Kultúra

Olaszország 150 – meg a szabadkőművesek

Nemrég említettem a szabadkőműveseket, és azt is, hogy Olaszország egyesítésében is aktív szerepet játszottak. Lássuk, hogyan.

1861. március 14-én II. Viktor Emanuel-t (aki már Sardegna királya volt) kikiáltották az új olasz állam királyának.

Ezzel lezárult a risorgimento első fejezete, és Itália többé nem csak egy “espressione geografica” volt (copyright Metternich), azaz sokféle királyság és hercegség puzzle-ja. 1859-ben és 1860-ban  a szárd királyság része lett Lombardia, Piemonte, Parma, Modena, Bologna, Toscana, sőt még az addig az egyház fennhatósága alatt álló Marche és Umbria is. Aztán Garibaldi, az ő 1000 emberével (spedizione dei Mille) meghódította a két Szicília királyságát is.

Hiányzott azonban Venezia, Roma és Lazio – amelyek csak III. Napóleon (a pápai állam támogatója)  halála után, 1870-ben csatlakoztak, illetve Trentino- Alto Adige és Friuli-Venezia Giulia, amelyek az alső világháború végét is kivárták.

A napóleoni időkben a szabadkőműves páholyok 20 000 főt számláltak, de az ezt követő restaurációs időszakban (Bourbonok) nehéz lett a túlélés, lévén a hercegek, királyok módszeresen zárták be a templomaikat. Elterjedtek tehát a titkos szövetségek, a Carboneria, az Adelfi-k, Filadelfi-k stb. Ezek egy része idővel elsorvadt, szektásodott, de valamilyen szinten azért továbbvitték a hagyományokat.

Namost a szabadkőművesek hozzájárulásáról az olasz egységhez periódusonként más és más volt a vélemény. Volt, aki nagyra tartotta, volt, aki ellenben minimálisnak gondolta (éppen mondjuk akkor,  amikor Mussolini hadat indított a szabadkőművesek ellen).

Úgy tűnik, helyi szinten érdemes a kapcsolatokat keresni: Livornoban végig a risorgimento alatt megvolt a kicsit szektás és titkos aktivitás, amely az egyesítés felé vitte a helyieket. Így volt ez Szicíliában is, a grande oriente nem szűnt meg ezen dolgozni. Maga Garibaldi is szabadkőműves volt, csakúgy, mint sok más (Mo-n valószínűleg nem ismert) ember: Livio Zambeccari, Aurelio Saffi, Giuseppe Avezzana…

Federico Campanella (Mazzini barátja, több felkelés résztvevője és a Spedizione dei Mille egyik fontos szereplője) maga nagymester volt.

De nem folytatom a nevekkel, mert bevallom, aki nem tanulmányozta kimondottan ezt a kort, annak nem sokat mondanak.

Az viszont fontos tény, hogy a második függetlenségi háború után 1859 októberében heten összegyűltek egy új páholy megalapítására, és Itália régi nevét, az Ausonia-t választották. Politikai céljuk az volt, hogy egy nemzeti szabadkőműves szervezetet hozzanak létre a Savoya-ház alatt egyesítendő Itáliában és Cavour támogatásával.

Persze Garibaldi a legnevesebb szabadkőműves az időszakban, akit 37 évesen 1844-ben léptettek be egy szabálytalan, a brazil szabadkőművesektől függő páholyba. Ő aztán átlépett egy uruguayi illetőségűbe, amely szabályosan létezett a francia fennhatóság alatt.

Ezzel egy időben az angolok nagyon is támogatták a déli expedíciót (pénzzel) amelyben sok szabadkőműves vett részt. Többek közt a magyar Türr István is.

Szicília elfoglalása után Garibaldi Italia első és legfontosabb szabadkőművese lett, ami ez esetben a két konkurrens áramlat egyikét jelentette (a másik rivális szabadkőműves páholy, a skót rítus szerinti  is megválasztotta  magáét).

Garibaldi úgy tartotta, hogy az olasz szabadkőművesség elsődleges célja Itália egységének segítése. Megpróbált megtenni mindent azért, hogy  a két különböző rítusú páholyt egyesítse, mert szerinte ez Itália egyesítését is magával hozza, ami pedig egy demokratikus és világi állam lesz, ahol meg lehet majd valósítani a társadalmi reformokat.

A szabadkőművesség elsősorban erkölcsi és civil jogokat jelentett, és ebből nőttek ki később a világi kultúra terjesztése, az általános szavazójog, a nők emancipálódása, adórendszer a bevételek nagyságától függően, szabad vallásgyakorlás, a dogmatizmus elutasítása, közoktatás. Megannyi nekünk már természetes jog, ami az alig egyesített Itáliában valahol elindult, és ez nagyban a szabadkőműveseknek köszönhetjük.

Zárásul még annyit említsünk meg, hogy a trikolór, az olasz jakobinusok 1700-as évek végi zászlója, szent a szabadkőműveseknek. Minden páholyban keletre helyezik, a nagymester közelébe.

Eddig bejegyzések a témában:

https://olaszorszagbajottem.wordpress.com/2011/02/01/italia-150-3/

https://olaszorszagbajottem.wordpress.com/2011/01/14/italia-150/

https://olaszorszagbajottem.wordpress.com/2011/01/28/italia-150-2/

Reklámok
Kultúra

Szabadkőművesek Olaszországban

A szabadkőművesek… titkos szekta, mindent átszövő szervezet, és még sorolhatnám a fenti szóról eszünkbe jutó asszociációkat.

Ehhez képest én az ittlétem első évében hallottam arról, hogy X egyetemi tanárt be akarták venni a soraikba, de ő nem akarta, és Y politikus is szabadkőműves.
Akkor hogy is van ez? Itt mégsem olyan titkos a dolog?- kérdeztem a körülöttem levőktől.

Hát annyira nem lehet titkos, mert az olasz állam, a maffiával való problémái következtében a hetvenes években hozott egy olyan törvényt, mely szerint nem lehet titkos szervezeteket fenntartani, és minden szervezkedést nyilvánosan elérhetővé kell tenni. Namost tudjuk, hogy ez a maffiás szerveződések esetén nem nagy visszatartó erő, de a szabadkőművesek alapvetően nem egy bűnbanda, általában törvénytisztelő emberek és szervezet.

Ezért tehát a nyilvánossági előírásoknak megfelelően láthatóak, pl. a honlapjukon: http://www.grandeoriente.it/. Itt megtaláljuk a programjaikat, tanulmányokat, sajtóközleményeket, híreket.

Mivel nem egységes a szabadkőművesség, a fenti csak az egyik nagy csoport, van persze több is, pl. ezen a honlapon sok alapinformációt lehet róluk találni: http://www.granloggiaregolareitalia.org/site_map.html.

Természetesen tevékenyen kivették a részüket minden történelmi fordulatban, így az ország egységesítésében is, amiről írok még majd – lévén évforduló is van az idén. De addig is ha érdekel, olvasgassátok a honlapokat.