Mindennapok

A bevándorló nők Olaszországban

Az Olaszországban élő külföldiek nagyobbik része nő (52%, kb. 2.672.000  fő), és a jelenlegi olasz nőnemű lakosság 8,6%-át teszik ki  – figyelmbe véve, hogy az olasz állampolgárság megszerzésével ezek a nők megszűnnek külföldiként szerepelni a statisztikákban.  58%-uk európai országból érkezett (1,5 millió), és ebben a mutatóban a férfiakhoz képest 15%-kal magasabb az arányuk. Több, mint 1/3-uk Európai Uniós országból származik. Abszolút számokban ugyan az idevándorló nők nagy része családegyesítési célból érkezik, az EU-s országokból érkező nők 65%-a egyedülálló (illetve a nigériai nők 92,1%-a és a kínaiak 76,4%-a is egyedülálló).

Foto: Unsplash/ rawpixel

A statisztikák szerint még mindig több gyereket szül egy külföldi nő, mint az őslakosok, és nagy arányban kérelmeznek állampolgárságot, amint lehetőségük nyílik rá. Épp ez utóbbi miatt nehéz statisztikailag a sorsukat követni (hiszen amint olasz állampolgárságot kapnak, már olaszként szerepelnek a statisztikákban).

Délen a helyzet nem rózsás

Aggasztó, hogy egyre több NEET (Not in Education, Employment or Training) van  a külföldi nők között, azaz aki sem nem tanul, sem nem dolgozik. A 15-29 éves korosztályban 44,3% az arányuk általában, délen ez 52,3% -ra emelkedik. Ezzel több, mint 10 százalékponttal előzik a helyi lányokat. Ebben a mutatóban egyébként nincsen különbség az olasz és külföldi fiúk között (azaz külföldiként is annyi esélye van egy fiatal fiúnak dolgozni vagy tanulni, mint egy olasznak). Ez sajnos leginkább azt jelenti, hogy nagyon patriarchális családszemléletű kultúrákból jönnek, és nagyon gyakran később sem lesznek önállóak.

Az inaktív (azaz nem dolgozó, jellemzően férj által eltartott) felnőtt nők aránya is veszélyes, és az alacsonyabb iskolai végzettéggel rendelkezők között magasabb, mint a magasabb iskolai végzettséggel rendelkezők között. Ez elsősorban a pakisztáni, egyiptomi és bangladesi nőkre jellemző – nekik több, mint 80%-uk nem dolgozik.

Szerepek és sztereotípiák 

A válság nehezebbé tette a külföldi nők munkaerőpiaci beilleszkedését, ugyanakkor azokban a családokban, ahol a nő dolgozik, egy kicsit az egyenlőbb családi munkamegosztás felé mozdultak el a hagyományos szerepek, még ott is, ahol erősen patriarchális a kulturális háttér.  Sőt, a bevándorló férfiak között egyre többen hagyományos női munkákat is elvállalnak (különösen az idősgondozó ilyen), illetve ahol a családban csak a nő munkája maradt meg, a munkanélküli férfi valamivel több otthoni feladatot vállal.

Veszélyes és monoton munkák

A bevándorló nők társadalmi és gazdasági helyzete az egészségükre és jóllétükre is hatással van. Nem mindig jó irányba, pedig alapvetően szinte minden bevándorló azzal a személyes szándékkal érkezik, hogy valamilyen szempontból jobbá tegye a saját életét (kereset, munka, családi kilátások stb).

De az Olaszországban vállalt munkával kapcsolatos problémák sajnos általában negatívan hatnak a nők életére: sok bevándorló nő társadalmi elszigetelődésről számol be, különösen ha a származási országában kellett hagynia a gyerekeit / családját (sok idős- vagy gyerekgondozó erre kényszerül).

A felmérés sajnos még egy akudt problémát megnevez, a nők elleni erőszaknak kitettséget (akár a munkaadójuktól, akár a saját olasz családtagjaiktól). Ez különösen a családi gondozási munkákban dolgozókat jellemzi, lehet fizikai (szexuális visszaélés, verés) és pszichológiai (sértegetés, zsarolás), és gazdasági (alacsony fizetések, fekete munka stb).

Adatok az erőszakról

Általában külföldi és olasz nők ugyanolyan arányban számolnak be arról, hogy erőszak érte őket az életük során, ezalól a moldávok, románok és ukrán nők kivételek (őket magasabb arányban éri erőszak).

A partnertől elszenvedett erőszak már általában a saját országban elkezdődik (68,5%), ugyanakkor a külföldiek mintegy 20%-a már itt, Olaszországban létesített párkapcsolatban is erőszakot szenved el.

Az olaszokhoz képest viszont hamarabb feljelentik az erőszakos partnert (külföldiek: 17,1%, olaszok: 11,4%) és erőszakellenes központokhoz fordulnak (centri antiviolenza,  servizi dedicati alle donne). Ez a legtöbbjük számára az egyetlen megoldás lehet, hiszen gyakran nincsen olyan társadalmi hálójuk, amely támogatja őket (nincs hova menni stb).

(Forrás: Dossier statistico immigrazione  – az idei számokkal.)

Egy kis általános statisztika

2012 óta 773 nőt öltek meg Olaszországban,  a szám növekszik, pedig az általános emberölési statisztikák évről évre csökkennek.

Az esetek 98 %-ban férfi tette.

Nagyrészt a nő (korábbi) társa (4-ből három esetben, jellemzően késsel).

Mind az elkovetők (75%), mind az áldozatok (77%) nagy része olasz, bár a nem olasz népesség arányánál jóval magasabb a külföldiek aránya mind az elkövetőknél, mind az áldozatoknál (kb. 3szoros).

Reklámok
Infrastruktúra

Appia – nőknek

Nőnapra időzítették az első kimondottan nőknek szóló Róma városhasználati alkalmazás, az Appia bemutatását.

A név nem túl jó ómen, Appia Annia Regilla-t, nyolc hónapos terhesen gyilkoltatta meg a férje, Herodes Atticus, i.sz. 160-ban, akit Marcus Aurelius még fel is mentetett. A világ etekintetben nem sokat ment elébb, hetente hal meg egy nő volt/jelenlegi férje/társa kezétől, de most beszéljünk inkább az alkalmazásról. 

5 témába sorolva gyűjti össze a római szolgáltatásokat és szolgáltatókat, amelyek a nőknek hasznosak lehetnek. A témák: egészség (salute) – munka (lavoro) – család (famiglia) – szabadidő (tempo libero)  – nők elleni erőszak megelőzése (prevenzione e contrasto della violenza di genere).

Az 1500 szolgáltató (amely szám a készítők reményei szerint növekedni fog) között megtalálhatók azok a női információs- és segélyközpontok, alapítványok, szolgáltatások, amelyek segíthetik a nőket életük problémás pillanataiban is: az abortusztól az otthonszülésig, az oltásoktól a fogamzásgátlásig, az étkezési és függőségi problémáktól a szülés utáni depresszióig és a menopauzáig, a szoptatástól a csontritkulásig.

Cikk itt. 

Mindennapok

Nők elleni erőszak

A Save the Children nonprofit szervezet olasz részlegének egy felmérése szokatlan szemszögből elemezte a nők elleni erőszakot: a szemtanú gyerekek szempontjából.

Olaszországban legalább 400.000 kiskorú volt tanúja családi erőszaknak, ami maradandó lelki sérüléseket okozott nekik, de “természetesen” ez is a társadalmi tabutémák egyike itt, mint más országokban.

A “hagyományos” erőszak mellett vizsgálták azokat az eseteket is, amelyekben a kiskorút a bántalmazó fél aktív részvételre kényszerítette a bántalmazásban.

A tanulmány mindenekelőtt arra hívja fel a figyelmet, mennyire nincs adatunk a témáról, mennyire szeretjük behunyni  a szemünket, amikor ilyen kényes témára kerül a szó. És semmilyen szisztematikus vizsgálat, információs- vagy eszközrendszer nem áll rendelkezésre ahhoz, hogy a problémát felmérjük, netán kezelni próbáljuk.

Egyetlen, az olasz statisztikai hivatal által készített felmérés (l’indagine Istat)létezik, mely szerint kb. 7 millió 16 és 70 év közötti nő esik áldozatul a családi erőszaknak (60 millió a teljes olasz lakosság száma), azaz a nők 31,9%-a. Fizikai erőszak 18,8%-ukat, szexuális erőszak 23,7%-kat, lelki erőszak 33,7%-ukat, és a stalking néven ismert zaklatások 18,8%-ukat éri legalább egyszer életük során.

A nők 14,3%-a a saját aktuális partnerétől szenved el erőszakot, és az ennek rendszeresen kitett nők közül 690 000–nek vannak gyerekei is. A gyerekek 62,4%-a legalább egyszer tanúja volt a családi erőszaknak.

Piemonte tartománynak van a legjobban kidolgozott törvénye, amellyel a nők és gyerekek elleni erőszakkal szemben fel lehet lépni. 2000-ben dolgozták ki azKiskorúak elleni szexuális és  erőszakos esetek jelentésének és kezelésének eljárási útmutatóját (Linee-guida per la segnalazione e la presa in carico dei casi di abuso sessuale e maltrattamento ai danni di minori), új szolgáltatásokat hoztak létre, megerősítették a már létezőket, valamint rendszerbe szervezték a már meglévő, elszórtan működő szolgáltatásokat.

Miért fontos ez? A gyerekeknek még nincsnek kialakult viselkedési modelljei, azt gondolják természetesnek, amit maguk körül, főleg a családban látnak. A családi erőszakot látván maguk is az erőszakos problémamegoldást fogják eltanulni és kesőbbi életükben használni, illetve a lánygyerekek maguk is könnyebben lesznek erőszak áldozatai a későbbi párkapcsolataikban, ha ezt látták otthon.

Mivel bántalmazás esetén (ezeket a helyzeteket gyakran kíséri anyagi kiszolgáltatottság, lelki terror) a legnehezebb elmenekülni otthonról, a rendőrség sem védi meg mindig hatékonyan a bántalmazott felet, és egyszerűen nincsen hova menni, nagyon fontos lenne, hogy Magyarországon is foglalkozzunk a problémával rendszerszerűen, ne csak egyéni áldozatvállalással, helyileg létrehozott « pontszerű » szolgáltatások (kevés és korlátozott idejű férőhellyel) álljanak a bántalmazott anyák és gyerekek rendelkezésére.

A tanulmány anyag itt tölthető le: Il rapporto e gli altri materiali dal sito di Save The Children

Tévé-kultúra

Nők és reklám

Azt mindannyian látjuk, hogy rengeteg, a női testet valamilyen tárgy reklámozására használó spot van tévében, újságban, óriásplakáton.

Esténként egy normál film megtekintése alatt akár több tucat ilyen, a női testet az arcunkba toló reklámmal szembesülünk, akármelyik csatornát is választjuk.

Egy ideje már küzdenek ez ellen civil szervezetek és alapítványok, néha hatásos filmecskékkel is, de a tegnapelőttig nem igazán sikerült áttörést elérniük.

Mara Carfagna esélyegyenlőségi miniszternő és az Istituto dell’autodisciplina pubblicitaria megegyezett arról, hogy hatékonyabban fognak együttműködni a sértő és vulgáris reklàmok ellenőrzése és visszavonása területén. Ahogy a miniszternő fogalmazott: “Ennek a megegyezésnek köszönhetően a hivatal ezentúl kérheti egy reklám visszavonását a nyomtatott sajtóban és a televízióban, amennyiben az adott reklám a nőképet sérti, vagy nyíltan szexista és erőszakos.”

Hozzátette még: “A fenti kommunikációs eszközök és a marketing fontos szerepet játszhatnak a gender-sztereotípiák elleni harcban, és fontos szerepük lehet a nő értékének közvetítésében annak teljességével és sokoldalúságával együtt, valamit abban, hogy korrekt képet adjanak a nő társadalomban betöltött szerepéről.”

Azt, hogy ez nem csak egy újabb papír, aminek semmi hatása nem lesz a reklámokra, onnan lehet sejteni, hogy az aláíró Intézetet elismeri a Rai, a Mediaset és a Sky is, ami gyakorlatilag lefedi a tömegmédia tévés részét, és a többi tag között van az a 18 reklámcég, amely a reklámpiac 90 %-át tartja kézben.

A sértőnek talált reklámokat be lehet jelenteni (emailben: serep@pariopportunita.gov.it), és ha a hatóság indokoltnak találja a panaszt, 48 órán belül letilthatja az adott reklámot.

Hajrá, figyeljünk….

Tévé-kultúra

Il corpo delle donne

A napokban ismét némi botrány van a nők körül, mármint a politikában szereplő nők körül. Az történt, hogy egy PDL-es (Berlusconi pártja) hölgy pár napja egy nyilvános szereplésen azt találta mondani, hogy sok olyan nő van a politikában, akik a testüket használva kerültek bizonyos pozíciókba. Namost ezzel tulajdonképpen a saját pártját támadta, mert tudnivaló, hogy Berlusconi emelt előszeretettel olyan nőket pozíciókba (minisztereknek is), akik szakmai múltjából – hát enyhén szólva – nehezen lehet a döntés szakmai megalapozottságára következtetni.

Ez a tény mondjuk már pár éve közismert, sok botrányt végülis nem kavart, lévén ez az a “nyugati” ország, ahol valahogy még nem jutottak el az esélyegyenlőség valódi tárgyalásához (feminista törekvések ide vagy oda). Dúl a “legyél szép és hallgass” szemlélet, a nőknek a fele sem dolgozik, akik viszont igen, azok biztos kevesebbet keresnek, mint férfi társaik. De leginkább veline (most már velone)-ként lehet érvényesülni, azaz meztelen feneket és egyéb testtájakat rázva a tévében, erre aztán van fórum, mindenhol.

Na de nem is ez a bejegyzés témája. Hanem az, hogy tegnap aztán a fent említett kibeszélő politikusnő kollégája (ugyanaz a párt) azt találta mondani, hogy végülis lecito, hogy az ember azt használja, amije van, ha  a testét, hát azt. Na megint helyben vagyunk, eddig is tudtuk, hogy elég papi-t meghívni egy születésnapra, netán call girl-ként kiszolgálni, lesz abból karrier…

De azért van pár kérdésem:

– Ugye mindenki azt használja, ami adatott neki. Ha esze van, azt, ha szép fizikuma, akkor azt. Csakhogy! ha például én csúnya vagyok de okos, akkor tuti befutó leszek a szépségversenyen? Neeeeem? Akkor miért kéne szép de butaként politikai karriert csinálnom? Vagy, ha! megvan: ezek a potens férfiak nem annyira akarják, hogy értelmes nők foglaljanak el hatalmi helyeket.

– egy férfi csinálhat úgy karriert, hogy csak szép? Ez elegendő ehhez a munkához? Mi a minimum kritériuma  ezen posztok elfoglalásának? (most azon túl, hogy nem árt jó családba születni, mert egyébként bakfitty, akármilyen okos vagy is… kumulált probléma)

Hmm, érdekes kérdések ezek. Sajnos pontosan lefestik ezt az országot, a jelen helyzetet, a lehetséges női szerepeket. Mit mondjak, 2010-ben ez azért kicsit gáz.

Tévé-kultúra

A nok meg a foci…

Olaszorszàg nèha furcsa dolgokat produkàl… ès nem csak mostanàban.

Volt itt ugye (nem mellesleg magyar illetõsègû) pornòsztàr a parlamentben, csakùgy, mint transzszexuàlis kèpviselõ (làsd itt, az utolsò bekezdèsben). Most pedig itt egy nõ egy focicsapat èlèn. Rossella Sensi, a Ròma vezetoje.

Egy alapvetoen fèrfikozpontù tàrsadalomban, ès abban is a fèrfitudat “lènyegèhez ” szervesen hozzàtartozò fociorulet kozepèbe ultetni egy not! Na az màr mutatvàny.

Na persze nem is Olaszorszàg lenne, ha meritokrata mòdon kerult volna oda, persze hogy nem! A nagypapa alapìtotta (1927)  Ròma focicsapat èlèn elobb az apja, majd annak halàla utàn õ kovetkezett (nyilvàn nem volt fiù orokos, mondom èn rosszmàjùan). Es hogy minden olajozottan menjen, gondolom a csalàdi  Italpetroli vàllalatbòl is rèszesedik…

Hogy mindez làthatò legyen, meg persze mi màst is kèpzelhetnènk egy klubvezeto norol a sztereotìpiàk szerint, a règen pàpai rezidenciakènt szolgàlò, most az o tulajdonukban levo Villa Paccelli-ben a szobalànyok is sàra-piros-ba oltoznek (a csapat szìne), ès a biztonsàg kedvèèrt mèg az eskuvojèn is piros-sàrga viràgszirmokat szòrtak ràjuk.

Tovàbbi ismertetojele, hogy bàr ezen a poszton ul, azèrt a 12 cm-es ciposarkot preferàlja. Ez màr szinte toposz a hìres olasz noknèl: akàrkit megkèrdeznek, mindenki magas sarkakon jàr, mintha azt, hogy vezeto vagy hìres ember vagy, egybol ellensùlyozi is kellene a noi sztereotìpiàk eroteljes hangsùlyozàsàval. Mondom, makacs dolgok ezek a tàrsadalmi sèmàk…