az angol központú és felügyeletű (?) Collins kiadó  francia-olasz kisszótárban hibátlanul szerepel a busta és a bustina. Londonból jobban hallják? (Szabad legyen őket, a Collins-szótárokat tartanom a legjobbnak.)

Verhetetlenül a legmókásabb persze az 1959-74-es Kis Herczeg: nála a busta „sapká”-t jelent.

 

7.

De félre minden defetista, cinikus élcelődés: mint a bevezetőben láttuk, a Passo carrabile 40-50 évvel az elterjedése után máris kiszorította a szótárakból az életben akkorra már évtizedek óta nem használt Passo carraio-t.

Van tehát remény, pár szótár-évtizedet guggolva is kibírunk…

 

Még jobb lenne azonban, ha a szótárírók nyitott szemmel és figyelmes füllel járkálnának az életben, az utcákon, autóbuszon, villamoson, meg a boltokban, sőt, napilapokat is olvasnának, vagy Lodoli és más mai írók könyveit. Addig is azért visszavonnám a megbízásukat és professzori címüket. Esetleg kérjék vissza az iskolapénzt.

 

(Meg nem kapott vagy megkapott ösztöndíjamat ajánlom egyébként annak, aki a 3 milliós Rómában egyetlen, a szótárak szerint létező Passo carraio feliratot mutat, vagy hiteles fotón elküldi.)

 

                                                                                   Prof. Dott. Dilettante

                                                                                     Gregorio Bikassy

 

 

 

 

Reklámok