Mindennapok, Tévé-kultúra

Az új 10 eurós

A napokban kisebb felháborodást keltett Olaszországban az alábbi videó.
A kisfilm az új 10 eurós bankjegyet reklámozza, és az alapötlete az, hogy több EU-s tagállam állampolgára elmeséli, mire használja a 10 eurós bankjegyet. Szinte mindenki valamilyen szabadidős tevékenységet végez, van benne első randevú, idősebb pár divatos autóban, kislány vattacukorral stb stb.
Az egyetlen, aki dolgozik, és borravalóként kapja a 10 eurós bankjegyet, az olasz szereplő.
Ez a tény azonnal felborította az olaszokat. Mi az, hogy mindenki szórakozik, csak mi dolgozunk, és még csak nem is a fizetést, hanem a borravalót kapunk (kb. mint alamizsna).
Mi tagadás, Olaszországnak sincs mindig kifogástalan imázsa a világban…
A videó itt található.

Reklámok
Infrastruktúra, Munka-tapasztalat

A pratoi tragédiáról

tessuti1Prato egy viszonylag nagy város Firenzétől 15 km-re (Közép-Olaszországban a 3. legnagyobb), az azonos nevű megye székhelye. A középkortól az európai textilkészítés központja. Textilt gyártani nagyon virágzó vállalkozás volt már akkoriban is, főleg, ha az európai királyok udvarából jöttek a megrendelések. Ehhez persze a Francesco Datini (1335-1410) által kitalált “lerakatok” nagyban hozzájárultak (nem véletlen, hogy  a megyében sok utca, tér, és néhány iskola a nevét viseli).  A textilipar aztán kitartott, egyes századokban nehezebben, máskor szárnyalva, de egészen az 1980-as évekig megalapozta a helyiek jólétét.  

Manapság kb. 15 000 olyan vállalkozás van Prato környékén, ami  a textiliparhoz köthető, nagyon sok ezek közül családi vállalkozásként indult, és ugyan bővülve, de az is maradt. A cégek a HandM-től a Zaráig, a Gucci-tól Prada-ig bedolgoznak a divatiparba.

Csakhogy: az elmúlt húsz évben a könnyűipar, azaz a textilipar is inflálódott azzal, hogy Kína és más távol-keleti országok fillérekért legyártanak bármit, amit a divatipar kér. Tudjuk persze, hogy milyen körülmények között,  de – ahogy egy olasz cégvezető egyszer elmagyarázta nekem – itt századcentekért kell megküzdeni, és egy Zarát vagy HandM-et egyáltalán nem érdeklik a szociális szempontok, csak az, hogy az alapanyag minél olcsóbb legyen (hozzáteszem a minőség sem nagyon érdekli őket, lassan már viselhetetlenek a ruháik, és ehhez keményen kizsákmányolják a kelet-ázsiai dolgozókat- nem a Zara, ők még nagyban otthon gyártanak-, de inkább maradjunk Pratonál).

Kína nemcsak a távolból versenyez az olasz gyártókkal, az egyszerűség kedvéért ide is jön, tömegesen: kb. 4400 kínai textilcéget tartanak ma számon Pratoban (ezek egy része a válságba került olasz cégek átvételével lett kínai). Ezek egy része csak importál, azaz a Kínában legyártott termékeket idehozatja (esetleg itt varrja össze) és itt árulja, másik részük viszont gyárt is. Gyártani természetesen nem az olasz munkafeltételekkel gyártanak, hanem idehozzák a kínai munkásokat. és őket dolgoztatják kínai körülmények között itt, Olaszország közepén.

Ez persze elindított egy lefelé menő spirált, amiről mindenki tud, politika, szakszervezetek, rendőrség:   mivel nem fizetnek (annyi) adót, mint az olasz cégek, ellenben a munkásokat a végletekig kimerítve dolgoztatják – bejelentés nélkül, természetesen -, hihetetlenül kompetitívek az árakat tekintve. A bejelentés (fekete munka) terén még fejlődtek is. Az elején egyszerűen feketén dolgoztatták honfitársaikat, de mivel az az ellenőrzések során gondot okozott, most azt játszák, hogy néhány munkatársat bejelentenek 4 órára, aztán ha ellenőrzés van, rendőr (vagy munkaellenőr) legyen a talpán, ha be tudja azonosítani, hogy A) valóban az a munkás dolgozik-e ott, akinek a papírját mutatják, és  B) nem a 3. óráját tölti a gép előtt, hanem a  13.-at.

kinaiEz a szépen bejáratott rendszer: a kínaiak a termelőrésztől alig elkülönített részben alszanak (X matracon felváltva), ott élnek, amikor éppen nem a napi 15 órás munkájukat teljesítik. Mindezt persze fillérekért,  amiből sok dolgozó még így is tud spórolni és évek múltán hazamenve megvenni a kínai lakását. A munkaadó kínaiaknak meg nagyon megéri a biznisz, hatalmas és drága kocsikkal furikáznak és vásárolgatnak szabadidejükben, és persze a magas bérleti díjakat meg röhögve kifizetik, de adózni csak a minimumot hajlandóak.

Aki errefelé lakik, az egyszer nézzen körül a Via Prateseről az Ikea felé menet, hogyan élnek ezekben az ipari létesítményekben a kínaiak: elképesztő piszok, udvarra kiaggatott száradó ruhák, a földön ülve cigiző kínaiak. Nem sok filmet lehet erről látni, mert a tévék nem nagyon tudtak bejutni ezekbe a cappanone-kba, illetve egynek sikerült, évekkel ezelőtt, ma is azt szokták mutogatni, ha erről a témáról van szó. A youtube-on található pár kisfilm, itt lehet néhányat találni (katt).

Mindeközben amit itt gyártanak, vagy varrnak össze (Kínából importált anyagokból), az bizony Made in Italy, amit vásárokban, boltokban fillérekért meg lehet találni. A minőséget inkább ne firtassuk, több olyan eset is volt az elmúlt években, hogy ezek a termékek (a színezőanyagok) komoly bőrkárosodást okoztak.

Prato az itt élő kínaiak számát tekintve a legnagyobb kínai központ Európában (bár erről olvastam több adatot, egyesek a párizsi kínai negyedet tartják annak,  ami valóban nagy, de a pratoi az, ahol mint gyártók / vállalkozók ilyen nagy a koncentráció. Hivatalosan 15 000 emberről beszélnek, akiknek van letepeledési engedélyük, nem hivatalosan 20-30 000 közötti számokat lehet hallani).

Ennek persze van egyéb vonzata: a pratoi iskolákban a gyerekek nagyrésze kínai (és nem csak, a gyerekek 50-60 %-nak vannak külföldi gyökerei, vagy csak azok vannak), és ugyan pont a kínaiak nagyon is elvárják a gyerekektől a jó iskolai teljesítményt, de a sok munka mellett idejük nincsen foglalkozni velük. Mikor egy iskolával írtunk közösen projektet, akkor mesélték, hogy a tanárok annyira nem tudtak kapcsolatba lépni a kínai szülőkkel (nem járnak szülőire, fogadóórára, nem foglalkoznak az ellenőrzővel, nem válaszolnak az iskola megkeresésére), hogy a tanári kar kínai nyelvórákra kezdett el járni, hátha úgy jobban tudnak majd kapcsolatot létesíteni velük. És ha már iskola, nagy karriert futott be az a pratoi hölgy, aki korrepetálja a kínai gyerekeket, ha gondban vannak a suliban. Állítólag ha egyszer elfogadnak, tömegesen járatják majd a gyerekeket hozzád.

Ahogy mondtam is, ezt a kínai kizsákmányolást a rendszer minden szereplője tudja, de “nem tudnak mit kezdeni vele”. Persze elhiszem, hogy nem tudnak minden üzembe ellenőrt állítani, de azért ennél többről van szó, nem is akartak igazán szembesülni a problémával.

2500800-pratoÉs az előre látható tragédia megérkezett menetrendszerűen: néhány napja egy kigyulladt üzemben  heten haltak meg, és többen megsérültek – mindenki ott az üzemben elképesztő körülmények között élő kínai volt.

És most, na most  mindenki (államügyész, rendőrség, hatóságok) a far west-ről beszél, arról, hogy ezt nem lehet tovább tűrni, hogy nem lehet így kizsákmányolni hagyni az embereket…. És mondják a helyi olasz vállalkozók, hogy az ilyen körülmények között dolgozókkal emberileg lehetetlen versenyezni, nem lehet ilyen szintre leszorítani az árakat, csak azon az áron, hogy így dolgoztatják a munkatársakat.

Én nagyon szorítok annak, hogy egyszer végre tegyenek rendet Pratoban a helyiek és a kínaiak érdekében. De hogy ennek mekkora az esélye, azt nem tudom…

prato-cinesi-scritta1

Mindennapok

Ítéletidő

Két napja nagyon rövid idő alatt hatalmas mennyiségű eső hullott Szardínia szigetén, ami nemcsak, hogy elmosott utakat, autókat, hidakat, a rengeteg víz sok házba is betört és elöntött egész városrészeket.

16 halálos áldozatról tudnak egyelőre, de sajnos van még mindig eltűnt személy.

Az információkat többek között itt találjátok, és képeket / videót is a neten, amit most azért nem rakok ide a bejegyzésbe, mert nem szeretem a “katasztrófaturizmus fílinget”.

Sajnos nem ez az első ilyen eset, globális felmelegedés-e vagy sem, mindenesetre Olaszország nagyon kiszolgáltatott a természeti eseményeknek. Egyrészt elég a térképre nézni, ott fityeg a mediterráneum közepén, állandó földmozgásoknak (ld. a két legutóbbi nagy földrengés, Aquila és Emilia-Romagna) és erős esőknek, szélnek kitéve. Az elmúlt években azért statisztikailag több ilyen esemény történt, nehéz tagadni, hogy valami változóban van az időjárással.

Ezért aztán a dissesto idrogeologico nagyon is előtérben lévő téma. A két évvel ezelőtt levezényelt (környezetvédelemhez, megelőzéshez stb. kapcsolódó) projektemben az olasz partnerek nagyon erősen hangsúlyozták, vissza-visszatértek erre, miközben persze a “szilárd” földön levő  országok inkább másfelé vitték volna el a dolgot.

Nota bene, ezért sem merülhet fel komolyan az atomenergia (amire egyébként szükség lenne, mert energiailag nagyon ki van az ország szolgáltatva – de hogy miért nem nyomják jobban a nap- és szélenergiát, ami van, lenne, az megintcsak szemellenzős politikai kalandorok érzéketlenségének kérdése. Meg hát dolgozni kéne vele,  rendszert átalakítani, stb. az már biztos. És tudom, azért még a technológis sem teljesen ok, azon is kellene dolgozni.)

De visszatérve a természeti csapásokhoz, az egyik tényező, az időjárás mellett azért nem szabad megfeledkenzi a másik nagyon fontos dolgoról sem: ez egy rettentően sűrűn lakott ország (Európai viszonylatban mindenképp, most nem Indonéziához képest, nyilván). Ennek megfelelően nagyon erősen beépített is, azaz minden szabadon levő, lapos (és nemcsak) területre építkeznek. Sokszor engedély nélkül. Az ország rákfenéje (délen főleg, de azért ne legyenek illúzióink, északon sem ismeretlen a jelenség), hogy mindig van az az összeg, amivel korrumpálni lehet az engedélyeket kiadó funkcionáriusokat – egész mafia épü erre is több régióban, Meg hát sokszor korrumpálni sem kell, egyszerűen felhúznak egy házat, mit házat, egész tömböket, és ha már ott van, akkor marad is. Mert szociálisan k.va érzékenyek vagyunk, és szegény embereknek nincsen hol lakni stb. Ja, meg hát ezek fognak a legközelebbi körben ránk szavazni, mégsem mehetünk ellenük. Tehát van egy csomó rossz helyen, rosszul felhúzott épület, amit nyilván elsőnek visz el bármi víz, szél, vagy rengés (kb. ártérre építkezünk).

Emellett a régebben mezőgazdasággal gondozott területeket is sokszor otthagyják csak úgy (itt pl. a csatornatisztításra, elvezető árkok megtartására gondolok elsősorban).  Ezek hiánya főleg akkor érezhető, amikor nem vezetik el a hirtelen lezúduló vizet, Békeidőben nyilván senki sem gondol rá.

Aztán ha megtörténik a baj (ami nyilván nem csak azokkal történik, akik rossz helyre építkeztek, történhet bárkivel), akkor először is sosem kielégítő a segítség. Nyilván van olyan, hogy nem elég jól szervezett a segítő rendszer, de azért azt se feledjük, hogy amikor többméteres víz hömpölyög a város egész területén (ideértve az utakat is), akkor vajon milyen módon tudna biztonságosan kijutni a mentő, rendőrség a bajbajutottakhoz? Van olyan, hogy ez lehetetlen (vagy értelmetlen a segítő emberek életét kockára tenni, mert biztos a kudarc). Tudom, hogy ahhoz vagyunk szokva, hogy majd mindig segít valaki, és valahogy úrrá leszünk a természeten, de mint látszik, ez bizony illúzió. Van olyan, hogy akkora a csapás, hogy nem lehet emberileg segíteni, egyszerűen nem. Ettől természetesen ha én kerülnék ilyen helyzetbe, nagyon rosszul esne, hogy nem segítenek, de objektíven meg kell állapítanom, hogy nem mindig lehetséges az azonnali segítség, és van, hogy az ember csak magára számíthat ilyen extrém szituációkban.

Ezzel együtt, a Protezione Civile vezetője még a kritikákkal kapcsolatos nyilatkozatát is elbénázta, mondván, ő nem meteorológus. Íme hogyan kell értelmes beszéd helyett teljesen lerombolni egy szervezet renoméját. Mert ugyan nem ő a meteorológus, de ő a vezető, aki megszervezi, hogy a szükséges információkat megkapják. Annak tudatában pedig eljárjanak, a lehető legjobban. Ezért fizetik ugyanis. Ezzel együtt fenntartom, hogy van, ahol nem lehet segíteni, mert olyan a helyzet. EZT kell elmondani, hogy emberileg lehetséges helyzetekben segítünk. Azon túl nem lehet, mert nem lehet kockáztatni a segítők életét. Hát ezt, mint látszik, nem sikerült neki végiggondolnia.

Másrészt amint elhangzott a kritika (rossz helyre építkeznek, nem tisztítják az árkokat), azonnal ledorongoltak mindenkit, hogy most segíteni kell, nem moralizálni. Ez így igaz, de sajnos olasz tendencia, hogy segítés és viszonylagos normalizálás után minden visszaáll ugyanúgy, krízishelyzet elmúltán ismét senki nem kérdezi meg,  ki engedélyezi és miért, hogy “ártérre építkezzenek”, és vajon lesz-e ebből baj? Erről szeretünk nem tudni  mindaddig, amíg valóban baj nem történik.

Sajnálom nagyon a szárdokat, azokat, akik elvesztettek mindent. Jó lenne ugyanakkor, ha egyszer végre előre gondolkoznánk, tudván tudva, hogy a terület, amin élünk, sokkal veszélyesebb, mint más, kontinens belsejében levő területek, és bizony fel kell készülni a lehetséges nehézségekre.

Ja, és még egy dolog: ilyenkor mindig azt mondják, hogy miért nem szóltak előre, így kiköltözhettek volna az emberek. De ezt pontosan hogyan lehet megvalósítani? Ha van egy előrejelzés, hogy hatalmas esőzés lesz egy viszonylag nagy területen (nyilván utolsó pillanatig nem lehet négyzetkm-re behatárolni a helyet), akkor mi lesz?Az emberek elköltöznek? Pontosan hova? Ha nagy számokról van szó, megoldhatatlan a logisztika. Pontosan hány embert kellene kitelepíteni? És ha ott mégsem esik le ennyi eső, akkor meg az lesz baj, hogy ennyit költöttünk a semmire? Van erre valami megoldás? Kérdem, nem vagyok szakember.

Tévé-kultúra

Paese dei puffi

Ma reggel hallom, hogy az érsekek meg a Vatikán kritizálja a San Remo fesztivált, hogyasszongya:

“San Remo-i fesztivál az olasz társadalom tükre szeretne lenni, de csak annak sztereotip és banális képét tudja mutatni, azt a hamis képet, amit a tévé naponta mutat. Nincs kétség, hogy a fesztivál kitart, de a dalok, azok nem, főleg nem eredetiségükben”.

Namost, kimondottan nem szeretem a fesztivált, de most ez tényleg??? Tényleg big brother meg isola-típusú műsorok között ez lenne az ártalmas???

És amikor hónapok óta Berlusca (nem mellesleg kormányfő) (kiskorú) nőügyeiről beszélünk, akkor tényleg ez a fesztivál tudja csak az érsekek kedélyét felborzolni????

Mondom én mindig, paese dei puffi…..

Fesztivál:  https://olaszorszagbajottem.wordpress.com/2010/02/19/the-san-remo-phenomenon/

Mindennapok

A jobboldali mammona-k országa

Ne ijedjetek meg a címtől, érdekes dologról lesz szó. Egy újságban olvastam az alábbi elemzést arról, ki is szavaz leginkább Berlusconira. Mármint ha négy kategóriára osztjuk a társadalmat, anyákra, apákra, fiúkra és lányokra, melyik az a kategória, amelyik leginkább kedveli Berlusconit.

A leginkább jobbra húzó csoport az anyáké.

Amerikában a felmérések szerint éppen az ellenkezője igaz. Ott az anyák vannak a demokratákhoz legközelebb. Egy kicsit a hatvanas-hetvenes évek civil szerepvállalásának is köszönhető, a “soccer mamák” (=a gyereküket edzésre fuvarozó anyák) egyenlő esélyeket szeretnének, több szolgáltatást, egy mimimum welfare-t hogy gyerekek mellett is dolgozhassanak, és ezért jobban bíznak a baloldalban, mint az agresszív és darwinianus jobboldalban.

Olaszországban ellenben az anyák a meggyőződésesebb Berlusconi-hívők, talán mert ő adott nekik tévét (de milyen tartalmakkal??), talán mert a sikeres üzletember még mindig vonzó image, talán a beléjük nevelt jobboldaliság miatt (hja, nagy a tradicionális szerepek nyomása).

Ezért olyan külünböző az olasz jobboldal meg az amerikai (tegyük csak egymás mellé Berlusconit és Reagen-t/Bush-t). Itt a jobboldal már nem privatizál, nem liberalizál, nem nyesi les az adókat meg a közkiadásokat, és nem meritokrata. Ez egy megengedő, elnéző, amorális jobb, még Berlusconinak is elnézi, sőt cinkosan szemléli a kiskorúakkal hetyegését, a fizetett call girl-öket és a privát festa-kat. Erre szavaznak a legnagyobb arányban az olasz anyák.

És mivel a hímsoviniszta konzervativizmus anyáról fiúra száll, a második legmasszívabban jobbra szavazó csoport a fiúké.

Mindennapok

Aktuàlis

tudjátok, hogy nem szoktam a blogon politizálni, csak néha kommentálom röviden a nagyon szembetűnő dolgokat. Most azt hiszem, tényleg “helyzet van”, de nagyon.

Holnap lesz az a bizalmi szavazás, amikor kiderül, hogy eltakarítják- e véglegesen Berlusconit az útból, aminek meglehetősen ideje lenne, csak nem tudja senki, mi lenne a megoldás rögtön azután, és hogy jó lenne-e az nekünk.

Az világos, hogy  a hatalommániás berlusca már eddig is túl sokat maradt, de annyit mindenképp, hogy “klienseivel” behálózza a rendszert.

Meg az is, hogy az ország mindenféle Eu-s meg nem EU-s gazdasági elemző szerint egy lépésre áll attól, hogy esetleg “bedől” kicsit, de erősen próbál ezen a “még éppen nem” szinten maradni.

Az értelmetlen tanügyi reformok ellen folyamatosan tüntetnek a diákok, nem mintha az a mai rendszer, hogy csak “fontos ember fia” tud bejutni az egyetemre doktoranduszként / tanítani, a “színvonal, na az meg hagyjuk” annyira lelkesítő lenne.

A munkanélküliek száma nő, nem beszélve a cassa integrazione-ról, de a kiszervezett fiat cégek (ez aztán az igazi trouvaille, nem is mennek Kínáig, országon belül szervezik ki a munkát) szakszervezeti egyeztetés nélkül mennek előre, csak minél kevesebbe kerüljön az emberi erőforrás. De különben sem dívik már rendesen munkát adni az embereknek, csak munkát adunk, jogokat, járandóságokat nem nagyon (ld. contratto a progetto etc).

Szóval nem hiányozna most az országnak semmiféle elhúzódó átmenet.

Egyébként meg karácsony jön, vásároljunk ész nélkül, amíg még lehet…

Ja, és cikk a jelen helyzetről:  http://hvg.hu/hvgfriss/2010.49/201049_olaszorszag_es_berlusconi_bajai_szerepvagya