Infrastruktúra

Vonatozás covidos időkben

A covid miatt utoljára 3 éve ültem gyorsvonaton (freccia rossa), de most le kellett ugranom Rómába.

Az app-ban vettem a jegyet, es az app napra-, sőt percrekészen értesít, hogy pontosan indul-e a vonat. Sőt, emailben is szóltak, hogy hat perc késés várható, ami végül kettőre csökkent.

Nem ültetnek ismeretlen mellé, így egyedül ültem a kettős ülésen. Bárkocsi nincs, de végigmegy időnként egy mozgóbár, ahol lehet vásárolni.

Ettől függetlenül minden utas kap egy kis szatyrot fertőtlenítőszerrel, vízzel és egy maszkkal- ennek használata kötelező az utazás alatt.

Az oda-vissza út ára Firenze és Róma között (kb. 300 km) 70 euró, ha azonos napon van. A távot 1h37 perc alatt teszi meg a vonat.

Nagyon várom már, mikor lesz végre lehetőség Budapestig ilyen vonattal menni….

Étel - ital

Cantuccini – 2

Az előző bejegyzésben a cantucci(ni) történetét ismertük meg. Most jöjjön a többi.

A cantuccini összetevői: liszt, kis sütőpor, méz, cukor, tojás és vaj. Ezt hosszasan megdolgozzuk, hogy rugalmas puha tésztát kapjunk. Csak a végén adjuk hozzá a mandulát, amelyet nem hámozunk meg, és amellyel már nem sokat gyúrjuk a tésztát.

Hosszúkás formát adunk neki és 20 percig sütjük.

F.lli Baldassini - Cantuccini

Fontos, hogy utána 10 percet pihen, majd ezután sréhen szeleteljük. Ezután még a szeleteket visszatesszük a sütőbe alacsony hőmérsékletre, hogy befejezzük a sütést. Ettől lesz ropogós. (Mondjuk én kóstoltam olyat, amit már nem sütöttek ropopgósra a szeletelés után, és nekem az ízlik inkább)

Cantucci - YouTube

Az előírások szerint minden sütinek 15 g-ot kell nyomnia, 2,8 mm magasnak kell lennie, és legalább 20 %-ban kell mandulát tartalmaznia.

Természetesen az utóbbi években számos változata van, csokis, mogyorós, pisztáciás, stb stb.

Hagyományosan Marsala-val, vagy Passito di Pantelleria nevű desszertborral fogyasztják, méghozzá úgy, hogy a borba mártják a sütit. (Erre mondta egyszer egy belga projektpartner, akit toszkán vacsorára vittünk, és akinek a végén mondtuk, hogy tunkolja nyugodtan a borba a cantuccinit, hogy szerinte mi csak nevetni akarunk rajta, ilyen senki nem csinál jó társaságban :))

Cantucci toscani: la ricetta tradizionale per farli a casa

Nyilván aki nem alkohollal eszi, az tea vagy kávé mellé is felszolgálhatja. Sőt, újhullámos séfek crumble-t készítenek belőle, meg cantuccinis fagyit, sőt, tiramisu alapnak is felhasználják.

És végül egy cantuccini recept innen:

Hozzávalók kb. 40 darabhoz.
28 dkg finomliszt (00-ás)
15 dkg cukor
13 dkg mandula
2 tojás
1 narancs reszelt héja
1 citrom reszelt héja
1 kiskanál vaníliaaroma (vagy ha van otthon, 1 vaníliarúd belseje)
1 kiskanál ammónia (v. 1 kiskanál sütőpor)
1 csipet só

Villával elkeverni a tojást, cukrot, narancs- és citromlevet, sót és vaníliát. Ehhez hozzátesszük a lisztet és az ammóniát (sütőport). Gyors mozdulatokkal kidolgozzuk, ha nagyon ragadna, egy kis liszttel megszórjuk. Hozzáadjuk a mandulát, azzal is eldolgozzuk.

Két részre osztva formáljuk. Két, kb. 3 cm széles rúdba, amit sütőpapírral kibélelt tepsibe teszünk.

180 fokon, 15-18 percig sütjük.

Ekkor kivesszük a sütőből, felvágjuk egy éles késsel és a szeleteket lefektetve még 4 percre visszatesszük sülni.

A sütőből kivéve keménynek érezzük majd a sütit, de ha áll egy kicsit, megpuhul.

Étel - ital

Cantuccini

Prato tradicionális édessége a cantucci(ni), amelyet édes borba mártogatva fogyasztanak, és már otthon is elég jól ismernek.

Eredete a 16. századra nyúlik vissza, neve talán a latin “cantellus” (kenyérdarab/szelet) szóból jön. A római katonáknál ugyan ez még egy sós kenyeret jelentett, amelyet a hadjáratok alatt fogyasztottak. De az is lehet, hogy inkább a “canto” (sarok, kis darab) szóból jön.

Az 1500-as évek közepétől a Medici család asztalán is megjelenik, bár a leírások alapján még nem volt benne mandula. Az Accademia della Crusca definiálja először ezt az édességet az 1600-as évek végén: “szeletelt keksz (biscotto) finomlisztből, cukorból és tojásfehérjéből”.

Hírét nemcsak helyben ismerték, az 1867-es Világkiállításon is bemutatták Párizsban, igen nagy sikert aratva. Az ott használt receptet Antonio Mattei, pratoi cukrász kísérletezte ki.

Az 1900-as évektől kezdve egész Toszkánában elkezdték gyártani, és 2011-ben a gyártók szövetsége is megalakult, hogy eredetvédettséget szerezzenek neki, ami 2016-ban sikerült is. Azóta csak azt lehet cantuccininak nevezni, amit Toszkána területén gyártanak.

A 2020-as év igen jól sikerülét a gyártóknak, a pandémia ellenére, hiszen a termelés 15,4%-kal nőtt, és az online eladások megháromszorozódtak.

Most lesz öt éves a gyártók szervezete, és ezalatt az 5 év alatt a termelés 589%-kal nőtt.

Hogy hogyan készül és hogyan fogyasztjuk a cantuccit? A következő bejegyzésből kiderül 🙂

Mindennapok

A második covidos nyár

kezdődött el. Tavaly egy durva három hónapos lezárásból érkeztünk meg a júniusba, amikor aztán szépen lassan mindenki elkezdett mozogni, jönni-menni. Sokan maradtunk itthon, helyben, a legközelebbi tengernél, a családi nyaralóban. Egyes helyeken kimondottan jó szezont sikerült a végén összehozni.

Idén ehhez képest elméletileg gyakorlottabb az egészségügy az új vírus kezelésében, jó ideje lefelé mennek a covid-számok, és már oltás is van, mégis úgy tűnik, Európa-szinten mindenhol nagyobb félelmet generáltak a kormányok.

Most júniusban papíron pl. még negatív teszt kellene az országba való belépéshez (tavaly nem kellett), bár igaz, hogy a kocsival érkezőket gyakorlatilag nem ellenőrzik.

Olaszország néhány nappal ezelőttig több EU-s ország (pl. Németország) feketelistáján volt, azaz nem ajánlották az utazást ide, sőt, szankciókkal fenyegettek, ha esetleg itt megbetegedne a turista (nem térítik az ellátását, nem kap betegállományt). Ezt nem teljesen értem, hiszen sokkal de sokkal jobb volt most a májusi helyzet, mint tavaly.

Július 1-től elméletileg lesz EU-s green pass, de ezt majd meglátjuk.

A gyakorlatban megindultak a turisták – egyre több a külföldi rendszám, jönnek- mennek, igazándiból szinte ideális a nem túl zsúfolt helyeken most utazgatni. És megindultak az olaszok is: jún. 1-től éttermekben, bárokban bent is lehet enni, kinyitottak a múzeumok, megérkezett a nyár, mindenkinek elege van a hosszú bezártságból, mennek hát aperitivozni, találkozni, ebédelni, vacsorázni…

Megindultak az esküvők is, kettesben vagy szűk családdal jönnek a párok.

Nekem június a kedvenc hónapom, ilyenkor a leghosszabbak a nappalok, nyílnak a rózsák, még nem sárgult el a táj, és este még hűvös is lehet. És a hársfák! Firenze televan hársfával, amikor virágzik, az egész város hársmézillatú lesz….

Firenze

Hogyan alakult át Firenze belvárosa

Amikor annak idején először szóba jött, hogy ki fogok költözni Olaszországba, valahogy úgy képzeltem el a firenzei életet, hogy van egy közepesen nagy város, ahol van sok kulturális esemény (mert hát egyetem is van), de biciklivel el lehet ugrani a heti piacra és gyalog megtenni a napi köröket, esetleg némi tömegközlekedéssel megtolva.

Ahogy kiköltöztem, azonnal kiderült, hogy hát ahogy azt Móricka elképzelte…. Ez egy nagyon szép, ámde középkori városszerkezetű belváros (szűk utcák, sok ember), amit szépen és SŰRŰN körbeépítettek csúnya, vagy kicsit kevésbé csúnya külvárosokkal (na jó, ez mindenhol előfordult az elmúlt évszázadban). A belvárost lezárták az autós átmenő forgalom elől, parkolni mindenhol drágán lehet, ennek ellenére kocsi nélkül nem lehet megélni, mert a tömegközlekedés nem valami jól fejlett. Az itt még elfogadható mennyiségűnél kétszer több autót meg ugye tárolni is kell valahol – ezért a vérre menő csörték a szabad helyekért, órás körözések esténként a lakás környékén.

És akkor ebben a helyzetben egyszer csak fellendült a fapados repülés és az airbnb, de úgy 2-3 év leforgása alatt megsokszorozta az idelátogatók számát.

“Háromféleképpen halnak meg a városok: vagy lerombolja őket egy ellenséges támadás (mint Karthágót); vagy idegen nép költözik be, kisöpörve onnan az eredetileg ott lakókat és az ő isteneiket (mint Tenochtitlán, az azték főváros); vagy amikor a helyi lakosok elfeljetik a saját történelmüket, és észre sem veszik, hogy saját maguktól is elidegenednek, sőt, saját maguk ellenségei lettek”

Salvatore Settis “Se Venezia muore” (Einaudi, 2014)

Velencéről ír így a szerző, de nem véletlen, hogy Firenzével kapcsolatosan emlegetjük.

Le Murate

A turizmus nyilván nem új jelenség Firenzében, már évszázadokkal ezelőtt is kedvelt célpontja volt az utazóknak (akkor mondjuk még utazók voltak és nem turisták), de az elmúlt 20-30 évben igen felgyorsult a turisták számának növekedése. Ez az időszak egybeesik azzal, hogy a régióban sok ipari tevékenységet megszüntettek, így az ipari termelésről egyre inkább a szolgáltatások felé tolódott a gazdaság hangsúlya. A városok vezetősége – különösen a művészettel, nagy történelmi örökséggel rendelkező városoké – a turizmus fejlődésében látták a kitörési lehetőséget. Firenzében 2008. és 2018. között 51%-kal emelkedett a turisták száma, elérve az évi 13 milliós számot.

A sokéves eröltetett turisztifikáció megetette hatását: a város, és különöseb a belváros társadalmi- gazdasági szövete megbomlott, éppen az veszett el, ami szerethető, élhető várossá tette annak idején Firenzét (az az élhető közepes város feeling…).

A helyi kis üzletek, kézművesek, a kisebb irodák és persze a helyi lakosok tették azzá a várost, ami miatt szerethető volt, és ők voltak azok, amelyek fokozatosan kiszorultak onnan a turistahordák igényeinek való nem megfelelésük, illetve az az által okozott árdrágulás okán.

Ez még látszik szabad szemmel is, ami viszont kevésbé látszik, az az, hogy emberi közösségek (a jógacsoport, az önkéntesközpont, az összejáró gyerekes anyák stb) szorultak ki a városból különféle perifériás helyszínekre, vagy estek szét, szűntek meg, hogy átadják a helyet a tömegturizmusnak. Megtört, saját magának idegen lett a város, ahogy Settis mondta a fenti idézetben. A belvárost lefedő “quartiere 1” területéről 30 000 állandó lakos tűnt el 1999 óta, azaz alig több, mint 20 év alatt, 95 000-ről 65 000 -re csökkentve az állandó lakosok számát.

Ehhez persze asszisztált a különféle színű városvezetés, egy már hangozni is hamisan hangzó “kulturális értékteremtés” mögé bújva – miközben a firenzei pit stopot beiktató turisták nagy része azt sem tudná definiálni, mi az a reneszánsz. És kiárusítva a szebbnél szebb épületeket a nagy befektetőknek, hiszen mi más is hiányozna még ebből a városból, mint még egy luxusszálloda, nem?

Le Oblate

A pandémia csak még egyet csavart a helyzeten, a még ellenálló kicsi boltokat is becsukatta, átadva a helyet az Amazon futárainak.

Itt tartunk most. Félő, hogy ha végre ismét beindul a covid utáni élet, akkor is a rövidtávú megoldásokat hozó eszközökhöz fognak nyúlni a politikai döntéshozók, főleg, mert az emberek dolgozni akarnak végre ismét és mert eléggé kiköltekezett az ország ahhoz, hogy strukturálisan másfelé tudjon befektetni, elindulni.

Mi mindenestre 10 éve kiköltöztünk a városból egy levegős, élhető közeli helyre, nyilván nem vagyunk ezzel egyedül. Imádom Firenzét, állandóan tanulok róla, annyi történelem és művészet van itt, hogy sosem érek a végére, de ha esti programot tervezek a barátokkal, akkor nem feltétlen a város felé indulok.

Ha értelmes urbanisztikai, építészeti elemzéseket, javaslatokat olvasnátok, akkor kövessétek a Per un’altra cittá oldalt, vagy a Firenze Urban Lifestyle oldalt. És úgy gyertek ide látogatni, hogy rászánjátok az időt, nem turistaként, hanem régimódi utazóként – megkeresitek a város titkait, amelyek a fő turistacsapásokon kívül esnek.

Firenze

Giro d’Italia

Az idén váratlanul két dologban is érint a Giro. Egyrészt a magyar Valter Attila tegnap rózsaszín pólós lett (maglia rosa), azaz az összetett versenyt vezeti e pillanatban. Ilyen sem történik minden évben….

Ciclismo: De Marchi crolla, la maglia rosa nella mani di Attila - La Stampa

Másrészt jövő héten egy nap a verseny útvonala gyakorlatilag körbe fogja járni a lakhelyünket – a vonatkozó útlezárásokkal, azaz aznap legfeljebb a versenyt megyünk el megnézni, dolgozni nem nagyon 🙂 Ez annál is könnyebb lesz, mert összesen 3 km-re leszünk az útvonal egy pontjától.

Ha arra járok, majd beszámolok 🙂

Mindennapok

Nem anyáknak való ország

Olaszországban május második vasárnapja anyák napja, ez annak rendje és módja szerint elő is kerül a reklámokban (vásárolj még több cuccot), a tévé programjában (szirupos amerikai filmek anyákról és gyerekekről) és minden elképzelhető egyéb felületen.

Romantikus virágok és jelentésük

Ugyanakkor amióta a pandémia tart, 96000 kisgyerekes anya vesztette el a munkáját.  Ezek háromnegyede 5 évesnél fiatalabb gyerek anyukája. Mivel az otthonragadt gyerek felügyeletét meg kellett oldani, választaniuk kellett a fizetett munka és a család között.

Ezzel párhuzamosan az első háromhónapos lezárás alatt – ahogy minden országban – itt is megnőtt a családon belüli erőszakot elszenvedő nők száma, ugyanakkor nagyot esett a segítőszervezetek lehetőségeinek elérhetősége.

A munkahelyvesztés és bevételcsökkenés nem új az anyáknak, évek óta ki lehet mutatni, hogy az anyaság első 15 évében a nők éves szinten 5.700 euróval kevesebbet keresnek, mint azok a nők, akiknek nincsen 0-15 éves gyerekük. És ha a saját terhesség előtti fizetésüket vesszük alapul, ahhoz képest 53%-ot csökken a bevételük. Ennek neve is van, a child penality, és egy nemrég megjelent tanulmányban is olvashatunk róla (Save the children tanulmánya, Le equilibriste)

Csak 2019-ben (azaz ég covid előtt) 51.558 ember mondott fel a munkahelyén, 5-ből 2 a családi és munkahelyi kötelességek összeegyeztetlensége okán. 10-ből 7 esetben (37.611, azaz 72,9%) anyákról volt szó. A covid helyzet csak súlyosbította a jelenséget.

Csökkent a születésszám is (már az egyébként is évek óta tartó csökkenéshez képest is): 16000-rel kevesebb gyerek született 2020-ban (3,8%-el kevesebb 2019-hez képest). Ez mondjuk elég természetes egy teljesen bizonytalan helyzetet okozó világpandémia esetében.

Egyébként nem kellene csodákat tenni, ha a nők anyává válását szeretné az állam segíteni, régóta megvannak a receptek. Családi munkamegosztás (bátorítása úgy általában, hogy ne hagyjunk minden fizetetlen munkát a nőre), munkahelyek, amelyek kisgyerekes anyákat is alkalmaznak (ehhez pl. segíthetne az állam mindenféle támogatással), és gyerekgondozási szolgáltatások (mondjuk annyi bölcsődei hely, ahány gyereknek igénye lenne rá, hát sőt, ha még megfizethető is lenne, az lenne a kánaán).

Ha ezek (meg mondjuk elegendő “védett ház”, ahová a fizikai bántalmazás elől menekülhetnek, segítség a bántalmazás elől menekülő gyerekes anyáknak az új élet kezdésében) mind meglennének, lehet, hogy a bántalmazott nők tovább tudnának lépni bántalmazójuk mellől. Vagy ha a gyerekvállalás mellett is megmaradna a gazdasági függetlenségük, esetleg egy sima megromlott házasságból is ki tudnának lépni, segítve ezzel a gyerekeik lelki békéjét. Nem is beszélve a sajátjukról.

De hát ahogy máshol sem nagyon, ez itt sem prioritás.

Hát boldog anyáknapját.

Cikk itt.

Ügyintézés

Letelepedés Olaszországban

Nagyot változott a világ az elmúlt évtizedben: mikor én 2008-ban kiköltöztem, ugyan már EU-s ország volt Magyarország, de rengeteg macera volt a lakcím és tb-kártya megszerzésével. Az ügyintézés bürokratikussága azóta sem változott, ahogy az sem, hogy az ügyintézők nagy része teljesen tudatlan (a mai napig előfordul, hogy nem tudják, Mo EU-s tagállam pl.), de sokkal könnyebb információhoz jutni és néhány dolog online is intézhető.

Íme egy gyors összefoglaló a legfontosabbakról.

Adószám – codice fiscale. Ez a legelső lépés. Az adóhivatal kirendeltségein adják ki, a neved és születési adataid alapján. Ehhez kell egy hivatalos dokumentum, ami lehet magyar személyi vagy útlevél is. De nem kell semmi más (munkahely, lakcím stb). Az adóhivatal (Agenzia delle entrate) oldalán van erről információ, és letölthető kérelmi formanyomtatvány is egyben. A dokumentumodon kívül az AA4/8 sz formanyomtatványt kell még kitöltve magaddal vinned, az alábbi linken található hivatalok egyikébe. Időpontot online lehet foglalni.

Residenza – lakcím. Ez akkor fontos, ha hosszabb távra tervezel itt maradni. Nyilván a legegyszerűbb módja, ha saját lakást veszel valahol Olaszországban, de ha erre nincsen módod, akkor bérelt lakásba is be lehet jelentkezni. Általában igazolni kell, hogy itt dolgozol (munkaszerződés vagy vállalkozás). Régebben bevételt is kellett bizonyítani: a munkaszerződéssel éves szinten ez kb 5000-6000 euró /fő volt. A vállalkozásnál ezt nem kérték. Ugyan a szabályoknak egységesnek kellene lennie, de általában ügyintézőn múlik, hogy mennyire nehéz az eljárás. Most úgy nézem, hogy a bevétel igazolása már nem szükséges EU-s állampolgárok esetében – de ez elég valószerűtlennek tűnik azért. Az viszont fontos, hogy hol fogsz lakni. Lakásbérlés esetén ezt is igazolni kell. Ha családdal telepednél le, akkor a családi viszonyokat is igazolni kell (születési anyakönyvi kivonatokkal a gyerekek esetén). Ma már a legtöbb helyen emailben elég beküldeni a dokumentumokat. Minden városnak a honlapján van erről egy leírás, azt érdemes kikeresni és követni a procedúrát. Ide most Pavia város honlapját teszem be, ahol elég világosan le van minden írva – nyilván ha máshol kéred a residenzat, akkor ott kell tájékozódni.

TB-kártya – tessera sanitaria. Ez talán a legnehezebb, hiszen itt bizonyítani kell, hogy Olaszországban dolgozol és bevételed van. A legegyszerűbb, ha határozatlan idejű szerződésed van. Ha határozott/alkalmi a szerződés, akkor arra az időtartamra adják meg, amíg a szerződés tart. Ha saját vállalkozásod van Olaszországban (akár csak partita iva), akkor egy adott időtartamra megadják, a bevétel ellenőrzése nélkül (hallgatólagosan feltételezik, hogy a minimális tb-t fizetni fogod). Ha egyik sincsen, akkor lehet külön megegyezéssel szerződést kötni a tb-vel, éves adott összeg befizetése mellett. Vagy lehet egy privát biztosítóval szerződést kötni és azt bemutatni a tb-kártya ügyintézésénél – talán ez a legnehezebb, mert nagyon változó, hogy mit fogadnak el, milyen kritériumokat határzonak meg. Itt van erről infó, de természetesen itt is igaz, hogy a helyi ASL-hoz kell bemenni, intézkedni. Erről egyébként írtam régebben is többször. Itt pedig további infók.

Az otthon EU-s tb kártya a sürgősségi ellátásra jó – sőt, saját tapasztalataim szerint ha sürgős ellátásra szorul az ember (értsd annyira rosszul vagy, hogy mentő visz be, vagy ha saját lábon is mész a sürgősségi osztályra, olyan súlyos a gond, hogy azonnal foglalkoznak veled – ezt nyilván nem kívánom senkinek), akkor anélkül is ellátják, és a rengeteg dokumentum kitöltési macerája miatt még csak nem is kérik be az ellátás árát Magyarországtól. De ha hosszabb távon vagy itt, akkor háziorvosra, egyéb nem sürgősségi ellátásra is szükséged lesz. Pláne ha dolgozol/a gyerek iskolába jár és néha igazolás kell neked/neki. A terhes nőket mindenféle papírok nélkül és ingyen látják el (a szüléssel együtt).

Kocsi átíratása. Ha itt telepednél le, és több, mint hat hónapig itt tartózkodsz hivatalosan is, ez kötelező (magas büntetés terhe mellett). Én ezt még sosem csináltam végig, egyszerűbb volt itt egy kocsit venni. Figyelem, az autó biztosítása sokszorosa a magyar áraknak. Biztosítást jó áron a genialloyd-nál lehet pl. kötni (online). Itt pedig a különféle biztosításokat hasonlíthatod össze.

További érdekes témák:

Egyébként rengeteg infót összegyűjtöttem az elmúlt években az Ügyintézés kategóriában. Érdemes végiggörgetni, ha nem is minden hasznos Neked e pillanatban, legalább tudj róla.

Étel - ital

Édes húsvétot!

Szép húsvétot  mindenkinek!

Néhány hagyományos ételről írtam már (katt ide), most írok kicsit a készen vehető húsvéti édességekről.

A hagyományos húsvéti sütemény a colomba, azaz galamb – ilyen formája van. Szerintem nagyjából ugyanaz, mint a karácsonyi panettone, csak a formája más. Kelt kalácsról van szó, amelybe kandírozott gyümölcsöket és mazsolát tesznek. Ez eddig logikus, Magyarországon is a karácsonyi és húsvéti kalács volt AZ édesség régebben a földműves társadalmak konyháján, annak összetevőit mindenhol meg lehetett találni (mandula, dió, liszt, cukor, élesztő).

A most ismert és elterjedt colomba-t a Motta találta ki az 1930-as években Milánóban, és azóta a tipikus olasz ételek között előkelő helyet foglal el.

Az alap kalácsot fejlesztették sokféle egyéb apróság hozzáadásával azzá a mai colomba-vá, amit ismerünk.

Manapság szinte már senki sem süt otthon ilyen kalácsot (kivéve a  kenyérsütés fanatikusait :)), de a colomba minden elképzelhető ízben megtalálható a boltok pocain. Az ára a 3-4 eurós ipari kivitelűtől a 30 eurós kézzel készített colombáig nagy szórást mutat.

Ez lenne az alap:

colomba

Lehet persze olyat kapni, ami épp így néz ki, csak nincsen benne kandírozott gyümölcs, vagy mazsola. Van olyan, ami csokibevonatú, vagy csokikrémes, esetleg citromos, áfonyás és vaníliás.

Ha Gombóc Artúr csoki helyett colombaban utazna, lenne miben tobzódnia….

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Én néhányat kóstoltam ezek közül az ipari édességek közül, és hát azért nem mindig voltam elragadtatva az ízüktől.

Hogy kicsit finomabb legyen, és mégis saját készítés, simán megcsinálhatjuk mi magunk otthon a töltést. Veszünk egy colomba-t (sütési idő megspórolva), és csak a krémet készítjük el mi. Mascarpone krém, vagy csokimousse, bármi mehet bele (ami nem túl folyós).

Ilyesmi lesz (persze gyakorlattól függ, mennyire szabályos).

És persze el ne feledkezzünk a hatalmas (és csak Olaszországban szokásos) csokitojásokról.

Ezek mindegyike ajándékot is tartalmaz, a csomagoláson lehet megnézni, hogy melyik célcsoportnak (felnőtt nő, vagy férfi pl.). Gyerekeknek természetesen az éppen divatos (korosztálynak megfelelő) mesefigura ihlette az ajándékot.

Colombával, vagy csokitojással, de élvezzétek a szabit 🙂

Kultúra

Medici Katalin öröksége a francia konyhában

Az olaszok és franciák között évszázadok óta megy a rivalizállás, és hát van is min: mindketten sok és jó bort, sok és jó sajtot termelnek, egyes mediterrán helyeket ide-oda passzolgattak az évszázadok során (Nizza, hogy ne menjünk messzebb), és a gasztronómiában is letettek az asztalra ezt-azt. A mai poszt éppen arról szól, mik azok a “tipikus francia” ételek, amelyek valójában olasz, sőt, toszkán eredetűek.

A sztori középpontjában Medici Katalin

Caterina Maria Romula de’ Medici 1519-ben született Lorenzo di Piero de’ Medici (Urbino hercege) és Maddalena de la tour d’Auvergne nászából. Anyja belehalt a gyermekágyi lázba, és rá néhány napra apját is elvesztette. Nagyanyja, Alfonsina Orsini nevelte fel, majd annak halála után az éppen pápának kinevezett Medici sarj, Giulio de’ Medici vette magához. VII. Kelemen pápa (pápaként ezen a néven ismerjük) megegyezett a francia királlyal, I. Valois Ferenccel, hogy az akkor 14 éves Katalint másodszülöttjéhez, Henrikhez, Orléans hercegéhez (a későbbi II. Henrik) adja feleségül.

1533-ban Marseille-ben megülték az esküvőt, és Katalin az egész udvarával átköltözött Párizsba. Katalin mindig is szerette az ételeket, szeretett enni, így az udvartartásában három mugelloi szakácsot is magával vitt Franciaországba (Mugello Firenzétől északra található, a Medici család származási helye).

Caterina e Maria dei Medici furono entrambe Regine di Francia
Medici Katalin

Ekkoriban a francia konyha nem volt különösképpen rafinált, így Katalin fogadásai hamar népszerűek lettek, és a toszkán konyha fogásai sikert arattak.

Mely ételekről van szó?

  • hagymaleves – amit ma francia fogásnak tartunk
  • cibreo – franciául civet, egyfajta húsos ragu
  • la salsa colla (ragadós szósz), későbbi ismertebb nevén a besamel mártás – nevét Louis Béchameil-ről kapta, aki az 160-as években kicsit modernizálta, átdolgozta a receptet
  • a narancsos kacsa
  • crespelle, azaz palacsinta
  • fagylalt /gelato
  • gyümölcs szorbék
  • zabaione lait de poule
Best Bechamel Sauce Recipe - How To Make Bechamel Sauce
Ricetta Crespelle farcite con spinaci e toma - Donna Moderna

Alapanyagok, amit Katalin honosított meg Franciaországban:

  • olívaolaj (a déli területek egy részét lefedő Provence még épp hogy csatlakozott a francia királysághoz 1481-ben)
  • spenót
  • fejtett bab
  • borsó
  • articsóka
  • tészta (maccheroni, tagliatelle, lasagne).

Így aztán sok ma franciaként ismert ételnek toszkán az eredete.

És még egy dolgot magával vitt Katalin Firenzéből, a liliomot, ami a Medici család szimbóluma volt, majd a francia királyoké lett.

Medici Katalin címere a liliommal

És hát még nem esett szó a reneszánszról, kultóráról és szokásokról, amit Katalin magával vitt Párizsba – ez egy következő bejegyzés témája lesz.

Cikk az ételekről itt.