Itt a karácsony, kiéleződnek az ellentétek a pandoro- és panettonehívők között, és mondjuk legyen is ez a legnagyobb gondunk legalább az évnek ebben az időszakában.
A panettone Milánó büszkesége, és az 1200-as évekig nyúlik a története – amikor persze egyfajta édes kenyér formájában sütötték, de volt 800 éve, hogy a mai mazsolás, kandírozott gyümölcsös formáját elnyerje.
A(z egyik) legenda szerint az 1400-as években egy nemesi család fiatal sarja beleszeretett egy pék lányába, és hogy közelebb lehessen hozzá, elment a pékhez dolgozni. A pék jóindulatát elnyerendő kitalálta a panettone-t, amivel fellendítette a forgalmat, és természetesen a lány is beleszeretett….
Messer Ughetto degli Atellani, falconiere, abitava nella Contrada delle Grazie a Milano. Innamorato di Algisa, bellissima figlia di un fornaio, si fece assumere dal padre di lei come garzone e, per incrementare le vendite, provò a inventare un dolce: con la migliore farina del mulino impastò uova, burro, miele e uva sultanina. Poi infornò. Fu un successo strabiliante, tutti vollero assaggiare il nuovo pane e qualche tempo dopo i due giovani innamorati si sposarono e vissero felici e contenti.
A másik legenda viszont úgy meséli, hogy Ludovico il Moro szakácsát megbízták, hogy készítsen egy karácsonyi édességet, amelyet sajnos odaégetett. Emiatt teljes kétségbe esett, de életrevaló segéde, Toni, a kamrában maradt öszetevőkből összedobott egy édességet, amely aztán a Pan di Toni (panettone) néven terjedt el.
Il cuoco al servizio di Ludovico il Moro fu incaricato di preparare un sontuoso pranzo di Natale a cui erano stati invitati molti nobili del circondario, ma il dolce, dimenticato nel forno, quasi si carbonizzò. Vista la disperazione del cuoco, Toni, un piccolo sguattero, propose una soluzione: «Con quanto è rimasto in dispensa – un po’ di farina, burro, uova, della scorza di cedro e qualche uvetta – stamane ho cucinato questo dolce. Se non avete altro, potete portarlo in tavola». Il cuoco acconsentì e, tremante, si mise dietro una tenda a spiare la reazione degli ospiti. Tutti furono entusiasti e al duca, che voleva conoscere il nome di quella prelibatezza, il cuoco rivelò il segreto: «L’è ‘l pan del Toni». Da allora è il “pane di Toni”, ossia il “panettone”.
Érdekes, hogy a pandoro történetét is az 1200-as évekre vezetik vissza, méghozzá Veronában. Állítólag már akkor felszolgáltak porcukorral hintett édességeket. De 1884-ben Domenico Melegatti adta be a szabadalmi kérelmet.
Három nagy különbség van a két édesség között:
- a formája (panettone henger alakú, a pandoro csillag alapú)
- tartalma (a panettone mazsolát, és kandírozott gümölcsöket tartalmaz eredetileg. Bár a különböző ízlésekre való tekintettel már minden verziót ki lehet próbálni, mazsola nélkül, kandírozott gyümölcsök nélkül, csokikrémmel…)
- a vaníliássága (a pandoro tartalmaz vaníliát és vaníliás cukorral kell megszórni tálalás előtt).
Jó étvágyat, mindkettőhöz.
Recept itt.
Olaszországba jöttem 