Infrastruktúra, Zöld szemmel

Zöld témák – a szemét

Tegnap az EU új kormánya bejelentetteaz európai green deal – európai zöld megállapodás programját, amely egyes elemzők szerint Európa “ember a holdon pillanata”, azaz igen jelentős, még ha egyelőre inkább csak szimbolikus gesztusa. 2019-ben mindenesetre felerősödött a klímaváltozás következményei miatt aggódó csoportok hangja, olyannyira, hogy ezt már az európai “kormány” sem hagyhatja figyelmen kívül.

De hogy áll Olaszország ebben a kérdésben? 

Risultati immagini per rifiuti

A sok aspektusból először a szeméttermelésről írnék. 

Alapvető élményem, hogy bármely bevásárlásból hazaérve csak a kipakolásnál a megvárásolt cucc negyede, harmada egyből a szemétbe megy. Mindenkinek megvan, hogy ha egy tubus fogkrémet akar venni, akkor leemel a polcról egy celofánnal összefogott kétdobozos csomagolást, ahol a két papírdobozban két tubus található. Ha nincs szerencsénk, akkor a celofánon még van valami ráragasztott reklám/akció/bón is. Ennek nagy része egyből szemétbe megy.

Ilyesmire gondolok:

Risultati immagini per dentifricio confezione

Persze, az ember legyen tudatos, de az van, hogy rengeteg termékből, rengeteg márkából egyszerűen nem találunk olyan csomagolást, ami kevesebb szemetet jelentene. Nyilván reklámcélokból van rajta, meg hogy “szebb, kivánatosabb” legyen a termék. És azért lehetséges, mert e pillanatban a termelő nem fizeti meg a termékéből keletkező szemét kezelésének árát (vagy csak részben). Ez egy olyan rejtett költség, amit a fogyasztó fog megfizetni (részben a szemétszállítás díjával, részben pedig simán az adójából szemétkezelésre szánt pénz képében). Éppen ezért nagyon nehezen tudja eurósítani, hogy mennyibe kerül az neki, hogy ennyi csomagolással veszi meg az adott terméket.

Akkor a költségekről néhány szót

Egy 2017-es tanulmány (Rapporto sui rifiuti urbani di Ispra) szerint:

  • a lakossági szemétkezelés teljes éves költsége 10,209 milliárd euró volt 2016-ban. (2005-ben 7,288 milliárd volt, azaz hatalmasat nőtt néhány év alatt).
  • A tonnánkénti ár 2016-ban 333 euró. Az egy lakosra jutó költség 167 euró (délen jóval több, mint északon, de most vegyük az általános olasz statisztikákat).
  • A szemétkezelés költségének nagy részét a szemátszállítási díjból fedezik (tari). 2016-ban a tari a költségek 98,9%-át fedezte. Ez az adó néhány éve létezik, pontosan azért hozták létre, hogy dedikáltan erre befizetett adóeurókból kezeljék a szemétkérdést. Egyébként sokan panaszkodnak is arra, hogy milyen sokat fizetnek, pedig nyilván előtte is ki kellett fizetni ezt a költséget, csak akkor az általános adókból tették, így rejtve maradt a fogyasztó előtt. 
  • Minden állampolgár 165 eurót költ egy évben erre – megint csak átlagosan. 
  • Általában véve olcsóbb a szétválogatott szemét kezelése, mint a nem differenciáltan gyűjtötté (178,4 euró/tonna szemben 284,5 euró/tonnával).
Risultati immagini per rifiuti
Sajnos elég gyakran találkozunk ezzel a képpel a szemétgyűjtők környékén.

Na de mennyi szemetet termelünk egyáltalán? 

Az EU-ban a teljes szemétmennyiség (2,5 milliárd tonna) kb. 10%-át termelik a háztartások – de mégis a legsokfélébbek (azaz a legnehezebben kezelhetők) a változatos összetételük, eredetük miatt.

2005 és 2016 között a fejenkénti megtermelt szemét mennyisége 7%-al csökkent az EU-ban. Természetesen nem egységesen mindenhol. Dániában, Németországban, Görögországban, Máltán és Csehországban csökkent, míg Nagy Britanniában, Magyarországon, Spanyolországban, Romániában és Hollandiában nőtt a szemét mennyisége. Ezzel együtt az egy főre eső szemétmennyiség még mindig magasabb Dániában, Cipruson,  Máltán és Hollandiában, mint Romániában, Lengyelországban, Csehországban és Szlovákiában. Ez általában attól függ, mennyire fogyasztói / gazdag az adott társadalom.

Olaszország fejenként 497 kg szemetet termel egy évben, ezzel az EU átlagában van.

Az alábbi  listában azt is látjuk, hogy mennyit hasznosítanak ebből újra (percentuale di riciclo e compostaggio) és mennyit égetnek el (percentuale di smaltimento)

szemet 1

szemet2
Forrás itt

Mit kezdünk a szeméttel? 

A legjobb persze az lenne, ha meg sem termelnénk a szemét nagy részét – hiszen bármit kezdünk vele UTÁNA, az energia és pénz (ne andalodjon el senki, hogy milyen ügyesen újrahasznosítjuk).

Ez persze utópia, ezért van egy hierarchia a szemétkezelésben (amit az EU szabályoz):

  • megelőzni a szeméttermelést,  illetve újrahasznosítani: mielőtt kidobjuk a terméket, probájuk meg másként felhasználni.
  • recikláljuk. Idetartozik a komposzt is. Az alapértelmezés (sokan kritizálják) szerint idetartozik az is, amikor az elégetett szemétből pl. hő lesz, amit felhasználunk.
  • lerakás és megsemmisítés az utolsó a listában. 

Az EU- statisztikákszerint a 2016-ban a városi szemét 47%-át recikláltuk. Hatalmas különbségekkel az egyes országoknál:

  • A megsemmisítés szinte nem is létezik északon (Belgium, Hollandia, Svédország, Dánia, Ausztria, Finnország), itt leginkább reciklálják és hőt termelnek belőle. 
  • Németország és Ausztria a legtöbbet recikláló ország.
  • A kelet-, és dél-európai országok sajnos a lerakás mellett vannak  (Málta, Ciprus, Románia több, mint 80%-ban; Magyarország, Horvátorszég, Lettország, Szlovákia, Bulgária több, mint 60%-ban; Spanyolország, Csehország és Portugáliakb. 50% mértékben).
  • A többiek (Észtország, Luxemburg, Franciaország, Írország, Szlovénia, Olaszország, Nagy Britannia, Lengyelország) kb a szemét 1/3-át larakóba teszik, és kb. 40%-át újrahasznosítják (égetéssel is).  
Folyt. köv.
Infrastruktúra

Levegőcsere

Piante tropicali per rigenerare l'aria in un supermercato: il primo esperimento a Firenze

Firenze Novoli részén egy coop szupermarketben érdekes technikai “újítással” szeretnék a levegő minőségét javítani. A szupermarket területén egy miniüvegházba trópusi növényeket telepítettek (a banántól a fikuszik), és innen a növények által termelt oxigént egy csőrendszeren át kivezetik az üzlet légterébe, amivel a természetes légtisztítást szeretnék biztosítani.

A “levegőgyár” nemrég kezdte működését, és egyelőre hat hónapra tervezik. A Firenzei Egyetem és egy spin-off vállalkozás üzemelteti és hat hónap után kiderül, hogy a ráfordítás megérte-e.

Aki kíváncsi rá, a San Donato bevásárlóközpontban találja, az egyik legszebb coop áruházban.

Cikk itt.

Mindennapok

Ha Olaszországban élnél….

Mert sokan vágyakoznak Magyarországról Olaszországba élni. A határátkelő blogon megjelent poszt adta az ötletet, hogy akkor nézzük, mivel számolhatna egy otthonról ide vágyakozó (szigorúan csak statisztikailag, azaz az egyéni életút ettől teljesen eltérő is lehet).

Ha Magyarország helyett Olaszországban élnél, akkor

64.94%-kal több esélyed lenne, hogy munkaknélküli legyél
6.57 évvel tovább élnél
3.1-szer több pénzt költenél az egészségügyre
49.49%-kal többet keresnél
66.2%-kal több olajat fogyasztanál (gondolom olívát)
7.48%-kal több szabadidőd lenne
52.46%-kal kevesebb valószínűséggel kerülnél börtönbe
36.74%-kal több elektromos áramot fogyasztanál
70.37%- kal kevesebb esélye lenne, hogy gyilkosság áldozatává válsz
29.15%-kal többször szembesülnél társadalmi osztálykülönbségekkel
34.97%-kal kevesebb valószínűséggel haláloznál el gyerekkori betegségben
de háromszor nagyobb lenne az esélye, hogy aids-es/HIV fertőzött leszel
4.54%-kal kevesebb gyereked lenne.
Vállalnád? 🙂
Firenze

Firenze a parkolási büntetés rekordere

6 millió euró. Ennyit szeretne beszedni Firenze városa 2019-ben a parkolási büntetésekből. Valamivel többet, mit tavaly (jellemzően minden évben nő egy kicsit az összesített büntetési összeg). Csak Milánóban szabnak ki ennél többet, de ott 3,5-szer többen is laknak. Ez azt is jelenti, hogy egy firenzei lakos éves átlagban 129 eurónyi büntetést fizet rossz helyen parkolásért. 

Firenzében csak a büntetések 10%-át kapják a turisták, a többit a firenzei és környékbeli lakosok fizetik (akik gyakran munkábajáráshoz használják a rossz helyen parkoló autót).

A turistáknak fontos infó, hogy most már akkor is ki kell fizetni a büntetést, ha Magyarországra érkezik utánunk, hiszen államközi megállapodás van arról, hogy behajtják a nemfizető polgároktól, méghozzá kamatostól.

Turistáknak sosem árt az ismétlés:

  • a kék vonal a fizetős parkoló (hogy mikor és mennyit kell fizetni, általában egy (olasz nyelvű) tábla jelzi
  • fehér vonal – helyi lakosoknak fenntartott hely
  • sárga vonal: mozgáskorlátozott igazolvánnyal rendelkezőknek

Aki pedig pl. kirándulni jön Firenzébe, annak az alábbi helyen érdemes hagyni a kocsit – akár egész napra: 

  • parcheggio Villa Costanza – onnan a villamos (tramvia) hoz a belvárosba. Az első fél óra ingyenes, majd a második félóra 50 cent. 1-4 órás parkolás 2 euró, 4-10 órás parkolás 5 euró, 10-24 órás parkolás 7 euró.
  • parcheggio scambiatore Viale Guidoni – innen is villamos visz a belvárosba. Itt hajnal 5 órától hajnal 2 óráig 1 euró/óra a díj, míg éjszaka 2 és 5 óra között félóránként 4 euró. 

Risultati immagini per multa parcheggio residenti

Étel - ital

Nesos, a tengeri bor

Tegnap mutatták be Firenzében a boripar legújabb találmányát, a “tengeri bort”. Persze nincs új a nap alatt, hiszen az alapötlet a tenger fenekén talált 2500 éves terrakotta boramfórákból jön.

Az eljárás lényege, hogy a szőlőt 5 napig kb. 10 méteres mélységben, fonott kosarakban a tengerben tartják. Ezzel a sós víz megtisztítja a szőlőmagok felszínét, és elősegíti, hogy utána  a napon gyorsabban aszalódjanak. Mivel a szőlőszemekbe így só kerül, elkerülhető a szulfátok használata, és egyéves palackos érlelés után teljesen természetes, mindenmentes bort kapunk.

A kísérletet Elba szigetén végezte az Arrighi cég (Azienda Agricola Arrighi),  a Milánói egyetem segítségével.

2018-ban 40 üveg NESOS bort készítettek, 2019-ben ennél biztosan több lesz.

 © ANSA

Infó itt. 

Kultúra

Gianni Rodari

Emlékezzünk meg az olasz gyermekirodalom egyik legnagyobb szerzőjéről, Gianni Rodari-ról, annak szomorú apropóján is, hogy éppen ma hagyott itt minket, az egyik legnagyobb magyar gyermekpszichológus, -pedagógus, Vekerdy Tamás.

Gianni Rodari  (eredeti nevén Giovanni Rodari, Omegna 1920. okt. 23-Róma, 1980. ápr. 14.) író, pedagógus, újságíró és költő volt. Gyermekirodalomra specializálódott, olaszként egyedül nyerte el a Hans Christian Andersen díjat 1970-ben. A képzelet grammatikája: bevezetés a gyermeki történetalkotás művészetébe (Grammatica della fantasia, 1973) című fő művének köszönhetően a történetmesélés egyik legnagyobb teoretikusaként tartják számon. 

Apja korai halála miatt északra költöző anyja 11 évesen egy katolikus szemináriumba adta Sevesoban, de mivel hamar kiderült, hogy nem az a fiú útja, 1934-ben tanítóképzőbe íratja. Azt elvégezvén magántanító lett egy Németországból ide menekült zsidó család gyerekei mellett, majd nem sokkal később belekezdett egy nyelvi fakultásba, amit elég hamar ott is hagyott. Ezután iskolákban tanított, ahol rájött, hogy akkor szórakoztató az iskola, ha a gyerekek használhatják a képzelőerejüket.

A 2. világháború alatt illegalitásba vonul, és belép az olasz Komunista Pártba. Az ország felszabadulása után újságírói karrierbe kezd. Közben álnéven néhány népi legendát és mesét publikál. 1947-től a milánói L’Unitá lapban a Domenica dei piccoli (gyerekek vasárnapja) rovatot vezeti.

1950-ben Rómába költözik, ahol a Pioniere című gyerekújságot készíti. 1951-ben a Vatikán kiközösíti, mert megírja a Il manuale del Pioniere című pedagógiai könyvét.

1953-ban megalapítja az Avanguardia című újságot, az olasz kommunista ifjúság lapját.

Innentől kezdve rengeteg újságnak bedolgozik, mindig gyerekkekkel kapcsolatos témákban, rubrikákban. Majd 1968-től több könyvet is publikál.

Magyarul megjelent könyvei: 

  • Il romanzo di Cipollino (1951) – Hagymácska története (1956)
  • Gelsomino nel paese dei bugiardi (1958) – Jácint úrfi a füllentők birodalmában (1963)
  • Favole al telefono (1962) – Halló, itt apu mesél! (1966)
  • La torta in cielo (1965) – Torta az égen (1972)
  • Gip nel televisore (1968) – Beleestem a tévébe (1976)
  • Meséld te a végét – Tante storie per giocare
  • La Grammatica della Fantasia; introduzione all’arte di inventare storie (1973) – A képzelet grammatikája: bevezetés a gyermeki történetalkotás művészetébe (2001)

Életműve hozzájárult az olasz gyermekirodalom megújításához, és sok más országban is sikeres volt. A Szovjetunióban rajzfilmet készítettek Cipollino (Hagymácska) című művéből, Olaszországban pedig a La freccia azzurra (Kék nyíl) című könyvéből.

 

100 Gianni Rodari

Jövőre, születésének 100. évfordulójára egy 100 programból álló sorozattal emlékeznek meg róla. Az egy éven át tartó programok 2019. október 23-án indulnak.

A “100 Gianni Rodari” programja itt található: https://100giannirodari.com/

Kultúra

Az olaszok genetikai változatosságáról

Tudjátok, vannak a filmekben – meg a mi képzeletünkben – azok a “tipikus olaszok”: fekete fürtös haj, világító szem, nem túl magas, inkább filigán termet (férfi) és sötét haj, szem és bőr, apró termet, homokóra alak (nő). Olyan álmodoznivaló típusok, nem?

Aztán leszáll a repülőd egy random városban Olaszországban, és ezekből a típusokból pont egyet sem látsz, vagy csak nagyon hosszas keresés után… minket átvágtak! :)))

Risultati immagini per diversità genetica italiani

Át bizony, hiszen a valóság ennél sokkal, de sokkal változatosabb.

Ahogy egy, a Pisai, Bolognai, Cagliari és Római Egyetem által összedobott kutatás is megállapította, a genetikai változatosság igencsak nagy errefelé, Európában a legnagyobb (ha az olasz születésű népességet nézzük).

Az anya által átadott genetikai jellegzetességek tekintetében (DNS szinten) akár 30 szorosa is lehet a genetikai változatosság, mint a legkevésbé kevert népességű európai országokban (és hivatalosan idesorolják Portugáliát és Magyarországot is). A különbségek ráadásul nem az észak-déli tengely mentén jelennek meg, hanem gyakorlatilag mindenhol kimutathatóak, akár a szigeteken is.

Journal of Anthropological Sciences-ben megjelent kutatás 57 közösséget vizsgált a városlakóktól a szigetlakókig (pl. Grecanici, Arbereshe délen és Ladini, Cimbri az Alpok keleti részén).

Az olasz népesség nagy diverzitása több okra vezethető vissza, kezdve a prehisztorikus eredettől, a gyakori és számos ókori és  középkori népvándorlásig, amely a germán népektől a közép-európaiakon át a mediterráneumban jellemző típusokig (akár arabok) szinte mindent felölel.

Hiszen éltek itt – még a rómaiak előtt – az italikus populációk (etruszk, ligúr, euganei, reti, camuni, sicani, szárdok, umbrok), aztán a Magna Grecia idején ógörög népek, majd jártak erre frankok, lombardok, gótok, bizánciak és arabok… meg még sokan mások.

Az olasz nép ennek a nagyon gazdag mozaiknak eredménye.

A kutatás vizsgálta az Appeninek egyes részein zárványként (genetikailag és nyelvileg is) megmaradt csoportokat is, és érdekes adatokat talált – pl. hogy az Alpi Apuane-n lakókban genetikailag kimutathatóak a ligúr törzsek hagyatéka (és itt. ie. 100 körülről beszélünk).

Ahogy az egyik kutató elmondta: “a mi célunk az, hogy a tudományos és kulturális bizonyítékokból kiindulva – amely két aspektust sosem lehet egymástól elválasztani – hassunk a mindennapjainkra, pl. arra, hogy hogyan kezeljük a faji különbözőséget. Ahelyett, hogy nemi, bőrszínbeli, származásbeli különbségekkel megbélyegzünk másokat, inkább azon gondolkozzunk, hogy milyen gazdagságot hozott ez az országnak.  Az olasz nép éppen hogy a nagy keveredésnek hála volt képes kiemelkedő dolgokra. Ezzel együtt még közülünk is kevesen tudják, hogy ma a törvény 12 nyelvi kisebbséget ismer el, és ezek közül legtöbben a középkorban érkeztek az ország területére, pl. albán és horvát eredettel.”

Akinek kedve a van a teljes tanulmányhoz, innen töltheti le.

Infrastruktúra

Overturism

Azaz “túlzott elturistásodás”. Firenze jól ismeri a jelenséget, ahogy a számok is mutatják:

  • 11 000 Airbnb szállás van a városban, ebből
  • 8 000 az Unesco által védett területen (azaz a belvárosban). (2015-ben még csak a fele volt ez a szám).
  • a központban négyzetkilométerenként 217 ételárusító bolt van
  • 2018-ban 13,5 millió turista látogatta meg a várost (és ebben nincsenek benne azok, akik pl. barátoknál szálltak meg)

A legrosszabb talán az a félnapos turista, aki épphogy leszáll a buszról, egy-két órát itt tölt, megcsinálja a kötelező selfie-ket, majd továbbindul. A városnak ebből csak a környezeti terhelés és szemetelés marad. És az ilyen turistatömegek által a helyi lakosoknak okozott nehézségek. Bevétel szinte semmi.

Ahogy egy, a jelenséget kutató professzornő rámutat, az elmúlt 30 évben exponenciálisan nőtt a turisták száma, akik ezzel párhuzamosan egyre rövidebb időt töltenek el egy adott helyen. Utazók helyett turisták lesznek. 30-40 éve kevesebben utaztak ugyan, de azok 2-3 hetet is eltöltöttek valahol (ld. a klasszikus nyaralás a ’70-es években), szemben a mai átlagos 2,5-3 nappal, amit egy turista egy városra, vagy akár régióra szán. Azt is az év egyes kiemelt időszakaiban (hosszú hétvégék, téli szünet, nyári szünet stb).

Mi ennek a következménye:

  • mindenekelőtt a környezetszennyezés: a teljes széndioxidkibocsátás 8%-át a turizmus okozza, leginkább a repülős utazás  és általában az utazás (a 8-ból 5%-ot). Mégpedig egyre többen ezt használják arra, hogy 2-3-4 napra eljussanak egy külföldi városba. 
  • társadalmi változások – a helyi lakosok kultúrája és identitása is megszenvedi. Amikor menekülni kell a belvárosból, mert egy hosszú hétvégei napon egyszerűen lépni nem lehet egy olyan kisvárosban, ahol egyébként nagyon szuper lenne élni, ha nem lenne benne milliónyi turista. Hogy nincsen – vagy nagyítóval kell keresni – egy olyan éttermet, ahová jó szívvel ül be a helyi, hiszen minden arra van kitalálva és árazva, hogy az egyszeri, soha vissza nem térő turista minél többet fizessen érte.  
  • Hogy eltűnnek a helyi boltok, olyan drágák a bérleti díjak, hogy csak a nagyobb üzletláncok tudják megfizetni a nagyobb, szebb helyeket (és aztán eljön ide az amerikai tinédzser, hogy fél napját a firenzei H&M-ben shoppingolással töltse).
  • Vagy a másik jellemző, hogy az üzletek nagy része ételt és italt árul, jó magas áron – mert ez az, amit minden egyszeri turista is megvesz, akár a félnapos itt-tartózkodása alatt is.  
  • A lakbér és a lakások ára úgy megemelkedik, hogy egy helyinek esélye sincsen megfizetni, ezért kiszorulnak a belvárosból. 

Risultati immagini per troppi turisti a firenze

És mi lehet erre a megoldás:

  • amit a város tehet, az az, hogy csak adott számú üzletet engedélyez, előre meghatározott profillal 
  • meg lehet próbálni elterelni a turistákat a nagyon kicsi városközponttól más látnivalók felé – hogy Toszkánánál maradjunk, pl. nagyon kevesen ismerik akár már Prato vagy Pistoia városát, a Medici villákat, pedig ez utóbbiak is a világörökség részei. 
  • másutt (Velence, Barcelona) akár fizetős belépéssel is próbálkoznak, ami nyilván emeli a bevételeket, de a problémát magát nem orvosolja. És részben ilyen már van Firenzében is, hiszen pl. a turistabuszok egészen magas összegeket fizetnek azért, hogy behajthassanak a központba (ezt nyilván a turistákra hárítják). 
  • tudatosítani az emberekben, hogy nem feltéten az az érték, hogy selfie-t készít egy ismert szobor előtt, hanem ha annyi időt eltölt egy adott helyen, hogy valóban megismeri / megérti egy kicsit (na ez a legnehezebb). Ezzel összhangban születnek a slow tourism kezdeményezések és projektek, az összképet tekintve egyelőre korlátozott sikerrel.

Risultati immagini per troppi turisti a firenze

Megoldás egyelőre tehát nincsen, csak az biztos, hogy egyre dühítőbb és kiábrándítóbb az egész a helyi lakosoknak (főleg ha nincsen nagymamától megörökölt lakás, amit feketén ki tudnak adni…).

Cikk itt. 

Országjárás

La gola del Furlo

20190819_124556  20190819_124543

A Candigliano folyó szorosa Marche régióban, Pesaro Urbino megyében található, a Pietralatta (889 m) és Paganuccio (976 m) hegyek között.

A folyó az évezredek során igen nagy mélységben vájta ki medrét, amely most már – az 1922-ben épített gát miatt – nem látható. Ez a gát az egyébként sebes folyású folyót duzzasztja nyugis tóvá.

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

A szoros a római Flaminia úton volt, ez a Rómából északra vezető legfontosabb út volt a Római Birodalom idején, Ariminum (a mai Rimini) felé vezetett. A mai napig azon az alagúton haladunk át, ha erre járunk, amelyet a rómaiak építettek.

alagut

Az alagutat Vespasianus építtette a szoros legszűkebb pontján, hogy több ember és jármű tudjon egyidejűleg áthaladni rajta. “Petra pertusa” vagy “forulum” (kis forum) néven emlegették, ebből jön a Furlo név. Mellette egy másik (előbb épített) átjáró is található, az etruszk korból (8 m hosszú, 3,3 m széles és 4,45 m magas), valamint egy kisebb templom (chiesa della Botte), amelyet egy időben egy remete lakott.

Az évezredek során volt, hogy fontos útvonalként használták, majd elvesztette jelentőségét.

2001. óta a szoros és környéke Nemzeti Park (Riserva Nazionale Statale Gola del Furlo). Tanösvény, szervezett kirándulások és vezetések várják az érdeklődőket, kempingezni és sziklátmászni is lehet.

20190819_131610
Ez például egy pihenő parkoló, egyben egy sétaútvonal kezdete is.

A környéken több étterem található, és mivel nem messze található Acqualagna (8,4 kmre onnan), szinte mindenhol megtalálhatók a szarvasgombás fogások, hiszen Acqualagna az egyik legfontosabb tartufo bianco / fehér szarvasgomba-lelőhely az országban.

Ha panorámához is van kedvünk, fel lehet kanyarogni a hegy oldalában és fentről is megcsodálni a szorost.

Risultati immagini per panorama gola del furlo

 

 

Mindennapok

A leggyorsabb ejtőernyős a világon

Egy 51 éves olasz hölgy, Mascia Ferri nyerte a gyorsasági ejtőernyőzés világbajnokságát, a Speed Skydiving-et. 

A sport lényege, hogy 4000 méterről kiugranak a repülőből és 24 mp alatt 1700 méterre ereszkednek. ahol viszont el kell kezdeni lassítani ez a sport nehezebb technikai része. Ezalatt az esés alatt mérik a sebességüket és a leggyorsabb 3 mp figyelembevételével állítják fel a rangsort.

Mascia Ferri 418 km/h értékkkel nyerte a versenyt. 
“A levegővel való találkozás nagyon erős, olyasmi, mint amikor vízbe érkezik a toronyugró.  A pozíció megtartása a legfontosabb, valahogy úgy, mint a héja, mikor ráveti magát a prédájára.”

La paracadutista Mascia Ferri

Ejtőernyőzni 30 éve kezdett el, de a gyorsasági ejtőernyőzést 3 éve fedezte fel. Az ejtőernyőzést kétszer hagyta abba, egyszer 5 évre, mikor megházasodott, majd utána még egyszer, amikor elege lett a közeg férfiközpontú hangulatából és  a diszkriminációból (eredetileg a legtöbb ejtőernyős a katonai kötelékből került ki, és elmondása szerint maguk között nagyon sértő macsó dumát nyomnak).
Egyébként szociológiát tanít egy római egyetemen, és szabadidejét, valamint fizetése egy nagy részét áldozza arra, hogy részt vegyen ezeken a versenyeken.

Ahogy Samantha Cristoforetti-nek, neki sincsen könnyű dolga….

Cikk itt.