Étel - ital

Kis színes: kivi és rizs

Így együtt is jól hangzik (de erről később), és egy közös mindenképpen van bennük: Olaszország rengeteget termel belőlük.

coltivazione2011-ben a világon a legtöbb kivit termelő ország volt (utána Új-Zéland és Chile jön). És ha már itt tartunk: mit érdemes tudni a gyümölcsről? Szeptember-októberben szüretelik, és utána egész télen árulják. Nagyon vízigényes növény és kétlaki, azaz egy növény csak termővel vagy csak porzóval rendelkezik. Így ahhoz, hogy kivit termeljünk legalább két növény kell, egy termős és egy porzós. Sok vitamint tartalmaz, de kevés kalóriát.

Ha Olaszországban jártok, kóstoljátok meg, mert sokkal édesebb és kevésbé fanyar az íze, mint az otthon árult kiviknek (amelyek gyakran olaszok, csak a szállítás miatt kevésbé éretten szüretelik őket, és útközben érnek meg valamennyire).

risoAmi a rizst illeti, Olaszország csak Európában lehet a legfontosabb termelő, világszinten a 27. legnagyobb rizstermelő cím illeti meg. (Persze Kínával és a többi távol-keleti országgal nehéz is versenyezni).

A rizst északon termelik, Piemonte és Lombardia tartományokban, a Vercelli – Novara – Pavia háromszögben. Nem véletlen, hogy a rizottó milánóból indult világhódító útjára…

További érdekesség, hogy a hatalmas elárasztott rizsföldek elképesztő mennyiségű szúnyogot is táplálnak, és ez meglehetősen megnehezíti a környéken élők  életét.

Visszatérve a gasztronómiához: van kivis rizottó is (ha van epres, ez pont miért ne lenne).

Az alap rizottóreceptből indulunk (természetesen egyéb zöldség nélkül), amelyhez áttört kivit adunk, amikor már majdnem puha a rizs. Jöhet hozzá valamilyen sósabb (puha) sajt (pl. Montasio), vagy rákocskák (ez utóbbi csak a végén). De önmagában is megállja a helyét.

Risotto-kiwi-friulano-Montasio

Étel - ital

Cukkinis rizottó

Nemrég Németországban voltam egy képzésen, és egy ottani kolléga elmesélte, hogy neki sosem sikerül az olyan nehezen és hosszadalmasan elkészítendő rizottó. Ezen jól elcsodálkoztam, mert ha valami könnyen és gyorsan elkészül, az pont a rizottó (gyors esti vacsorák tuti befutója). Így valahogy:

Fogok egy hagymát, apróra vágom és kis olajon megdinsztelem. Amíg ez megy, addig egy edényben felteszek vizet és beledobok egy húsleveskockát, hogy felolvadjon. Namost én is jobban szeretem, ha van maradék húsleves, és azzal tudom majd felönteni a rizottót, de ez nem mindig van így. Viszont vannak már olyan tartósító- és ízfokozómentes kockák (pl. star), amelyek jó ízűek és valóban zöldségből vannak.

Amikor megvan a hagyma, mehet bele egy jó pohár rizs (két személyre). Fontos, hogy rizottó-rizs legyen, ezt általában a csomagoláson  feltüntetik. De egyéni, hogy ki mit szeret, valaki a nem összetapadó rizst kedveli, valaki meg a masszává fővő féléket. Mi a hosszabb szemű, nem nagyon tapadóra szavazunk.

Szóval átkeverem a rizst a hagymás olajon, és mehet bele 1-2 kicsi, feldarabolt (félkörre vagy hosszú szálakra – mintha vastagabb gyufa lenne- vágott) cukkini. (ami a cukkinit illeti, a kicsiknek sokkal több íze van, mint a nagyra megnőni hagyottnak, én ezeket az aprókat keresem.)

És aztán egy pohár fehérbor, és a továbbiakban annyi leves (álleves:)) ami egy jó ujjnyival több, mint a rizs. Letakarom, és kb 15-16 perc alatt megfőzöm. Néha nem árt megkeverni, és ha kevés a lé, mehet bele még meleg leves. Igazi olasz háziasszonyok merőkanalanként adogatják hozzá percenként a melegen tartott levest, de én ennyire azért nem cifrázom.

A cukkinis változat nagyon jól bírja ha rákot is teszünk hozzá.

Sokan egyébként külön megpirítják a zöldséget és csak a már megfőtt rizshez adják hozzá, ízlés kérdsée, én szeretem, ha együtt főnek a hozzávalók.

A lényeg, hogy a rizottó nem száraz, hanem egy egészen kicsit leveses – persze nem is leves, hanem “éppen hogy” kicsit nedves.

Amikor lezártom a tüzet, hozzáadok 2 ek. reszelt parmezánt, és egy kanál vajat. Átkeverem és még 4-5 percig hagyom összeérni. Aztán lehet tálalni, reszelt parmezánnal meghintve.

Érdekesség, hogy a vaj rizottóhoz való hozzáadására van egy külön ige: “mantecare”. Biztos nem véletlen, hogy spanyol és portugál nyelven manteiga a vaj…

Étel - ital

Rizsfánk – fritelle di riso

a mai napom úgy kezdődött, mint egy rémálom…. van ez így néha, projektleadási határidőknél meg szinte mindig. Ma délután egykor egy projektemnek a Toszkán Régió asztalán (na jó átvitten persze) kellett lennie, ha törik, ha szakad (szakadt egy kicsit, lévén még szombaton este 8-kor is azt írtuk). Ezért aztán nekiindultam kocsival a megadott címnek. Hozzátartozik, hogy ha lehet, hétköznap nem megyek kocsival a belvárosba, ha sietek, akkor meg főleg nem megyek ismeretlen helyre, mert ismeretlen helyen egyirányú utcákban ép elmét megőrizni, hát nehéz ügy.

Csakhogy, mire mindenki aláírta az űrlapot, minden adatot összeszedtem, 11h35 volt. Naszóval gugli map beható tanulmányozása után (amikor is próbáltam memorizálni, melyik utca merre egyirányú azon a környéken – a szemét gugli csak a leírást volt hajlandó kinyomtatni, magát a térképet nem…) elindultam. A gugli 13 percet írt normál menetidőnek, de mivel ő nem tud a dugókról, nekem eltartott vagy 20 percig is. Csakhogy! a gugli végkép nem számol a parkolási nehézségekkel – ezért aztán újabb 30 percet parkolóhely keresésével töltöttem  (és igen, elvégeztem minden kötelező gyakorlatot a témában – megpróbáltam olyan lyukba beállni, ahova előre láttam, hogy nem férek be, de kétségbeesésemben “hátha – egy ügyes manőverrel” felkiáltással mégis kipróbáltam, kedves autóstársaim nagy dudálásának közepette… stb stb).

Aztán végre   jó messze a céltól – találtam egy helyet (éppen azután, hogy megállapítottam, ellenőrök járják a terepet) így aztán hatalmas fékezéssel – és kezemet bocsánatkérőn lengetve a mögöttem levő felé – beálltam. (Na így kap minden más értelmet -amíg nem próbálod, azt hiszed, minden autós bunkó, pedig csak reménytelen…)

Persze csak 5 eurósom volt, a gép meg nem ad vissza. Leszólítom az egyetlen járókelőt, egy kismamát, akinél persze nincs pénz, meg semmi. De javasolja, hogy két utcával lejjebb van egy pékség. Ok, rohanok, berontok, és eldöntöm, hogy ha már váltani kell, megkóstolom a fritelle di risot.

Megvesz, visszarohan.

A kocsihoz legközelebbi parkolóautomata nem működik, rohanok a másikhoz, majd a jeggyel a kocsihoz, majd onnan a régióba – ahol végre, és még épp időben leadom a cuccot.

Megnyugodva visszetérek a kocsihoz, és itt jött a jutalom:  megkóstolom a fritelle-t.

Hmmm

Nagyon finom.

Szóval íme a recept – remélem nektek rohanás nélkül:

Elkészítési idő: 60 perc
Hozzávalók (6 főre): 50 dkg rizs, 1 liter tej, 1 citrom reszelt héja, egy darab fahéj, 2 kispohár rum, 3 tojás, 4 kanál cukor, 3 kanál liszt, egy kis sütőpor, kis só.
Elkészítés: gyakorlatilag tejberizst készítünk, a tejbe beleszórjuk a citromhéjat meg a fahéjat, kis sót és mikor már meleg, a rizst is. Félpuhára főzzük (folyamatos keverés mellett),  majd, kihűtjük.

Aztán hozzáadjuk a rumot, a tojássárgákat, a cukrot, lisztet és a sütőport, és végül a felvert tojásfehérjéket. Kicsit hagyjuk pihenni, majd forró olajban kis gömböket süssünk belőle, míg szép aranysárga nem lesz.