Országjárás

Bolsena

Lazio régió északi részén, Rómától kb. 120 km-re, Viterbo-tól 30 km-re található a nagyon szép, vulkanikus eredetű Bolsenai-tó (Lago di Bolsena).

Bolsena.jpg

Több minden miatt érdemes meglátogatni, és ne lepődjünk meg, ha sok német és angol turistával talákozunk arrafelé, igen felkapott hely.

A város tóhoz közelebbi részén sok a zöldterület (park, parti sétány, platános utak) és a szép villa, reggeltől estig pezsgő élet van a partmenti bárokban. Fürdeni is lehet, ha az időjárás engedi, bár a tó a vulkanikus eredete miatt nagyon mély (átlagosan 80 méter, a legmélyebb pontján 150), ezért csak óvatosan.

Risultati immagini per bolsena

Risultati immagini per bolsena lungolago

20160924_185651

Ha meguntuk a vízparti kiruccanást, akkor vár maga a városfallal kerített város, a középkori kis utcákkal és házakkal.

A város már az etruszkok óta lakják, Volsinii volt a latin neve (ebből lett Bolsena) – Velzna volt az etruszk elnevezése, és a 12 etruszk városállam egyike volt. Az ie. 3 században foglalták el a rómaiak, hosszas és váltakozó eredményű küzdelmek után. Az etruszk és a római kori ásatásokat a Museo territoriale del Lago di Bolsena mutatja be. Maga a múzeum a Castello-ban található, itt végigvezetik a látogatót a város történelmén, és innen 2 percre gyalog meg lehet nézni az ásatásokat is.

Risultati immagini per bolsena castello

Risultati immagini per bolsena castello

A kis kanyargós, szűk utakon fel tudunk mászni a Castellohoz, amelynek “rendes” neve a Rocca Monaldeschi della Cervara, és 1156-ban kezdték építeni.

Ha útközben elfáradnánk, megszomjaznánk, egy kis aperitivo is belefér, pl. itt:

20160924_172641

A kis utak, a kilátás fentről már magában is csodálatos, de lehet még ezt is fokozni.

Egyrészt a Szent Krisztina román stílusú templomában katakombákat látogathatunk, méghozzá úgy, hogy a kapuőr bevezet minket a bejárathoz, majd szépen megkér, hogy kifelé csukjuk be magunk után az ajtót (lehet azért vezetett bemutatót is kérni, ezt csoportok esetén érdemes). Kapunk hozzá egy leírást is, amiből megtudjuk, hogy 250-600-ig temetkeztek ide, először az üldözött ókeresztények. A katakomba “karácsonyfa” alakú, azaz egy fő útból nyílnak kétoldalra az egyre rövidebb elágazó utak. A katakomba nemcsak vízszintesen, hanem függőlegesen is terjeszkedett, de a több emeletnyi egymásra épült sírkamrának csak egy részét tárták fel, kegyeleti és praktikus okokból is. Egy külön kis teremben sokféle római sírfeliratot is találunk, és ismét elámulhatunk, milyen modern is volt a római társadalom.

Risultati immagini per catacombe bolsena

(Erről jut eszembe: nézzétek meg a pácsi ókeresztény katakombákat is, ha arra jártok!)

Bolsena ezenkívül az eukarisztikus csoda (il miracolo eucaristico) városa is, a legenda szerint 1263-ban egy mise alatt az ostya vérezni kezdett.

A városban sétálgatva feltűnhetnek a halottak kapui (porta dei morti) – azok a kis befalazott ajtók, amelyeket csak akkor nyitottak meg, amikor halott volt a háznál, akit azon keresztül vittek ki.

A magyarok erről Szerb Antal Utas és holdvilágában olvashattak, ott éppen a gubbioi halottak kapuiról. (Itt lehet letölteni, feltétlenül ajánlott aki még nem olvasta :)). 

20160924_174140

Érdemes tehát egy hétvégét itt eltölteni, lesz mit megnézni…

Országjárás

Anghiari

Arezzo megyében található ez a csodás kisváros, még éppen Toszkánában, már az Appeninek egyik dombján.

A nevét onnan ismerhetitek, hogy Leonardo egyik elveszett festménye, a Battaglia di Anghiari (az anghiarii csata) sokszor szóba kerül különböző fórumokon.  Annyira nem elveszett: úgy sejtik, hogy a firenzei Palazzo Vecchio Sala del Cinquecento-jában van, a Vasari által egy átépítésnél készített fal (vagy csak vakolat) alatt. Majd’ 500 éves rejtély, ami még ma sincs megoldva.  Maga a csata 1440-ben zajlott a firenzeiek és a milánóiak között, de a városka történelme sokkal régebbre nyúlik vissza.

A római település maradványaira a 7. században épült a  longobárd kastély, majd a 12. században a kamalduli szerzetesrend épít itt egy apátságot. A 13. századtól az arezzoiak szeretnék megszerezni maguknak, az ezért indított csatában még a kastélyt is lerombolják, de végül sikerrel járnak. Végül a 14. század vége felé firenzei fennhatóság alá kerülnek.

Anghiari hivatalosan is a legszebb olasz városok egyike (I borghi piú belli d’Italia), számtalan műemlékkel, bár jelenleg csak 5500 lakosa van.

A város egy dobra épült, és a főutcája egy igen meredeken lefelé futó hosszú csík, csodaszép kilátással:

Ez már magában csodálatos, pedig mi minden látnivaló van még itt – íme egy kis ízelítő:

Országjárás

Mercatello su Metauro

Tudom, azt kérditek, hogy micsoda???

Igazatok is van, ez egy jelentéktelen falu az Appeninek oldalában (kb. 1400 lakos). Mercatello su Metauro, a Metauro folyón az i.e. (!) 12. század óta létezik, amikor az umbro-k (umbro nép, még a rómaiak előtt itt élt népcsoport, a mai Olaszországban Umbria régió őrzi a nevüket) megalapították. Augustus császár idejében a Regio VI Umbria része lett, aztán a barbár invázió megsemmisítette. A longobárdok építették újjá a 6. században.  Hosszú történelme sok épületet megőrzött, ilyeneket:

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Országjárás

Colle di Val d’Elsa

Nem tartozik a legismertebb turistalátványosságok közé (persze, annyi látnivaló van Toszkánában…) de ha Firenzéből Siena felé tartunk (a rettentő állapotú autópályán), mindenképp érdemes egy kitérőt tenni. Ahogy lekanyarodunk az autópályáról, azonnal a tipikus toszkán táj kellős közepén találjuk magunkat, és hosszúkás ciprusok meg olívafák keretezik a kilátást.

Maga a város egy domb gerincén húzódik hosszan, hosszan, és bár manapság nem tűnik ki gazdasági teljesítményével, a középkorban annyira ismert volt papíripara, hogy a spanyol királyi udvarnak is szállított.

Nagy és ismert volt tehát régen, és ennek a gazdasági hatalomnak a lenyomata a sok 15-16-17. században épült, most is remek állapotban tartott épület.

A hosszú település egyik végén levő kapun érünk a városba (kint több helyen parkolhatunk, mindenképp hagyjuk kint az autót), és onnantól elveszhetünk a kis sikátorokban, utcácskákban, vagy a városfal oldalsó részeiben. Két oldalról változó kilátás nyílik, hol itt, hol ott bukkanunk ki a várfalra. A középkori papíriparból már csak néhány kézműves maradt, most a kristálygyártásnak van a legnagyobb szerepe: lépten-nyomon különféle metszett, színes kristálytermékeket kínáló boltocskákba botlunk. Van aztán a szintén tipikusan toszkán mázas kerámiát kínáló bolt is, ha nem is akarunk bevásárolni, érdemes nézelődni, nagyon szép darabokat lehet látni.

A kis utcákban mindenfele kávézók (esetleg terasszal a várfalon), bárok vannak, érdemes betérni egyikbe-másikba, vagy csak úgy cél nélkül sétálgatni szerte a városban….

Firenze

Ha kilàtàsra vàgyunk Firenzèben

… ès nincs szuper tetoteraszunk – nekunk, vagy a hotelnek, ahol megszàlltunk-, akkor vegyunk rèszt a mindenkori turista vàroslàtogatàsànak kiemelt programjàban, a vàros felulrol valò megtekintèsèben.

Jò, ez ironikusan indult, ès tèny, hogy a helyiek mindent leheto magaslati pontot megpròbàlnak eladni, de azèrt talàn mègis èrdemes nèhàny helyre elzaràndokolni/felmàszni, ha Firenzèben jàrunk.

Most ot ilyen pontot ajànlanèk.

Piazza Michelangelo (kemping is van arrafelè)-  a folyò (az Uffizihez kèpest) màsik oldalàn egy dombocskàròl szèpen belàtni a legfobb nevezetessègeket. Altalàban mèg èjjel is televan, parkolni csak nèmi szerencsèvel lehet. De èrdemes mègis kivàrni, mert nagyon szèp a kivilàgìtott vàros felulrol..

Màsik ilyen “kotelezo”, Fiesolebol megcsodàlni a kilàtàst (làsd a vonatkozò bejegyzèst).

A tovàbbi hàrom kilàtòpont viszont a “hagyomànyos” turistakìnàlat, de mègsem elvetendo.

A Dòm melletti harangtoronyba fel lehet màszni (kb 250 lèpcso) nèhàny eurò befizetèse utàn.

Az Uffizi-kèptàr tetoteraszàn mukodo bàrbòl szèpen be lehet làtni a Piazza Signoria-t, meg a Palazzo Vecchio osszes galambjàt. Kulon belèpo nincs, a kèptàrba a felnott jegy 7-8 eurò. Es persze nem àrt fogyasztani is valamit. A fenti kàvèzò àrai kb. a tobbi vàrosi àr kètszerese.

Ennèl talàn mèg egy kicsit dràgàbb (inkàbb hàromszoros àr) a Piazza della Repubblica lèvo Rinascente àruhàz tetejèn mukodo kàvèzò. Ugyanakkor kicsit szèlesebb a làthatàr, a hegyek felè is ellàtunk. Ha màr ott jàrunk, èpp a legfelso emeleten jopofa lakberendezèsi dolgokat is lehet talàlni, ha ott elbòklàsztunk, johet a teraszos piheno. Meg kell mondanom, amikor eloszor ott jàrtam, az elso sokk utàn, amit az àrjegyzèk okozott, kellemes meglepetès volt a nagyon finom torta. Legalàbb ennyi, ha mèregdràga is.