Nos, ha nem csinálsz semmit, várod, hogy megtörténjen, meglegyen egy adott dolog, akkor kezed a kezedben tartva állsz (Stare con le mani in mano). Erre nem esik (az eső), azaz nem tudom kifogásolni, amit látok/mondasz, így van. (Non ci piove).
Amikor idegesít valaki, elküldöm abba az országba (Mandare a quel paese). Ha tartani kell a szád, akkor vizet a szádba (Acqua in bocca!), de ha erre nem vgy képes, akkor még egy csicseriborsószemet sem tudsz a szádban tartani (Non sei capace di tenerti un cece in bocca). Ha már a beszédnél tartunk, aki mindent megmond gátlások és tapintat nélkül, annak nincs szőr a nyelvén (Non avere peli sulla lingua). És ami a szívügyem, az a csatalovam (È il mio cavallo di battaglia).
Az eső az ázottra esik, azaz akinek van, az még kap mellé (Piove sul bagnato). De a kölcsönbe adott dolog néha nem jön vissza, ezért ha odaadok valamit neked, arra kérlek, hogy Pietro jöjjön haza (Pietro torna indietro). Ha nem, nagyon nagyon mérges leszek, a hajamban ördög lesz (Avere un diavolo per capello).
Szöget szög üt el, azaz ugyanazzal gyógyítom a sebet, ami okozta (szerelemben pl. ugyanazt a helyzetet választom – Chiodo scaccia chiodo). Dehát milyen pulpitusról prédikálsz?, azaz “bort iszik és vizet prédikál” (Da che pulpito viene la predica!)
És végül egy toszkán szólásmondás: vízzel nem lehet olajban sütni (‘Un si frigge mi’a coll’aqua!), azaz meg kell adni a szükséges dolgokat ahhoz, hogy eredményt érjünk el.
Ne kiálts macskát, míg nincsen benne a szatyorban, azaz ne kiabáld el. És ha már macska: ha ő nincs, az egerek táncolnak, mint azt tudjuk. Extrém nagy bajra extrém gyógyszer kell, viszont meghalni és fizetni mindig elég később is (van még idő). Feleséget és marhát csak a saját faludból vegyél mondja még a népi bölcsesség (miközben rengeteg olasz házasodik külföldivel, szóval ezt nem annyira tartják be). Dehát tudjuk, hogy a szívnek senki sem parancsol.
A magasság már szinte szépség – egy olyan országban, ahol (főleg délen) az emberek igencsak kicsik voltak, köszönhetően az étkezési szokásaiknak. Dehát tudjuk, hogy néha jó arcot kell vágni a rossz játékhoz, és a jó vér nem hazudik (ez kb. mint a nézd meg az anyját, vedd el a lányát).
Aki lefitymál, az vásárolni fog, viszont aki alszik, az nem talál halakat (résen kell lenni). Aki egyedül, magától csinál valamit, az olyan, mintha három helyett végezné a munkát, és aki kitart, az győzni fog. Viszont aki nem reszkírozik, az nem fog nagyot szakítani. És a kedvencem: aki kereknek születik, nem fog szögletesként meghalni (nem fog megváltozni).
Dologból születik dolog – ez kicsit rejtélyesen hangzik, de sokat mondják, kb. azt jelenti, hogy ha valamit csinálsz, annak kapcsán másokkal más lehetőségek is meg fognak nyílni (munkában, szabadidőben stb). Ugyanakkor a játék akkor szép, ha kevés ideig tart.
Tévedni emberi dolog, a tévedésben kitartani ördögi. Bízni jó, nem bízni még jobb. Aki este oroszlán, reggel bamba, viszont a megosztott baj félig már öröm. És a megmentő népi bölcsesség: a karácsonyt a családdal, a húsvétot meg azzal töltsd, akivel akarod.
Folytatom majd, rengeteg a mondás 🙂 Addig is olaszul tanulóknak alulra ideraktam a fenti mondásokat olaszul is.
Non dire gatto finché non l’hai nel sacco. Quando il gatto non c’é, i topi ballano. A mali estremi estremi rimedi. A morire e a pagare c’è sempre tempo. Mogli e boi, dai paesi tuoi. Al cuor non si comanda. Altezza è mezza bellezza. Bisogna fare buon viso a cattivo gioco. Buon sangue non mente. Chi disprezza compra. Chi compra sprezza. Chi dorme non piglia pesci.
Chi fa da sé fa per tre. Chi la dura la vince. Chi non risica non rosica. Chi nasce tondo non muore quadrato. Da cosa nasce cosa. Il gioco è bello quando dura poco. Errare è umano, perseverare è diabolico. Fidarsi è bene, non fidarsi è meglio. La sera leoni, la mattina coglioni. Mal comune mezzo gaudio. Natale con i tuoi, Pasqua con chi vuoi.
Idén az országban elkövetett nőgyilkosságok 104. áldozata volt Giulia Cecchettin, egy 23 éves fiatal lány, akit a barátja hidegvérrel és különös kegyetlenséggel ölt meg. De nem állt meg itt a számolás sajnos, azóta emelkedett a szám.
Amióta egyáltalán külön tényállás a kapcsolaton belül / vagy a kapcsolat megszakítása után elkövetett nőbántalmazás (ez sem olyan régen van), azóta évente 150-200 ilyen eset van Olaszországban. Nem javult a helyzet, 2013-ban írtam erről, most egy az egyben ugyanazt lehetne ide leírni (ezért olvassátok el azt a bejegyzést is).
Ilyenkor a bejáratott forgatókönyv szerint:
sajnálkoznak az elkövető ismerősei, családja (ó, hát olyan jó ember volt, légynek sem ártott, sosem gondoltuk volna róla….)
“minek ment oda” – azaz a nő miért nem tudta előre, mi fog történni, miért nem menekült el, miért állt össze egy erőszakos emberrel stb stb – harsogják a közemberek és a közmédiumok
az (elkövető) anyja hibája, miért nevelte így a fiát?
kiderül általában, hogy voltak előjelek (akár feljelentések is), erőszak miatt, amit a rendszer nem tudott kezelni és minden ment úgy tovább, mintha mi sem történt volna
kicsit vonulgatunk – főleg nők egymás között -, némán vagy zajt csapva, kicsit tüntetünk, aztán eltelik némi idő, továbblép mindenki – a következő áldozatig. Business as usual.
Szinte sosem megy bele a közvélemény, vagy ami még fontosabb, az állam különféle szervei egy mélyebb elemzésbe, és konkrét olyan eljárások, módszerek finanszírozásába, megszervezésébe, amivel megelőzni lehetne ezeket az eseteket. Vannak pedig jó példák arra, hogy kell csinálni.
**** Kitekintés.
Spanyolországban 25%-kal csökkent a nőgyilkosságok száma 2004 óta, amikor hatályba lépett a “házastársi erőszak elleni teljes védelem” törvény. Igazságügyi, oktatási és rendőrségi eszközt vezettek be:
csak a nemi erőszak eseteire fenntartott bíróságok (Spanyolországban 350),
speciális rendőri és polgárőri egységek a nők elleni erőszak eseteire,
távolságtartó karkötők azoknak, akiket a (volt) társuktól távolságtartásra köteleztek;
jogi kíséret, pszichológiai és pénzügyi támogatás az áldozatok számára;
52 órás online képzés minden ügyvédnek.
Évente és lakosonként 16 eurót fektettek be 2020-ban, háromszor annyit, mint például Franciaországban.
A következő cél az, hogy egyre több áldozatot ösztönözzünk az esetek bejelentésére. Meg lehet csinálni. Ha csak meg akarná tenni…. A piros cipőkről mindenhol kihelyezett szavak és fényképek biztosan nem elegendőek.
****
Sehol a világon nem fog elmúlni az erőszak egy adott csoport ellen, ha szépen kérjük az elkövetőket, hogy hagyják abba. Ha az áldozatok környezete nem ismeri fel, hogy erőszakról van szó: “olyan nagyon szereti, ezért féltékeny”, “míg nem folyik vér, nem tudunk eljárni”, “olyan sokat dolgozik, biztos azért ideges”, “dehát a felesége mindig felidegesíti” és folytathatnánk a végtelenségig.
A média felelőssége: minden ilyen esetnél elkenik a valós tényeket, “szerelemféltésről” meg “senki nem gondolta volna, hogy erre képes” szólamok dögivel. A megszólaló nőket hiteltelenítik, lebecsülik, kétségbe vonva, hogy igazat mond.
Az állam felelőssége, hogy megfinanszírozza a szükséges eljárásokat. Pl. van arra törvény, hogy egy bántalmazott nő mellé kirendelnek egy ügyédet (ha nem tudja magának megengedni, hogy felfogadjon egyet), akinek viszont a piaci ár fele járna ezért a munkájáért, és azt is csak az ügy után sokára kapja meg, ha egyáltalán. Ezekkel a feltételekkel melyik ügyvéd vállalja ezt a munkát? (igen, pár ügyvédnő pro bono alapon…)
Olaszországban sem fog magától elmúlni, ahogy Magyarországon sem.
A múlt héten 98 éves korában elhunyt volt államfőt, Giorgio Napolitanot egy “acattolico”, azaz nem katolikus temetőben helyezték végső nyughelyére.
A szó magában annyit jelent, hogy “nem katolikus”, és ennek megfelelően a cimitero acattolico olyan temető, ahová a magukat nem katolikusnak tartó embereket lehet temetni. Lehetnek protestánsok, vagy nem hívők is.
Több ilyen nem katolikus temető eredetileg “angoltemető” néven volt ismert, mert 150-200 éve ide temették az Olaszországban élő sok protestáns angolt. Aztán a kommunista elvek 100 évvel ezelőtti elterjedésével igen sok ismert ember egyszerűen csak “nem hívő” lett, és őket is el kellett valahova temetni, így aztán kibővült az angoltemetők feladata.
A római nem katolikus temetőben nyugszik pl. Antonio Gramsci és Andrea Camilleri is.
Hatodik éve szervezek magyar tanárok csoportjainak tanulmányutakat Toszkánába, és nagyon jó programokon veszünk mindig részt.
Milyen egy ilyen utazás? Hát ebből a videóból kiderül (köszi, Brogyanecz Gábor!):
Általában magyar szakközépiskolákból vagy gimnáziumból jönnek a csoportok, és itt többmindent csinálunk.
Elsősorban persze iskolákat látogatunk, és ott megnézzük, hogy mit és hogyan tanítanak itt Toszkánában. Ismerkedünk tanárokkal, gyakorlaton megnézzük, mit hoznak össze a diákok.
Ha a sienai turisztikai szakközepet látogatjuk meg, akkor a diákok körbevezetnek Sienan, ami mindig egy kávézásba torkollik a Piazza del Campo-n.
Ha egy vendéglátóipari sulit nézünk meg, akkor a kiadós reggeli és az egész délelőtti kóstolgatás után megebédelünk a diákok által készített ételekből, ahol a pincér szakos gyerekek szolgálnak fel. Ez nekik ugyanis mind gyakorlat aznap.
Ha ami saját iskolánkat látogatjuk meg, akkor a kozmetikus tanulóktól mindenki kap egy kézmasszázst, vagy akár sminket is (nők előnyben :).
Ha Firenze legnagyobb műszaki szakközepét látogatjuk, akkor néha még a suli belső nyomdájának régi nyomdagépeit is kipróbálhatjuk. Plusz megnézzük azt a minimúzeumot, amiben az elmúlt 150 éve különféle szerkezetei és gépei láthatóak (televíziózás, telefonozás, számítógép, gyógyszeripar stb. vonalon). Ez ugyan a köznek is nyitva van, mégis kevesen tudnak egyáltalán a létezéséről is itt Firenzében.
Aztán ezen túl mindig van plusz találkozó szakemberekkel, ismertető általában az olasz iskoláról és szakképzésről, az olasz integrált oktatásról, meg a tanárok fizetéséről, jogairól és munkájáról. Meg még nyilván ezer dologról, ami jártunkban-keltünkben eszünkbe jut, elénk kerül.
És persze vannak a plusz programok, ami lehet egy firenzei idegenvezetés, egy tipikus toszkán ebéd, egy jó pár kirándulás, sőt, jó idő és viareggioi iskola esetén akár fürdés a tengerben.
Külön öröm, hogy jó néhány résztvevő tanár azóta a blogomat is követi 🙂
Októberben volt Mussolini Menetelés Rómába (la Marcia su Roma) nagy jelentőségű akciójának 100. évfordulója (erről is nemsokára írok majd). Ennek kapcsán – és nem mellesleg azért is, mert pont októberben került kormányra a fasiszta pártból kinőtt Fratelli d’Italia kormányfőjelöltje, Giorgia Meloni, sok szó esett magáról Mussoliniről is.
11 évvel Adolf Hitler hatalomra jutása előtt Mussolini volt az első diktátor, aki a két háború közti zavaros időket kihasználva hatalomra került Európában, és aki nagyon is tudatosan használta a képeket, filmfelvételeket népszerűsége növelésére. A hatalomban töltött 23 éve alatt mindenhol minden az életéről és tevékenységéről szólt, mintát adva ezzel Hitlernek is.
Még az 1937-ben megnyitott, nagynevű Cinecittá is a propagandagépezet részeként jött létre. Az első ott forgatott filmet, a “Scipione l’Africano”-i a személyes megrendelésére készítették el. A film arról szól, hogyan hódította meg a római hadvezér, Scipio Africanus Karthágót, és nehéz volt nem párhuzamot vonni a Mussolini döntése folytán éppen Etiópiába bevonuló olasz hadsereggel (akik kémiai fegyvereket is bevetettek). Mussolini fia a Cinecittában is dolgozott (emellett katonai pilóta volt), és általában minden ott dolgozót – a forgatókönyvírótól az utolsó statisztáig ellenőriztek, nehogy kritikát fogalmazzanak meg a rendszerről, és főleg még véletlenül se essen szó a szegénységről, a nagy gazdasági krízisről, a sok munkanélküliről (a nagy világválság közepén).
Benito Amilcare Andrea Mussolini 39 évesen kerül hatalomra. Egy szegényebb, Emilia-Romagna régióban található faluból származik, Predappioból (ahová sokan a mai napig elzarándokolnak a hozzá köthező nevesebb napok évfordulóján). Apja baloldali anarchista kovácsmester, anyja igen vallásos tanítónő. Ő maga is tanít, újságíróként tevékenykedik, míg 1917-ben meg nem sérül egy robbanásban. Miután felépül, megalapítja a fasiszta párt elődjét.
Erőszakos ember volt, még kamaszkorában megerőszakolta egy szomszédjukat, és később is az votl az elve, hogy a “tömeget is meg kell erőszakolni, mint a nőket”. Feleségét, Rachele Guidi-t a halántékához tartott pisztollyal “kérte meg”, azzal a kitétellel, hogy ha nemet mondana, megöli a családját. Természetesen se szeri, se száma nem volt a szeretőinek, talán a legismertebb a nála 30 évvel fiatalabb Clara Petacci, akit Cézár szeretőjének neve nyomán “kis Servilia”-nak hívott.
Követőivel, a feketeingesekkel 1922. okt. 28-án azért indult Rómába, hogy kényszerítsék a királyt, III. Viktor Emmanuelt, hogy nevezze ki Mussolinit kormányfőnek. Újra fel akarta virágoztatni (“naggyá tenni”) Olaszországot, és e cél érdekében elnyomta a szakszervezeteket, elhallgattatta az újságokat, a pártokat, megtiltotta a tüntetéseket.
Ugyanakkor sokat építkezett is, az elmaradott Olaszországban infrastruktúrát, jellegzetes fasiszta stílusú épületeket, amelyek egy jó része a mai napig megvan. Tanult az egyháztól, tudta, hogy mindenhol jelen kell lenni, sok kis faluban jellegzetes stílusú kultúrházat – találkozóhelyet építtetett, és az első években még olyan nagy politikusokat is maga mellé állított, mint Churchill.
A ’30-as évek közepén kezd népszerűsége megbillenni, majd Hitlerrel való szövetsége és a belépés a második világháborúba végleg a rossz táborba löki az országot és persze őt magát.
A spanyol polgárháborúba még olasz egyésgeket küld a frankóisták oldalán, majd 1940-ben belép a háborúba, ahol az olasz csapatok elég gyorsan nagy veszteségeket szenvednek. 5 évvel meghódítása után elveszti Etiópiát, és amikor 1943-ban partra szállnak a szövetségekes Szicíliában, a király lemondatja és elfogatja. Hitler kommandója szabadítja ki abból a fogságból, hogy egy másik (baráti) “fogságba” kerüljön, a Salói köztársaságban. Innen próbál menekülni német katonának öltözve, de a partizánok elfogják és 1945-ben kivégzik.
Laura Maria Caterina Bassi Veratti 1711-1778-ig élt Bolognában. A szülei már gyerekkorában észrevették különleges szellemi képességeit, és annak ellenére, hogy akkoriban nagyon kevesek tanulhattak úgy általában, a nők pedig gyakorlatilag egyáltalán nem, a szülei otthon taníttatták.
Magántanára egy bizonyos Gaetano Tacconi volt, aki logikát, metafizikát és fizikát tanított neki, olyasmit, amit nőként nem tanulhatott volna az egyetemen.
20 éves volt, amikor doktori címet szerzett, és ezzel ő lett az első nő, aki ilyen címet tudott magáénak. Innentől kezdve taníthatott, fizetést is kapott érte (500 lírát), de nem járhatott be az egyetemre – lévén oda nők nem mehettek be. Így az első időkben otthon tanította az egyetemi tanítványait, majd később külön engedélyt kért és kapott, hogy az egyetem épületében is taníthasson.
1738-ban hozzáment Giuseppe Veratti-hoz, aki szintén az egyetemen tanított fizikát, és aki megígérte neki, hogy nem fogja akadályozni a munkájában. A párnak 8 gyereke született (5-en élték túl a csecsemőkort). 1745-ben a a pápa nevezte ki tanárnak, a többi pap ellenkezése dacára.
1749-ben otthonában elindította a nagysikerű gyakorlati fizika kurzusát, erre a férjével együtt egy laboratóriumot alakítottak ki az otthonukban. Mivel ez volt az egyetlen ilyen kurzus Bolognaban és főkleg egyetemisták jártak oda, az akadámiai szenátus kimondta, hogy közérdeket szolgál a tevékenysége és megítélt neki egy 1000 lírás fizetést.
Bolognaban ma egy utca és egy gimnázium viseli a nevét.
1989-ben az akkori oktatásügyi – az egyetemekért is felelős – miniszter (a szocialista Antonio Ruberti) egy új törvényre tett javaslatot. Ez egyfelől az egyetemek autonómiáját írta volna elő, másfelől viszont beengedte volna a privát szereplőket az egyetemek finanszírozásába. Több se kellett a diákságnak, elkezdtek tiltakozni, majd egyetemeket foglalni. Mivel azokban a napokban Rómában egy fekete párducot láttak felbukkanni, a diákság a “párduc mi vagyunk” szlogent találta ki a mozgalomnak, és az 1968-as amerikai Black Panther Party (radikális feketepárti polgárjogi mozgalom) képét (ld. fent) kezdték el használni.
A Párduc Olaszországban a palermoi egyetemen kezdett el mozgolódni, az irodalom és filozófia karon 1989. decemberében. Itt foglalták el először a diákok az egyetem épületét, egyrészt a privát szereplők bevonása ellen tiltakozva, illetve jobb anyagi feltételeket követelve. Néhány napon belül további 7 kar csatlakozott hozzájuk, és december 20-án egy tízezres tüntetéssel nyomatékosították a követeléseiket. Ekkor már nemcsak az egyetemről volt szó, hanem a scuola media-ban (kb. általános iskolák felső tagozata) párhuzamosan tervezett hasonló reformokról is.
De mi ellen tiltakoztak pontosabban az egyetemisták?
Az egyetemi autonómia a gyakorlatban azt jelentette volna, hogy vége a ’68-as lázadások után bevezetett tömegegyetemnek. 1968-ban Európa több országában hatalmas tiltakozásokkal követelték, hogy az egyetem ne csak egy, a gazdag és tehetős családok gyerekeinek fenntartott lehetőség legyen, hanem demokratizálódjon, azaz a szegényebb és kevésbé képzett családok gyerekei is bejuthassanak. Ennek következtében Olaszországban is megnyitották a képzéseket mindenki előtt (aki érettségizett). Innen datálható, hogy nyugaton az egyetemek nagy részére nincsen felvételi és az állami egyetemek viszonylag alacsony tandíj mellett elvégezhetők (ez azóta Olaszországban annyiban módosult, hogy a fizetendő tandíj mértéke a család vagyoni helyzetétől függ).
Ezután megnőtt az egyetemet végzők száma, és sokak számára lehetővé vált a társadalmi felemelkedés, annak ellenére, hogy nem gazdag és/vagy értelmiségi családból jöttek. Az egyetemisták 1989-ben attól féltek, hogy ennek végeszakad, ha mindegyik egyetem autonóm lesz, egymással is versenyeznek, kialakítva így jobb és rosszabb egyetemeket.
A törvénytervezet második fele azt garantálta volna, hogy privát szereplők (cégek) beszálhatnak az egyetembe, és a saját ipari érdekeik szerint rendelkezhetnek a képzésekről. Az állam ezt amiatt engedte volna, mert így a finanszírozásba is beszálltak volna a cégek, ami az állami költségeket nyomta volna le.
A diákok azért tüntettek, hogy a tudás és a képzés ne adott partikuláris ipari érdekekhez kötődjön, hanem általános legyen, olyan, ami nem csak egy cégnél adható el, hanem általában a munkaerőpiacon. Itt még az a veszély is felmerült, hogy ha a cégek finanszírozzák a képzéseket, azok kimondottan csak technikai képzések lesznek, az általános kutatás, alapkutatások vagy társadalomtudományok alulfinanszírozottak lesznek, hiszen a cégek nem látnak benne közvetlen hasznot (miközben pl. alapkutatások nélkül nem lesz technikai fejlődés sem).
Palermóból hamar elterjedt a mozgalom, egymás után foglalták el az egyetemeket a diákok szerte az országban.
Mit is jelentett az egyetemfoglalás a gyakorlatban?
Saját maguk által levezényelt szemináriumokat, órákat, speciális könyvtárak felállítását (mert az egyetlen jó oktatás a kutatással és gyakorlatozással megvalósított oktatás – elhagyva a frontális oktatást).
retefax nevű belső kommunikációs csatorna létrehozása (kb. a mostani mailing list elődje), ezen értesültek a különböző városokban előállt fejleményekről
egy ős social network, az Okkupanet létrehozását, amit a kitatók azóta az első politikai felhasználású social network-nek tartanak. A VAX számítógépekkel a DECnet rendszeren keresztül kapcsolódtak össze, és cseréltek infót (többek közt a Tienanmen téren történtekről is).
A sajtó negatívan festette le ezeket a mozgolódásokat, botrányként tálalta, így a diákok nehezen tuták az álláspontjukat a szélesebb társadalommaml megértetni.
A titakozások februárig tartották magukat, de közben a minisztérium is meghátrált.
1990. március 1-jén Firenzében tartottak egy “nemzeti gyűlést”, az akkor még elfoglalt egyetemek képviselőivel (köztük az én párom is, aki Firenzében az egyik főszervező volt :). Március 17-én egy hatalmas tüntetést tartottak Nápolyban.
De ennek ellenére a mozgalomnak nem sikerült ütős és sokakat maga mögé állító célokat kitűznie, és lassan lassan egyes csoportok is egymás ellen fordultak. Ugyan ekkor már szélesebb körben, a tervbe vett EU-s oktatási politikák ellen is tiltakoztak volna, mégsem tudták megállítani a mozgalom hanyatlását.
Érdekesség, hogy az első olasz rap együttes a mozgalom nyomán alakult meg, l’Onda Rossa Posse di Roma; az első számukat, a Batti il tuo tempo-t éneklik a diákok az elfoglalt egyetemeken. Itt találjátok a videót.
Rendezés nélkül és összevissza mi fura még az olaszokban:
Ha rosszul érzed magad (gyomorrontás, influenza stb), egyél vízben főtt rizst. Nem főtt krumplit.
Egy gyerek nem nőhet fel “normálisan” tenger nélkül (azaz tenger mellett töltött vakációk nélkül, amivel a jódos levegőt stb. magához veszi) mondják a kedves olasz szülők, amire én csak azt szoktam mondani, hogy Magyarországon ezt azért megugrottuk pár millióan 🙂
Rendszámtáblák: régen voltak azok, ahol a betűkből ki lehetett következtetni a megyét, aztán áttértek az abc sorrendben kiadásra, viszont fakultatívan oda lehet a rendszám után ragasztani a megye betűjelét. Pl. FI a Firenze megyeieknek. Néhány helyről hallottam, hogy azért nem teszik ki a megye jelét, nehogy az antagonista focidrukkerek pusztán ezért megrongálják a kocsit. Egyébként a jelen rendszámformátum 2 betű + 3 szám + 2 betű.
Ja, és nincsen egyedi rendszám. Sok pénzért sem. Ennek az állam vette elejét, egyszerűen nem lehet ilyet venni.
És ha már kocsi: elég sokszor előfordulnak értelem és cél nélküli vandál tettek. Pl. gyakori, hogy a parkoló kocsi oldalán végighúznak egy csavarhúzót, jó kis kárt okozva a tulajnak. Ennek néha van oka (mondjuk a haragos szomszéd), néha csak úgy l’art pour l’art történik.
Az újonnan jogsit szerzett emberek egy ideig nem vezethetnek nagyobb teljesítményű autót. Viszont pl. egy szülő is taníthatja a gyerekét vezetni, majd a gyerek mehet vizsgázni akár anélkül is, hogy X órát vett volna vezetésből.
És foci: rengeteg a drukker. De rengeteg. Fiatal lányok (a kozmetikusom pl.) minden vasárnapi programja, hogy a kedvenc csapatjuknak kijárnak drukkolni. Meglett családapák azért nem tudnak vasárnap délután a családdal programot tervezni, mert meg kell nézni az aznapi rangadót a tévében.
Kevés az alkoholista, holott szinte mindenki fogyaszt minimális mértékű bort az étkezésekhez. Ez is a gasztrokultúra kérdése, isznak az emberek, de én még sosem láttam részeg, dőlöngélő embert az utcán. És nincsenek nagyon az ital miatt fizikailag és láthatóan tönkrement emberek sem, mint otthon sajnos rengetegen.
A mikrohullámú sütőt nem nagyon használják, illetve nem is nagyon veszik a lakásokba. Az összes ismerősünk közül egynek van csak, ő sem használja. Nem szoktak előre főzögetni, mivel egy pasta-t összedobni 20 perc. Nálunk a családban konrétan meg sem ennék a maradékokat – vagy a több napra előre megfőzött cuccot. Akkor inkább frissen egy carbonara vagy aglio olio spagetti legyen. Vagy egy bifsztek némi salátával.
Az emberek több, mint 10%-a vegetariánus.
Nem szeretik az emailt – még most 2022-ben sem igazán. Mindenért felveszik a telefont, vagy elmennek személyesen, és akkor van elintézve, ha szóban meg lett beszélve. Nyilván a munkában azért törekszünk az írásos megerősítésre, de a legtöbb esetben ezt csak akkor küldjük el, ha előtte telefonon megbeszéltük a dolgot. Ennek minősített esete, hogy pl. az orvosi időpontokat is leginkább telefonon foglalják, és van, hogy 40-50 percet “zenéltetik” a telefont, mire egy ügyintézőhöz kerülnek. Közben dolgozgatnak, neteznek, intézik a dolgaikat, aztán ha végre valaki felveszi a másik oldalon a telefont, akkor foglalják/intézik, amit kell.
Állandóan lefüggönyzött/rólóval zárt ablakok. Itt sokat süt a nap. És meleg is van. Ezért a legtöbb olasz (főleg városi, de nem csak) lakásban szinte mindig le van húzva a redőny, vagy be van sötétítve az ablak. Nyáron feltétlen, de szokás szerint télen is. Néha azt is nehéz megállapítani, hogy laknak-e ott egyáltalán.
Nem dívik a cabrio – szerintem ugyanilyen okokból. Rohadt meleg van nyáron, ki az a hülye, aki nyitott cabrioban autózik a legkondis beltér helyett. Leginkább német és egyéb északi turisták ülnek lenyitott cabriókban, amit a helyiek elnéző mosollyal néznek.
Viszont a nagyobb kocsikból a station wagon (családi, kombi) kiadás a divat, csak az öregek és külföldiek vesznek berlina kiadást.
Cappucinot nem isznak ebéd előtt-közben és után. Eleve 11h után nem isznak ennyire tejes dolgot. Az meg, hogy rendes főétel mellett egy-két deci tejet is lenyom valaki cappuccino formájában, quelle horreur!
Betűszavak és szinonímák, idem, mint Franciaországban. Rengeteg van, sokszor ugyanaz teljesen mást jelent más-más kontextusban.
És az ágynemű. Van ez a nagy lepedő, amit a takaró alá betűrnek 3 oldalról és fentről meg visszahajtanak. Megőrjít. Most azon túl, hogy szetcsúszik minden, és utálom, ha be vagyok szorítva három oldalról, de még ráadásul 15 perc reggel beágyazni. De az ikea a barátom 🙂
Olaszországba jöttem 