Országjárás

Umbria – 3, Gubbio

“- Tudja, a dolog úgy volt, hogy én Gubbióban voltam városi orvos, mielőtt idekerültem a kórházhoz. Egyszer egy beteghez hívtak, aki úgy látszik, súlyos idegbajban szenvedett. A Via dei Consolin, ebben a teljesen középkori utcában lakott, egy sötét, öreg házban. Fiatal nő volt, nem Gubbióból való, nem is olasz, nem is tudom, milyen nemzetiségű lehetett, de jól beszélt angolul. Nagyon szép nő volt. A házbeliek elmondták, hogy a nőt, aki mint fizető vendég lakott náluk, egy idő óta hallucinációk gyötrik. Az a rögeszméje, hogy éjszaka nincs bezárva a halottak kapuja.
– Micsoda?
– A halottak kapuja. Tudniillik Gubbióban ezeknek a középkori házaknak két kapujuk van. Egy rendes kapu az élők számára és mellette egy másik, keskenyebb, a halottaknak. Ezt a kaput csak akkor bontják ki, mikor a koporsót kiviszik a házból. Azután megint befalazzák, hogy a halott ne jöhessen vissza. Mert úgy tudják, hogy a halott csak ott jöhet vissza, ahol kiment. A kapu nincs is egy szinten az utcával, hanem mintegy egy méterrel magasabban, hogy ki tudják adni a koporsót az utcán állóknak. A hölgy, akiről beszélek, egy ilyen házban lakott. Egy éjszaka arra ébredt, hogy a halottak kapuja kinyílik, és belép rajta valaki, akit nagyon szeretett, és aki rég meghalt. És attól kezdve minden éjszaka eljött a halott.” (p. 55)
“Gubbióba keskenyvágányú motorvonaton kell menni, amely Fossato di Vico és Arezzo közt közlekedik. Az út a kis távolság dacára igen hosszadalmas, meleg is volt, és Mihály nagyon fáradt volt, mire megérkezett. De a város, amint az állomásról felfelé menet rövidesen elébe tűnt, mindjárt az első pillanatban megragadta.
Egy óriási, kopár, olasz stílusú hegy oldalában húzódik meg, mintegy rémülten, felfelé menekvés közben leroskadva, a város. Amint az ember ránéz, nincs egy háza sem, ami ne volna sokszáz éves.
Az összevissza kanyargó utcák közt középen feltornyosodik egy hihetetlenül magas épület, amiről nem érteni meg, kik és miért építették ennek az istenhátamögötti helynek a közepére. Irdatlan és búskomor középkori felhőkarcoló. Ez a Palazzo dei Consoli, innen igazgatták a konzulok a kis gubbiói városköztársaságot, a XV. századig, amikor a város az urbinói hercegek, a Montefeltrék birtokába került. A város fölött pedig, a Monte Inginónak majdnem az ormán, egy óriási kiterjedésű fehér épülettömb, Sant Ubaldo kolostora.
Még lent, a vasúttól a városba vezető úton, van egy jobbnak látszó kis albergo. Mihály itt szobát vett, megebédelt, kicsit pihent, azután elindult Gubbio felfedezésére. Megnézte belülről az óriási műteremre emlékeztető, tátongó Palazzo dei Consolit és benne az egészen ősi iguviumi réztáblákat, amelyek még a rómaiak előtti időkből maradtak fenn, és az umber nép szakrális szövegeit őrzik. Megnézte az öreg katedrálist is. Más látnivaló nem is igen volt; itt maga a város a látnivaló.
A legtöbb olasz város ezen a vidéken azt az érzést kelti, hogy házai omladozóban vannak, még néhány év, és az enyészet elnyeli, mint annyi más régi várost. Ez azért van, mert az olaszok ott, ahol terméskőből építkeztek, nem vakolják be a házak falát, és a közép-európai szemlélő azt hiszi, hogy a házról vagy az egész városról leesett a vakolat, és úgy hagyták, teljes dezolációban, pusztulni. Gubbio még sokkal vakolatlanabb, még sokkal omladozóbb, mint a többi olasz város; Gubbio csakugyan dezolált. Az idegenforgalom útjából kiesik, ipara és kereskedelme alig van, rejtély, hogy miből él az a pár ezer ember, aki falai közé szorult.
(…)
És csakugyan, mindjárt a harmadik házon ott volt a halottak kapuja. A rendes kapu mellett, a földtől egy méter magasságban, egy keskeny, befalazott gótikus kapunyílás. A Via dei Consolinak csaknem minden házán van ilyen; más nincs is az egész utcában; ember különösen nincs.
Egy keskeny sikátoron át lement a párhuzamos utcába, amely nem volt fiatalabb, csak valamivel kevésbé komoran előkelő; mintha itt mégis laknának élő lények. És, úgy látszik, halottak is. Mert az egyik ház előtt különös, megdöbbentő embercsoport tűnt szemébe. Ha nem tudta volna rögtön, hogy miről van szó, bizonyára azt hitte volna, hogy látomása van. A ház előtt csuklyával elfödött arcú emberek álltak, gyertyával kezükben. Temetés volt, és itt még régi olasz szertartás szerint csuklyás hozzátartozók, a confraternitas tagjai viszik ki a halottakat.
Mihály levetette kalapját, és odament, hogy közelről lássa a szertartást. A halottkapu nyitva volt. Be lehetett látni a házba, egy sötét terembe, amelyben a ravatal állt. Papok és ministránsok álltak füstölőkkel a koporsó körül és énekeltek. Majd nemsokára felemelték a koporsót, és a halottkapun át kiadták az utcára, a csuklyások a vállukra emelték.
Ekkor a gótikus kapunyílásban megjelent a karinges pap. Sápadt, elefántcsontszínű arcát szomorú és semmit sem látó tekintettel fordította az ég felé, félrehajtotta fejét, és valami kimondhatatlanul kedves, régi dolgokra emlékeztető mozdulattal összetette kezét.”

(Szerb Antal, Utas és Holdvilág, pp. 56-58)

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Gubbio kb. 50 km-re található Perugiatól, szintén dombra épült. Már az őskorban lakott volt a terület, de ismertsége Szent Ferenchez köthető. A legenda szerint itt, a Santa Maria della Vittoria templomnál találkozott a vad farkassal, amelyet a kereszt jelével megszelidített. Ide, Gubbióba menekülk Ferenc, miután otthagyta Assisit, itt élt együtt leprásokkal és más betegekkel, és tért meg teljes mértékben. Ezért a város több umbriai zarándokút állomása is, ezek egyike az Assisi vagy Szent Ferenc Zarándokút.

A város nagyon hangulatos, a Palazzod ei Consoli előtti térről szép kilátás nyílik az alatt fekvő házakra. A Palazzo ducale előtti park is alkalmas egy kis pihenésre, miután idáig felmásztunk és mielőtt továbbindulunk felfelé Szent Mariano és Giacomo templomhoz.

 

 

Országjárás

Umbria – 2, Spello

“- És itt minden hely város. Spello például otthon nyomorult kis falu volna – itt mégis szabályos város, katedrálissal és kávéházzal, sokkal inkább város, mint például Szolnok vagy Hatvan. És bizonyára egy nagy festő született benne, vagy egy nagy csatát vesztettek el mellette”

(Szerb Antal, Utas és holdvilág, p. 36)

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Spello ma egy 8000 fős kisváros, egyébként az umbrok alapították, majd a Római birodalom alatt lett a neve Hispellum (innen a Spello). A római időkben Umbria egyik legfontosabb városa volt. Cézár “Colonia Julia”-nak nevezte el, Augustus “Splendidissima Colonia Julia”-nak. A római városfal egyes részei megmaradtak, valamint számos római kori épület vagy romja (villa jelentős mozaikokkal, amfiteátrum).

A barbárok támadásai után a város elvesztette jelentősségét, de még így is nagyon sok középkori emléket találunk itt. A legfontosabb műemlék a már említett városfal, kb. 2 km hosszan, több kapuja maradt meg. A városháza épületén szintén római feliratok vannak. A 14.-15. századból több templom is látogatható.

Ahogy a legtöbb környékbeli város, ez is dombra épült, ezért kicsit mászni kell, hogy fentről megcsodáljuk a kilátást és a San Severino templomot.

Előző rész itt. 

Országjárás

Umbria – 1

Közép-Olaszországban található az ország egyik legkisebb régiója (a lakosság számát tekintve a 20 közül hátulról a negyedik). Olaszország “zöld szíve”, titokzatos, ősi és valahogy….. “úgymaradt” jó és rossz értelemben is.

List of communes of Umbria - Wikipedia

Eredetileg az umbrok lakták (italikus nép, az Itáliai félsziget őslakosainak egyike) az i.e. 10.-5. évszázadokban, majd az i.e. 3. században kerültek római fennhatóság alá.

Összesen csak 92 települése van, ezek között jól ismert zarándokhelyek is, mint Assisi.

Itt a blogon eddig az alábbiakról írtam:

A régió földrajzilag nagyon változatos, magas hegyek (2400 m-ig) váltják egymást a széles völgyekkel, és itt található az ország 4. legnagyobb tava is, a Trasimeno.

Jelentős történelme folyamán megfordultak itt az már említett umbrok, valamint etruszkok, rómaiak, a Bizánci birodalom, longobárdok, és a pápai állam képviselői is.

Ezért aztán akárhová nézünk, legalább egy középkori városba vagy római emlékbe botlunk, amelyeket egyébként meglehetősen jó állapotban sikerült megtartani az évszázadok (-ezredek) folyamán.

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Umbriáról valószínűleg minden magyarnak legelőször az Utas és holdvilág jut eszébe*, Mihály misztikus élményei, a halottak kapuja, meg a felnőttéválás nagy kérdései. És ez a hangulat nem csak az 1930-as években utazgató Szerb Antalt fogta meg, ma is tisztán érzékelhető.

“- Umbria egészen más, mint Toszkána – gondolta -, parasztabb, ősebb, szentebb, és mintha egy árnyalattal zordonabb is volna. (…)

– Az olasz táj nem olyan csak-barátságos, csak-édes, mint ahogy elképzeltem. Itt Umbriában
nem. Van itt valami kietlen, valami sötét és érdes, mint a babérfa – és éppen ez az érdes Olaszország a vonzó. Talán a nagy, kopár hegyek teszik. Sose hittem volna, hogy Olaszországban
ennyi kopár és magas hegy van. A Subasión még foltokban áll a hó.” (p. 36)

Spiritualitás

A misztikus Umbria Szent Benedekkel születik meg, aki magát a szerzetesrend fogalmát is megalkotta rendjével, a bencésekkel. Szent Benedek Norciaban született (480-547), és nyomában itt Umbriában születtek meg az ország azóta is legfontosabb rendházai: Perugia-ban a San Pietro-t és Montelabate-t, San Benedetto a Subasio hegy oldalában, Petroia Cittá di Castelloban. Lépten-nyomon szerzetesrendekbe botlunk errefelé, és máig működő évezredes templomokba, zarándokhelyekbe. A korai keresztények által épített San Faustino katakombák is látogathatóak.

Gasztronómia

Umbriában neház rosszat enni, már ha nem vagyunk vegetariánusok. A konyha alapjai a húsok – szalámik, a helyi olívaolaj és a bor. Az olajat leginkább a Trasimeno tó környéként termelik, borból van fehér és vörös is. Nem feltétlen nagy mennyiségű a termelés, érdemes a helyieket kérdezni arról, mit igyunk. Sokféle sonka és szalámi is van, ez utóbbiból a legismertebb talán a norciai. És persze a helyben termelt hüvelyesekről és gabonáról se feledkezzünk meg. Most júliusban pedig amerre a szem ellát, virágzó napraforgómezők vannak.

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Jegyzet:

Mi a Torre della Botonta-ban szálltunk meg, csak ajánlani tudom, remek szobák és finom reggeli, nagyon kedves vendégfogadás. Közel Spoleto-hoz, Spellohor, Trevihez, és még ezer látnivalóhoz.

Egy castello-ban van, ahol más lakások is vannak, így reggelenként hosszan csacsogtunk a helyiekkel, mintha otthon lennénk. http://www.torredellabotonta.com

*Nemrégiben újrafordították olaszra is, ha ajándékot akartok venni olasz barátaitoknak.