A mediterrán nyár*

*figyelem, a bejegyzés nyomokban iróniát tartalmaz, nyilván agyamra ment a meleg (már most 🙂 )

Az egy ilyen nagy közös álom, hogy a vakációt valahol egy déli, mediterrán országban töltse el az ember. Egyébként én is imádom, a tenger sóját érezni a bőrödön, hűsölni a délutáni szellőben… mediterrán országban lakni jó, főleg télen egyébként.

A nyár, na az más tészta. Széttépnek az ambivalens érzések, ha több mint egy hetet töltök a szuper toszkán városi nyárban (márpedig ez ugye minden évben megtörténik :).

Egyrészt – évtől függ, de általában – nagyon meleg van. Mondom NAGYON meleg van. Tavaly extrém időjárás volt, de június elejétől szeptember közepéig sosem ment 31 fok alá a hőmérséklet a lakásban. Éjszaka sem. (És mivel egy 17. században épült villában lakunk, nem lehet külső légkondiegységet telepíteni rá. Műemlékvédelem!)

Az megvan, hogy ezekben a mediterrán városokban mindenhol és egész nap le vannak húzva a ablakokon a redőnyök / becsukva a spaletták? Ez életfontosságú, így próbáljuk védeni a direkt napfénytől és a meleg levegőtől a lakást. Erre egyébként csak legyintettem az elején, aztán mikor a gyönyörű szürke kanapénk egyik oldala kifakult 1-2 év után, már én is zárom a spalettát. Amíg nem vagyunk otthon, ez nem akkora gond – kivéve, hogy nincsen szobanövény, amelyik kibírja az állandó sötétséget, de ok, szobanövényeink azért sincsenek, mert sokat utazunk, és nem bírnák, ha sokáig távol vagyunk. De amikor hazaérsz egy hosszú nap után, a lakásban 35 fok fogad, és nem lehet ablakot nyitni, mert kint 45 van, na az priceless.

Aztán vannak a szúnyogok. Mi Budapesten kérem eszméletlenül el vagyunk kényeztetve. Még ha vita tárgya is, de azért írtják a szúnyogokat.

Olaszországban nem. Ha felvetem, mindig szörnyülködve néznek, hogy ilyen durva írtószereket szétszórni a levegőben, hát megőrültem én? Majd egyesével és módszeresen többmillió flakon szúnyogírtót kiszórnak egy nyár alatt. Éjszaka minden szobában megy a fornelletto, azaz szúnyogírtó szerkezet. Ha olyan szerencsés vagy, hogy van egy teraszod, neadjisten kerted, na azt pont nem fogod tudni használni tavasztól őszig. Mert megesznek a szúnyogok. Ezért következetesen beöltözve, magadat szúnyogírtó spray-vel negyedóráként beszórva üldögélsz a finom meleg nyárestében.

Helytől függően van aztán a páratartalom. Itt Firenzében előfordul, hogy 80-90% a páratartalom, és ez szintén olyasvalami, amivel Mo-n elég ritkán találkozunk. Amikor megmozdulni is elképesztő energiákat emészt fel, mintha mázsás súlyok lógnának rajtad mindenhol. Plusz gyakorlatilag tapadsz a bőrfelületedre kiülő sós létől. Nem lehet leírni, próbáljátok ki!

Mindent összevéve nem véletlen, hogy esténként minden városlakó programokat keres, igyekszik kiszabadulni a lakásból. És máris kész a mediterrán életérzés! 🙂

A tenger jó megoldás , a szúnyogkérdést pl. elég jól megoldja (egyes részeken nincsenek, máshol sajnos ez sem biztosíték). A meleg is elviselhetőbb általában a tengerparton. Csak erre általában nem egyedül jön rá az ember, így aztán megoszthatjuk a tengerpartot a sokmillió turistával, aki ugyanígy gondolja.

Detto questo… szép nyarat mindenkinek 🙂

Tengerpartok Olaszországban

Sok turista – főleg ha először jön Olaszországba-, tanácstalan, nem tudja, melyik tengerpartra érdemes menni. Mert tengerpartból nincs hiány, gyakorlatilag fèl Olaszorszàg egy nagy tengerpart. Arròl màr ìrtam az előzőekben, hogy jellegzetes olasz vonàs, hogy mindenkinek megvan a sajàt bejàratù kedvenc tengerpartja, ès van, aki èvtizedeken àt csakis azon az adott helyen tölti a nyàri vakàciòjàt.

Pedig szerintem èpp azèrt, mert van vàlasztèk, èrdemes kalandozni.

Magyarorszàgròl közelebb van ès jòval olcsòbb az Adria, mint pl. a Toszkàn tengerpart. Érdemes tudni, hogy – az olaszok vèlemènye szerint mindenkèpp – a tenger szebb a nyugati ès a dèli partokon. De az Adria kicsit olyan, mint a Balaton dèli partja, lassan mèlyül, biztonsàgosabb, melegebb is, tehàt gyerekekkel mindenkèpp praktikusabb. Nyàri időszakban Jesolotòl Riminiig nagyjàbòl nyolcmilliò turtistàt szolgàlnak ki. Arròl nem is beszélve, hogy – szintèn a helyi sztereotìpiàk szerint az emilia-romagnaiak szorgos nèp, ès mindent megtesz, hogy a nem tùl szèp tengerpartja ellenère odavonzza a turistàkat. Az elmùlt èvtizedekben minden kitalàlhatò szolgàltatàst kitalàltak, a gyerekek fakultatìv szòrakoztatàsàtòl a kisàllatok ellàtàsàig ès az ingyen biciklikig (a legtöbb hotelben), nem beszèlve az egèsz èjszakai nyitvatartàsròl, a sok bulihelyrol, ès a mindig, minden körülmènyek közt udvarias kiszolgàlàsròl. Tudom, itt biztosan van, akinek van negatìv tapasztalata is, de garantàlhatom, hogy az Adriàn sokkal szìvèlyesebbek a vendèggel, mint a màsik oldalon (hacsak nem a vip-helyekre megyünk). Ami az àrakat illeti, ha előre lefoglaljuk (egy hètre, több szemèlynek), akkor fejenkènt 40-50 euròèrt is talàlhatunk teljes ellàtàssal szàllodàt (esetleg last minute-ben is). Nem mellesleg kèt nyugàgy ès egy napernyő napi dìja is  10-15 eurò körül van, ami jòval olcsòbb, mint màshol. Egyszòval èn nem ìrnàm le olyan hamar az Adriàt.

De most beszèljünk kicsit Toszkànàròl is. Itt gyönyörű helyek vannak, nekem az Etruszk-part a kedvencem, San Vincenzo, Marina di Bibbona, Cecina, Populonia. Itt egèszen mèlykèk a tenger szìne, szemben pedig màr Elba szigete, ide is èrdemes legalàbb egy napot kiruccanni.

Az Etruszk-parton a helyek nagy része szabadstrand, de vigyetek napernyőt, mert nagyon tűz a nap (helyszínen is lehet venni, 20 euró kb az ára). Egyetlen hely van, ahol vannak fák: a Populonia előtti részen, mielőtt elindul az út felfelé (itt hétvégenként nagyon sokan vannak).  A nyugágyak  napi àrai itt màr borsosabbak:  kèt àgyèrt ès napernyőèrt kb. 25 euròt kell fizetni (a màsodik sorban).

Etruszk akropolisz

Ha èszakabbra megyünk, Viareggio ès attól èszakra, ott mindenekelott megtalàljuk az összes sznobot, ès orosz milliomost, de az egèsznek azèrt van nèmi elegàns auràja. Versiliaban a napi 30 eurò minimum àrral kell szàmolnunk kèt szemèlyre (nyugàgy ès napernyő), de ha felkapottabb helyet vàlasztunk, könnyen kèrhetnek 100 euròt is (ès semmivel sem nyùjtanak többet, mint màshol, hacsak nem azt a megnyugtatò èrzèst, hogy gazdagokkal vagyunk körülvéve. Forte dei Marmi ennek iskolapèldàja.).

Hozzátenném, hogy Viareggioban, Lido di Camaiore-ban a szabadstrand kicsi és elég piszkos (árnyék nincsen, csak, ha magatok visztek egy ernyőt).

Ennèl feljebb, a ligúr tengerparton sziklàs part vàr, àltalàban nagyon szèp, de elèg dràga is.

Fontos tudni, hogy a strandok minőségét állandòan ellenőrzik, ès a kèk zàszlòcska (bandiera blu) jelzi, hogy kivàlò minősègű a vìz, a part (Toszkànàban 18 ilyen van). Ezen a honlapon megtalàlhatò a  bandiera blu jelzèsű, azaz kivàlò strandok listàja: http://www.bandierablu.org/common/blueflag.asp?anno=2014&tipo=bb

Namost, ha dèlre tartunk, ès ott szeretnènk fürdeni, èn tovàbbra is ajànlom Puglia-t, ahol kristàlytiszta, hihetetlen szèp partot talàlunk, a legtöbb helyen nincsenek kièpìtett strandok, ìgy csak kiülünk a nekünk tetsző scogliera-ra (sziklàs part), ès èlvezzük a tengert. Fontos tudni, hogy ennek annyi a hàtrànya, hogy nem mèlyül a vìz, hanem màr egyből mèly, ès a sziklàkròl jò esetben odaerősìtett lètràkon lehet beleereszkedni. Viszont mivel nincs homok, remekül lehet nezelődni egy maszkkal felszerelve, sok viziàllatot làthatunk.

Hasonlò szèp helyekről mesèlnek Szicìliàban, ès egyèb dèli helyeken, de arròl sajnos mèg nem tudtam szemèlyesen meggyőződni 🙂 Ami az àrakat illeti, mondjuk, hogy semmibe sem kerül, kivève a nèhàny kièpìtett strandot, ahol àltalàban alkudni is lehet, ès legfeljebb 5 eurò fejenkènt az àr. Annyi biztos, hogy kevèsbè kièpìtett, kevesebb szolgàltatàst nyùjtò (ha egyàltalàn) helyek ezek, de sokkal sokkal szebbek, termèszetesebbek, mint az Adria.

Toszkán tengerpartok

Turistaként elsősorban Viareggio ugrik be, ha a toszkán tengerpartokról hallunk, és valóban szép a város, szépek az épületek, és a tenger is elfogadható. Csakhogy Viareggionak az olaszok között az a híre, hogy sznob és drága. A drágaság objektív körülmény, valóban többet kell fizetni egy nyugágyért, mint az Adrián, míg ott 3-5 euróért kapunk nyugágyat és helyet egy napernyő alatt, Viareggioban ez az ár könnyen lehet 10 euró is. Ehhez képest a tengerpart nem különösebben „izgalmas”, sima a tenger és a tengerpart, míg a szem ellát.

Ezért aztán ha érdekesebb helyre vágyunk, és nem félünk a szabadstrandtól, keresgéljünk mi magunk, hátha rálelünk a saját bejáratú kedvenc helyünkre.

 

Addig is azért megosztanék két lehetséges alternatívát. Az első a mi kedvenc helyünk Toszkánában -a párom, ha tehetné, inkább a pugliai tengerpartokra járna, csak hát nagyon messze van. Így a nyári mindennapokban maradunk az Etruszk-partnál, ahol van tenger és kultúra, és egészen biztos, hogy ha kifekszünk a partra, 50 méteres távolságban senki más nem lesz rajtunk kívül.

Populonia felé kell indulni, és minthogy az út párhuzamosan fut a tengerrel, ki kell szemelni egy szimpatikus helyet az út mentén. Az autót mi az út szélén hagyjuk, általában nincs nagyon nagy forgalom a településeken kívül. Aztán átverekedjük magunkat a pineta-n, vagy a tengerparti fűfövenyen (az a magas, hosszú fűféle). A cipőt szigorúan a kocsinál lecseréljük, mert itt már süppedős a homok. A tengerpartra érve leszúrjuk a napernyőt (fákra, árnyékra ne számítsunk), és jöhet a strand-érzés. A tenger gyönyörű, rálátunk a kis félszigetre, ahol Populonia fekszik. Általában csak néhány ember jár arra, az olyan kalandorok, akik, mint mi épp ezt a helyet szemelték ki maguknak. Ebédtájban visszamegyünk a kocsihoz és Populonia felé vesszük az irányt. Ha épp nem negyven fokos hőség van, érdemes az etruszk ásatásokat is megnézni, és csak utána felmenni a középkori várral védett faluba. Ott aztán a városfal mellé telepített étteremben eszünk valami egyszerű helyi ételt, csodáljuk a tengerparti panorámát, kell ennél több??

 

Ha olyan partra vágynánk, amilyen a filmekben van, akkor Rosignano Solvay-ba induljunk. Olyan fehér a homok, mintha legalábbis a Maldív-szigeteken lennénk, és ennek nem természetes okai vannak. Itt működött a 19. század végétől a francia Solvay család tulajdonában lévő mosószóda-gyár. Mivel akkoriban a természetvédelmet nem is ismerték, meg a tengernek sem olyan szerepe volt, mint manapság, hát a mosószóda kiszivárgott a partra, és az évek alatt kifehérítette a homokot.

Később persze rendberakták az üzemet, azaz most már nem szivárog ki semmi, és a homokot is megtisztították, de azért a fehér szín megmaradt. Olyannyira, hogy több filmet is itt forgattak, valamilyen egzotikus helyszín helyett.

 

Ha nem a homokos part a kedvencünk, akkor viszont Liguria felé érdemes elindulni, ugyanis ott a hegyek közvetlenül a tengerbe „érkeznek meg”, így aztán a tengerpart is sziklás, hihetetlen szép. Gyerekekkel kicsit nehezebb a fürdés, de felnőttként én is megtanultam értékelni a sziklás, mélyebb vizeket: egészen más a színük, sokkal áttetszőbb, és elképzelhetetlenül kék.

 

A tenger az olaszoknak…

Lassan (egyelőre nagyon lassan) de jön a jó idő, és májusban már lehet programot tervezni a tengerpartra – ez az olaszok egyik kedvenc programja. Ami az angoloknál az időjárás tematikája: „esik, nem esik, mikor esik? Köd van, melegszik a hőmérséklet, most egész jó”, az Olaszországban a „tenger-téma”. A „melyik tengerpartra jársz?” standard alapkérdés, ha válaszolsz, jön az „én a szabad/fizetős strandot szeretem, mi reggel/este megyünk inkább, jobb a sziklás/homokos part”. Aztán a „nagyon jó napernyő van leárazva a szupermarketben, megjött az új fürdőruha-kollekció az intimissimibe”. És az egészségügyi megfontolások sem hiányozhatnak: „alig várom, hogy a napfény elvigye a tavaszi depressziót, a bőrömnek nagyon kell már a homokos ledörzsölés”… hát így.

Finnyásak is, persze, megtehetik, van választék: sok ismerősöm a világ minden pénzéért sem fürödne meg Riminiben, mondván, hogy ott „è bruttó il mare”, azt meghagyják az ideözönlő pár millió turistának, ők pedig felfedezik a saját eldugott tengerpartjukat, amiből szintén végeláthatatlan diskurzusok születnek… Nem hiába félsziget ez az ország, az itt lakóknak elemi szükséglet a tenger.

Sokaknak (még a család évtizedekkel ezelőtti beruházásából) van kis házuk valahol a tengerparton, de ha nincs, akkor igyekszenek pár hétre bérelni egyet. A csúcsforgalomban a kiadó házak, villák ára minimum megkétszereződik (egy toszkán tengerparti ház legalább 3000 eurót kóstál egy nyári hónapban), de ezt a szokást még süllyedő életszínvonal mellett is próbálják megtartani, legfeljebb az időt rövidítve. Nem csoda, a mai negyveneseknek még teljesen természetes volt, hogy nyáron egy hónapot a tengernél töltöttek a családdal. Ha nem a családdal, akkor az állam (meg az állami vállalatok) gondoskodtak a gyerekek tengerparti nyaraltatásáról (mint Zánka). Ilyen – ma már elhagyatott – gyereküdülők láthatók kilométereken át Riminiben, közvetlen a tengerparton. (Visszatérő kérdésem: miért nem hasznosítják, adják el, alakítják át? Nem tudom, nincs válasz.)

Szóval ha nyár elején két erősen gesztikuláló olaszt lát az ember, könnyen lehet, hogy épp az eldugott tengerpartjaik hollétét magyarázzák nagy hévvel …