Országjárás

Toszkán tengerpart – 2015

Melyik tengerpartra menjünk, ha Toszkánában nyaralunk? 

A strandok minőségét többféle rendszerben osztályozzák, minden esetben azért, hogy a turistáknak segítsenek a legjobb vízminőségű partszakaszok kiválasztásában.

Az egyik ilyen rendszer a Bandiera Blu della Fee (itt található a holnapja) amely e pillanatban a következő toszkán partszakaszokat említi:

Grosseto
Livorno
Lucca
Massa-Carrara
  • Carrara – Marina di Carrara Centro
Pisa

(a többi régió kiemelt minőségű strandjai is megtalálhatók ide kattintva)

_____________________________________________________________________________

A másik ilyen osztályozási rendszer neve a Vele della Guida Blu di Legambiente e Touring Club Italiano.

Az idei listája szintén tartalmazza az ajánlott strandokat, bár nekem elsőre kevésbé tűnik átláthatónak, mint az előző osztályozási rendszer.

Toszkában az alábbi strandokat említi meg:

Castiglione della Pescaia, Capalbio, Isola del Giglio, Scarlino, Magliano in Toscana, Orbetello, Marina di Grosseto, Marciana, Follonica, Capraia Isola, Portoferraio, Campo nell’Elba, Rio nell’Elba, Marciana Marina, Capoliveri, Porto Azzuro, Bibbona, Camaiore, Rio Marina, Pisa, Tirrenia, Marina di Pisa, Monte Argentario, Cecina, Pietrasanta, Forte dei Marmi,

_____________________________________________________________________________________

A két rendszer nem mindig ugyanúgy ítél meg egy-egy partszakaszt, de persze vannak olyan strandok, amelyeket mindegyik szívesen ajánl.

A Bandiera blu osztályozásában a vízminőség csak az egyik összetevő, számít a szolgáltatások színvonala is (olyan is, hogy pl. hogy van-e elég szemetes, árnyékot adó fa stb). Ezzel szemben a Vele Bianche inkább az értintetlen természetet, a jó minőségű vizeket emeli ki.

Toszkánában ezek a kiemelt strandok idén a két osztályozási rendszer szerint:

toscana-bandiere-vele

Országjárás

Airbnb és az olaszok

Ha az olaszok valamibe beleszeretnek, akkor dőlnek a rekordok, elzúgnak a statisztikák: most épp az airbnb a kedvenc. Olyannyira, hogy a forgalmat tekintve világszinten a harmadikok az USA és Franciaország után. Ebben persze az expo is segít. 

A válság teszi, vagy csak divatban van? Régebben a családok második lakása/háza (ez igen gyakori jelenség errefelé, mert a legbiztosabb befektetés az olaszok szemében még máig az ingatlan) üresen árválkodott, kivéve, amikor nyáron 1-2 hónapra végre odaköltözött a család, nyaralni, pihenni, esetleg hazamenni (mert mondjuk elköltöztek délről munkakeresőben, de megmaradt az ingatlan). Luxus volt ez bizony, amit talán ma már kevésbé engedhetnek meg maguknak.

Észrevették, hogy ki lehet ezt használni, és a tengerparti nyaralókat, vagy városi üres lakásokat kiadni a turistáknak. Főleg, hogy az airbnb ideális platform a kereskedésre.

Az airbnb 2011-ben Kaliforniában született, és nagy karriert futott be az elmúlt években. Olaszországban a kiadó lakások/szobák/házak száma e pillanatban több, mint 150.000, 99%-kal több, mint egy éve.

Ezzel, ahogy már írtam is, harmadik a világon a forgalmat tekintve.

A nagymama régi tetőtéri lakása egyszercsak városi loftként tűnt fel a neten, a vendégszoba valóban vendégeket szállásol el (hetente másokat), és a tulajdonosok máris kicsit könnyebben néznek szembe az ingatlanadóval, a megszűnő munkahelyekkel, vagy a hosszabbtávú lakásiadás rémével.

A közvetlen kolléganőm tavaly óta két családi birtokot is feltett a netre, egy a tengernél, egy onnan 40 km-re árválkodott évhosszat, most pedig egymást érik a külfödiek, imádják a helyet, ők pedig fúrnak, faragnak, lelkesen dekorálnak, és naptárat egyeztetnek. Az is előfordul, hogy a már létező agriturismo-kat teszik fel a tulajdonosok az airbnb-re IS, mert minél több a hirdetési felület, annál jobb lesz a kihasználtság.

És egy kis statisztika:

  • az Olaszországba érkező airbnb-s átlagutazó 34 éves
  • az olasz vendégfogadók átlagéletkora 42 év,
  • 56%-uk nő
  • és persze az olaszok is utaznak, leginkább ezekre a helyekre: Párizs, Milánó, Barcelona, London, New York
  • ha Olaszországon belül maradnak, leginkább ezeket a helyeket keresik: Milano, Róma, Firenze, Torino, Salento

Egy lakás (4-6 főre) átlagára egy hétre Torinoban kb. 228 euro, Velencében 563, Rómában 341, Milánóban 422. 

Az Airbnb jelenség fellendítette az adótanácsadók és könyvelők bizniszét, sok munkát ad a takarítónőknek és a felújító brigádoknak, nem beszélve az IKEA bevételéről 🙂

De mivel már hatalmas a kínálat, nem elég egy semleges alapberendezésű lakást összehozni, jobban eladható a hely, ha megkapó neve, érdekes története van, és nem utolsósorban különleges stílusa. Ja és persze a profi képek is fontosak!

Az olasz vendéglátóiparnak kb. egy millió szobája van. Ennek már most legalább 15%-át teszik ki az airbnb-n található szállások. Természetesen a hotelek érdekvédelmi szövetsége, a Federalberghi szabályozást követel (ismerős ez az uber esetéből?), és sokan a lakáskiadók adóelkerülését is emlegetik. Ami sajnos igaz, nem függetlenül attől, hogy az adóelkerülés nemzeti sport errefelé. Maga az airbnb minimális bevétel után adózott tavaly, az, hogy a lakástulajdonosok mit csináltak, senki sem tudja…

Mindenesetre hajrá, itt a nyár, utazzatok! 🙂

Airbnb

Ügyintézés, Országjárás

Turista

Kitört a nyár, a statisztikákból látom, hogy a legtöbben az utazóknak hasznos bejegyzéseket böngészitek (keresitek, nyitjátok meg).

Az itt fent található oldalak között van egy kimondottan “Info turistáknak” című oldal, ott sok információ megtalálható.

De azért azóta is gyűlt össze sokminden, amit érdemes az ide először (vagy csak néhányszor) ellátogató magyaroknak leírni.

Mondom, mi minden jut eszembe, aztán majd az itt élők hozzáteszik a magukét…

1) autópálya fizetés

Nem nagyon lehet ugye elkerülni, de azért egy jó tanácsot adhatunk: érdemes olyan kasszához beállni, ahol ember ül az ablak másik oldalán, így nem egy autómatából kell kihalászni a visszajáró aprót.

Ezt onnan fogjátok tudni, hogy kb. ez a kép fogad az autópálya elhagyásakor:

autopalya

A baloldali (ahol egy kéz is látható) jelzi a helyet, ahol egy ember fog foglalkozni veletek.

A középső az automata, a  jobboldali (sárga) egy olyan rendszer, amihez regisztrálni kell stb (ezért nem ittlakó nem tudja használni).

 

2) tankolás

A legtöbb benzinkútnál lehetséges a nyitvatartási időn túl automatának fizetni, így olyankor is tankolhattok, ha épp nincsen ott senki.

Nagyon fontos, hogy amikor bedobjátok a pénzt az automatába, akkor ki kell választani a kút számát, ahol tankolni akartok (ahol áll a kocsi). Sajnos előfordul, hogy ezt elfelejti a turista, vagy nem jól nyomja meg a gombot, vagy nem jó gombot nyom meg (sokszor két sor is van a pumpák számával, elméletileg mindkettő jó és működik, de előfordulhat, hogy mégsem.

Ha nem sikerül tankolni, akkor több dolog is lehet: nem jól nyomtad meg a gombot, nem jó helyen állsz. Ilyenkor vissza lehet kérni a pénzt, amit egy bón formájában ad ki az automata. Általában van rajta egy reset gomb, amivel megszakítod a műveletet és kiadatod a fel nem használt pénzt.

Gond akkor lehet, ha egy szemfüles utánadjövő (aki ugye ismeri a rendszert) kikéri a bónt, amíg te azon tökölődsz, hogy mi lett a bedobott pénzeddel (sajnos volt erre példa). Ő ugye bármikor máskor (akár egy hónap múlva is visszamehet a bónnal), hogy felhasználja, amikorra te már rég hazautaztál, X euróval könnyebben.

Tehár érdemes nyugisabb helyet választani, és vagy segítséget kérni az utánad jövő olasztól (szívesen segítenek, akkor is, ha nem beszélnek semmilyen idegen nyelvet), vagy ha nem sikerül tankolni, azonnal visszamenni az automatához és visszakérni a pénzt.

Személy szerint én inkább kétszer bedobok 20 eurót és kétszer tankolok, mint egyszerre 50 eurót kockáztatni (ha nem ismert helyen járok).

 

3) a benzin általában olcsóbb a városokban, mint az autópályán

 

4) a költőpénz címlete 

A legtöbb helyen nem szeretik az 500-as címletű bankjegyet. Még olasztól sem, de külfölditől még kevésbé. Érdemes tehát max. 100-asokat kérni, mikor a pénzt váltjátok.

 

 5) a konnektor!

Írtam már erről.

 

6)  A leggyakoribb szupermarketek (régiótól függően): 

Esselunga, Coop, Conad, Lidl,  Leclerc (sokszor = Conad), Auchan (északon), Panorama. Általában elmondható, hogy minél kisebb az egység, annál drágább árakkal dolgozik.  A városi  kis Conad-ok talán a legdrágábbak ezek közül, aztán a kisebb Coop is borsosabb árakkal dolgozik (itt most nem veszem bele az összehasonlításba a kis éjjelnappalikat, amelyek természetesen még ennél is drágábbak). Legolcsóbban a városszéli nagy bevásárlóközpontokban tudtok vásárolni.

A lidl itt is jó árakkal dolgozik, de nagyon kevés, és nagyrészt saját termék van a kínálatában.

 

7) Ami a bolti  akciókat illeti 

Érdemes figyelni az akciókat, mert nagyon sokszor tényleg lehet spórolni velük. Azt fontos tudni ugyanakkor, hogy kétféle akció van, az, ami minden vásárlónak elérhető, és az, ami az adott lánc fogyasztói (hűség)-kártyájához kötött. Ezt onnan lehet tudni, hogy az akciót jelző kis táblán az akciós ár mellett (alatt) odaírják, hogy “per i proprietari della carta di Conad/Esselunga /Coop” (vagy más felirat, ami tartalmazza a carta szót).

carte

 

8) A plusz költségek

Ezt szerintem már mindenki tudja, de lehet, hogy mégsem: ha egy kávét vagy sütit állva fogyasztunk el, akkor olcsóbb, mintha leülünk és kiszolgálnak. Sok esetben (főleg a turisták által nagyon látogatott helyeken) sokkal drágább az ülve fogyasztás. A kávé ára 90 centtól 1,10 euróig terjed, hasonló a süti is. Leülve ez lehet darabonkánt akár 4-5 euró is.

Vacsora vagy ebéd esetében az éttermekben az ételek árán túl felszámolnak még egy plusz kiszolgálási díjat is, ez az ún. coperto. Elméletileg ennek összegét meg kell, hogy találjátok a  menün vagy valahol máshol kiírva (pl. a falon, ha olyan hely, ahol kézírással írják fel a napi kínálatot…). Általában 1-3 euróig terjed ez a kiszolgálási díj  – személyenként. Viszont ezután már egyáltalán nem kell borravalót adni.

 

9) Tengerpart

A tengerpartra mindenkinek és mindenhol joga van lemenni – csak a zárt, privát tengerpartok kivételek, de ebből azért nem sok van (ezt törvény garantálja). De ha olyan helyen mész le a partra, ahol egy bagno van (azaz valaki üzemelteti a partrészt és a felállított nyugágyakat+napernyőket kiadja), ott már rád szólhatnak, ha lepakolnál, “odaköltöznél” saját ülőalkalmatossággal stb.

A parton lehet bérelni a nyugágyakat és a napernyőket, egy napra, egy hétre vagy akár egész szezonra is. Minél hosszabb időre véreled, annál olcsóbb a napi díja. A toszkán tengerparton talán kevésbé, az Adrián inkább lehet alkudni is, főleg, ha visszatérő vendég vagy. Ez a külföldieknek inkább elméleti lehetőség, de nem kizárt, hogy szimpátiából kicsit engednek az árból.

 

10) Parkolás

A kék vonallal jelzett helyek a fizetős parkolók. A fehér helyek a helyi lakosoknak fenntartott parkolók, a sárga pedig a mozgáskorlátozottaknak. Ha semmilyen vonal nincsen és megállni (parkolni) tilos tábla sem, akkor ott lehet hagyni az autót ingyen. Ez azért ritkán fordul elő, mert a helyiek szépen bevonalaztak minden elképzelhető helyet 🙂

És még egy trükk: Riminiben és Riccione-ban (nyilván más helyeken is, de ott biztosan) a partttal párhuzamosan fut egy parkolóház, ahol ott lehet hagyni az autót. DE! Ha a parkolás végeztével óraszámra fizettek az automatáknál, akkor borsos lesz az ár (1,5-2 euró/óra). Ha viszont a parkoló feletti sétányon található trafikokban napi parkolójegyet vesztek, az 5 euróból megúszható. Ún. kaparós parkolójegy, az adott nap adatait nektek kell lekaparni a parkolás kezdetén, utána lehet az autó ablakába kitenni a jegyet. (Van félnapos jegy is).

Érdemes tehát az adott városban tenni egy kört és megnézni, hogy van-e ilyesmi a trafikokban. Ha az első napon nem is tudtok spórolni, esetleg utána igen.

grattino_soverato

11) Vonatjegy

A vonatjegyet mndig érvényesíteni kell a peronon található sárga kis készülékben. Enélkül hiába vetted meg, nem érvényes.

train

Infrastruktúra

Nyaralás – 1

Óh, tudom én, hogy február közepén az ember még nem feltétlen foglalkozik a nyaralás tervezésével, de azért lenne itt néhány olyan dolog (tévhit, hiányzó információ), amit érdemes fejben tartani, ha olaszországi nyaralást terveztek.

Megyek sorban:

1) Olaszország, és különösen Toszkána nem olcsó hely. Sokszor találkozom azzal, hogy ha valaki otthonról keres szállást, nem akarja nekem elhinni, hogy a nagyon olcsónak ígérkező szállások egy része vagy olyan alacsony színvonalú, hogy nehéz benne már pár napot is eltölteni,  vagy első menetben nem számolnak fel olyan járulékos költségeket, amit aztán úgyis ki kell majd fizetni.

A színvonalról szólva nem mindegy, hogy pl. a szálláson van-e saját fürdőszobátok. Persze fiatalon, kalandvágyból az ember elvan a hostelekben is, de mondjuk családostul, kisgyerekkel már sokkal nehezebb a dolog.

A városok közepén található szállások általában nagyon zajosak – erről sok ismerősöm tudna beszélni, főleg, ha a nyári 40 fokokban nincsen benne légkondi, amit persze csak úgy lehet túlélni, ha az ablakot nyitva tartja az ember.

Ha a városon kívül (vagy a periférián) található a szállás, érdemes utánanézni, hogy pl. este/éjjel haza tud-e menni a turista. Mivel itt nem olyan a helyi BKV, mint Bp-en, ez egyáltalán nem olyan magától értődő. Pl. kevés az éjszakai járat, és ritkán járnak. Ha viszont kocsival kell bejönni egy esti programra, az drága lesz.

A rejtett költségek közül a következőket említeném meg (hozzàteszem, hogy nem mindenhol vannak ilyen költségek, de jò, ha ràkèrdeztek foglalàskor, különösen, ha olasz honlapon vagy közvetlenül a szàllàshelyen foglaltok):

parkolás. Ha egész napra parkolnátok pl. Firenze központjában, napi 25-30 eurónál olcsóbban nem tudjátok megúszni. Ha esti programra jöttök be a városba, akkor is legalább 10-15 euróval számoljatok.  Ezért fontos előre megkérdezni, hogy a szálláshelynek van-e saját parkolója vagy valami megegyezése egy közeli parkolóval, ahol olcsóbban adják a helyet. A tengerparton ez szintén fontos szempont, mert ott sem mindegy, hogy milyen messziről kell gyalogolni a teljes tengeri felszereléssel ahhoz, hogy kiérjetek a kiszemelt partszakaszra. Agriturismoknàl vagy vidéki apartmanoknàl ez nem gond.

idegenforgalmi adó. A szálláshelyeken gyakran idegenforgalmi adót is kell fizetni, ennek mértéke 0,50-5 euróig (a hoteleknél csillagtòl függ) terjedhet naponta és személyenként. Ezt a helyi polgàrmesteri hivatal dönti el, valahol a gyerekeknek nem kell  fizetni, valahol csak 4 / 7 éjszakàra, akkor is, ha tovàbb maradtok.

reggeli. Még a bed and breakfast ajánlatokban is előfordul, hogy reggeli bizony nincs az árban. Azért persze lehetséges megvenni ezt is, de az fejenként és naponta 5-8 euró körüli összegbe kerül. Persze ennél olcsóbb lemenni a szomszéd bárba, és 2 euróért kávét+croissant venni, de persze ehhez el kell készülni, elindulni stb.

takarítás díja. Ez általában 30-50 euró között mozog szobánként, és egyszeri kiadàs. Leginkàbb agriturismo-knàl ès apartmanoknàl kèrik.

– néhàny (kevés) helyen az ágyneműhuzatot és törölközőt sem adják, vagyis vinni kell. Ennek hátránya, hogy sem a párna, sem a paplan-takaró nem felel meg a magyar méreteknek.

– esetleges fűtési (télen, ősszel és tavasszal) / légkondi díj. Fontos tudni, hogy törvény tiltja, hogy november 1. előtt és àprilis 15 után fűtsenek, még akkor is, ha 15 fok van a szàllàson.

– sok esetben az árakat úgy adják meg, hogy ha legalább egy hétig marad az utazó. Ha ennél kevesebbre jönne valaki, akkor vagy oda sem adják neki a szobát, vagy többet számolnak fel egy északáért.

Folyt. köv. holnap.

images

Országjárás

Pietrarubbia (nel Pesaro Urbino)

Most egy eldugott kis helyről mondanék néhány szót, mert ugyan nem szerepel az ország leglátogatottabb részei közt, de ha valami olyan helyet akarunk látni, aminek különleges hangulata van, érdemes benézni, ha erre járunk.

Marche régiót Toszkánával ellentétben még nem fedezte fel magának a tömegturizmus, tehát ha nyaranta erre járunk, inkább olaszokat, illetve olyan külföldieket látunk, akik a különlegesebb, érdekesebb helyekre vágynak, mondjuk úgy, kultúrturizmusra.

Nem elhanyagolható szempont, hogy az árak sem szaladtak annyira el, mint Toszkánában, és itt kevés az esélye, hogy hangos amerikai, vagy japán turistacsoport rohan át rajtunk bőszen fényképezve.

Pietrarubbia San Marino közelében fekszik, de ha a romagnolai riviérán nyaralunk (Rimini, Riccione), akkor is megér egy kis hegyi autókázást. Bár itt nem olyan magasak a hegyek, mint mondjuk az Alpokban, azért igazi hegyvidéki érzésünk lehet, ha a kanyargós utakon Pietrarubbia felé tartunk.

A falunak 661 lakosa van, de ne is álljunk meg itt, hanem keressük az Il Vicariato feliratot, és bátran vágjunk neki a földútnak, ami leginkább egysávos, és jó ötperces kanyargás után ér csak a középkori borgo-hoz.

Egy kis történelem

A borgo felett található “palota” (Pietra Rubia, vörös kő) 1000 körül épült, és innen, a megközelíthetetelen sasfészekből született a Montefeltro ház, a  vidék későbbi urai. Miután a Montefeltrok kihaltak, 1355-ben a kasély az Egyházra szállt, később pedig Urbino báróié (a fiatalabb fivérek tulajdona) lett, miközben a riminii Malatesták egyre jobban befolyásuk alá vonták. Jött egy hanyatló korszak, mígnem Federico di Urbino 1463-ban helyreállíttatta a palotát, illetve az egész épületkomplexumot, a borgo-t.

Látnivalók, amelyek szerencsére nem muzeális darabként funkcionálnak, hanem tulajdonképpen egy a mai napig élő épületegyüttes:

1000-ben építették a Chiesa di San Silvestro-t, egy icipici kápolnát, amelyben most már Arnaldo Pomodoro rózsaszobra is külön látványosság. Pomodoro, aki leginkább a New York-i ENSZ székház előtt álló szobráról ismert, Pietrarubbia díszpolgára, és itt, a Viacariatoban  működteti művészeti műhelyét Centro T.A.M. (Trattamento Artistico dei Metalli) néven, ahová a világ minden tájáról jönnek a fiatal művészek. Itt van emellett a Centro per l’artigianato artistico del Montefeltro is.

A műhely látogatható, sőt rendszeresen kiállítják az éppen elkészült műveket. Maga a látogatás elég lazán folyik, ha már egy kicsit ismernek minket, netán a panzióban lakunk, elkérhetjük a kulcsot és barangolhatunk a művek közt.

Ott van aztán a Vicariato panzió, az 1400-as évekből származó “palota” felújítva, ahol fejenként napi 30 euró egy szoba, és remek az ellátás. Reggelire a kertben termesztett gyógynövény teákból válogathatunk, de nem rossz a vacsoramenü sem, főleg ha valamilyen rendezvény miatt járunk erre.

A panoráma gyönyörű, az útról semmi zaj nem hallatszik a borgo-ig. Elég egy negyed órára leülni, és egy kávét meginni, teljes a relax élmény. Akik aztán kirándulni is szeretnek, azok csak túracipőt húznak és indulhatnak az orruk után.

Információ:

http://www.agriturismomontefeltro.it/ilvicariato/

 

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Országjárás

Mugello

Firenzéből Bologna felé menet akár a régi úton, akár az autópályán megyünk, mindenképp átmegyünk Mugello-n. Sokaknak ez a Barberino di Mugello-beli outlet miatt ismerős, de én inkább egy kulturális jellegű kitérőt javasolnék azoknak, akik nem sietnek nagyon hazafelé.

Maga Mugello egy fennsík az Alpok szélén, így a toszkánok egy temperáltabb klímájú tájként tartják számon, ahová nyáron kellemes kirándulásokat lehet tenni.

A Lago di Bilancino egy folyó felduzzasztásával  létrehozott mesterséges tó, ahol garantáltan nem találunk tömeget, és kellemes délutánokat tölthetünk el a partján. Akik viszont a hegyekre, nagyobb kirándulásokra vágynak, azok is megtalálják a számításukat, hiszen elég kimenni a falvakból, városokból, számos ösvény, túraútvonal található mindenfelé.

Ha Bologna felé megyünk tovább, akkor a magasabban fekvő erdőkben is kalandozhatunk, számos forrással, pihenőhellyel. Íme egy viszonylag könyebb útvonal, ahol azért sokat látunk a tájbòl: Monte di Fò – Monte Gazzaro – Parachia – Castellana – Laghetti di Panna (az Aqua di Panna forràsvidèke) – és vissza Monte di Fò.

Ha inkább kultúrára vágyunk, akkor a Mediciek nyomát érdemes keresni, a család ugyanis Mugellobòl származik, innen indultak (hogy aztán egészen a francia királyi udvarig jussanak). San Piero a Sieve-ben a Fortezza Medicea (Medici -erőd) mindenképp megéri a látogatást.

De semmiképp ne hagyjuk ki a többi kisvárost sem, mindenhol viszonylag jól megőrzött borgo-t találunk, a nyári hónapokban számos fesztivállal, vásárral.

Borgo San Lorenzo Mugello “fővárosa”, Scarperia a remek középkori városmaggal, Dicomano az etruszk kori ásatásokkal.

Gasztonómiai szempontból ki ne hagyjátok a tortelli di patate (krumplival töltött tortellini)-t, a helyi erdőkben gyűjtött gombákból készült ételeket, a gesztenyébol főzött ételeket, a sonkákat, felvágottakat, a helyi őszibarackot,  és a jó vörösborokat. A töltött cukkiniviràgról már nem is szólva 🙂

Külön ajánlom a vészjósló nevű Omomorto “település” (kb. 3 ház van benne) bárját (büfé, bisztró, ki tudja mi), ahol a helyiek hihetetlen traktával várnak, úgy fejenként 15-20 eurónyi összegért. Az árról előre érdemes megegyezni, mert étlap nincs, és addig hozzák az újabb adagokat, amíg degeszre nem esszük magunkat. Jobb, ha előre tisztázzuk, mennyit szánunk rá fejenként. (A gps tudja, merre, ha rendes olasz térképet töltöttünk fel rá.)

Aztán a bár feletti domboldalra ki lehet feküdni és mély megelégedettséggel nézni a hegyeket. Párját ritkító program, Toszkánában az egyik kedvencem 🙂

Információ általában, illetve az aktuális programokról a www.mugellotoscana.it honlapon található.

Kiadvány Mugello tájegység éttermeiről itt található:   http://www.mugellotoscana.it/pdf/Guida_Sapori.pdf

Országjárás

Barlangmustra – ha huvosre vàgysz nyaralàskor

Van, aki speciàlisan balangorult, ès van, aki csak a nyaralàs szìnesìtèsère vàgyik. Esetleg melege van 🙂 nekik szòl ez a nèhàny barlangotlet, ha Eszak-Olaszorszàgba tartanak idèn nyàron.

Piemonte règiò, Miniera di Bacco: a Canelli telepules alatt talàlhato barlang igazi (“arany”)bànya, a tufàba vàgott barlangokban pihennek a hìres helyi borok. A Belbo volgye alatt 20 km hosszan hùzòdò bànyarendszerben talàlhatòak az ùn. “Cattedrali del Vino” is. Info: www.comune.canelli.at.it

Emilia Romagna règiò, Laguna nascosta: “Bologna alatt Velence.” Ezelott nèhàny èvszàzaddal Bologna is csatornàkkal szabdalt lagùnavàros volt. Errol ad kèpet a fold alatt talàlhatò Laguna nascosta. Info: www.amicidelleacque.org. Idegenvezetèssel làtogathatò, telefonon lehet bejelentkezni: 051/239660.

Umbria règiò, Il Pozzo di San Patrizio: VII. Clement pàpa èpìttette1527 ès 1537 kozott, hogy esetleges ostrom idejèn biztosìtsa a vàros ellàtàsàt. 53,15 mèter mèly, 13 mèter szèles, ès kèt oldalròl 248 lèpcson lehet leereszkedni bele. www.sistemamuseo.it, 0763/343768.

Marche règiò, Osimo vàros alatt talàlhatò labirintus: Egykor a vàros hàzait kotottèk ossze, ès a szerelmesek hasznàltàk titkos talàlkàkra. www.osimosotteranea.it.

Es vegul, de egyàltalàn nem utolsòsorban: a ròmai labirintus-rendszer. Ezt ki ne hagyjuk, ha arra jàrunk, rengeteg program, tematikus vezetès vàr, nem is beszèlve a katakombàkòl. Minderrol elore èrdemes tàjèkozòdni: www.romasotteranea.it .

Firenze, Országjárás

“Kötelező” kirándulás Firenzéből: Fiesole

Fiesole-ról talán legelőször Boccaccio jut eszünkbe (persze ha még emlékszünk gimnáziumi tanulmányainkra), az elbeszélés-gyűjtemény, amit – kerettörténete szerint – a nagy pestisjárvány idején egy maroknyi nemes Fiesoléban meghúzván magát, tíz napon át egymásnak mesélt. Tudom, a legtöbb ember azt mondja, hogy ezeket az irodalmi kötelezőket inkább kerüli, pedig nagyon is szórakoztató (sokszor aztán máshonnan ismert) tanulságos mesék ezek, amit egyáltalán nem megerőltető olvasni.

Na de nem is a Dekameronnak akarnék itt reklámot csinálni, így beszéljünk inkább Fiesoléról. Az etruszk települést a mai kutatások szerint az ie. 9. században alapították, jellegzetesen egy magaslati pontra – ahogy azt az etruszkok szerették (míg a rómaiak inkább a vizek mellé, következésképp völgyekbe építkeztek, persze fénykorukban nem is nagyon volt félnivalójuk).

Az etruszk Fiesolénak fontos szerepe volt a déli és északi Etruria közt utazók szempontjából is.

Ie. 283-ban aztán a rómaiak foglalták el Faesulae-t, és az ő idejükben híres jós-iskola működött itt, ahová évente 12 fiatal férfit küldtek, hogy elsajátítsák a jósok tudását.

Itt szenvedtek vereséget aztán a vandálok 405-ben, inkább a kiéheztetés, mint katonai manőver segítségével, majd a 536-553 közötti gót háborúban többször is megostromolták a várost, mígnem 539-ben Justinusnak, a bizánci hadvezérnek sikerült bevennie és lerombolnia az erődítményt. Sok és érdekes etruszk és római leletet találunk a helyi múzeumban, illetve a régészeti parkban, ami megér legalább egy félnapos programot, lévén hogy a nagyon szépen kialakított, rendezett parkban nagy sétákat lehet tenni.

A középkorban aztán Fiesolénak nagyobb hatalma volt, mint a völgyben fekvő Firenzének, és több támadást is elszenvedett, még a firenzeiek is lerohanták (1010-ben és 1024-ben), sőt, kényszerrel leköltöztették a legfontosabb családokat Firenzébe.

A kereszténységet nagyon hamar átvették a fiesoleiak, és az a tény, hogy a régi katedrális (ma Abbazia Fiesolana) az akkori városon kívül található, azt jelzi, hogy az üldözések idején már voltak keresztények errefelé. Egy ír szerzetes, Szent Donatus nevét viseli a környéken több hely és templom (San Donato), aki a 9. században nagy befolyással és népszerűséggel bírt a környéken. Sorolhatnám itt a katolikus egyházhoz köthető fontos személyeket, de most csak egyet mondanék, aki talán a legismertebb is: Fra Angelico (teljes nevén Giovanni Angelico da Fiesole, 1387-1455), aki a fiesolei domonkosok szerzetese volt, és festményei sok helyen láthatóak (pl. Greve in Chianti templomában is).

Boccaccio írásai mindenestre azt mesélik, hogy a reneszánsz idején Fiesole egy nagyon kellemes hely volt, ahová előszeretettel költöztek a gazdagabb családok. Innen a sok villa és ház, amelyekből (persze felújítva) még ma is sok látható (már ha látható és nem az átláthatatlan és gyönyörű kertek mélyén bújik meg). Ezek mellé aztán a 19 században újabb villákat építettek, főleg abban a rövid időszakban, amikor Firenze Olaszország fővárosa volt (1865-1870).

Ha rászánunk egy napot, érdemes egy kicsit kanyarogni a kis utcákban, belesni egy-egy ilyen villába, kertbe, de nagyon vigyázzunk, egy nagyobb autó könnyen beszorul a nagyon szűk, kőfallal határolt utcácskákba (saját tapasztalatból mondom:). Sokféle templom, katedrális, és monostor is található a környéken (Duomo – a katedrális Szt Romolus és Szt Donatus maradványaival, a Badia – avagy a régi katedrális stb.), aztán a főtérről felfelé egy rövid de intenzív kaptató megmászása után (kocsival nem lehet behajtani) kitárul a firenzei panoráma – éjjel, nappal, mindig szép. Tudom, hogy lassan már mániákusnak tűnhetek, de nyáron a késő esti órákban hihetetlen hangulata van Fiesolénak, és ez is egy olyan „levegőzési” lehetőség, ahová kiszabadulhatunk az éjszaka is meleg Firenzéből. A főtéren vacsora után meginni egy kávét, felsétálni a panorámát megnézni, vagy éppen a nemrég felújított főtéren üvegfal mögött látható római út egy részlete felett elbambulni, nekünk egyik kedvenc nyári programunk.

Praktikus információ: este valamint villanézéshez a kocsi a legbiztosabb közlekedési eszköz, de ha nappal – mondjuk egy firenzei turistakör részeként – nézzük meg Fiesolet, akkor inkább a 7-es busszal érdemes feljönni (indul a San Marco-ról kb. félóránként).

Kultúra, Országjárás

Velencei biennálé

Biennale_MagyarPavilon

Kortárs képzőművészeti kiállítás. Kétévente Velencében. Sokaknak lila köd, már hallottak róla, de ha nem kimondottan kortárs művészek, esetleg galériatulajdonosok, eszükbe sem jutna meglátogatni. Pedig.

Pedig nem is olyan rossz program. Lévén, hogy Velence útba esik jövet-menet, mármint a nyári vakációjukat az olasz Adrián töltőknek mindenképp. És Velence azért egyébként is megér egy látogatást, még ha ilyenkor nyáron (meg a karnevál idején) kitehetné a „megtelt” táblát, és általános véleményem szerint mindig kevesebbet nyújt, mint várunk tőle, akkor is.

Tehát, kezdjük a praktikus oldalával. A megállás általában plusz egy éjszakát jelent, és ezt nem feltétlen Velencében érdemes eltölteni, kivéve, ha rengeteg pénzünk van, és/vagy szeretjük a tömeget, a poshadt vízszagot, netán sznobok vagyunk.

Ha nem így lenne, ajánlom például a padovai szállásokat. Mivel a zarándokhelyen is jól fel vannak készülve a kisebbpénzű turistákra, könnyen találunk korrekt (nem luxus, de fürdőszobás szobát ajánló) szállodát, parkolóhellyel fejenként 30 euró környékén. Az állomáshoz közel. Ugyanis autóval Velencébe – az minimum gutaütés és szívinfarktus; ha elég ravaszak vagyunk, vonatozzunk Padovából aznap reggel (nagyjából félóránként van vonat, légkondis, és kevesebb, mint egy óra alatt ott is vagyunk), és kipihenten üljünk fel a Giardini félsziget felé közlekedő traghetto-ra. A sok turistától pár óra múlva úgyis elér a gutaütés, de legalább nem ezzel kezdtük a reggelt.

A biennálét egy nagy parkban szétszórt épületekben és azok környékén rendezik, és a rend kedvéért: két éve 15 euró volt a felnőtt belépő. A különböző nemzeteknek saját épülete/galériája van, a magyar idén száz éves, nagyon szép szecessziós épület. A kényelmes cipő kötelező, mármint ha sokmindent meg akarunk nézni. Az idén a különféle sajtóbeszámoló szerint sok videóinstalláció van, és sokan dicsérik a skandinávokat, állítólag megéri benevezni a „csoportos tárlatvezetésre”, garantált a slusszpoén (amit itt most nem is mondok el:).

Az életműdíjat Yoko Ono kapta, akiről az olasz sajtóban ennek kapcsán sokat írtak, amennyiben végre „rehabilitálták” őt az évtizedeken át ráaggatott igazságtalan „idősebb nő a fiatal sztár oldalán akar felkapaszkodni” képért. Én ennek személy szerint nagyon örülök. Ahogy annak is, hogy sok műalkotás a környezetvédelemről, a harmadik világ problémájáról „beszél”, még ha néha kicsit elvont módon is.

Nincs tehát más hátra, mint előre Velencébe! 🙂