Mindennapok

Szülés olasz módra

Úgy adódott, hogy a sógórnőm nemrégiben megszülte második gyerekét, így aztán megtapasztalhattam, milyen is egy olasz szülés.

Úgy kezdődött, hogy már előtte pár nappal (tudtuk a pontos időpontot, mivel – egészségügyi problémák miatt – tervezett császár volt) már ott volt az egész család: a két nagyszülőpár, és mi, gli zii. A többi nagynéni, nagybácsi csak azért nem, mert több mint 1000 km-re lakik, és hát az itteni lakás is szűkös. Hozzá kell tennem, hogy volt ennek azért praktikus oka is: a születendő baba kétéves bátyját kellett pesztrálni, és ezt nagy örömmel tettük is.

Tehát a mama rendben megszülte a babát délelőtt, miután azonnal mindenki többórás telefonozásba, sms-ezésbe fogott – minden olyan rokont és ismerőst is értesítettek, akikkel talán kétévente egyszer beszélnek – majd délután testületileg bevonultunk a kórházba. És igen, mindenki bement a frissen műtött mamához, és megdajkálta az alig tízórás újszülöttet. Azt hiszem, otthon már ettől is égnek állt volna a kórházi személyzet haja. Vagy akár a szobatársaké is, de ezt még lehetett fokozni. A mama összesen 4 napig volt kórházban, és az ottléte teljen időtartama alatt valaki mellette volt, nappal leginkább a férje, éjjel meg az anyukája. Ehhez persze beszereztek egy nyugágyfélét, amit estére beszuszakoltak két ágy közé, így tartotta állandó felügyelet alatt lányát és unokáját a nagymama. Természetesen a kórházi ellátással semmi baj nincs, a személyzet kimondottan kedves volt és ugrásra készen várta a hívást, de sosem lehet tudni alapon maradt a nagymama is…

Mindeközben otthon ment a nagyüzem: naponta kétszer kellett a teljes menüsort megfőzni 8 emberre, szigorúan primot és secondot is (egy klasszikus angolo cottura-ban J!), egy szülés miatt nem lazítunk! És napokig folyamatosan jöttek a telefonok, ajándékok minden elképzelhető ismerőstől, plusz a kórházba is beugrottak, akik épp arra jártak, például a második unokatestvér barátja (akivel egyébként semmi kapcsolatot nem tartanak) és hasonló ismerősök.

Mondanom sem kell, hogy egy hét után hullafáradtan távoztunk, ami még rendben is van, de ha belegondolok, hogy ezt a frissen szült mama hogy bírja… bár neki ez így természetes.

Reklámok