Mi az az ISEE?

Aki Olaszországban él, és valaha szeretett volna állami szolgáltatásokat igénybevenni, biztosan belefutott már az ISEE nevű dokumentumba. De mi ez az izé, khm, ISEE?

Az Indicatore della Situazione Economica Equivalente tulajdonképpen egy vagyoni kimutatás. Azt, hogy egy adott állampolgárnak és családjának milyen kedvezmények járhatnak, a legtöbb esetben nem attól teszik függővé, hogy mennyi a havi bevétele, hanem attól, hogy milyen a vagyoni állapota. Ez azért van így, mert nagyon sok olyan család van errefelé, amelynek mondjuk nincsen sok (munkából származó) havi bevétele, de van jó pár ingatlana, vagy más vagyontárgya. Esetleg egy adott lakhelyen több rendszeres bevétellel rendelkező felnőtt is lakik (pl. nagyszülők és a szülők), azaz az egy családra jutó bevétel igen magas (és nem csak annyi, mint amit apa és anya megkeres). De az ellenkezője is igaz, ha egy felnőtt nevel 2-3 gyereket és mondjuk bérelt lakásban él, egyéb vagyontárgyak nélkül, akkor nagyon alacsony lesz az ISEE-je és sokféle állami támogatást kérhet majd.

Mihez kellhet az ISEE, csak példaképpen:

• állami segélyek, támogatások igénybevételéhez
• gyereknek az iskolai szolgáltatásokra (étkezés stb) fizetendő összeg megállapításához
• bölcsőde díjának megállapításához
• egyetemi tanulmányok alatt fizetendő tandíj mértékének megállapításához
• családi támogatásokhoz

Mit vesznek figyelembe az ISEE megállapításakor?

• hány tagú a szűk (egy lakcímen lakó) család (ehhez a codice fiscale-ja kell minden családtagnak, akik egy lakhelyen laknak)
• saját tulajdonban vagy bérelt ingatlanban lakik (ha bérelt, akkor mennyit fizet érte)
• az előző év bevételeit (pl. az adóbevallásból)
• a család ingatlanvagyonát (hány ingatlan, annak mekkora a katasztális értéke, van-e rá kölcsön)
• a család tagjai nevén levő autók és motorok, és egyéb járművek értéke
• a család tagjainak bankszámláit és az azokon levő összeget

Hol lehet kikérni, elkészíttetni az ISEE-t?

• INPS: azaz a társadalombiztosítás honlapján, regisztrált felhasználóként önállóan is meg lehet csinálni. Ehhez a rendszer az általa ismert adatokat veszi alapul és továbbiakhoz pedig infót /dokumentumokat, és / vagy hozzáférést kér (pl. a banki adatokhoz) – ezt hívják ISEE precompilato-nak
• CAF: a szakszervezetek adótanácsadó irodáiban (Centro di Assistenza Fiscale), nem csak szakszervezeti tagoknak, hanem bárkinek

Az ISEE általában adott év december 31-ig érvényes, utána újat kell készít(tet)ni, ha szükség van rá.

Levelet kaptam life, nannnananana

Írt az adóhivatal (a helyi APEH), hogy ellenőrizték az adóbevallásaimat, és úgy találják, hogy tartoznak nekem több helyen is.

Eddig jó.

Az összegeket, amivel szerintük tartoznak nekem (a 2013-as bevalláshoz kapcsolódóan), közölnöm kell velük és majd ők jóváhagyják. Mi vaaaaan?? Az ő közlésüket velük magukkal kell közölnöm és majd azt jóváhagyják?

Ezt megtehetem telefonon vagy személyesen.

Mondom, legyen személyesen, tulajdonképpen tökmindegy, hogy telefonon kapcsolást várva vesztegetek időt, vagy személyesen.

Bemegyek, számot kapok, behívnak, igazolnak.

Jó, hát az egyik összeg tényleg visszajár, azt beleszámíthatnám az idei bevallásomba. Ha nem adtam volna le hónapokkal ezelőtt (leadtam). Akkor majd jövőre. Csak ne feledje! – mondja a jóindulatú  ügyintéző. Aham, majd 2016-ban nem feledem a 2013-as évben túlfizetett összeget.

A másikat meg kell erősítenie. Hát, erősítse. Belép a rendszerbe, tanulmányozza, megerősíti.

Én vagyok csak túl egyszerű, ha azt gondolom, hogy az adóhivatal rendszere elméletileg egy, és abban adott adatok szerepelnek. Mi az, hogy az egyik ebből kiolvas egy visszajáró összeget, a másik meg esetleg nem? Nem a rendszerrel van valami gáz, ha ez mégis így megy? És nem lenne jobb, ha csak akkor levelezgetnének, ha biztosak a dolgukban? Ha pl. nem erősítik meg a levélben közölt túlfizetés gyanújukat, akkor én elvesztegettem 2 órát a semmiért, vagy hogy van ez? Mi van, ha nekem az a verzió tetszik, hogy jár nekem az a pénz? Melyik ügyintéző az erősebb, aki közölte a gyanút, vagy aki nem erősítette meg?

Ezt se feledjem majd el érvényesíteni. Annál is inkább, mert ezt kp-ben nem adják vissza, csak levonással lehet érvényesíteni. Jó, majd nem feledem.

Akkor eddig megvagyunk. Az első összeget esetleg visszakérném, elkerülve a feledékenységből adódó esetleges elvesztését 2016-ban.

Azt nem ajánlja, mondja a jóindulatú ügyintéző. Egy év is lehet, mire az visszaér. Akkor már tulajdonképpen le is vonhatom a jövő évben befizetendő adómból, ugyanott vagyok.

Ugyanott vagyok, háddenem? Milyen egyszerű is az élet errefelé.

(Sírok, ha arra gondolok, hogy Mo-n a megállapított túlfizetést egy hónapon belül elküldték a postai címemre, 10 évvel ezelőtt…)

 

 

Talált pénz?

Olaszországban, mint szinte minden más országban, nagy probléma, hogy nehezen átlátható a közös pénzek (pénzünk) elköltésének struktúrája. Azaz jó sok adót befizetünk a közösbe – már aki, mert az adóelkerülés nagyon is jelentős-, aztán majd lesz valami azzal a pénzzel. De igazándiból nem nagyon tudjuk, mikor mire mennyi megy el, és sokszor a legalapvetőbb szolgáltatások is hiányoznak.

Tehát levonják a fizetésem felét, de nincs bölcsőde, az utak járhatatlanok, a közszolgáltatások délben bezárnak. Van esély, hogy ezekre is jusson a (demagóg vagyok, tudom) a sokezer állami autó meg a parlamenti képviselők élethosszig tartó juttatásai mellett (netán helyett????)

Természetesen az esélyegyenlőség valós előmozdítása irányában tett lépések nagyon hasznosak lennének, de nulla esélyünk van, hogy ellenőrizzük, netán rendszerszinten hatással legyünk a pénzek idecsatornázására. Nehezíti a dolgot, hogy itt nem egyszeri megvalósítandó szolgáltatásról vagy beruházásról van szó (“egyszerűbb” autópályát építeni), hanem az ún. horizontális (azaz minden tevékenységünkbe rendszerszinten beépítendő) dolgokról. Szóval érvényesíteni kellene a munkaerőpiaci politikákban, az adópolitikában, a társadalompolitikában, az infrastruktúrában, a közlekedésben és még sorolhatnám.

Olaszországban ezért volt egy megállapodás, hogy a közszférában dolgozó nők későbbi nyugdíjbavonulásával nyert pénzeket a nők esélyegyenlőségének elősegítésére fordítják.

2009-ben ugyanis válságkezelés indoklással a közszférában dolgozó nők nyugdíjazási életkorát 60-ról 65-re emelték, a férfiakhoz hasonlóan.

Mivel a nők alacsonyabb nyugdíjazási életkorát mindig úgy értelmezték, hogy kompenzálják vele mindazt a sok nem fizetett munkát, amit a nők életük során a háztartásban, a gyerekeik és ápolásra szoruló rokonaik mellett végeztek, ingyen. Ezért politikai megfontolásból azt is eldöntötték, hogy az későbbi nyugdíjazással megnyert pénzt arra fordítják, hogy az ilyen típusú (nem fizetett) munkaterheket enyhítsék, tehát “társadalom- és családpolitikai célokra” költsék, különös tekintettel a “gyerekek és beteg hozzátartozók ellátására, és a családi és munkahelyi munka összeegyeztetését segítő szolgáltatásokra”. Értjük ugye? Ha kicsit világosabban beszélünk, akkor itt bölcsődékről, idősellátásról, estig nyitvatartó szolgáltatásokról van szó (ahova el tud menni a dolgozó munkaidő után és nem kell szabadságot kivenni minden piszlicsáré ügy elintézéséhez).

Ráadásul ezzel a gazdaságot is dinamizálják, mert aki gyerekek mellett dolgozik (és jó esetben nem csak a nőkről lenne szó, de az már meghaladná a politikusok értelmi képességeit), szolgáltatásokat vesz igénybe, ami viszont újabb munkahelyeket teremt…

Így tehát stratégiai jelentősségű az erre való költés.

Namost persze ahhoz, hogy a pénz jól és valóban erre költessen el, nagyon kell figyelni, mert a rendszer bonyolult, és átgondoltan kell haladni.

3,7 milliárd euróról van szó, a 2010  és 2019 közötti időszakban, és 2020-tól  évente 242 millióról. Szépen szét is osztották évekre lebontva.

2010	2011	2012	2013	2014	2015	2016	2017	2018	2019	dal 2020
120	242	252	392	492	592	542	442	342	292	242

(millió euró)

Az első év telt el, tehát megvizsgálták, hogy mentek a dolgok 2010-ben, illetve mi a helyzet a 2011-es résszel.

Ami legelőször kiderült, az az, hogy nem is lett meg az átfogó esélyegyenlőségi stratégia konkrét feladatokra való lebontása, sőt, a teljes 2010-es és 2011-es összeg “valahogyan” a közpénzek helyrebillentő csomagjába került. Olyan ez egy kicsit, mint amikor otthon ülök egy héttel a hónap vége előtt, és van kétezer forintom, hogy a családnak bevásároljak ennivalót a következő hétre. Mielőtt azonban elkezdem írni a listát, csönget a postás és ki kellene fizetnem a gázszámlát. Hát kifizetem, aztán meg ott találom magam bavásárlólista és pénz nélkül…. és tulajdonképpen tudtam én, hogy a gázt majd ki kell fizetnem (mert már elfogyasztottam ugye), de nem tettem félre pénzt rá. Így viszont bevásárolni sem fogok tudni…

Hát így valahogy.

A jó hír, hogy 2012-től még megvan a pénz. Arra kellene vigyázni, hogy ne úgy végezze, mint a 2010-es és a 2011-es. Egyelőre ugyan van stratégiai cél, de konkrétan még nem vezette le senki, hogy lehetne értelmesen erre költeni a pénzt, bár egyetértenek a dolog fontosságában.