Fiesole-ról talán legelőször Boccaccio jut eszünkbe (persze ha még emlékszünk gimnáziumi tanulmányainkra), az elbeszélés-gyűjtemény, amit – kerettörténete szerint – a nagy pestisjárvány idején egy maroknyi nemes Fiesoléban meghúzván magát, tíz napon át egymásnak mesélt. Tudom, a legtöbb ember azt mondja, hogy ezeket az irodalmi kötelezőket inkább kerüli, pedig nagyon is szórakoztató (sokszor aztán máshonnan ismert) tanulságos mesék ezek, amit egyáltalán nem megerőltető olvasni.
Na de nem is a Dekameronnak akarnék itt reklámot csinálni, így beszéljünk inkább Fiesoléról. Az etruszk települést a mai kutatások szerint az ie. 9. században alapították, jellegzetesen egy magaslati pontra – ahogy azt az etruszkok szerették (míg a rómaiak inkább a vizek mellé, következésképp völgyekbe építkeztek, persze fénykorukban nem is nagyon volt félnivalójuk).
Az etruszk Fiesolénak fontos szerepe volt a déli és északi Etruria közt utazók szempontjából is.
Ie. 283-ban aztán a rómaiak foglalták el Faesulae-t, és az ő idejükben híres jós-iskola működött itt, ahová évente 12 fiatal férfit küldtek, hogy elsajátítsák a jósok tudását.
Itt szenvedtek vereséget aztán a vandálok 405-ben, inkább a kiéheztetés, mint katonai manőver segítségével, majd a 536-553 közötti gót háborúban többször is megostromolták a várost, mígnem 539-ben Justinusnak, a bizánci hadvezérnek sikerült bevennie és lerombolnia az erődítményt. Sok és érdekes etruszk és római leletet találunk a helyi múzeumban, illetve a régészeti parkban, ami megér legalább egy félnapos programot, lévén hogy a nagyon szépen kialakított, rendezett parkban nagy sétákat lehet tenni.
A középkorban aztán Fiesolénak nagyobb hatalma volt, mint a völgyben fekvő Firenzének, és több támadást is elszenvedett, még a firenzeiek is lerohanták (1010-ben és 1024-ben), sőt, kényszerrel leköltöztették a legfontosabb családokat Firenzébe.
A kereszténységet nagyon hamar átvették a fiesoleiak, és az a tény, hogy a régi katedrális (ma Abbazia Fiesolana) az akkori városon kívül található, azt jelzi, hogy az üldözések idején már voltak keresztények errefelé. Egy ír szerzetes, Szent Donatus nevét viseli a környéken több hely és templom (San Donato), aki a 9. században nagy befolyással és népszerűséggel bírt a környéken. Sorolhatnám itt a katolikus egyházhoz köthető fontos személyeket, de most csak egyet mondanék, aki talán a legismertebb is: Fra Angelico (teljes nevén Giovanni Angelico da Fiesole, 1387-1455), aki a fiesolei domonkosok szerzetese volt, és festményei sok helyen láthatóak (pl. Greve in Chianti templomában is).
Boccaccio írásai mindenestre azt mesélik, hogy a reneszánsz idején Fiesole egy nagyon kellemes hely volt, ahová előszeretettel költöztek a gazdagabb családok. Innen a sok villa és ház, amelyekből (persze felújítva) még ma is sok látható (már ha látható és nem az átláthatatlan és gyönyörű kertek mélyén bújik meg). Ezek mellé aztán a 19 században újabb villákat építettek, főleg abban a rövid időszakban, amikor Firenze Olaszország fővárosa volt (1865-1870).
Ha rászánunk egy napot, érdemes egy kicsit kanyarogni a kis utcákban, belesni egy-egy ilyen villába, kertbe, de nagyon vigyázzunk, egy nagyobb autó könnyen beszorul a nagyon szűk, kőfallal határolt utcácskákba (saját tapasztalatból mondom:). Sokféle templom, katedrális, és monostor is található a környéken (Duomo – a katedrális Szt Romolus és Szt Donatus maradványaival, a Badia – avagy a régi katedrális stb.), aztán a főtérről felfelé egy rövid de intenzív kaptató megmászása után (kocsival nem lehet behajtani) kitárul a firenzei panoráma – éjjel, nappal, mindig szép. Tudom, hogy lassan már mániákusnak tűnhetek, de nyáron a késő esti órákban hihetetlen hangulata van Fiesolénak, és ez is egy olyan „levegőzési” lehetőség, ahová kiszabadulhatunk az éjszaka is meleg Firenzéből. A főtéren vacsora után meginni egy kávét, felsétálni a panorámát megnézni, vagy éppen a nemrég felújított főtéren üvegfal mögött látható római út egy részlete felett elbambulni, nekünk egyik kedvenc nyári programunk.
Praktikus információ: este valamint villanézéshez a kocsi a legbiztosabb közlekedési eszköz, de ha nappal – mondjuk egy firenzei turistakör részeként – nézzük meg Fiesolet, akkor inkább a 7-es busszal érdemes feljönni (indul a San Marco-ról kb. félóránként).
Olaszországba jöttem 