Étel - ital, Zöld szemmel

Csapvíz – I like

Az elmúlt hat hónapban 10 millió palackkal kevesebb víz fogyott a coop-ban, mint tavaly ebben a periódusban. Ez ismerve az olaszok fogyasztói szokásait, nagy eredmény. Az egész országot lefedő statisztikák is biztatóak, 4,7%-kal csökkent a palackos víz fogyaszása 2010 januárja óta.

Ez hosszú hosszú évek óta először történt, eddig töretlenül menetelt az ásványvíz. Hozzájárult  a trendforduláshoz, hogy például a coop-ban kimondottan kampányoltak a csapvíz mellett. Az  “Acqua di casa mia” szlogennel indított kampány október 10-én indult, és amint látszik, máris hozott némi eredményt.

Természetesen még mindig sláger a víztisztító kancsó, és a mindenféle víz-tesztek, de alepvetően Toszkánában nagyon jó minőségű a csapvíz.

És ha már itt tartunk, szeretnék valamit a Magyarországon élő olvasók figyelmébe ajánlani (egy barátnőm beszélt erről először, köszi Eszter 🙂 : az otthon árusított vizek ásványianyag-tartalma sokszorosa (de nagyon sokszorosa) az itteni vizekének, és fogyasztásuk hosszútávon sok problémát okozhat (vesekő meg ilyesmi). Szóval ha otthon nagy ásványvíz-fogyasztók vagytok, nagyon olvassatok utána, mennyi az ajánlott bevitel 🙂

Zöld szemmel

Az olaszok vízfogyasztási szokásairól…

Olaszország Európa természetes vizekben leginkább gazdag országai közé tartozik. Így aztán szinte senki sem akad fenn azon (kivéve talán a természetvédőket), hogy naponta fejenként 200 litert fogyasztanak az itt lakók. Összehasonlításul: egy átlagos afrikai országban jó, ha napi 20 liter jut fejenként, de még Franciaországban is (ami fejlettségi szintjét, fogyasztási szokásait tekintve hasonló) 150 liter körül van az átlagfogyasztás. Azaz irdatlan sokat pazarolunk. Márpedig nem ivásra használjuk: az olaszok ásványvízfogyasztás terén is a világ első három országa közt vannak, évente 200 liter ásványvíz fogy fejenként.

Hogy ez mekkora természeti terhelést jelent, abba jobb bele sem gondolni: túl a rengeteg kidobott (és nem feltétlen szelektíven összegyűjtött) palackon, nagyon káros mindaz az elfüstölt üzemanyag, amivel a vizet ezen a hosszú országon keresztül-kasul hurcolásszák (kamionokkal persze). És hogy milyen nehéz a vízben utazó cégeket megkerülni jól mutatja, hogy az elmúlt években az ásványvíz-palackozó multik sikeresen lobbiztak, nehogy egy-egy önkormányzat reklámozza az egyébként remek minőségű ivóvizét. Egy esetben azon múlt a dolog, hogy az ivóvíz az adott önkormányzat akkori reklámja szerint a hegyi forrásokból jön, de a multiknak sikerült bíróság előtt bebizonyítani, hogy nem ilyen egyenesen érkezik a víz a hegyekből. Hát, bravó…

Pedig nem árt tudni, hogy a vezetékes víz gyakran jobb minőségű, mint a palackozott. Az már mindenesetre tény, hogy a NASA egy piemonte-i község vizét olyan jónak találta, hogy azt viszi fel az űrhajósainak (palackban persze) az űrállomásra.

És ha már annyira elszoktunk a csapvíztől, hogy elképzelhetetlen találjuk közvetlen onnan inni, hát egyre több helyen kapható a szűrővel ellátott vizeskancsó. Még mindig jobb, mint palacktengerbe fulladni…