Felhìvàsok

Olasz-magyar

Az Olaszország egyesítését ünneplő nagyszabású rendezvénysorozathoz kapcsolódó magyar rendezvények: Una visita – magyar képzőművészek Torinóban magyar művészek kiállítása

  • DÁTUM: 2011. ÁPRILIS 08. – 2011. MÁJUS 08.
  • SZERVEZŐ: HUNGAROFEST NONPROFIT KFT., BBI RÓMA
  • Helyszín: Torino / Accademia delle Belle Arti
    Dr. Hegyi Lóránd kurátor egy történeti térbe, az Accademia di Belle Artihoz tartozó Pinacoteca-ba helyezi el az elmúlt évtizedek legjelentősebb olasz és magyar képzőművészeinek alkotásait. A 15-18. századi műveket őrző képtár műalkotásai és a 21. századi munkák együttese izgalmas látványt ígér. A felkért, még képzőművészeti műhelyekben tanuló fiatal művészek kötelező feladatot kaptak: a legújabb művészeti hordozókon kell bemutatniuk, hogy mit gondolnak a 150 éves olasz egységről

 

Felhìvàsok

Settimana della cultura

Zajlik a Settimana della Cultura, még nem késő, hogy találjatok valami titeket érdeklő helyet / programot és benézzetek…

Íme információ:

– általában: http://www.beniculturali.it/mibac/export/MiBAC/sito-MiBAC/Contenuti/MibacUnif/Eventi/visualizza_asset.html_1672836224.html

– Firenzében: http://www.marcopolo.tv/articolo/firenze-eventi-settimana-della-cultura-2011

Kultúra, Országjárás

Velencei biennálé

Biennale_MagyarPavilon

Kortárs képzőművészeti kiállítás. Kétévente Velencében. Sokaknak lila köd, már hallottak róla, de ha nem kimondottan kortárs művészek, esetleg galériatulajdonosok, eszükbe sem jutna meglátogatni. Pedig.

Pedig nem is olyan rossz program. Lévén, hogy Velence útba esik jövet-menet, mármint a nyári vakációjukat az olasz Adrián töltőknek mindenképp. És Velence azért egyébként is megér egy látogatást, még ha ilyenkor nyáron (meg a karnevál idején) kitehetné a „megtelt” táblát, és általános véleményem szerint mindig kevesebbet nyújt, mint várunk tőle, akkor is.

Tehát, kezdjük a praktikus oldalával. A megállás általában plusz egy éjszakát jelent, és ezt nem feltétlen Velencében érdemes eltölteni, kivéve, ha rengeteg pénzünk van, és/vagy szeretjük a tömeget, a poshadt vízszagot, netán sznobok vagyunk.

Ha nem így lenne, ajánlom például a padovai szállásokat. Mivel a zarándokhelyen is jól fel vannak készülve a kisebbpénzű turistákra, könnyen találunk korrekt (nem luxus, de fürdőszobás szobát ajánló) szállodát, parkolóhellyel fejenként 30 euró környékén. Az állomáshoz közel. Ugyanis autóval Velencébe – az minimum gutaütés és szívinfarktus; ha elég ravaszak vagyunk, vonatozzunk Padovából aznap reggel (nagyjából félóránként van vonat, légkondis, és kevesebb, mint egy óra alatt ott is vagyunk), és kipihenten üljünk fel a Giardini félsziget felé közlekedő traghetto-ra. A sok turistától pár óra múlva úgyis elér a gutaütés, de legalább nem ezzel kezdtük a reggelt.

A biennálét egy nagy parkban szétszórt épületekben és azok környékén rendezik, és a rend kedvéért: két éve 15 euró volt a felnőtt belépő. A különböző nemzeteknek saját épülete/galériája van, a magyar idén száz éves, nagyon szép szecessziós épület. A kényelmes cipő kötelező, mármint ha sokmindent meg akarunk nézni. Az idén a különféle sajtóbeszámoló szerint sok videóinstalláció van, és sokan dicsérik a skandinávokat, állítólag megéri benevezni a „csoportos tárlatvezetésre”, garantált a slusszpoén (amit itt most nem is mondok el:).

Az életműdíjat Yoko Ono kapta, akiről az olasz sajtóban ennek kapcsán sokat írtak, amennyiben végre „rehabilitálták” őt az évtizedeken át ráaggatott igazságtalan „idősebb nő a fiatal sztár oldalán akar felkapaszkodni” képért. Én ennek személy szerint nagyon örülök. Ahogy annak is, hogy sok műalkotás a környezetvédelemről, a harmadik világ problémájáról „beszél”, még ha néha kicsit elvont módon is.

Nincs tehát más hátra, mint előre Velencébe! 🙂

Étel - ital, Országjárás

Foccaccia blues és Altamura

Bár Altamura mindenekelőtt erről híres, azért turisztikailag sem érdektelen város. Puglia tartomány közepén található, végeláthatatlan búzamezők közepén. A kőkortól kezdve lakott tájék, a szaracének űzték el az akkor itt található őslakosokat, majd a város II. Federico di Svevia (Frigyes) akaratából épült újjá egy vár és a városfalak védelme alatt. Ekkor, a 13. században épült a katedrális is, ami köré aztán lassanként beépültek a lakóházak, és a város egyre fontosabb szerepet töltött be a környék gazdasági életében. A 14. századtól alakult ki a jellegzetes udvar és házforma: egy kisebbfajta félig zárt udvarból nyílnak a házak bejáratai, a legtöbb esetben egymás mellett sorakozó keskeny lépcsőkön lehet elérni a bejárati ajtókat. Ezt a jellegzetes pugliai építkezési formát talán még az arab, görög építészettől vették át.

Ha Altamurába tévedünk, mindenképp sétáljunk egyet a városfalon belül található girbegurba utcákon, igyunk egy kávét a Corso Federico II. di Svevia-n, és ha az utcán szárított babot árulnak (jellegzetes itteni étel), azt mindenképp kóstoljuk meg (a többi szárított gyümölccsel együtt), mert bár elsőre furcsa ötlet, mégis nagyon finom rágcsálnivaló. De mindenekelőtt élvezzük azt a valódi „mediterrán érzetet”, ami itt már túlmegy az olasz kultúrán, a századok alatt szervesen beleépült az arab, a görög, és ki tudja még hány, azóta eltűnt mediterrán nép élete….