Kultúra

Koncertek nyáron

Mert nem csak Giotto és Michelangelo miatt érdemes Toszkánába jönni…

2017-es koncertajánló. 

Radiohead – június 14. Ippodromo del Visarno, Firenze

Aerosmith– június 26. Ippodromo del Visarno, Firenze

The Chemical Brothers – július 1. Ippodromo del Visarno, Firenze

Jamiroquai – július 11. Ippodromo del Visarno, Firenze

Arcade Fire – július 18. Ippodromo del Visarno, Firenze

Franz Ferdinand – szeptember 1. Parco Serravalle. Empoli

Továbbá Pistoia Blues júliusban, és Estate fiesolana már júniustól.  Mindkettő már a helyszín miatt is érdekes, hiszen Pistoiaban a főteret használják “koncerthallnak”, míg Fiesoleban a római színház romjait.

20160710_211527
Ez a 2016-os Pistoia blues fesztiválon készült, még világosban
Kultúra, Országjárás

Pistoia – capitale della cultura

Pistoia, ez a kedves kis toszkán városka 2017-ben Olaszországban a kultúra fővárosa.

Risultati immagini per pistoia capitale della cultura

Azt szoktam mindig mondani az idelátogató barátoknak, hogy ha Pistoia és Prato nem Firenzétől lenne egy karnyújtásnyira, nyilván sokkal ismertebbek lennének, hála történelmüknek és műemlékeiknek. Dehát Firenze mellett vannak, így kevesen ismerik őket.

Pistoia 90 000 lakosával Firenzétől észak-nyugati irányban kb. 30 km-re található, rögtön a hegyek alatt, de még a Firenze-Prato-Pistoia völgyvonal végén. Az ugyanolyan nevű megye köpontja.

Risultati immagini per pistoia

A rómaiak alapították, de valószínűleg ezen a területen is voltak már előtte etruszk települések. Az ie. 2. században Róma oppiduma lett (a rómaiak oppidumnak hívták az erődített településeket), ahol a ligurok ellen harcoló római csapatokat állomásoztatták. Sallustius említi a várost az ie. 62-es csatával kapcsolatosan.

Az isz. 5. században püspöki központ lett Pistoia, amelyet a germán törzsekből alakult hadsereg (gótók, bizánciak, longobárdok és frankok) elfoglalt. Két évszázaddal ezután a longobárdok uralma alatt városi rangot kapott és gazdasága, népessége erős fejlődésnek indult. 1000-ben a német-római császár befolyása alá került.

1105-ben lett szabad város és 1117-ben hagyták jóvá a város konzuli státuszát (Constitutum, consulum, Communis Pistoriae), amely egyben a legrégebbi írásos emlék a városállami időszakból. A középkorban fontos német-római császárpárti város (ghibellino), Pisa és Siena szövetségese.

Mivel földrajzi értelemben jó helyen található (nagyobb utak keresztezőésénél), a kereskedelme erőteljesen fejlődik a 12. századtól, fontos és Európában aktív kereskedő- és bankárcsaládokat nevelve ki (Ammannati, Panciatichi, Cancellieri, Chiarenti, Dondori, Partini…)

1306-ban 11 hónapos ostrom után a firenzeiekből és a luccaiakból álló hadsereg elfoglaja. A firenzei fennhatóság alatt a 14. században hanyatlásnak indul.

A Toszkán nagyhercegség idején a mediciek alatt újra fejlődésnek indult a város. Megalapították az Accademia dei Risvegliati-t, ahol verseket szavaltak,  zenéltek, a helyi nemesek szalonjaiban találkoztak. A 17. sz. végén megépítették a színházat, ahová az akadémia is áttette a székhelyét.

Ez a kulturális fejlődés csak folytatódott a Lorena-k (Lotharingiai-ház) uralma alatt. Az 1800-as években kiépült vonatközlekedés  az ipari fejlődést segítette.

Manapság iparilag is fontos: Ansaldo Breda nevű gyárában metró- és villamosszerelvények készülnek, és az egyik legfontosabb dísznövénytermesztő központ a világon.

Pistoia Blues nevű fesztiválja 1980 óta hozza a városba az ismert olasz és nemzetközi zenészeket.

A kulturális év programjait itt lehet megtalálni. 

 

Risultati immagini per pistoia

 

Risultati immagini per pistoia

Risultati immagini per pistoia

Risultati immagini per pistoia

Risultati immagini per pistoia

Risultati immagini per pistoia

 

Risultati immagini per pistoia

 

Kultúra

Utcanevek-3

Gramsci

(A sorozat előző része itt található.)

Risultati immagini

Antonio Francesco Sebastiano Gramsci (1891-1937), olasz politikus, filozófus, újságíró, nyelvész és irodalmár volt.

A 20. század egyik legfontosabb olasz gondolkodójának tartják.

1921-ben az Olasz Kommunista párt alapítói között volt, majd 1926-ban a fasiszta rendszer bebörtönözte. Csak 1934-ben szabadult rossz egészségi állapotára tekintettel, a börtönből kórházba kerülve, ahol aztán utolsó éveit töltötte.

Írásai a marxista filozófia alapművei, amelyben Gramsci a társadalom kulturális és politikai struktúráját elemezte, megalkotta hegemónia fogalmát, amely szerint a dimináns társadalmi osztályok a saját politikai, intellektuális és morális értékeiket rákényszerítik az egész társadalomra azért, hogy megerősítsék és kézben tartsék a hatalmat, amely így egy minden társadalmi osztály által osztott értékrenden alapszik.

Foglalkoztatta a “déli kérdés” (questione del meridione), azaz, hogy miért van ekkora strukturális különbség az akkor még igen fiatal ország északi és déli része között (ő maga is egy nagyon szegény szárd családból származik).

Hosszabb cikk róla magyarul a wikin. Érdemes elolvasni, nagyon informatív.

Kultúra

Utcanevek – 2

A sorozat első része itt. 

Kezdjük Ricasoli-val, csak mert tetszik a hangzása. És mert firenzei kötődése van.

Immagine

Tehát.

A Ricasoli család a legrégebbi firenzei nemesi család, amely kora középkori eredetű.

Az első utalások a Ricasoli családra a 11. század elejéről valók, és már akkor egy gazdag és hatalmas, nagy földekkel rendelkező családként írják le őket. A száli frank dinasztiához tartozó Guinigi di Ranieri báró leszármazottai, akit a 2. Lajos (akkoriban, a 8. században Itália uralkodója) küldött Toszkánába 865-ben, majd ún. conte imperiale-vá tette, Siena környéki földeket adományozva neki.

Itt álljunk meg egy szóra, érdekes ez a conte imperiale / conte palatino szembeállítás. A conte imperiale azaz Conte del Sacro Romano Impero (A Szent Római Császárság grófja) volt. Ez azt jelentette, hogy közvetlenül a császár vazallusa volt, és egy császári feudum tulajdonosa. Ezzel szemben a conte palatino a frankok királyainak vazallusa volt, tőlük kapta a címet és a birtokokat.

A Ricasoli-k eredetét sosem vonták kétségbe, mivel nem egy franktól, hanem egy longobárdtól származtak: Geremia (Ildebrand fia).  Ezt Gergely pápa egy bullája igazolja, amely szerint templomokat, kastélyt és földeket kapott az uralkodótól.

Először Mugelloban, majd Chiantiban is meglehetősen ütemesen terjeszkedtek.

A  13. században egy ideig két tűz közé szorult a család: a Firenzei köztársaság nem különösebben kedvelte őket, mert siena-val határos birtokaik voltak, sőt itt-ott el is vettek tőlük földeket. Ugyanakkor firenzéhez tartozóként Siena is támadta őket. Ezt megelégelvén a 13. század végén Firenzébe költöztek. Itt egy ideig eltartott, míg sikerült nekik fontosabb posztokat, közjogi rangokat megszerezni. Ironikus, hogy ugyan ők voltak az egyik legnagyobb földtulajdonnal rendelkező firenzei család (Chiantiban, a Valdarno északi részén), nevüket mégis a selyemkereskedők és a gyapjúkészítők listáin találjuk, ami nem volt valami elegáns akkoriban sem.

Végtelen sok földdel rendelkeztek, de magasabb rangot csak a Medici család I. Cosimo-ja adott nekik a bárói címmel a 16. században.

Castello di Ricasoli
 Akiről viszont a sok toszkán utcát elnevezték, kétség kívül Bettino Ricasoli volt, a vasbáró (il Barone di ferro). Az 1809 és 1880 között élt politikus Firenze polgármestere volt, és az újonnan egyesített Itália 2. miniszterelnöke (Cavour után).
Bettino Ricasoli.jpg
Nem volt egyszerű dolga: az újszülött államot akkor még csak Anglia ismerte el országként, Róma és Veneto még nem is tartoztak hozzá.  A már meglévő államon belül pedig létre kellett hozni a gazdasági, kulturális és adminsztratív (jogi, iskolarendszeri stb.) egységet. Délen virult a brigantikultúra (brigantaggio) a pápa és a Bourbonok támogatásával, akik (a még független) Rómába menekülvén próbálták destabilizálni az új államot.
Bettino Ricasoli határozott lépéseket tett. A brigantaggio letörését segítendó teljhatalmat adott Enrico Cialdini tábornoknak. Számára ez csak egy sima bűnözési probléma volt, nem értette, hogy a jelenség mögött a dél valós problémáit kellene keresni és megoldani. (Ez megérne egy másik bejegyzést.)
Majd egész Itáliára kiterjesztette a savoyai állam (stato sabaudo) rendelkezéseit, többek között a területek felosztását régiókra és provincia-kra. Garibaldi önkénteseinek nagy részét befogadta a hadseregbe, és Mazzini-t is visszahívta a száműzetésből.

 

Külpolitikai tevékenysége is jelentős: 1861-ben a Francia állammal elismertette Itáliát, de nem sikerült neki kiegyezni a Vatikánnal, bár szerette volna az egyesített Itália részeként látni a Szentszéket is.

De II. Viktor Emmánuel király eközben kicsit keresztbeszervezett Ricasolinak: neki fontosabb volt Veneto, mint Róma, és már a dalmáciai partaszállást tervezte, hogy a Habsburg birodalmat destabilizálja.

Több más ellenzőjének is sikerült nehézségeket támasztania nagyszabású terveivel kapcsolatban, így Ricasoli 1862-ben lemondott. Ezután még visszatért miniszterelnökként, 1866 és 1867 között. Ezalatt történt, hogy III. Napóleon feljánlotta neki Velencét, ha megszakítja Itália szövetségét a poroszokkal, amit ő nem fogadott el.

Egyébként ő is, mint sok más az akkori események főszereplői között, szabadkőműves volt.

Kultúra

Utcanevek – 1

Ahogy Magyarországon bármely faluban vagy városban találunk Petőfi, Kossuth és Széchenyi utcát/teret, Olaszországban is megvannak a sztár névadók. Vannak persze elvont fogalmak is: Libertá, Indipendenza, Repubblica – ezek fontosak, hiszen az egyesült ország létezésének alapkövei. Ám engem most az emberekről elnevezett utcák érdekelnek – sőt, maguk az emberek.

Risultati immagini per via senzanome

De mielőtt kiokosodunk arról, ki volt Ricasoli, Cavour, Matteotti, Mazzini és Marconi (direkt nem Garibaldival jövök, őt mindenki ismeri), nézzük meg az általános statisztikákat.

Olaszországszerte majd’ 8000 (pontosabban 7870) utca neve “Roma”, ezt követi Garibaldi (5472), Marconi (4842), Mazzini (3994), Dante Alighieri (3793), Cavour, Matteotti és Verdi.
Ezután egy dátum jön: November 4 (IV Novembre) – az első világháborút Olaszország számára lezáró békeegyezmény dátuma.
11. helyen egy pápát találunk: 23. Jánost (Giovanni XXIII).
Aldo Moro a 14., Antonio Gramsci a 15., Alcide De Gasperi a 19. közterület-névadói gyakoriságot tekintve.

A szentekről se feledkezzünk meg, Szent Rókus (San Rocco), Szent Antal (Sant’Antonio), Szent Ferenc (San  Francesco), Szent János (San Giovanni) és Szent Márton (San Martino) ebben a sorrendben jönnek a 100-as listán.
A művészek között Dante és Verdi, Manzoni, Carducci, Leopardi, Pascoli, Leonardo Da Vinci, Foscolo, Rossini, Puccini, Bellini, Petrarca, Michelangelo Buonarroti merülnek fel leginkább utcanévként. Ebből az operaszerzőket, Dantet, Leonardo-t és Michelangelot szerintem mindenki ismeri (legalább névről), ellenben mondjuk Ugo Foscolo vagy Leopardi már feladná a leckét egy nem olasz szakot végzett embernek.

Ne feledkezzünk el a felfedezőkről / tudósokról sem: Kolombusz (Cristoforo Colombo), Alessandro Volta, Enrico Fermi és Galileo Galilei legalábbis tananyag a magyar iskolákban is.

November 4 után XXV Aprile, XX Settembre, Primo Maggio is gyakran szerepelnek a térképeken.

És persze rengeteg a kapcsolat a Risorgimento-val és világháborús területvédő törekvésekkel: Cesare Battisti, Vittorio Veneto, Piave, Monte Grappa, Nazario Sauro, Fiume, Gorizia, Isonzo, Goffredo Mameli, Guglielmo Oberdan.

Két király is belefér az első 100 névadóba: Umberto I, Vittorio Emanuele.

Női névadó (ahogy szerte a világon) viszont kevés van: Santa Maria és Santa Lucia van, meg még Regina Margherita. Elszórtan északon Anita (Garibaldi társa) és a kedvencem, Irma Bandiera – de ők már a százas névadó körön kívül. Ettől függetlenül írok majd róluk.

Tehát kulturális kalandra fel: az ismeretlen olasz névadókat fogjuk felfedezni ebben a sorozatban.
Cikk itt. 

Kultúra

Lucio Dalla

Tegnap volt 5 éve, hogy meghalt Lucio Dalla, az utóbbi évtizedek egyik legismertebb és legjobb olasz énekese.

Risultati immagini per lucio dalla

Bolognai volt minden ízében, bár hosszú karrierje alatt sokfelé elkalandozott földrajzilag és művészileg is. A város ’70-es, ’80-as évekbeli kulturális pezsgése egyrészt nagyban hatott rá, másrészt az ő munkája is sokat hozzátett ehhez a pezsgéshez.

Szülőházára már néhány éve rákerült egy “szobor”, most pedig múzeumot nyitnak benne, ahol az életét és  művészetét mutatják be.

lucio-dalla
A szobor 🙂

Közel 50 éves karrierje alatt nagyon sokféle tevékenységet, művészi irányt kipróbált, olasz és külföldi kollégákkal. Zongorán, szaxofonon és klarinéton játszott, a jazz-alapokra építkezett folyamatosan más műfajokból is (a poptól egészen az operáig).

Szerintem az egyik legszebb és legfontosabb dala a “L’anno che verrá” című, 1978-ból. Sokan egy generáció dalának tartják, de talán még annál is több. Gondolatai és témái személyesek és politikaiak egyben: a kommunikáció nehézségei, az aggodalmak, félelmek nyomasztóak, de ott a vágy, hogy mégis valahogy folytassuk az életet. 1978-ban vagyunk, Olaszország a terrorista ólomévekből (anni di piombo) kezd magához térni, az infláció 20%-os, polgárjogi küzdelmeket visznek a civilek, forrong az ország, ebben különösen is egyes északi városok, mint Bologna. (Szöveg olaszul itt). Ezt az intenzív életérzést sikerül átadnia a dalnak, és máig úgy hangzik, mintha most íródott volna.

A dalban elhangzik a nagyon fontos sor: “E si farà l’amore ognuno come gli va” – mert Dalla homoszexuális, és az külön küzdelem, hogy az ő jogaikat elismerjék. Majd’ 40 évvel később ebben van már jelentős előrehaladás, bár amikor meghalt, az akkori párja rendezetlen jogállása miatt hosszú harc kezdődött az örökségéért.

A sor második részével kapcsolatosan viszont még minden változatlan: “anche i preti potranno sposarsi ma soltanto a una certa età” – dehát tudjuk, az egyház keményebb dió, mint az állam…

 

Kultúra

Az emlékezés napja

Giorno della memoria – minden évben január 27-én a holocaustra (shoah) emlékezik az ország. Toszkánából ilyenkor egy iskolás gyerekekkel teli vonat megy Auschwitz-ba, ahol különböző programokon vesznek részt és megnézik a holocaust múzeumot. Ezt a Toszkán régió finanszírozza, azért, hogy a ne merüljön feledésbe mindaz, ami a második világháború alatt történt.

Risultati immagini per giorno della memoria treno ad auschwitz

Idén ezenkívül több tévéműsorban is megemlékeztek az Einstein család tragédiájáról.

Robert Einstein, Albert unokatestvérének a családjáról van szó, akinek feleségét és két lányát ölték meg a német katonák. 

Hitler különösen utálta Albert Einsteint, aki a nácizmus felívelésével egyidőben emigrált Németországból, és az amerikai náciellenes ellenzék szimbóluma lett.  Nagyon valószínű, hogy Hitler ezért személyesen rendelte el a család Olaszországban maradt tagjainak megölését. Ezt az a papír is alátámasztja, amit a vérengzés másnapján a kertben találtak, és amelyre azt írták, hogy a család tagjait kivégezték, hazaárulás és zsidó mivoltuk miatt (“…abbiamo giustiziato i componenti della famiglia Einstein, rei di tradimento e giudei”). Valójában a feleség, Cesarina Mazzetti, egy protestáns lelkész lánya, nem volt zsidó, így a lányai sem lehettek azok. Egyetlen bűnük az Einstein családnév volt.

Risultati immagini per robert einstein moglie
Roberto Einstein és felesége

Az Einstein család Firenzéből származott, majd a ’30-as évek vége felé költözött Troghi-ba, egy villába (ez egy Firenze közelében levő kisebb település, Bagno a Ripoli mellett).

A második világháború alatt Firenzén is áthúzódott a frontvonal, és kemény harcok folytak a környéken. 1943-44-ben a német milíciák a Firenze-környéki villákba is betörtek, így lett az Einstein család villája a Wermacht egyik csoportjának központja.

A front érkezésével egyidőben Robert, több más partizánnal együtt a környező erdőkbe menekült, a várható megtorlás elől. A feleség, és a lányok maradtak, mert zsidók nem lévén nem volt okuk megtorlástól félni. Ennek ellenére 1944. augusztus 3-án egy SS különítmény betört a villába, majd egy gyors vallatás után agyonlőtte Einstein feleségét és lányait, ugyanakkor megkímélte az Einstein nevet nem viselő unokatestvéreket.

Másnap érkeztek az amerikai csapatok, akik Einstein kérésére szerették volna megtalálni a rokonokat. Maga Robert Einstein rögtön az események után sikertelenül próbált öngyilkos lenni, majd 1945. júliusában újra próbálta, és ezúttal sikerült is neki az öngyilkosság.

Risultati immagini per robert einstein moglie

A tetteseket sosem sikerült azonosítani, és csak a ’90-es években egy történész, Carlo Gentile munkája nyomán feltételezték, hogy Wermacht Panzergrenadier 104-es osztagának katonái lehettek, és néhányuk még életben lehetett akkoriban Németországban.

 

Kultúra

Umberto Veronesi

Risultati immagini per umberto veronesi

A múlt héten, 91 éves korában meghalt Umberto Veronesi, olasz onkológus, politikus.

Hosszú orvosi karrierje alatt nemcsak gyógyított, hanem létrehozta az AIRC-t (Associazione Italiana della Ricerca Oncologica), a Scuola Europea dell’Oncologia (1982), majd az Istituto Europeo dell’Oncologia-t (1991), amelynek sokáig elnöke is volt, és végül a Fondazione Umberto Veronesi-t (2003). Nemzetközi onkológiai társaságokban is dolgozott, ismert és elismert szakemberként.

Legfontosabb újításának az az operációs technika tekinthető, amellyel a mellrákos nők mellének eltávolítása nélkül távolította el a daganatot.

Emellett politikai tevékenysége is jelentős, egy évig egészségügyi miniszter, majd évekig szenátor is volt. Baloldali elkötelezettségűként kiállt az abortusz, az eutanázia, a homoszexuálisok házassága és a könnyűdrogok legalizálása mellett.

Fontos és ismert volt kiállása a vegetariánus étrend mellett, amelyet állatetikai és egészségügyi szempontból is fontosnak tartott. Elítélte a nagyüzemi állattartást és az állatkísérleteket, ugyanakkor többször elmondta azt is, hogy a zöldségekben a nagyüzemi termesztés miatt rengeteg káros anyag van. Sokan hivatkoznak arra is, hogy a rák kialakulását elsősorban az étkezési szokásokhoz kötötte, és minél kevesebb hús fogyasztását tartotta üdvözítőnek.  Ő maga is vegetariánus volt, sok évtizedig.

Nem ellenezte sem az atomerőműveket (Olaszországban nincsenek, különösen az ország földrengésnek kitettsége miatt), sem a szemétégetőket (amelyeket viszont szinte mindenhol ellenez a lakosság).

 

Kultúra

Halló, itt a Mars… ja nem

Risultati immagini per sonda schiaparelli

2016. október 19. fontos nap marad a csillagászoknak: a Schiaparelli nevű szonda hét hónapnyi utazás után elérte a Marsot. Sajnos a várttal ellentétben azóta sem ad jeleket.

De ki volt Schiaparelli, akiről a szondát elnevezték?

Giovanni Schiaparelli (1835-1910) olasz csillagász. Eredetileg mérnökként végzett a Torinói egyetemen, majd a Berlini Obszervatóriumban tanult csillagászatot.

A Brerai Obszervatórium második csillagásza lett, majd igazgatója.  1877-tól kezdte a Marsot tanulmányozni, és az ott látott “csatornákról” azt feltételezte, hogy egy földönkívüli élet jelei.

Több könyvet is írt a Marsról, de elméletét a marsi életről a későbbiekben cáfolták.

Ettől függetlenül több (sci-fi) regénynek ihletője, és a marsszondának névadója lett.

 

Kultúra

Partraszállás a maffiával

Risultati immagini per sbarco in sicilia mafia

39 nap – ennyi kellett a Szövetségeseknek, hogy meghódítsák Szicíliát. 1943. július 9-ről 10-re virradó éjjel az amerikaiak partraszálltak Gela-ban, az angolok pedig Pachino-ban, majd augusztus 17-én Messina-ba is megérkeznek a csapatok, így lesz a sziget a Szövetségeseké.

A mai napig sok kérdés maradt megválaszolatlan ezzel kapcsolatosan, ezek közül a legérdekesebb talán az, hogy a maffiának milyen szerepe volt a partraszállásban. Nehéz erre válaszolni, mert az amerikaiak sosem adtak pontosabb válaszokat az ezt firtató kérdésekre. A kutatók ugyanakkor úgy tartják, hogy míg a katonai hadműveletekben elég marginális szerepet játszott a maffia, a hátrahagyott polgári adminisztrációt nagyban a kezébe vette miután a katonák visszavonultak.

Hogy  jobban értsük mi történt, ugorjunk vissza az időben:  1941-42-ben a német U-Boot csapatok megsemmisítik a az angol-amerikai ellátmányok konvoját Európában, és ezután az amerikaiaknak nem sikerül rögtön visszapótolni az Atlanti-óceánban elsüllyesztett hajókat. A leggyanúsabb eset 1942. február 9-én történt, a Normandie nevű volt óceánjáró, amely akkor éppen csapatokat szállított, felgyullad és a Hudson-ba veszik. Szabotázsra gyanakodik mindenki, és az New York-i amerikás olaszok kémkedését sejtik mögötte  (később egy vizsgálóbizottság balesetként könyveli el az esetet).

Az USA tengerészete úgy dönt, hogy kapcsolatba lép az amerikai olasz maffiával, amely a kikötő dokkjait ellenőrzi. Két boss, Joseph “Socks” Lanza és Meyer “Little Man” Lansky titokban találkozik a börtönben Charles “Lucky” Luciano-val. Mindenkinek érdeke egy kompromisszum: a mafffiózók (olasz) patrióták (bár ezt a tényt az USA alábecsüli), ráadásul kedvelik szicíliai “kollégáikat”, akiket Mussolini az azt megelőző években bebörtönzött.

Lansky, a New York-i gengszter olasz és zsidó, ezért gyűlöli Hitlert. Így senkit nem ér meglepetésként, amikor Lucky Luciano kijelenti, hogy a New York-i kikötő a Szövetségesek mellé áll.  Az amerikaiaknak nincsenek fenntartásaik, lényeg, hogy a háborút megnyerjék.

Ez a furcsa együttműködés a maffia és az USA tengerészete között jól működik, akkor is, amikor 1943-ban a Szövetségesek a szicíliai partraszállás mellett döntenek. Tudják, hogy nagy hiányosságaik vannak a felderítésben: Szicíliában egy szál ügynökük sincsen. Az egyetlen információforrást azok a levelek jelentik, amelyeket a Szicíliából származó amerikai maffiózóknak a börtönbe írnak otthonmaradt családtagjaik.
Luciano kapcsolatba akar lépni egy másik amerikás olasz maffiózóval, Joseph Adonis brooklyni boss-szal, aki Szicíliával kapcsolatot tartó amerikás olaszokat toboroz. Erről ennél többet  a mai napig sem tudni, az USA tengerészete itt is gondosan titkolta a részleteket.

Azt viszont tudni lehet, hogy a partraszállás előtt az amerikai csapatok parancsnoka, Kent H. Hewitt admirális rájön, hogy egyetlen olaszul tudó tisztje sincsen. A maffia gyorsan összeszed neki 6 olaszul beszélő katonát (ebből 4 New York-i). Ők Gela-nál szállnak partra nem sokkal később és van egy listájuk azokról a helyiekről, akikkel kapcsolatbaléphetnek, amint sikerül a partraszállás.

A listát természetesen a New York-i maffia készítette, leginkább olyan nevek szerepelnek rajta, akiket az USA azt megelőzően kitoloncolt maffiatevékenységük miatt. Nagy hasznukat veszik egyébként, mert olaszul és a helyi dialektusban is beszélnek, és persze valamennyit angolul is.
A legenda tartja magát, hogy egy amerikai ügynök egy Lucky Luciano-tól kapott rongyot (zsebkendőt) adott át Calogero Vizzini-nek, a szicíliai maffia vezetőjének. Ugyanakkor az Oss – a CIA elődje  – kiszabadította a Mussolini által bebörtönzött maffiózókat.

Carlo W. D’Este, az USA volt tisztje az 1943-ban megjelent Lo sbarco in Sicilia (A szicíliai partaszállás) című  könyvében (Olaszországban 1990-ben jelent meg a Mondadori kiadásában) azt írta «Az amerikai maffia hozzájárulása a Szicília felszabadításához tele van ellentmondásokkal».

Tudjuk viszont, mi történt utána. A már egy jó ideje inaktív szicíliai maffia feléled. A Szövetségesek  átmeneti államigazgatásának (Amgot) szüksége van helyi emberekre. Mikor a katonák elmennek, a civil funkcionáriusok egy nagy űrt találnak, ahová gyorsan beépülnek majd a maffia emberei. A polgármesternek és prefektusnak kinevezett antifasiszták nagy része a Cosa Nostra embere.

Égből jött ajándék ez a maffiának, akik azonnal megragadják a legtöbb pénzt hozó tevékenységet, a feketepiacot. Don Calò Vizzini-t megválasztják Villalba polgármesterének. Pár napra rá a csendőrség (carabinieri) főnökét meggyilkolják. Villalba a feketepica szétosztóközpontja lesz, a szállításhoz pedig az Amgot otthagyott kamionjait használják. És nem sokáig maradnak a szigeten

A newyorki maffia volt főnüke, Vito Genovese a Nápoly melletti Nolaba utazik, hogy az USA hírszerzésének tolmácsoljon. Ő 1937-ben tért vissza Amerikából, a biztos bebörtönzés elől menekülve. Kihasználja a helyzetet, letartóztattat jó néhányat Vizzini embereiből. Az amerikaiak örülnek, de nem sokáig. Genovese szinte rögtön a saját embereit ülteti a megüresedett helyekre.
1946. februárjábak Lucky Luciano is kiszabadul Amerikában, miután kiadják Olaszországnak. Ugyanaz a Thomas E. Dewey engedi ki, aki bezáratta, csak ő időközben bíróból New York állam vezetője lett. Luciano Olaszországban hal meg 1962-ben, híres maffiavezérként.