Kultúra

Új kiállítás Firenzében

Nemrég nyitott, és a tervek szerint csak 2019. tavaszáig tart nyitva egy modern művészeti kiállítás Firenze belvárosában.

A tárlat Palazzo Bartolini Salimbeni- ben van, amely maga fontos építészeti emlék, Baccio d’Agnolo munkája, és a piazza Santa Trinita  és a via Tornabuoni között található.

Risultati immagini per palazzo salimbeni firenze

Roberto Casamonti (nemzetközí hírű műgyűjtő) gyűjteményéről van szó, alapvetőan a 20. századi művekkel. Két nagyobb részre oszlik a kiállítás is: az 1900-1960-ig terjedő időszakban, és az 1960 után készült művekre.  Most tavaszig a gyűjtemény első része lesz megtekinthető.

Fattori, Boldini, Balla, Viani, Sironi, Severini, Marini, Morandi, de Chirico, Savinio, Prampolini, Casorati, Magnelli, Licini, Picasso, Leger, Soutine, Klee, Chagall, Ernst, Kandinsky, Hartung, Fautrier, Matta, Lam, Dorazio, Accardi, Afro, Vedova, Capogrossi, Burri, Klein, Fontana, Castellani, Manzoni, Lo Savio művei láthatóak 5 hatalmas teremben.

A belépő 10 euró (6-18 éves gyerekeknek, szervezett csoportoknak 8euró /fő).

Infó: www.collezionecasamonti.com

Nyitvatartás: szerdától vasárnapig 11.30 – 19.00.

 

Reklámok
Kultúra

Firenze romana – avagy a botcsinálta etimológus, aki vagyok :)

Szombaton egy tematikus idegenvezetésen voltunk Firenzében, ahol sok érdekes dolgot megtudtunk a római kori Florentia-ról régész végzettségű idegenvezetőnktől.

Néhány éve tárták fel a római színház romjait a Palazzo Vecchio alatt, és nemrégiben egy részét meg is nyitották a nagyközönség előtt.

Elképesztő tudni, hogy a Piazza della Signoria-n hány réteg történelem felett sétálgatunk, miközben a magában is remekmű Palazzo Vecchio-t csodáljuk. Hiszen a római korból megmaradt épületekre (és azok egy részének széthordásával szerzett téglából) építették fel a középkori épületeket, majd erre később a Palazzo Vecchio-t.

A Palazzo Vecchio múzeumkomplexumában van lehetőség csak a földalatti részeket megnézni (4 euró/fő), és két dolog miatt érdemes is: az egyik a teatrum viszonylag nagy részeinek meglátogatása – annyira sok része megmaradt, hogy egészen egyértelműen látható a struktúrája. A másik az a metszet, ahol a három kor egymásra épült rétegeit tisztán meg lehet különböztetni – a római teátrumrészletre ráépült középkori falat, és a középkori kapun belépve az udvari kutat, miközben a Palazzo Vecchio alatt állunk.

A teatrum a római város egyik sarkában volt, elég impozáns méretekkel: 100 m hosszú, és 35 m széles volt fénykorában. Íme a rekonstrukció:

Risultati immagini per firenze romana
A kettes számtól jobbra volt a félkör alakú színház, maga a kettes nagyjából a mai Piazza della Signoria-nak felel meg.
Risultati immagini per firenze romana
Rekonstrukció – jobbra a nagy kerek épület az amfiteátrum (ezt ma a Via Torta íve őrzi), balra mögötte a félkör alakú színház.

A színház az ie. 1. században épülhetett, és legalább 5000 embert képes volt befogadni (egyes kutatók szerint akár 15 000-et is, de ez enyhe túlzásnak tűnik, annak fényében különösen, hogy a városnak 10 000 lakosa volt összesen).

Az i.sz 5-6 századtól nem használták már színházként, így egyes részei leomolhattak, másokat elhordtak az éppen folyó építkezésekhez. A longobárd időszakban a város védelmi vonalába illleszkedett, majd a késő középkorban a celláit börtönként használták (a 13. századig). Majd ezután ráépültek a Palazzo Vecchio különböző fázisokban felhúzott részei, így teljesen feledésbe merült.

Az első ásatások 1876-ban kezdődtek, amikor a szomszédos Via de’ Gondi-ban építkeztek, Egy rövid munkát kivéve 1935-ben, az érdemi feltárás 2006-2007-ben volt, de csak 2014-2015-re lett készen a közönségnek is megnyitott útvonal.

És hogy az etimológiai útvesztőkről is essen végre szó, történt, hogy az idegenvezető többször említette a vomitorium szót. Én ugye két neolatin nyelvszakot elvégeztem, azaz tanultam nem kevés latint, romanisztikát, etimológiát. De még enélkül is adja magát, hogy a szónak köze van a vomitare igéhez (=hányni – még angolul is to vomit, gondolom latinból, valószínűleg francia közvetítéssel átvéve). Tehát vomitorium itt, vomitorium ott, magamban gondoltam is, hogy ezek a rómaiak nem nagyon lacafacáztak, ahogy volt sok latrina, nyilván volt egy csomó hányóhely is.

Na de ennyi? És a teatrum közepén? Csak rákérdezek, hogy ezt most akkor hogy gondolták…

Kiderült, hogy a vomitarium az a nagy ókori római épületeknél (amfiteátrumok, teátrumok) az a folyosó, amin viszonylag rövid idő alatt rengeteg embert ki lehet üríteni (mondjuk az előadás végeztével, vagy valami probléma esetén). Azaz valószínűleg a vomitare jön abból a vomitorium-ból, ami gyors és könnyen kiürítést jelent.

🙂

Kiegészítés (köszi Ágostonnak):

Misinterpretation of the term 

A vomitorium at the Roman amphitheatre in Trier

There is a common misconception that ancient Romans designated spaces called vomitoria for the purpose of actual vomiting, as part of a binge and purge cycle.[4] According to Cicero, Julius Caesar once escaped an assassination attempt because he felt ill after dinner. Instead of going to the latrine, where his assassins were waiting for him, he went to his bedroom and avoided assassination.[5] This may be the origin of the misconception. The actual term vomitorium does not appear until the 4th century CE, about 400 years after Caesar and Cicero.”

Forrás wikipedia. 

Kultúra

Választás

Olasz állampolgárként most szavazhattam másodjára. De hogyan is zajlik a szavazás Olaszországban?

Risultati immagini per tessera elettorale

Mindenekelőtt az állampolgárok nem kapnak “értesítőt/behívót” a szavazásra, hanem mindenkinek magának kell gondoskodnia a szavazóigazolványról (tessera elettorale), ami a szavazáson való részvételhez szükséges. Ezt a lakhely szerinti polgármesteri hivatalban lehet kérni, és addig lehet használni, amíg van benne pecséthely. Minden egyes szavazáskor – a személyi igazolvánnyal együtt – be kell mutatni a szavazási bizottságnak, és lepecsételnek benne egy helyet, az aznapi dátummal, igazolva, hogy az ember szavazott.

Ha az igazolvány elveszik valahol két választás között, a szavazó még akár a szavazás napján is kikérhet belőle egy másolatot a polgármesteri hivataltól. (Amelyek éppen ezért minden szavazási nap nyitva tartanak).

Aki nem olasznak születik, az az állampolgárság felvételével egyidejűleg kérheti ki a polgármesteri hivatalban a tessera elettorale-ját. (A helyi választásokon szavazhatnak a nem olasz állampolgár, de olasz lakcímmel rendelkező EU-s állampolgárok is, így arra nekik is van ilyen tessera-juk.)

Ha ez megvan, akkor indulhat is a szavazás.

A szavazóköröket, ahogy otthon is, legtöbbször iskolákban, vagy egyéb közintézményekben rendezik be. Amikor az ember kiállta a sorát (mert sokszor hosszasan kell sorbanállni), akkor átadja a tessera elettorale-t, és a személyi igazolványt. Az adatok ellenőrzése után megkapja a szavazólapo(ka)t, és egy speciális ceruzát. A szavazat csak akkor érvényes, ha ezzel  a ceruzával ikszel az ember. A “matita copiativa”-val írt vonalakat nem lehet kiradírozni, ezért nem lehet utólag (törvénytelenül) módosítani a szavazatot.

Risultati immagini per matita per elezioni

Tilos fényképezőgépet bevinni a fülkébe, ez mindenhol ki is van írva, de én a táskámmal mentem be, amiben bennevolt a telefonom is, és nem szólt rám senki. Az is igaz, hogy ha valaki hosszasabban elidőzik, vagy kattogtat a telefonnal, az nyilván feltűnik a szavazóbiztosoknak.

A tegnapi választások volt még egy újdonság: minden szavazólapra egy sorszámot ragasztottak, amit felírtak a választó neve mellé, mielőtt bement a szavazófülkébe. Majd amikor kijött onnan, hozva a már beikszelt szavazólapjait, akkor ezt a számot ismét összevetették a neve mellé írttal. Ezután a számot tartalmazó papírrészt letépték  a lapról. Ennek célja a hamisítás (szavazólapcsere) megakadályozása volt, úgy persze, hogy a szavazat ne lehessen utólag beazonosítható (ezért nem marad a szavazólapon a szám).

Tegnap két lepedőnyi szavazólapon szavaztunk, a rózsaszínnel a parlamenti képviselőre, a sárgával a szenátusi képviselőre.

Risultati immagini per schede elettorali 2018

Vagy pártot, vagy személyt lehet választani, nem lehetséges egy pártot és ugyanakkor egy másik pártban politizáló személyt egyszerre bejelölni (voto disgiunto).

És végül, a tegnapi választások eredménye egy térképen. 

Kultúra

Caffé di Firenze – 9

Firenze belvárosában kihagyhatatlan a Caffé Gilli.

Risultati immagini per gilli firenze Risultati immagini per gilli firenze

A Gilli kávézó esetében mindenképpen említést kell tenni a történelméről, hiszen a svájci Gilli család első kávézóját 1733-ban nyitotta meg Firenzében, akkor még “La bottega dei pani dolci” (édes tészták üzlete) néven a via dei Calzaiuoli-n.  A korabeli firenzei notabilitások értékelték a minőséget, és hamar megszerették.

Az 1900-as évek elején költöznek  át a Piazza Repubblicára, ahol a mai napig várják a vendégeket. A futurizmus időszakában kedvelt irodalmi kávéház, a tér másik oldalán található caffé Giubbe Rosse-vel együtt.

Risultati immagini per gilli firenze

A kávézó előtt készült Ruth Orkin híres fényképe, az  American girl in Italy 1951. 

Risultati immagini per American girl in Italy 1951,

Ma nemcsak a belső termében lehet leülni, hanem a tágas üveggel védett teraszán is.

Az árak természetesen Firenze központjához mértek, de itt, ahogy máshol is Olaszországban, ha csak állva iszunk egy kávét, akkor normál áron kapjuk (1,20 euró egy presszó). Érdemes hozzá kérni egy pasta di mandorla-t (mandulatésztából készült sütit, ami olyasmi, mint a marcipán, csak puha).

Az ünnepre csodálatos kirakatokkal készülnek itt is, amit a turisták nagy kedvvel fényképeznek.

Risultati immagini per caffe gilli

A Gilli Olaszország hivatalosan elismert történelmi kávéházainak egyike

Az előző rész itt található.

Kultúra

Az Aldo Moro-ügy – 2

Az előző bejegyzés itt található. 

1978. március 16-án reggel, aznap, amikor Giulio Andreotti éppen beiktatott kormányát bemutatták volna a parlamentnek, az Aldo Morot szállító autót feltartóztatták a Brigate Rosse (Vörös Brigádok) tagjai, lelőtték a két kísérő csendőrt, valamint a másik autóban ülő három rendőrt, és elrabolták a kereszténydemokraták elnökét.

Az elrablás híre szinte azonal elterjedt az egész országban, amely gyakorlatilag azonnal megbénult. A Vörög Brigádok már a délelőtt folyamán közleményben követelték maguknak az elrablást.

Hogy mennyire erős hatást fejtett ki az esemény, az abból is látszik, hogy néhány politikus az ólomévek kontextusába helyezve a történteket változásokat sürgetett, hogy az olasz társadalom  gazdasági és politikai krízisét végre megoldják. A szakszervezetek általános sztrájkot hrdettek még aznap, és sok dolgozó a pártok székhelyére ment, hogy jelenlétével tüntessen.

Néhány épp munkájáért tüntető dolgozó körében elterjedt az izgatott várakozás, mert valami nagy változás előjelének értelmezték az eseményt,  mások viszont még koccintottak is a hírre.

Az ország megosztott volt, sokéve már, épp ennek a megosztottságnak az ellenszere lett volna a tervezett compromesso storico a komunista és kereszténydemokrata párt között.

 

55 napig tartották fogva Moro-t, ezalatt a Vörös brigádok ún. “népbírósága” előtt politikai perét is megtartották. Az olasz államnak felajánlották a rabcserét (néhány börtönben ülő brigátosért cserébe elengedték volna Morot), amit az állam visszautasított. Ezután május 9-én megölték őt, és egy Renault csomagtartójában hagyták Róma közepén, nem messze a PCI (Olasz Kommunista Párt) és a Kereszténydemokrata Párt központjától.

Aldo Moro br.jpg

De kik is azok a Brigate Rosse (Vörös brigádok), akik elrabolták Aldo Moro-t?

A Vörös Brigádok egy 190-ben alakult terrorista csoport, amelynek célja a kommunizmus győzelmének elősegítése akár terrorcselekmények árán is. Több fontos személyt elraboltak, megöltek 1974 és 1988 között.

Ebben az esetben egy általános cél érdekében cselekedtek, hogy meggyengítsék a kereszténydemonkratákat, akik – szerintük – a multinacionális cégek imperialista hatalmát segítik. A kommunista párttal is ellenségesen viselkedtek egyébként, mert riválisnak tekintették őket. Az ő értelmezésükben Moro elrablása a komunisták hatalomhoz való közeledését állította volna meg, életben tartva a forradalmat, egyben a kapitalizmus elleni harc főszereplőjévé téve a Brigádokat.

Valószínűleg a valós céljuk röviden az volt, hogy a PCI és a kereszténydemokraták közeledését megakadályozzák és a nemzeti szolidaritás kialakulását hátráltassák – amelynek kifejezője a szemükben az aznap szolgálatba lépett Andreotti kormány volt.

Politikai következmények

Moro halálával végleg lezárult a két politikai fél közeledése, és ezzel a szélesebb támogatást élvező (amolyan “nagykoalíciós”)  kormányok sora.

Gazdasági követkeményei is voltak az ügynek: a háború utáni időszakban a két politikai oldal kiegyezésének köszönhetően az ipari termelés is megerősödött. A compromesso storico végével megtöbbszöröződtek a problémák.

Hogy végülis kinek hozott ez az eset a konyhára? Nem tudjuk a mai napig, de sok összeesküvéselmélet született a kérdésre válaszul. Felsorolok néhányat, kinek-kinek érdeklődése szerint érdemes tovább kutakodni.

  • a P2 szabadkűmőves-maffiózó loggia, titkosszolgálatok
  • a palesztin állam
  • Szovjetunió
  • USA
  • Autonomia operaia – egy baloldali tömörülés
  • Izrael
  • maffia(k)
  • egyéb kisebb horderejű szereplő

Hosszú lenne végigvenni minden feltételezést, azt tudjuk, hogy biztosat senki nem tud, a mai napig rejtély milyen “magasabb” célért történt, ami történt.

Kultúra

Az Aldo Moro-ügy – 1

Aldo Moro elrablása, fogvatartása, megölése és az azután kikutatott, felfedezett, összerakott politikai és gazdasági információk és összeesküvéselméletek nagy hatással voltak, vannak a mai napig az olasz társadalomra. Szerteágazó, bonyolult történet ez, de legalább az alapokat ismerjük meg belőle.

Mindenekelőtt, ki volt Aldo Moro?

Moro.jpg

Az 1916-ban született Aldo Romeo Luigi Moro politikus, jogász és akadémikus öt mandátum hosszáig kormányfő, a kereszténydemokrata párt alapítója volt.  (Az életrajzi adatok a magyar wikipedia cikkben is megtalálhatók, ezért ennek részleteibe most nem megyek bele.)

Aldo Moro a második világháború utáni Olaszország egyik leghosszabb ideig hivatalban lévő kormányfője volt. 1976-tól a kereszténydemokraták elnökeként az egyik legbefolyásosabb olasz politikusnak számított, és elrablása pillanatában éppen arra készült, hogy szakítva a második világháború óta tartó politikai hagyománnyal, bevonja az egyik legerősebb olaszországi pártot – a kommunista pártot – a kormányt támogató parlamenti többségbe.

Aldo Morót 1978. március 16-án rabolta el a Vörös Brigádok (Brigate Rosse) nevű olasz szélsőbaloldali terrorszervezet. 55 napig tartották fogva, ami alatt a Brigádok titkos tárgyaláson halálra ítélték, majd a hatóságoktól az életéért cserébe 16 brigádos szabadon bocsátását követelték. Aldo Moro holttestét Róma belvárosában találták meg egy parkoló autó csomagtartójában 1978. május 9-én.

A történelmi háttér

Egy kicsit messzebbre kell visszamennünk ahhoz, hogy a történelmi hátteret megértsük. Olaszországban a 20. században két fő politikai pólus alakult ki. A háború után Olaszország vesztes ország, ugyanakkor fontos (geo)stratégiai helyzete miatt az USA nem engedi el a kezét (Marshall terv). Európa és  a Mediterráneum közepén található, híd észak és dél között, kelet és nyugat között. Egy inkább szegény és elmaradott agrárország, amelyet nem olyan régen egyesítettek, ezért még igen erős belső ellentétek feszítik magát az államot is.

Az ország Savoya-ház által vezetett monarchia Itália egyesítésétől 1946-ig, amikor az államformáról rendezett népszavazáson nagyon kevés többséggel a köztársaság nyer. Sokak szerint elcsalt népszavazásról volt szó, de ettől függetlenül 1948-tól új alkotmány lép életbe, kinevezik az új köztársasági elnököt és formailag is lezárják az ország húszéves fasiszta történelmi szakaszát.

Az 1942 óta létező kereszténydemokrata párt (DC, democristiani), a Katolikus Egyház támogatását élvezte, és 1944-től 1994-ig  minden olasz kormányban részt vett.

Fontos évekről van szó, a gyorsan iparosodó államban nagy népmozgások vannak (sok déli északra vándorol a megélhetés reményében), ami sok társadalmi változást hoz magával. Az ország modernizálódik, a munkásokat szakszervezetek képviselik, egyre erősebb hatalmi centrumot formálva.

Ebben a modernizálódó, változó társadalomban, különösen északon nagy szerepet játszik a kommunista párt (PCI, partito comunista) is.

A PCI 1921-ben alakult, a 20. század második felében a legnagyobb kommunista párt Nyugat-Európában. A 2. világháború alatt az ellenállók mozgalmát segítette az olasz fasizmus és a megszálló németek ellen. Vezetője, Palmiro Togliatti sikeresen működött együtt a kereszténydemokrata erőkkel, a liberális és szocialista mozgalmakkal, így a köztársaság kikiáltásakor is befolyásos pozíciót szerzett a pártnak.

Azonban 1947-től a kormányzó kereszténydemokraták úgy döntenek, hogy a baloldali pártokat kitessékelik a kormányból, hogy ezzel is segítsék Olaszország közeledését az USA-párti országokhoz. Ahogy már láttuk, Olaszország fontos geopolitikai helyzetének köszönhetően az USA-nak és szövetségeseinek szükségük van rá, a másik oldalról viszont Olaszország is pont azt szeretné, ha ebben az érdekközösségben maradna, szembehelyezkedve az orosz hatalmi centrummal.

A PCI mindezek ellenére hű maradt az oroszbarát politikájához, egészen a ’70-es évekig. Nem jelentéktelen a PCI,  északon egész régiók támogatják – a legismertebben talán Emilia-Romagna és Toszkána, amelyek szinte végig baloldaliak maradtak, még akkor is balra szavaztak a helyi választásokon, amikor évtizedekig folyamatosan jobboldali kormányok voltak hatalmon.

A PCI demokráciapárti és az ’50-es évektől aktívan dolgozik azon, hogy egy történelmi egyezséget kössenek a kormányzó kereszténydemokratákkal (compromesso storico), amelynek alapján az ország két legjelentősebb politikai ereje hozott volna létre koalíciós kormányt. Ezt természetesen sokan  – különösen jobboldalról – nem nézték jó szemmel.

A kereszténydemokrata politikus Aldo Morót egy olyan időszakban rabolták tehát el, amikor a politikus az Olasz Kommunista Párttal (PCI) kötendő történelmi egyezségről tárgyalt, és ha csak ennyit tudunk az ügyről, már érthető, miért születtek meg az összeesküvéselméletek az ügy kapcsán.

Folytatása következik.

Kultúra

Egyetem, Bologna

Bár az első, ma is létező Statuto Universitario (egyetemi alkotmány) “csak” 1317-ből származik, már a 11. századtól van adat az egyetem elődjének létezésére.

Európa, sőt a világ első egyeteme az 1088-as alapítású Bolognai egyetem. Diákok közötti  szabad és laikus (azaz nem egyházi) szerveződésként jött létre. Az egyetem, mint szervezet létrejöttében nagy szerepe volt a nationes nevű diákszervezeteknek,  amelyek személyesen választottak és finanszíroztak tanárokat, a collectio nevű pénzgyűjtés során összegyűlt összegekből. Az ugyanabból a nemzetiségből származó tagok egymást segítő kollégiuma volt a nationes, amelyet  Intramontani (hegyeken inneni) és Ultramontani (hegyeken túli) csoportokra osztottak. A 12. században 17 intramontane és 14 ultramontane nationes létezett.

stemmi

Ezen a képen az 1563-tól az egyetem központjának számító Archiginnasio palotában található címerek látszanak, mind egy-egy natione-é. A Spanyol kollégium a mai napig létezik, a 13-14. század óta megszakítás nélkül.

A nationes szervezeti rendje szerint a diákokat az egymásnak tett eskü kötötte össze és választott vezetőik voltak, a rectores. Minden nationes meghatározott támogatást, védelmet biztosított a tagjainak, és eljárt a tanárok kiválasztásában (akiket, mint fentebb is láttuk, ők maguk finanszíroztak). Ezt nevezik az elemzők bolognai  modellnek. Ezzel szemben a párizsi modell (universitas magistrorum) szerint a tanárok szövetkeztek, és rendelkeztek arról, hogy diákjaik tanulmányait szervezzék, illetve eljárjanak a korabeli közigazgatási szervek felé.

Visszatérve a bolognai egyetem kezdeteihez: a Studiorum (ahogy a szervezetet eredetileg hívták) onnan ered, hogy a glossatori (glosszamagyarazók) korabeli jogtudósokat összehívták, hogy kommenteljék a római jog antik kódexeit. Az első oktatás tehát jogi témájú volt. A glossatori (glosszamagyarázók) öt mauzóleuma a mai napig látogatható egyébként Bolognaban, mindenkinek érdemes megnézni, aki arra jár.

1158-ban Rőtszakállú Frigyes az Authentica Habita császári rendelettel elismerte az egyetemet, mint a kutatás és oktatás helyét, amelynek függetlenséget biztosított.  

Natio Germanica Bononiae diákjai – miniatúra 1497-ből.

Az 1300-as évektől kezdve a jogon kívül más tárgyakat is lehetett tanulmányozni az egyetemen (logika, asztronómia, orvostudomány, filozófia, aritmetika, retorika, grammatika, teológia, ógörög és héber).

2017-ben a Bolognai egyetemnek 79138 diákja van, és Bolognán kívül Cesenaban, Forlíban, Ravennaban, Riminiben és Buenos Aires-ben tart fent székhelyet. Az egyetemen kívül néhány főiskola, könyvtár, kutatóintézet, múzeumi és nyelvészeti intézet is tartozik hozzá. 

Kultúra

Santa Maria Nuova

A világ legrégebbi, még ma is működő kórháza Firenze központjában található, a Santa Maria Nuova kórházról van szó.

Ospedale di santa maria nuova, porticato (5).JPG

A kórházat 1288-ban alapította Folco Portinari, aki Dante plátói szerelmének, Beatrice-nek volt az apja.

Folco-t a kórházépítésről a család nevelőnője győzte meg, Monna Tessa, akit aztán a kórház kolostorában temettek el,  és akiről a mai Careggi kórházban egy épület van elnevezve. Az eredeti épületben volt egy férfi- és egy női részleg, összesen mintegy 200 férőhellyel – ami még mai szemmel nézve is elég nagynak mondható, és jól jelzi Firenze nagyságát a 12. század végén.

A kórház a mai napig az egyik legfontosabb épület Firenzében, annál is inkább, mert az évszázadok során – hála a sok adománynak – igen sok műemléket felhalmozott.

Mivel a műemlékek megőrzése néha szembemegy a kórház igényeivel, ezért egy részüket más firenzei múzeumokban helyezték el (Museo di San Marco, Spedale degli Innocenti).

Giovanni della Robbia Pieta-ját, Michelozzo Madonna con Bambino e due angeli című művét a mai napig a kórházban találjuk, nem beszélve a freskókról, amelyeket nehéz is lenne innen elvinni – bár nem lehetetlen, mert pl. az eredetileg az Ossa kolostorban található Giudizio universale című Fra Bartolomeo freskót áttelepítették a San Marco múzeumba.

Risultati immagini per santa maria nuova ospedale opere

A raktárban jelenleg 750 műtárgy található, amiket eddig sem elszállítani, sem kiállítani nem tudtak.

Ezzel együtt már az is nagy eredmény, hogy nem zárták be a kórházat, miközben szerte Olaszországban a régi kórházépületekből apránként kiköltöztették a gyógyítási tevékenységet. A Toszkán Régió viszont úgy döntött, hogy felújítja az épületet (az összese nehézséggel, amit a műtárgyak óvása és a feladatok ellátása jelent).
Az egyik legérdekesebb terem a föld alatt található alacsony helyiség, három gránitkáddal. Ezekben a gránitkádakban mosták eredetileg a kórház szennyesét, majd 1505 és 1507 között Leonardo használta őket anatómiatanulmányaihoz (azaz halottak boncolásához).
Ugyanitt az alagsorban él  a mai napig  a kórház szelleme, egy 19. században megölt szerzetesnő lelke, akinek vascsörgését sokan hallani vélték már.

Risultati immagini per santa maria nuova ospedale opere

Kultúra

Ötzi toszkán baltája

Ötzi viszonylag épségben megőrzött testét 1991-en találták meg a mai Ausztria területén. A vizsgálatok szerint ie. 3300 körül ölhették meg a hátában megtalált nyíllal. Testét, öltözetét, utolsó étkezésének nyomait pedig egy gleccser őrizte meg az utókornak.

Risultati immagini per otzi

Azóta sokan sokféle szempontból és módszerrel vizsgálták, és sok érdekes információt nyertek vele a viselt ruháiról, a rajta talált pollenekről és a tetoválásáról. Az alábbi hír viszont sokat segít az észak-itáliai rézmegmunkálással kapcsolatos tudásunkban. A balta, ami halálakor nála volt, és amely akkoriban igen becses darab lehetett – ennek a baltának az anyaga Dél-Toszkánából származik. Ez azt jelenti, hogy a mai Campiglia Marittima környéki rézmegmunkálás már ie. 3300-ban létezett.

Ezzel az is kiderült, hogy az ércolvasztásos technikák nem Észak-kelet Itáliából érkeztek Toszkánába, ahogy előzőleg feltételezték a kutatók, hanem már Otzi ideje előtt léteztek a mai Toszkána déli részén. Talán a dél-keleti tenger felől érkező népek/utazók hozták magukkal. Ugyanonnan, ahonnan a már ezt megelőző évezredekben a földműveléssel és állattartással kapcsolatos tudás is érkezett. És ezzel azt is megerősítik a kutatások, hogy igen intenzív kereskedelem és információcsere volt a térségben a rézkor idején.

Na persze nem voltak rézélű baltakereskedők, akik mintadarabbal a hónuk alatt járták volna a terepet, hanem igen sok idő alatt a családok/egyének közötti cserével terjedhetett el az eszköz. A hegyeken túlra pedig valószínűleg a pásztorok vitték, esetleg a nomád földművesek.

A felfedezés fényében a tudósok arra készülnek, hogy más, az Appeninnektől északra talált baltákat is megvizsgálnak, mert lehet, hogy lesz köztük további olyan, amely alátámasztja az őskori toszkán rézmegmunkálás sikerét.

Cikk itt. 

 

Kultúra

Utcanevek – 4

Via IV Novembre – sok helyen találkozhatunk vele.

Immagine

De mi történt november 4-én, és mikor?

Az 1918-as fegyverszünetre emlékeznek az ünneppel (armistizio Villa Giusti), amely november 4-én lépett életbe, és  amelyet az ország az első világháború végének tekint.

A fegyverszünetet kimondó egyezményt Olaszország és az Osztrák- Magyar Monarchia írta alá Padovában november 3-án, csak 5 nappal a legutolsó, vittorio-veneto-i csata után.

A fegyverszünet nem úgy alakult, ahogy eredetileg az olaszok remélték, és ahogy az antant hatalmak meg is ígérték nekik. Az ígéret szerint Olaszországhoz kapcsolták volna a következő területeket:  Trentino, Dél-Tirol, Venezia Giulia, az egész Isztriai-félsziget, (kivéve Fiume), Dalmácia egy része, néhány sziget az Adriai-tengeren, az albán Vlora városa, és törökországi Adali szénlelőhelyek. Ezen kívül elismerték volna az olasz fennhatóságot Líbia és a görög Dodekanészosz szigetvilág felett. Ebből végül semmi sem lett.

A november 4-i ünnepnapot 1919-től ünneplik, az egyetlen olyan nemzeti ünnep, amely a fasiszta időszakban is megmaradt ünnepnek. 1977-től ünnepként megmaradt ugyan, de szabadnap már nem járt hozzá, hanem azóta a november 4-ét megelőző vasárnap ünneplik az ország egységét és a fegyveres testületek napját.

A ’80-as, ’90-es évektől sokkal kevésbé van a köztudatban, kevesebbet foglalkoznak vele.

Risultati immagini per 4 novembre 1918

A sorozat előző részei itt találhatóak.