Étel - ital

Rucolás, lazacos tészta

20140224_201145Újabb könnyű és gyors vacsora. Tényleg 20 perc alatt megvan, és még egészséges is. Először is felteszem a tésztafőző vizet forrni.

Aztán veszek egy fél hagymát. Én mostanában fehér hagymát használok, vagy persze a szokásos salottát, mindkettő könnyebben emészthető, mint a vöröshagyma. De persze tökéletesen működik a recept vöröshagymával is. Vékony csíkokra szelem a hagymát, és kis (olíva)olajon megdinsztelem. Hozzádobok kb. 4 maréknyi apróra vágott rucolát (amit valamiért rukkolának magyarítanak, vajon honnan jön a mássalhangzókettőzés?).

Ha van kéznél fehérbor, akkor egy löttyintésnyit hozzáöntök és elpárologtatom. Egy negyed pohárnyi vízzel is felöntöm, mert a zöldségnek meg kell főnie. Felvágok kb. 10 dkg füstölt lazacot apró darabokra, majd hozzáadom a zöldséghez. Ezt lefedve, kis lángon összefőzöm. Só általában nem is kell hozzá, mert a lazac elég sós, de mindenképp kóstolni kell útközben, és esetleg pótolni a sót. Kis bors mehet rá.

Közben kifőzöm a  tésztát – én rövid tésztát szeretek ehhez, pl. farfalle-t.

A zöldséges halas rátétet időnként meg kell kevergetni, és figyelni, hogy maradjon alatta némi nedvesség, ne száradjon ki. Nem kell, hogy ússzon a lében, éppen csak legyen alatta. Ha elpárologna, akkor a tésztafőző vízből lehet apránként pótolni. A végén, mielőtt lezárom a lángot, belekeverek egy kanálnyi vajat is.

A lefőtt tésztát erre dobom rá, összekeverem, és már kész is.

A rátét így néz ki a tészta érkezése előtt:

20140224_195549  Jó étvágyat!

Reklámok
Étel - ital

Rucola

A rucola az egyik olyan “olasz íz” volt ideérkeztemkor, ami nagyon más volt a többi megszokott zöldségéhez képest. Mindannyiszor lelkesen kezdtem enni a rucola-s dolgokat, majd két falat után lohadt a lelkesedésem (volt pár ilyen dolog, amivel kapcsolatosan idővel változott a véleményem). Aztán egyre több helyen kóstoltam, többféle ételben, és egyre jobban megszoktam. Most meg már kimondottan szeretem, és keresem, hogy mibe lehet beletenni, hogyan lehet elkészíteni.

Magyarul ruKKolának hívják (ki tudja, miért duplázódott meg a -k- hang benne), illetve borsmustárnak, ami meg a régi hagyományos neve.

El lehet természetesen salátátnak készíteni, ez az első, ami eszünkbe jut róla. Erős, jellegzetes íze van, ezért inkabb semlegesebb ételhez készítsük, vagy más salátával keverjük. Én simán csak balzsamecettel, olívaolajjal, sóval és borssal készítem, mondjuk mozzarellával és paradicsommal. A mellékelt képen éppen sárgadinnyével látjuk, ami nem tűnik rossz ízpárosításnak.

Nyersen találkozhatunk még vele pizzán is. A már elkészült pizzára (mondjuk sima napoletano-ra, vagy pizza bianca-ra) rászórjuk,  amitől nagyon jó ízt kap az egész. Van aztán a bresaola-tál, ahol szintén gyakran viszontlátjuk. Itt fogjuk a bresaola-t, és rucola-ágyra helyezzük a szeleteket, parmezánforgáccsal megszórjuk, olívaolajjal halványan meglocsoljuk, és kész is. Én néha még koktélparadicsomot is vágok mellé.

Lehet rucola-pestot is készíteni, szintén nagyon finom. Erről videót is tudok mutatni: 

És persze lehet főzni is. Írtam már a stracetti con aceto balsamico e rucola ételről, továbbra is nagyon ízlik. De tésztákon is megállja a helyét, akár sima rucolás tésztában, akár valami mással keverve.

Ha simán rucolában gondolkozunk, akkor én fognék egy hagymát, megdinsztelném, majd félbevágott koktélparadicsomot adnék hozzá, 5 percig kevergetve átfőzném és végül rucolát hozzáadva további 2-3 perc alatt befejezném a főzést. Valamilyen rövid – esetleg kicsit robosztusabb – pasta illik hozzá. Ha gazdagabb feltétre vágyunk, akkor a fenti receptbe a paradicsommal egyidőben egy lecsepegtetett tonhalkonzervet vagy főtt sonkadarabokat is belekeverek, és végül a rucolat. Valahogy így: