A pesto egy jolly joker hozzávaló, mert sokféleképpen felhasználhatom, ezért érdemes tartani belőle néhány adagot otthon.
De mielőtt adnék pár ötletet, azért térjünk ki magára a szószra. Ortodoxabb konyhaőrültek persze maguk készítik a pestot, van nem is egy típusa, ki hogyan ragozza…
Az eredeti genovainak az összetevői a bazsalikom (figyelem, genovai fajta :), olívaolaj, fenyőmag, fokhagyma és a parmezán. Ezeket az összetevőket pépesítik (a robotgépek korában mixelik) és ezt teszik sokféle ételbe – leginkább persze a tésztára. (Ha elmèlyednèl a pestokèszìtèsben, itt talàlhatò egy eredeti pestorecept.)
Ennek elhajlásai például a rucolás pesto, ahol a zöld alapot nem a bazsalikom, hanem a rucola adja. Otthon lehet vele próbálkozni, kikeverni azt az ízt, ami nekünk legjobban ízlik. De ha erre nincs időnk, érdemes tartalékban tartani pár üvegecske pestot (Magyarországon a spar saját terméke nekem ízlik és nem is drága, úgy 300 Ft egy üvegcse), amúgy minden esetre.
A „gyors és egyszerű ételek” stílusában mindenekelőtt tésztára tesszük. Abból is leginkább a trofie nevű genovai tìpusra… màsodsorban a linguine-re (ami lapos ès hosszú, mintha hosszàban elharmadoltak volna egy szàl tagliatelle-t), spagettire, gnocchira…. De nem olaszként nyugodtan próbálkozzunk más alakú tésztával is, mindenre finom. Nekem külön ízlik, ha apróra vágott paradicsomot (legjobb a cseresznyeparadicsom félbevágva) keverünk utolsó lépésként a pestos tésztára, szerintem nagyon jól kihozza az ízeket.
A genovaiak titka egyébként, hogy a tésztafőző vízbe beledobnak egy apró kockákra vágott krumplit is, ami szépen szétfő és jó állagot ad az ételnek (de ha kicsit egyben marad, az sem gond, jó íze lesz tőle a tésztának).
A tészták egy speciális esete a pestos lasagne, aminek a receptjét itt találod, egy régebbi bejegyzésben.
Ha elrugaszkodunk a tésztáktól, nekem nagyon ízlik, és sokszor készítem munkahelyi ebédnek is, a pestos tönkölybúzát. Na most, mielőtt elkattintanátok innen, mondván hogy ilyen extrém összetevőkkel szóba sem álltok, gyorsan elmondom, hogy a tönkölybúza nagyon jó alternatívája a tésztának vagy rizsnek, némileg egészségesebb is náluk, nem kerül sokba és egyszerűen elkészíthető.
Forrásban levő bő sós vízbe beleszórok egy pohárnyit (egy személyre), és kb. 20 percig főzöm. Amikor kész, leszűröm és belekeverek egy adagnyi pestot (ízlés szerint). És kész is.
Egyszer érdemes kipróbálni….
Ja, és nem olaszként elmondhatom, hogy a pesto nekem nagyon ízlik főtt krumplin is, sőt kenyérre kenve is, főleg, ha mellé paradicsomot teszünk. Ezek is elég egyszerű dolgok, de szerintem nagyon finomak.
Ahogy látszik, a pesto felhasználásának csak a képzeletünk szab határt, és mivel elrontani biztos nem lehet, érdemes próbálkozni 🙂