Amikor annak idején először szóba jött, hogy ki fogok költözni Olaszországba, valahogy úgy képzeltem el a firenzei életet, hogy van egy közepesen nagy város, ahol van sok kulturális esemény (mert hát egyetem is van), de biciklivel el lehet ugrani a heti piacra és gyalog megtenni a napi köröket, esetleg némi tömegközlekedéssel megtolva.
Ahogy kiköltöztem, azonnal kiderült, hogy hát ahogy azt Móricka elképzelte…. Ez egy nagyon szép, ámde középkori városszerkezetű belváros (szűk utcák, sok ember), amit szépen és SŰRŰN körbeépítettek csúnya, vagy kicsit kevésbé csúnya külvárosokkal (na jó, ez mindenhol előfordult az elmúlt évszázadban). A belvárost lezárták az autós átmenő forgalom elől, parkolni mindenhol drágán lehet, ennek ellenére kocsi nélkül nem lehet megélni, mert a tömegközlekedés nem valami jól fejlett. Az itt még elfogadható mennyiségűnél kétszer több autót meg ugye tárolni is kell valahol – ezért a vérre menő csörték a szabad helyekért, órás körözések esténként a lakás környékén.
És akkor ebben a helyzetben egyszer csak fellendült a fapados repülés és az airbnb, de úgy 2-3 év leforgása alatt megsokszorozta az idelátogatók számát.
“Háromféleképpen halnak meg a városok: vagy lerombolja őket egy ellenséges támadás (mint Karthágót); vagy idegen nép költözik be, kisöpörve onnan az eredetileg ott lakókat és az ő isteneiket (mint Tenochtitlán, az azték főváros); vagy amikor a helyi lakosok elfeljetik a saját történelmüket, és észre sem veszik, hogy saját maguktól is elidegenednek, sőt, saját maguk ellenségei lettek”
Salvatore Settis “Se Venezia muore” (Einaudi, 2014)
Velencéről ír így a szerző, de nem véletlen, hogy Firenzével kapcsolatosan emlegetjük.
A turizmus nyilván nem új jelenség Firenzében, már évszázadokkal ezelőtt is kedvelt célpontja volt az utazóknak (akkor mondjuk még utazók voltak és nem turisták), de az elmúlt 20-30 évben igen felgyorsult a turisták számának növekedése. Ez az időszak egybeesik azzal, hogy a régióban sok ipari tevékenységet megszüntettek, így az ipari termelésről egyre inkább a szolgáltatások felé tolódott a gazdaság hangsúlya. A városok vezetősége – különösen a művészettel, nagy történelmi örökséggel rendelkező városoké – a turizmus fejlődésében látták a kitörési lehetőséget. Firenzében 2008. és 2018. között 51%-kal emelkedett a turisták száma, elérve az évi 13 milliós számot.
A sokéves eröltetett turisztifikáció megetette hatását: a város, és különöseb a belváros társadalmi- gazdasági szövete megbomlott, éppen az veszett el, ami szerethető, élhető várossá tette annak idején Firenzét (az az élhető közepes város feeling…).
A helyi kis üzletek, kézművesek, a kisebb irodák és persze a helyi lakosok tették azzá a várost, ami miatt szerethető volt, és ők voltak azok, amelyek fokozatosan kiszorultak onnan a turistahordák igényeinek való nem megfelelésük, illetve az az által okozott árdrágulás okán.
Ez még látszik szabad szemmel is, ami viszont kevésbé látszik, az az, hogy emberi közösségek (a jógacsoport, az önkéntesközpont, az összejáró gyerekes anyák stb) szorultak ki a városból különféle perifériás helyszínekre, vagy estek szét, szűntek meg, hogy átadják a helyet a tömegturizmusnak. Megtört, saját magának idegen lett a város, ahogy Settis mondta a fenti idézetben. A belvárost lefedő “quartiere 1” területéről 30 000 állandó lakos tűnt el 1999 óta, azaz alig több, mint 20 év alatt, 95 000-ről 65 000 -re csökkentve az állandó lakosok számát.
Ehhez persze asszisztált a különféle színű városvezetés, egy már hangozni is hamisan hangzó “kulturális értékteremtés” mögé bújva – miközben a firenzei pit stopot beiktató turisták nagy része azt sem tudná definiálni, mi az a reneszánsz. És kiárusítva a szebbnél szebb épületeket a nagy befektetőknek, hiszen mi más is hiányozna még ebből a városból, mint még egy luxusszálloda, nem?
A pandémia csak még egyet csavart a helyzeten, a még ellenálló kicsi boltokat is becsukatta, átadva a helyet az Amazon futárainak.
Itt tartunk most. Félő, hogy ha végre ismét beindul a covid utáni élet, akkor is a rövidtávú megoldásokat hozó eszközökhöz fognak nyúlni a politikai döntéshozók, főleg, mert az emberek dolgozni akarnak végre ismét és mert eléggé kiköltekezett az ország ahhoz, hogy strukturálisan másfelé tudjon befektetni, elindulni.
Mi mindenestre 10 éve kiköltöztünk a városból egy levegős, élhető közeli helyre, nyilván nem vagyunk ezzel egyedül. Imádom Firenzét, állandóan tanulok róla, annyi történelem és művészet van itt, hogy sosem érek a végére, de ha esti programot tervezek a barátokkal, akkor nem feltétlen a város felé indulok.
Ha értelmes urbanisztikai, építészeti elemzéseket, javaslatokat olvasnátok, akkor kövessétek a Per un’altra cittá oldalt, vagy a Firenze Urban Lifestyle oldalt. És úgy gyertek ide látogatni, hogy rászánjátok az időt, nem turistaként, hanem régimódi utazóként – megkeresitek a város titkait, amelyek a fő turistacsapásokon kívül esnek.
Olaszországba jöttem 