Kalandozások az Appenninekben – Passo del Giogo

Az Appenninek Toszkána és Emilia-Romagna régió közötti részét Appennino tosco-emiliano-nak nevezik, és több hágó vezet át rajta. Ezeket a hágókat szebb hétvégéken ellepik a motorosok, (kisebb számban) biciklisek, de autóval is nagyon szép kirándulásokat lehet errefelé tenni. Nyáron hűsölni érdemes ide felugrani, tavasztól őszig pedig akár egy finomat enni is az út menti tipikus helyi vendéglők egyikében.

Firenzéből Imola felé a Passo del Giogo vezet. 882 méteren érünk át a hágón, ez az egyik legalacsonyabb a környező hágók között.

Toszkán részről a mugelloi Firenzuola városkából indulunk neki, és egy idő után a Santerno folyó völgyét követjük. A hágón kinyílik a tér, alpesi hangulatú a táj.

A második világháborúban itt húzódott a Linea gotica, a németek védelmi vonala, amelynek mentén hatalmas harcok dúltak. 1944-ben itt sikerült a szövetségeseknek áttörni a védelmi vonalat, az amerikai katonák 5 napig tartó harcával. Ennek emlékét több helyi múzeum is őrzi, pl. Castel del Rio-ban, és Ponzallaban (Scarperia). De az út mentén találunk néhány kisebb katonatemetőt is.

A hágón természetesen étterem/bárt találunk, érdemes korán érkezni, mert szezonban rengetegen vannak. Elég egy paninot vagy tagliere-t venni, azzal kiülni az étterem előtt lévő mezőre és nézni a panorámát, teljes a pihenés.

A lefelé, Castel del Rio felé vezető út sokkal kanyargósabb és vadregényesebb. Sűrű vad erdők amerre a szem ellát, és a Santerno folyó szurdokai. A folyóhoz több helyen le lehet menni, és nyáron fürdeni is érdemes benne.

Info a környékről ezen a honlapon.

Pistoia – capitale della cultura

Pistoia, ez a kedves kis toszkán városka 2017-ben Olaszországban a kultúra fővárosa.

Azt szoktam mindig mondani az idelátogató barátoknak, hogy ha Pistoia és Prato nem Firenzétől lenne egy karnyújtásnyira, nyilván sokkal ismertebbek lennének, hála történelmüknek és műemlékeiknek. Dehát Firenze mellett vannak, így kevesen ismerik őket.

Pistoia 90 000 lakosával Firenzétől észak-nyugati irányban kb. 30 km-re található, rögtön a hegyek alatt, de még a Firenze-Prato-Pistoia völgyvonal végén. Az ugyanolyan nevű megye köpontja.

A rómaiak alapították, de valószínűleg ezen a területen is voltak már előtte etruszk települések. Az ie. 2. században Róma oppiduma lett (a rómaiak oppidumnak hívták az erődített településeket), ahol a ligurok ellen harcoló római csapatokat állomásoztatták. Sallustius említi a várost az ie. 62-es csatával kapcsolatosan.

Az isz. 5. században püspöki központ lett Pistoia, amelyet a germán törzsekből alakult hadsereg (gótók, bizánciak, longobárdok és frankok) elfoglalt. Két évszázaddal ezután a longobárdok uralma alatt városi rangot kapott és gazdasága, népessége erős fejlődésnek indult. 1000-ben a német-római császár befolyása alá került.

1105-ben lett szabad város és 1117-ben hagyták jóvá a város konzuli státuszát (Constitutum, consulum, Communis Pistoriae), amely egyben a legrégebbi írásos emlék a városállami időszakból. A középkorban fontos német-római császárpárti város (ghibellino), Pisa és Siena szövetségese.

Mivel földrajzi értelemben jó helyen található (nagyobb utak keresztezőésénél), a kereskedelme erőteljesen fejlődik a 12. századtól, fontos és Európában aktív kereskedő- és bankárcsaládokat nevelve ki (Ammannati, Panciatichi, Cancellieri, Chiarenti, Dondori, Partini…)

1306-ban 11 hónapos ostrom után a firenzeiekből és a luccaiakból álló hadsereg elfoglaja. A firenzei fennhatóság alatt a 14. században hanyatlásnak indul.

A Toszkán nagyhercegség idején a mediciek alatt újra fejlődésnek indult a város. Megalapították az Accademia dei Risvegliati-t, ahol verseket szavaltak,  zenéltek, a helyi nemesek szalonjaiban találkoztak. A 17. sz. végén megépítették a színházat, ahová az akadémia is áttette a székhelyét.

Ez a kulturális fejlődés csak folytatódott a Lorena-k (Lotharingiai-ház) uralma alatt. Az 1800-as években kiépült vonatközlekedés  az ipari fejlődést segítette.

Manapság iparilag is fontos: Ansaldo Breda nevű gyárában metró- és villamosszerelvények készülnek, és az egyik legfontosabb dísznövénytermesztő központ a világon.

Pistoia Blues nevű fesztiválja 1980 óta hozza a városba az ismert olasz és nemzetközi zenészeket.

A kulturális év programjait itt lehet megtalálni. 

 

 

 

 

Elba

Elba szigete elenyészően kicsi Szardíniához vagy Korzikához képest, de kicsiben koncentrálja mindazt természeti szépséget, ami egy mediterrán szigeten megtalálható.

Több kisebb szigettel együtt alkotják a “Toszkán szigetvilág nemzeti parkot” (Parco Nazionale dell’Arcipelago Toscano), maga Elba 223 km2 kiterjedésű (összehasonlításul Budapest 525,2 km2).

Mérete ellenére impozáns hegyekkel is rendelkezik, legmagasabb pontja a Monte Capanne 1019 m.

33660 fő lakja állandó lakosként, de tavasztól őszig (és különösen nyáron) igen zsúfolt a sok turista miatt. Éghajlata mediterrán, télen is 10 fok körül van az átlaghőmérséklet (kivéve a hegyeket), olyankor persze rengeteg esővel.

Mivel van rajta hegy, tengerpart, csodálatos kanyargós utak, sokféle turista kedvelt helye: biciklisek, futók, hegymászók, búvárok és szörfösök is megtalálják itt a számításukat.

A sziget Piombinoból közelíthető meg komppal. Több komptársaság üzemeltet többféle kompot: a szárnyashajó fél óra alatt átviszi a kocsi nélkül érkezőket a szigetre (előre érdemes a kocsibérlést lefoglalni, mert főszezonban esélyes, hogy helyben már nem talál  az ember), ha kocsival vagyunk, akkor a hatalmas traghetto-k visznek át autóstul mintegy másfél óra alatt.

Az oda vissza kompjegy egy közepes autóra két fővel kb. 100 euró. Neten előre lehet foglalni itt, meg itt is.

Ami a látnivalókat illeti: mindenekelőtt a táj, a csodálatos kilátás a tengerre, a színes virágok, a “macchia mediterranea”, a panorámás utak – ez már magában megér egy kirándulást.

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

De aztán persze ott vannak a kisebb nagyobb városok, ahol el lehet veszni a kis utcákban, vagy felfejteni a hely történetét.

Porto Azzurro eredetileg halászfalu volt, a főtéren érdemes leülni egy kávéra és nézni a kikötő mozgását, majd a dombra felfutó kis utcákon barangolni egyet.

Portoferraio a sziget legnagyobb települése. A kikötőt a 16. században épített hatalmas erőd uralja, amelynek több pontjáról megcsodálhatjuk a kilátást.

Capoliveri viszont magasabban található, kis utcáin akár nappal, akár éjjel érdemes sétálni egyet, nagyon hangulatos:

És egy kis történelem: Napóleon első száműzetését itt töltötte, ennek emlékei szerte a szigeten megtalálhatóak. A Museo Nazionale delle Residenze Napoleoniche két palotába is betekintést ad, a Portoferraio központjában található Palazzino dei Mulini-be és a szintén Portoferraio-hoz tartózó Villa di San Martino e Galleria Demidoff (ez volt a nyári rezidenciája).

Akár biciklivel, akár kocsival érdemes a sziget nyugati szélén futó SP25-ös úton végigmenni, kb. Fetovaia-tól Sant’Andrea-ig, mert a hegyoldalban futó útról elképesztően szép tengerparti részekre lehet rálátni. Ha megtetszik valamelyik öböl, akkor csak megállsz és fürdesz egyet. Akár már májusban is…

A sziget áprilisi virágaival zárom a bejegyzést, élőben még szebbek 🙂

Casentino

Toszkána észak-keleti részén található a Casentino nevű tájegység. Nem tartozik a legismertebbek közé, pedig sokféle pihenési lehetőséget nyújt a turistáknak.

Az Arno folyó felső folyásának völgye található itt, maga a folyó a Monte Falterona-n ered.

A táj jellemzően dombos -hegyes, a Pratomagno és a már említett Monte Falterona található itt, nem beszélve a “Parco Nazionale delle Foreste Casentinesi” Nemzeti Parkról. A kirándulók csodálatos hegyi utakat próbálhatnak ki a környéken.

A völgyben pedig szebbnél szebb kis falvak, városok vannak, amelyeket a turizmus még nem sajátított ki teljesen magának.

Mivel történelme folyamán sok összetűzést látott a különböző népek között, igen sok várral rendelkezik, amelyek nagyon jó állapotban vannak máig. Nagyon szépek a román kori templomok, a nagyon jó állapotban megőrzött városmagok, és persze gasztronómiailag sem fogunk csalódni. Ez utóbbihoz egy kis kedvcsináló: a “szürke sonka” (prosciutto grigio), a sáfrány, az aprószemű fagiolo zolfino nevű szárazbab, a különféle mézek, és a mazsolás kalács mind-mind a rusztikus falusi konyha ételeit hozzák hozzánk közelebb.

A legközelebbi nagyváros Arezzo, de Firenzéből is egy óra alatt elérhető a Consuma nevű hágón át.

Egy kis ízelítő a meglátogatandó helyekről:

POPPI

STIA

BIBBIENA

MONTEMIGNAIO

ROMENA

CAMALDOLI

Ez a Szent Romuáld által ezer évvel ezelőtt alapított Bencés rend, amelynek alap fogadalma a a csend. Éppen ezért egymástól elkülönített kis házakban éltek a szerzetesek. Magyarországon is jelen voltak, a kamalduli rendnek Majk-on van ma is látogatható apátsága.

LA VERNA

Ezt az apátságot viszont Szent Ferenc alapította 1224-ben, és a mai napig zarándokhely.

TÁJ

Montalcino

Montalcino-t leginkább boráról ismerhetitek, a brunello di Montalcino-ról. Siena-tól délre található, itt kezdődik a Val d’Orcia (az Orcia folyó völgye, a képeslapokról ismert Toszkána). Valószínűleg már az etruszkok is lakták, de az első hivatalos említés 814-ből származik. A középkorban a bőrfeldolgozással vált ismertté, és ami ennél még fontosabb, a Francigena nevű zarándokútvonalon található, ezért a zarándokok ismert, fontos megállóhelye lett.

Ma alig több, mint 5000-en laknak itt, de annál több a turista. Az újra divatba jött zarándokutat sokan járják, de a bor és a hozzá kapcsolódó gasztronómia is sokakat vonz.

A városka egy dombtetőre épült, nagyon szép kis utcái vannak, és a fő utca éttermeiből csodálatos a kilátás.

A város falát a 13. században építették, a dombtetőn álló erős 1361-ből származik. Aki Toszkána déli része felé indul Sienaból, mindenképp nézzen be egy rövid sétára Montalcino-ba is, megéri.