Országjárás

Umbria – 3, Gubbio

“- Tudja, a dolog úgy volt, hogy én Gubbióban voltam városi orvos, mielőtt idekerültem a kórházhoz. Egyszer egy beteghez hívtak, aki úgy látszik, súlyos idegbajban szenvedett. A Via dei Consolin, ebben a teljesen középkori utcában lakott, egy sötét, öreg házban. Fiatal nő volt, nem Gubbióból való, nem is olasz, nem is tudom, milyen nemzetiségű lehetett, de jól beszélt angolul. Nagyon szép nő volt. A házbeliek elmondták, hogy a nőt, aki mint fizető vendég lakott náluk, egy idő óta hallucinációk gyötrik. Az a rögeszméje, hogy éjszaka nincs bezárva a halottak kapuja.
– Micsoda?
– A halottak kapuja. Tudniillik Gubbióban ezeknek a középkori házaknak két kapujuk van. Egy rendes kapu az élők számára és mellette egy másik, keskenyebb, a halottaknak. Ezt a kaput csak akkor bontják ki, mikor a koporsót kiviszik a házból. Azután megint befalazzák, hogy a halott ne jöhessen vissza. Mert úgy tudják, hogy a halott csak ott jöhet vissza, ahol kiment. A kapu nincs is egy szinten az utcával, hanem mintegy egy méterrel magasabban, hogy ki tudják adni a koporsót az utcán állóknak. A hölgy, akiről beszélek, egy ilyen házban lakott. Egy éjszaka arra ébredt, hogy a halottak kapuja kinyílik, és belép rajta valaki, akit nagyon szeretett, és aki rég meghalt. És attól kezdve minden éjszaka eljött a halott.” (p. 55)

“Gubbióba keskenyvágányú motorvonaton kell menni, amely Fossato di Vico és Arezzo közt közlekedik. Az út a kis távolság dacára igen hosszadalmas, meleg is volt, és Mihály nagyon fáradt volt, mire megérkezett. De a város, amint az állomásról felfelé menet rövidesen elébe tűnt, mindjárt az első pillanatban megragadta.
Egy óriási, kopár, olasz stílusú hegy oldalában húzódik meg, mintegy rémülten, felfelé menekvés közben leroskadva, a város. Amint az ember ránéz, nincs egy háza sem, ami ne volna sokszáz éves.
Az összevissza kanyargó utcák közt középen feltornyosodik egy hihetetlenül magas épület, amiről nem érteni meg, kik és miért építették ennek az istenhátamögötti helynek a közepére. Irdatlan és búskomor középkori felhőkarcoló. Ez a Palazzo dei Consoli, innen igazgatták a konzulok a kis gubbiói városköztársaságot, a XV. századig, amikor a város az urbinói hercegek, a Montefeltrék birtokába került. A város fölött pedig, a Monte Inginónak majdnem az ormán, egy óriási kiterjedésű fehér épülettömb, Sant Ubaldo kolostora.
Még lent, a vasúttól a városba vezető úton, van egy jobbnak látszó kis albergo. Mihály itt szobát vett, megebédelt, kicsit pihent, azután elindult Gubbio felfedezésére. Megnézte belülről az óriási műteremre emlékeztető, tátongó Palazzo dei Consolit és benne az egészen ősi iguviumi réztáblákat, amelyek még a rómaiak előtti időkből maradtak fenn, és az umber nép szakrális szövegeit őrzik. Megnézte az öreg katedrálist is. Más látnivaló nem is igen volt; itt maga a város a látnivaló.
A legtöbb olasz város ezen a vidéken azt az érzést kelti, hogy házai omladozóban vannak, még néhány év, és az enyészet elnyeli, mint annyi más régi várost. Ez azért van, mert az olaszok ott, ahol terméskőből építkeztek, nem vakolják be a házak falát, és a közép-európai szemlélő azt hiszi, hogy a házról vagy az egész városról leesett a vakolat, és úgy hagyták, teljes dezolációban, pusztulni. Gubbio még sokkal vakolatlanabb, még sokkal omladozóbb, mint a többi olasz város; Gubbio csakugyan dezolált. Az idegenforgalom útjából kiesik, ipara és kereskedelme alig van, rejtély, hogy miből él az a pár ezer ember, aki falai közé szorult.
(…)
És csakugyan, mindjárt a harmadik házon ott volt a halottak kapuja. A rendes kapu mellett, a földtől egy méter magasságban, egy keskeny, befalazott gótikus kapunyílás. A Via dei Consolinak csaknem minden házán van ilyen; más nincs is az egész utcában; ember különösen nincs.
Egy keskeny sikátoron át lement a párhuzamos utcába, amely nem volt fiatalabb, csak valamivel kevésbé komoran előkelő; mintha itt mégis laknának élő lények. És, úgy látszik, halottak is. Mert az egyik ház előtt különös, megdöbbentő embercsoport tűnt szemébe. Ha nem tudta volna rögtön, hogy miről van szó, bizonyára azt hitte volna, hogy látomása van. A ház előtt csuklyával elfödött arcú emberek álltak, gyertyával kezükben. Temetés volt, és itt még régi olasz szertartás szerint csuklyás hozzátartozók, a confraternitas tagjai viszik ki a halottakat.
Mihály levetette kalapját, és odament, hogy közelről lássa a szertartást. A halottkapu nyitva volt. Be lehetett látni a házba, egy sötét terembe, amelyben a ravatal állt. Papok és ministránsok álltak füstölőkkel a koporsó körül és énekeltek. Majd nemsokára felemelték a koporsót, és a halottkapun át kiadták az utcára, a csuklyások a vállukra emelték.
Ekkor a gótikus kapunyílásban megjelent a karinges pap. Sápadt, elefántcsontszínű arcát szomorú és semmit sem látó tekintettel fordította az ég felé, félrehajtotta fejét, és valami kimondhatatlanul kedves, régi dolgokra emlékeztető mozdulattal összetette kezét.”

(Szerb Antal, Utas és Holdvilág, pp. 56-58)

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Gubbio kb. 50 km-re található Perugiatól, szintén dombra épült. Már az őskorban lakott volt a terület, de ismertsége Szent Ferenchez köthető. A legenda szerint itt, a Santa Maria della Vittoria templomnál találkozott a vad farkassal, amelyet a kereszt jelével megszelidített. Ide, Gubbióba menekülk Ferenc, miután otthagyta Assisit, itt élt együtt leprásokkal és más betegekkel, és tért meg teljes mértékben. Ezért a város több umbriai zarándokút állomása is, ezek egyike az Assisi vagy Szent Ferenc Zarándokút.

A város nagyon hangulatos, a Palazzod ei Consoli előtti térről szép kilátás nyílik az alatt fekvő házakra. A Palazzo ducale előtti park is alkalmas egy kis pihenésre, miután idáig felmásztunk és mielőtt továbbindulunk felfelé Szent Mariano és Giacomo templomhoz.

 

 

Országjárás

Umbria – 2, Spello

“- És itt minden hely város. Spello például otthon nyomorult kis falu volna – itt mégis szabályos város, katedrálissal és kávéházzal, sokkal inkább város, mint például Szolnok vagy Hatvan. És bizonyára egy nagy festő született benne, vagy egy nagy csatát vesztettek el mellette”

(Szerb Antal, Utas és holdvilág, p. 36)

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Spello ma egy 8000 fős kisváros, egyébként az umbrok alapították, majd a Római birodalom alatt lett a neve Hispellum (innen a Spello). A római időkben Umbria egyik legfontosabb városa volt. Cézár “Colonia Julia”-nak nevezte el, Augustus “Splendidissima Colonia Julia”-nak. A római városfal egyes részei megmaradtak, valamint számos római kori épület vagy romja (villa jelentős mozaikokkal, amfiteátrum).

A barbárok támadásai után a város elvesztette jelentősségét, de még így is nagyon sok középkori emléket találunk itt. A legfontosabb műemlék a már említett városfal, kb. 2 km hosszan, több kapuja maradt meg. A városháza épületén szintén római feliratok vannak. A 14.-15. századból több templom is látogatható.

Ahogy a legtöbb környékbeli város, ez is dombra épült, ezért kicsit mászni kell, hogy fentről megcsodáljuk a kilátást és a San Severino templomot.

Előző rész itt. 

Országjárás

Umbria – 1

Közép-Olaszországban található az ország egyik legkisebb régiója (a lakosság számát tekintve a 20 közül hátulról a negyedik). Olaszország “zöld szíve”, titokzatos, ősi és valahogy….. “úgymaradt” jó és rossz értelemben is.

List of communes of Umbria - Wikipedia

Eredetileg az umbrok lakták (italikus nép, az Itáliai félsziget őslakosainak egyike) az i.e. 10.-5. évszázadokban, majd az i.e. 3. században kerültek római fennhatóság alá.

Összesen csak 92 települése van, ezek között jól ismert zarándokhelyek is, mint Assisi.

Itt a blogon eddig az alábbiakról írtam:

A régió földrajzilag nagyon változatos, magas hegyek (2400 m-ig) váltják egymást a széles völgyekkel, és itt található az ország 4. legnagyobb tava is, a Trasimeno.

Jelentős történelme folyamán megfordultak itt az már említett umbrok, valamint etruszkok, rómaiak, a Bizánci birodalom, longobárdok, és a pápai állam képviselői is.

Ezért aztán akárhová nézünk, legalább egy középkori városba vagy római emlékbe botlunk, amelyeket egyébként meglehetősen jó állapotban sikerült megtartani az évszázadok (-ezredek) folyamán.

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Umbriáról valószínűleg minden magyarnak legelőször az Utas és holdvilág jut eszébe*, Mihály misztikus élményei, a halottak kapuja, meg a felnőttéválás nagy kérdései. És ez a hangulat nem csak az 1930-as években utazgató Szerb Antalt fogta meg, ma is tisztán érzékelhető.

“- Umbria egészen más, mint Toszkána – gondolta -, parasztabb, ősebb, szentebb, és mintha egy árnyalattal zordonabb is volna. (…)

– Az olasz táj nem olyan csak-barátságos, csak-édes, mint ahogy elképzeltem. Itt Umbriában
nem. Van itt valami kietlen, valami sötét és érdes, mint a babérfa – és éppen ez az érdes Olaszország a vonzó. Talán a nagy, kopár hegyek teszik. Sose hittem volna, hogy Olaszországban
ennyi kopár és magas hegy van. A Subasión még foltokban áll a hó.” (p. 36)

Spiritualitás

A misztikus Umbria Szent Benedekkel születik meg, aki magát a szerzetesrend fogalmát is megalkotta rendjével, a bencésekkel. Szent Benedek Norciaban született (480-547), és nyomában itt Umbriában születtek meg az ország azóta is legfontosabb rendházai: Perugia-ban a San Pietro-t és Montelabate-t, San Benedetto a Subasio hegy oldalában, Petroia Cittá di Castelloban. Lépten-nyomon szerzetesrendekbe botlunk errefelé, és máig működő évezredes templomokba, zarándokhelyekbe. A korai keresztények által épített San Faustino katakombák is látogathatóak.

Gasztronómia

Umbriában neház rosszat enni, már ha nem vagyunk vegetariánusok. A konyha alapjai a húsok – szalámik, a helyi olívaolaj és a bor. Az olajat leginkább a Trasimeno tó környéként termelik, borból van fehér és vörös is. Nem feltétlen nagy mennyiségű a termelés, érdemes a helyieket kérdezni arról, mit igyunk. Sokféle sonka és szalámi is van, ez utóbbiból a legismertebb talán a norciai. És persze a helyben termelt hüvelyesekről és gabonáról se feledkezzünk meg. Most júliusban pedig amerre a szem ellát, virágzó napraforgómezők vannak.

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Jegyzet:

Mi a Torre della Botonta-ban szálltunk meg, csak ajánlani tudom, remek szobák és finom reggeli, nagyon kedves vendégfogadás. Közel Spoleto-hoz, Spellohor, Trevihez, és még ezer látnivalóhoz.

Egy castello-ban van, ahol más lakások is vannak, így reggelenként hosszan csacsogtunk a helyiekkel, mintha otthon lennénk. http://www.torredellabotonta.com

*Nemrégiben újrafordították olaszra is, ha ajándékot akartok venni olasz barátaitoknak.

Firenze

Ha kilàtàsra vàgyunk Firenzèben

… és nincs szuper tetőteraszunk – nekünk, vagy a hotelnek, ahol megszàlltunk-, akkor vegyünk rèszt a mindenkori turista vàroslàtogatàsànak kiemelt programjàban, a vàros felülről valò megtekintèsèben.

Jò, ez ironikusan indult, ès tèny, hogy a helyiek mindent lehető magaslati pontot megpròbàlnak eladni, de azèrt talàn mègis èrdemes nèhàny helyre elzaràndokolni/felmàszni, ha Firenzèben jàrunk.

Most öt ilyen pontot ajànlanèk.

Piazza Michelangelo (kemping is van arrafelè)-  a folyò (az Uffizihez kèpest) màsik oldalàn egy dombocskàròl szèpen belàtni a legfőbb nevezetessègeket. Altalàban mèg èjjel is televan, parkolni csak nèmi szerencsèvel lehet. De èrdemes mègis kivàrni, mert nagyon szèp a kivilàgìtott vàros felülről..

Risultati immagini per piazzale michelangelo

Màsik ilyen “kötelező”, Fiesoleból megcsodàlni a kilàtàst (làsd a vonatkozò bejegyzèst).

Risultati immagini per vista da fiesole

A tovàbbi hàrom kilàtòpont viszont a “hagyomànyos” turistakìnàlat, de mègsem elvetendő.

A Dòm melletti harangtoronyba fel lehet màszni (kb 250 lèpcso) nèhàny eurò befizetèse utàn.

Risultati immagini per vista dal campanile di giotto

Az Uffizi-kèptàr tetőteraszàn működő bàrbòl szèpen be lehet làtni a Piazza Signoria-t, meg a Palazzo Vecchio összes galambjàt. Külön belèpő nincs, a kèptàrba a felnőtt jegy kb. 10 eurò. Es persze nem àrt fogyasztani is valamit. A fenti kàvèzò àrai kb. a többi vàrosi àr kètszerese.

kép_034c

Ennèl talàn mèg egy kicsit dràgàbb (inkàbb hàromszoros àr) a Piazza della Repubblica-n lèvő Rinascente àruhàz tetejèn működő kàvèzò. Ugyanakkor kicsit szèlesebb a làthatàr, a hegyek felè is ellàtunk. Ha màr ott jàrunk, èpp a legfelső emeleten jópofa lakberendezèsi dolgokat is lehet talàlni, ha ott elbòklàsztunk, jöhet a teraszos pihenő. Meg kell mondanom, amikor előszor ott jàrtam, az első sokk utàn, amit az àrjegyzèk okozott, kellemes meglepetès volt a nagyon finom torta. Legalàbb ennyi, ha mèregdràga is.

Risultati immagini per vista dal rinascente

Országjárás

Bolsena

Lazio régió északi részén, Rómától kb. 120 km-re, Viterbo-tól 30 km-re található a nagyon szép, vulkanikus eredetű Bolsenai-tó (Lago di Bolsena).

Bolsena.jpg

Több minden miatt érdemes meglátogatni, és ne lepődjünk meg, ha sok német és angol turistával talákozunk arrafelé, igen felkapott hely.

A város tóhoz közelebbi részén sok a zöldterület (park, parti sétány, platános utak) és a szép villa, reggeltől estig pezsgő élet van a partmenti bárokban. Fürdeni is lehet, ha az időjárás engedi, bár a tó a vulkanikus eredete miatt nagyon mély (átlagosan 80 méter, a legmélyebb pontján 150), ezért csak óvatosan.

Risultati immagini per bolsena

Risultati immagini per bolsena lungolago

20160924_185651

Ha meguntuk a vízparti kiruccanást, akkor vár maga a városfallal kerített város, a középkori kis utcákkal és házakkal.

A város már az etruszkok óta lakják, Volsinii volt a latin neve (ebből lett Bolsena) – Velzna volt az etruszk elnevezése, és a 12 etruszk városállam egyike volt. Az ie. 3 században foglalták el a rómaiak, hosszas és váltakozó eredményű küzdelmek után. Az etruszk és a római kori ásatásokat a Museo territoriale del Lago di Bolsena mutatja be. Maga a múzeum a Castello-ban található, itt végigvezetik a látogatót a város történelmén, és innen 2 percre gyalog meg lehet nézni az ásatásokat is.

Risultati immagini per bolsena castello

Risultati immagini per bolsena castello

A kis kanyargós, szűk utakon fel tudunk mászni a Castellohoz, amelynek “rendes” neve a Rocca Monaldeschi della Cervara, és 1156-ban kezdték építeni.

Ha útközben elfáradnánk, megszomjaznánk, egy kis aperitivo is belefér, pl. itt:

20160924_172641

A kis utak, a kilátás fentről már magában is csodálatos, de lehet még ezt is fokozni.

Egyrészt a Szent Krisztina román stílusú templomában katakombákat látogathatunk, méghozzá úgy, hogy a kapuőr bevezet minket a bejárathoz, majd szépen megkér, hogy kifelé csukjuk be magunk után az ajtót (lehet azért vezetett bemutatót is kérni, ezt csoportok esetén érdemes). Kapunk hozzá egy leírást is, amiből megtudjuk, hogy 250-600-ig temetkeztek ide, először az üldözött ókeresztények. A katakomba “karácsonyfa” alakú, azaz egy fő útból nyílnak kétoldalra az egyre rövidebb elágazó utak. A katakomba nemcsak vízszintesen, hanem függőlegesen is terjeszkedett, de a több emeletnyi egymásra épült sírkamrának csak egy részét tárták fel, kegyeleti és praktikus okokból is. Egy külön kis teremben sokféle római sírfeliratot is találunk, és ismét elámulhatunk, milyen modern is volt a római társadalom.

Risultati immagini per catacombe bolsena

(Erről jut eszembe: nézzétek meg a pácsi ókeresztény katakombákat is, ha arra jártok!)

Bolsena ezenkívül az eukarisztikus csoda (il miracolo eucaristico) városa is, a legenda szerint 1263-ban egy mise alatt az ostya vérezni kezdett.

A városban sétálgatva feltűnhetnek a halottak kapui (porta dei morti) – azok a kis befalazott ajtók, amelyeket csak akkor nyitottak meg, amikor halott volt a háznál, akit azon keresztül vittek ki.

A magyarok erről Szerb Antal Utas és holdvilágában olvashattak, ott éppen a gubbioi halottak kapuiról. (Itt lehet letölteni, feltétlenül ajánlott aki még nem olvasta :)). 

20160924_174140

Érdemes tehát egy hétvégét itt eltölteni, lesz mit megnézni…

Országjárás

Anghiari

Arezzo megyében található ez a csodás kisváros, még éppen Toszkánában, már az Appeninek egyik dombján.

A nevét onnan ismerhetitek, hogy Leonardo egyik elveszett festménye, a Battaglia di Anghiari (az anghiarii csata) sokszor szóba kerül különböző fórumokon.  Annyira nem elveszett: úgy sejtik, hogy a firenzei Palazzo Vecchio Sala del Cinquecento-jában van, a Vasari által egy átépítésnél készített fal (vagy csak vakolat) alatt. Majd’ 500 éves rejtély, ami még ma sincs megoldva.  Maga a csata 1440-ben zajlott a firenzeiek és a milánóiak között, de a városka történelme sokkal régebbre nyúlik vissza.

A római település maradványaira a 7. században épült a  longobárd kastély, majd a 12. században a kamalduli szerzetesrend épít itt egy apátságot. A 13. századtól az arezzoiak szeretnék megszerezni maguknak, az ezért indított csatában még a kastélyt is lerombolják, de végül sikerrel járnak. Végül a 14. század vége felé firenzei fennhatóság alá kerülnek.

Anghiari hivatalosan is a legszebb olasz városok egyike (I borghi piú belli d’Italia), számtalan műemlékkel, bár jelenleg csak 5500 lakosa van.

A város egy dobra épült, és a főutcája egy igen meredeken lefelé futó hosszú csík, csodaszép kilátással:

Ez már magában csodálatos, pedig mi minden látnivaló van még itt – íme egy kis ízelítő:

Országjárás

Mercatello su Metauro

Tudom, azt kérditek, hogy micsoda???

Igazatok is van, ez egy jelentéktelen falu az Appeninek oldalában (kb. 1400 lakos). Mercatello su Metauro, a Metauro folyón az i.e. (!) 12. század óta létezik, amikor az umbro-k (umbro nép, még a rómaiak előtt itt élt népcsoport, a mai Olaszországban Umbria régió őrzi a nevüket) megalapították. Augustus császár idejében a Regio VI Umbria része lett, aztán a barbár invázió megsemmisítette. A longobárdok építették újjá a 6. században.  Hosszú történelme sok épületet megőrzött, ilyeneket:

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Országjárás

Colle di Val d’Elsa

Nem tartozik a legismertebb turistalátványosságok közé (persze, annyi látnivaló van Toszkánában…) de ha Firenzéből Siena felé tartunk (a rettentő állapotú autópályán), mindenképp érdemes egy kitérőt tenni. Ahogy lekanyarodunk az autópályáról, azonnal a tipikus toszkán táj kellős közepén találjuk magunkat, és hosszúkás ciprusok meg olívafák keretezik a kilátást.

Maga a város egy domb gerincén húzódik hosszan, hosszan, és bár manapság nem tűnik ki gazdasági teljesítményével, a középkorban annyira ismert volt papíripara, hogy a spanyol királyi udvarnak is szállított.

Nagy és ismert volt tehát régen, és ennek a gazdasági hatalomnak a lenyomata a sok 15-16-17. században épült, most is remek állapotban tartott épület.

A hosszú település egyik végén levő kapun érünk a városba (kint több helyen parkolhatunk, mindenképp hagyjuk kint az autót), és onnantól elveszhetünk a kis sikátorokban, utcácskákban, vagy a városfal oldalsó részeiben. Két oldalról változó kilátás nyílik, hol itt, hol ott bukkanunk ki a várfalra. A középkori papíriparból már csak néhány kézműves maradt, most a kristálygyártásnak van a legnagyobb szerepe: lépten-nyomon különféle metszett, színes kristálytermékeket kínáló boltocskákba botlunk. Van aztán a szintén tipikusan toszkán mázas kerámiát kínáló bolt is, ha nem is akarunk bevásárolni, érdemes nézelődni, nagyon szép darabokat lehet látni.

A kis utcákban mindenfele kávézók (esetleg terasszal a várfalon), bárok vannak, érdemes betérni egyikbe-másikba, vagy csak úgy cél nélkül sétálgatni szerte a városban….