Országjárás

Populonia

Ahogy régebben írtam már, mi Populoniába járunk a tengerhez. Járunk, ez kicsit túlzás, nem vagyunk annyira tipikus olaszok, hogy minden hétvégét ott töltsünk, de nyaranta többször is lemegyünk egy-egy napra.

Igazándiból az Etruszk-partra járunk -valahol San Vincenzo és Golfo di Baratti között -, de mindig beugrunk utána Populoniába, ha másra nem, egy kávéra meg egy sétára.

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Ahogy a képekből is látszik, gyönyörű a hely. Egy félszigeten található a városka, kilátással a mélykék tengerre és Korzikára. Az autót a városfalon kívül kell letenni (1 euró a parkolás) és gyalog lehet bemenni a zsebkendőnyi területű városba. Középkori városfal veszi körül, de a település sokkal régebbi, az etruszkok lakták, és építettek a magasban egy akropoliszt, a tenger mellett pedig egy nekropoliszt. Ezek az ásatások ma látogathatók, mindenképpen megéri megnézni.

Akkoriban is már különféle fémeket, főleg vasat  bányásztak, és ez olyannyira maradandó volt, hogy már a római korban a pun háborúkhoz is innen küldtek vasat.

A középkorban épült tehát a városfal, ami egy immár jóval kisebb és jelentéktelenebb városkát vett körül. A falon belül csak pár utcát találunk, ami manapság csak nyáron elevenedik meg, éttermekkel, kávézóval, és kisebb üzletekkel. De érdemes besétálni a templom előtti térre és megcsodálni az épületeket, és a kilátást, amely minden oldalról csodálatos.

Országjárás

Toszkán tengerpartok

Turistaként elsősorban Viareggio ugrik be, ha a toszkán tengerpartokról hallunk, és valóban szép a város, szépek az épületek, és a tenger is elfogadható. Csakhogy Viareggionak az olaszok között az a híre, hogy sznob és drága. A drágaság objektív körülmény, valóban többet kell fizetni egy nyugágyért, mint az Adrián, míg ott 3-5 euróért kapunk nyugágyat és helyet egy napernyő alatt, Viareggioban ez az ár könnyen lehet 10 euró is. Ehhez képest a tengerpart nem különösebben „izgalmas”, sima a tenger és a tengerpart, míg a szem ellát.

Ezért aztán ha érdekesebb helyre vágyunk, és nem félünk a szabadstrandtól, keresgéljünk mi magunk, hátha rálelünk a saját bejáratú kedvenc helyünkre.

 

Addig is azért megosztanék két lehetséges alternatívát. Az első a mi kedvenc helyünk Toszkánában -a párom, ha tehetné, inkább a pugliai tengerpartokra járna, csak hát nagyon messze van. Így a nyári mindennapokban maradunk az Etruszk-partnál, ahol van tenger és kultúra, és egészen biztos, hogy ha kifekszünk a partra, 50 méteres távolságban senki más nem lesz rajtunk kívül.

Populonia felé kell indulni, és minthogy az út párhuzamosan fut a tengerrel, ki kell szemelni egy szimpatikus helyet az út mentén. Az autót mi az út szélén hagyjuk, általában nincs nagyon nagy forgalom a településeken kívül. Aztán átverekedjük magunkat a pineta-n, vagy a tengerparti fűfövenyen (az a magas, hosszú fűféle). A cipőt szigorúan a kocsinál lecseréljük, mert itt már süppedős a homok. A tengerpartra érve leszúrjuk a napernyőt (fákra, árnyékra ne számítsunk), és jöhet a strand-érzés. A tenger gyönyörű, rálátunk a kis félszigetre, ahol Populonia fekszik. Általában csak néhány ember jár arra, az olyan kalandorok, akik, mint mi épp ezt a helyet szemelték ki maguknak. Ebédtájban visszamegyünk a kocsihoz és Populonia felé vesszük az irányt. Ha épp nem negyven fokos hőség van, érdemes az etruszk ásatásokat is megnézni, és csak utána felmenni a középkori várral védett faluba. Ott aztán a városfal mellé telepített étteremben eszünk valami egyszerű helyi ételt, csodáljuk a tengerparti panorámát, kell ennél több??

 

Ha olyan partra vágynánk, amilyen a filmekben van, akkor Rosignano Solvay-ba induljunk. Olyan fehér a homok, mintha legalábbis a Maldív-szigeteken lennénk, és ennek nem természetes okai vannak. Itt működött a 19. század végétől a francia Solvay család tulajdonában lévő mosószóda-gyár. Mivel akkoriban a természetvédelmet nem is ismerték, meg a tengernek sem olyan szerepe volt, mint manapság, hát a mosószóda kiszivárgott a partra, és az évek alatt kifehérítette a homokot.

Később persze rendberakták az üzemet, azaz most már nem szivárog ki semmi, és a homokot is megtisztították, de azért a fehér szín megmaradt. Olyannyira, hogy több filmet is itt forgattak, valamilyen egzotikus helyszín helyett.

 

Ha nem a homokos part a kedvencünk, akkor viszont Liguria felé érdemes elindulni, ugyanis ott a hegyek közvetlenül a tengerbe „érkeznek meg”, így aztán a tengerpart is sziklás, hihetetlen szép. Gyerekekkel kicsit nehezebb a fürdés, de felnőttként én is megtanultam értékelni a sziklás, mélyebb vizeket: egészen más a színük, sokkal áttetszőbb, és elképzelhetetlenül kék.