Országjárás

Albergo diffuso

Újabb olasz “újítás” a turizmusban, amely (bár nem ez volt eredetileg a célja, de) tökéletesen covid-kompatibilis: az albergo diffuso, azaz a “szétszórt hotel”. Már a CNN is cikkezett róla, az angol nyelvű cikk itt található.

Hotel alatt általában olyan épületet értünk, ahol van egy recepció a bejáratnál, majd több emeleten – vagy akár egy emeleten szétszórva – szobák sora következik. Mindehhez adott szolgáltatások is járnak: napi takarítás, törölközőcsere, reggelizési lehetőség, állandóan nyitvatartó recepció, és a csillagok számának emelkedésével programszervezés, kulturális programokra jegybeszerzés, londiner stb.

Olaszországban azonban rengeteg olyan többé-kevésbé elhagyatott kis falu van, ahol az épületek rendelkezésre állnak, turizmus is van (vagy lenne), akkor miért építenének plusz épületeket, hogy kiszolgálják a turistákat? Így találták fel az albergo diffuso-t, amellyel a kis borgo-k / falvak már meglévő épületeit szerették volna hasznosítani.

Az ötlet 1982-ben született Carnia-ban (Friuli, Észak-Olaszország), ahol egy munkacsoport szerette volna a turizmus számára hasznosítani a ’70-es évekbeli földrengés után helyreállított épületeket. Később egy turisztikai marketing szakértő, Giancarlo Dall’Ara dolgozta ki a modellt, de csak 2006-ban definiálták hivatalosan a fogalmat és kritériumait. (Érdekes mozzanat, hogy az ‘agriturismo’ is északon született, még a ’60-as években)

Mit is jelent tehát ez a “szétszórt hotel”? Nem új épületet építünk, hanem már meglévő, kis falvakban, borgo-kban található házakat szervezünk egybe, ahol hotelszolgáltatásokat nyújtunk (takarítás, reggeli, étterem, közös terek – hall, lobby, olvasószoba). Olyan tehát mintha valakinél vendégségben lennénk, “otthon”, csak kényelmi szolgáltatásokkal.

Kritériumok:

  • 200 méteres távon belül kell lennie az összes épületnek,
  • ugyanabban a községben,
  • egységes szolgáltatási színvonal (tehát ebben különbözik a bed&breakfast és agriturismo típusú vendéglátástól),
  • több épületről van szó (nem csak egyről).

Jelenleg 250 vendéglátó egység tartja magát albergo diffuso-nak, de szigorúan véve a kritériumokat, csak 150 valóban az. Van egy szakmai szövetségük is (70 taggal), ezen az oldalon találtok róla információt: https://www.alberghidiffusi.it/

Az albergo diffuso előnye az, hogy általában kisebb falusi, de nagyon szép helyen található, gyakorlatilag belesimul a falu szövetébe, így azt az életérzést nyújtja az utazónak, mintha egy helyi lakos vendége lenne. És tényleg, egy ilyen hotel szobája mellett valószínű, hogy helyiek laknak, szóba lehet velük elegyedni, meg lehet tapasztalni, milyen az élet egy ilyen kis közösségben. Gyakran szabad térrel is rendelkezik, közel a természethez, de elegendő távolságot engedve a többi lakostól. Betekintést engednek a falu szokásaiba, helyi festa-iba, a helyi lakosok napi életébe, esetleg munkájába. Itt hosszabb időt is el lehet tölteni, akár távmunkában dolgozni.

Én idén próbáltam először Umbriában, a Torre della Botonta szállást, amely egy 1400-as évekből származó castello-ban működő albergo diffuso, és csodálatos émény volt. Szobánk a várfalon volt, reggelire választhattunk, hogy az erődítmény középkori konyhájából kialakított reggelizőszobában vagy kint a várkapu mellett fogyasztjuk el, közösen próbáltuk a nemrég született kismacskát beparancsolni az anyjához, megismerkedtünk és hosszasan beszélgettünk egy ott nyaralóval rendelkező házaspárral a régi épületek felújításáról, minden reggel megvitattuk, hogy hova érdemes elmenni aznap, és elképesztő vacsorákat kaptunk a Torre éttermében. Az üzemeltető házaspár azóta ismerős a facebookon, és néha váltunk is egy-egy üzenetet. Che dire? Ki kell próbálni 🙂

Cikk erről itt.

Kultúra, Országjárás

Amfiteátrum Volterrában

Volterra megér egy látogatást, ez egészen biztos. Eddig a római teátrumot tudtuk megnézni a sok egyéb látnivaló (etruszk, római kori és középkori) mellett, most nemsokára remélhetőleg már az amfiteátrumot is.

a római teátrum, azaz színház Volterrában

Azért nem fedezünk fel minden évben egy amfiteátrumot, még errefelé sem. És ezt a volterrait is egészen pontosan 2015-ben találták meg, de csak idén kezdték el feltárni. Volt is meglepetés most júliusban, amikor kezdetnek egy teljesen intakt folyosót sikerült kiszabadítani a föld alól.

Az eredeti feltételezésekhez képest nagyobb is az építmény, 90 m* 70 m-es, eliptikus formájú, és valószínűleg az ie. 1. században építették. Egyelőre 6-10 méter közé teszik a mélységét (azaz a magasságát), az még kiderül, igazuk van-e. Mindenesetre ezek a méretek egy igen impozáns amfiteátrumot mutatnak, ahol a nézőtéren 3 lépcsősoron ülhetett 8-10 ezer néző.

Most úgy tűnik, hogy részben benyúlik a temető alá, ami persze megnehezíti majd a feltárást. Van ennél nagyobb (pl. a legnagyobb, a Colosseum, vagy akár PozzuoliArlesNimesPulaVerona), és régebbi is (pl. a pompeii ie. 70-ből), és Toszkánában sincsen egyedül (LuccaFirenze,  Arezzo), de ami miatt olyan különleges ez az amfiteátrum, az az, hogy több száz éven keresztül a létezéséről sem tudtak. A világon ma ismert kb. 230 római amfiteatrum közül egyiket sem kellett “felfedezni”, hiszen egyik sem tűnt el az idők folyamán, mindig tudtak a létezésükről, még akkor is, ha az évszázadok során egészen más funkciót kaptak, ma már csak a romjaikat látjuk, vagy esetleg beépítették őket, mint a luccait.

A volterrai amfitátrum viszont ezer évig a föld alatt pihent, a város temetője alatt, az etruszk fal közelében. Úgy tűnik, hogy legutóbb a középkorban volt emberi tevékenység benne (vagy rajta). Azt már az előzetes felmérésből is tudták, hogy szinte érintetlenül hever a föld mélyén, de még így is meglepetés volt, milyen jó állapotban van. Ezen túl a feltárás abban is segít majd, hogy megértsük Volterra szerepét a római birodalomban.

AZ AMFITEÁTRUM

Az amfiteátrum (“körkörös színház”) római találmány. Míg a (görög példára épített) félkör alakú teátrumban tragédiákat, kommédiákat és szatírákat nézett a római polgár, már ha az elithez tartozott, ebben a teljes kör alakú építményben az ie. 1. századtól a tömegek szórakoztatása folyt. Minél nagyobb volt a hely, annál több embert tudtak egyszerre szórakoztatni a benne folyó gladiátor / vadállat harcok, a kocsi- és atlétikai versenyek.

“Panem et circenses” (kenyeret és cirkuszt) kell adni a népnek, ahogy Juvenalis megírta, ennek megfelelően mind a császár, mind az elit gyakran finanszírozott efféle látnivalókat az amfiteátrumokban. A propaganda remek eszközei voltak ezek az előadások, amit gyakran vadállatharccal kezdtek, majd gladiátor tornákkal folytattak, végül bűnözők nyilvános kivégzésével zártak le, ami lehetőleg látványos és véres volt (keresztrefeszítés, vadállatok elé vetés stb).  Ez egyben nyílt és világos üzenet is volt arról, hogy mi történik azzal, aki a hatalom ellen találna fordulni.

Cikk itt.

Országjárás

Solvay

A Toszkána-kedvelők egészen biztosan ismerik a fehér homokos toszkán strandokat, a Spiaggie banche-t Vada és Rosignano Solvay között, amelyek közterületileg Rosignano Marittimo részei, és Livornotól délre találhatók.

vada

A fehér homok egyébként nem jellemző az olasz tengerpartokra (inkább a trópusi helyekre), ezért sokan eljönnek megnézni, kipróbálni. Ennek a 4 km-nek nagy része szabadstrand, de van, ahol lehet nyugágyat és napernyőt is bérelni.

Ilyen kis ösvényen lehet megközelíteni

A szokatlan fehér szín nem természetes errefelé, az innen 1 km-re található Solvay szódagyár kalciumkarbonát tartalmú szennyvíze lúgozta ki itt a homokot. Ernest Solvay egy belga születésű feltaláló, iparmágnás volt, aki már fiatalon (az éppen akkor függetlenné vált) Belgiumban építtetett szódagyárat az általa feltalált szódagyártási procedúrára alapozva.

1912-ben szerezte meg a megfelelő földterületet Rosignanoban, ahol felhúzta az olasz szódagyárat. Nem véletlenül választotta a helyszínt, Rosignanoban közel volt mind a kalciumkitermeléshez szükséges bánya (Rosignano, San Carlo), mind a só (Ponteginori), mind a hűtéshez szükséges (tenger)víz, mind a szállításhoz elengedhetetlen vasút. Ez fellendítette Rosignanot, ezért 1914-ben díszpolgári címmel tüntette ki Solvayt.

Ami akkor még nem volt szempont, az a környezetszennyezés: a lúgos és nehézfémeket tartalmazó víz kimarta a tengerparti homokot, és erősen mérgezővé tette a vizet.

Ha a hátunk mögé nézünk, előttünk az egész hatalmas gyár

2010-től kezdődően a gyártási procedúrából kivonták a merkúr nagy részét, így egy kicsit javult a helyzet, de ennek ellenére ez a tengerpart még mindig az olasz tengerpartok egyik legszennyezettebbike, bár hivatalosan többször megkapta a bandiera blu-t (a jó minőségű strandok elismerését).  

Az ENSZ egyébként nemcsak egész Olaszország, hanem a Mediterráneum egyik  legszennyezettebb tengerpartjának tartja a fehérhomokos strandot. A hivatalos adatok szerint a gyár 2017-ben 4,18 tonna arzént, 5,96 tonna krómot, 13 tonna benzént  és más egyebet (kadmium, ólom, cink, stb) engedett itt a vízbe, ami a tengeri élőlényeket és persze az itt strandoló embereket is veszélyezteti.

Ezzel együtt nagyon sok turista jön ide, hogy gyönyörködjön a strand színében, és kipróbálja, milyen lehet a karibi fürdőélmény.

Országjárás

Umbria – 3, Gubbio

“- Tudja, a dolog úgy volt, hogy én Gubbióban voltam városi orvos, mielőtt idekerültem a kórházhoz. Egyszer egy beteghez hívtak, aki úgy látszik, súlyos idegbajban szenvedett. A Via dei Consolin, ebben a teljesen középkori utcában lakott, egy sötét, öreg házban. Fiatal nő volt, nem Gubbióból való, nem is olasz, nem is tudom, milyen nemzetiségű lehetett, de jól beszélt angolul. Nagyon szép nő volt. A házbeliek elmondták, hogy a nőt, aki mint fizető vendég lakott náluk, egy idő óta hallucinációk gyötrik. Az a rögeszméje, hogy éjszaka nincs bezárva a halottak kapuja.
– Micsoda?
– A halottak kapuja. Tudniillik Gubbióban ezeknek a középkori házaknak két kapujuk van. Egy rendes kapu az élők számára és mellette egy másik, keskenyebb, a halottaknak. Ezt a kaput csak akkor bontják ki, mikor a koporsót kiviszik a házból. Azután megint befalazzák, hogy a halott ne jöhessen vissza. Mert úgy tudják, hogy a halott csak ott jöhet vissza, ahol kiment. A kapu nincs is egy szinten az utcával, hanem mintegy egy méterrel magasabban, hogy ki tudják adni a koporsót az utcán állóknak. A hölgy, akiről beszélek, egy ilyen házban lakott. Egy éjszaka arra ébredt, hogy a halottak kapuja kinyílik, és belép rajta valaki, akit nagyon szeretett, és aki rég meghalt. És attól kezdve minden éjszaka eljött a halott.” (p. 55)
“Gubbióba keskenyvágányú motorvonaton kell menni, amely Fossato di Vico és Arezzo közt közlekedik. Az út a kis távolság dacára igen hosszadalmas, meleg is volt, és Mihály nagyon fáradt volt, mire megérkezett. De a város, amint az állomásról felfelé menet rövidesen elébe tűnt, mindjárt az első pillanatban megragadta.
Egy óriási, kopár, olasz stílusú hegy oldalában húzódik meg, mintegy rémülten, felfelé menekvés közben leroskadva, a város. Amint az ember ránéz, nincs egy háza sem, ami ne volna sokszáz éves.
Az összevissza kanyargó utcák közt középen feltornyosodik egy hihetetlenül magas épület, amiről nem érteni meg, kik és miért építették ennek az istenhátamögötti helynek a közepére. Irdatlan és búskomor középkori felhőkarcoló. Ez a Palazzo dei Consoli, innen igazgatták a konzulok a kis gubbiói városköztársaságot, a XV. századig, amikor a város az urbinói hercegek, a Montefeltrék birtokába került. A város fölött pedig, a Monte Inginónak majdnem az ormán, egy óriási kiterjedésű fehér épülettömb, Sant Ubaldo kolostora.
Még lent, a vasúttól a városba vezető úton, van egy jobbnak látszó kis albergo. Mihály itt szobát vett, megebédelt, kicsit pihent, azután elindult Gubbio felfedezésére. Megnézte belülről az óriási műteremre emlékeztető, tátongó Palazzo dei Consolit és benne az egészen ősi iguviumi réztáblákat, amelyek még a rómaiak előtti időkből maradtak fenn, és az umber nép szakrális szövegeit őrzik. Megnézte az öreg katedrálist is. Más látnivaló nem is igen volt; itt maga a város a látnivaló.
A legtöbb olasz város ezen a vidéken azt az érzést kelti, hogy házai omladozóban vannak, még néhány év, és az enyészet elnyeli, mint annyi más régi várost. Ez azért van, mert az olaszok ott, ahol terméskőből építkeztek, nem vakolják be a házak falát, és a közép-európai szemlélő azt hiszi, hogy a házról vagy az egész városról leesett a vakolat, és úgy hagyták, teljes dezolációban, pusztulni. Gubbio még sokkal vakolatlanabb, még sokkal omladozóbb, mint a többi olasz város; Gubbio csakugyan dezolált. Az idegenforgalom útjából kiesik, ipara és kereskedelme alig van, rejtély, hogy miből él az a pár ezer ember, aki falai közé szorult.
(…)
És csakugyan, mindjárt a harmadik házon ott volt a halottak kapuja. A rendes kapu mellett, a földtől egy méter magasságban, egy keskeny, befalazott gótikus kapunyílás. A Via dei Consolinak csaknem minden házán van ilyen; más nincs is az egész utcában; ember különösen nincs.
Egy keskeny sikátoron át lement a párhuzamos utcába, amely nem volt fiatalabb, csak valamivel kevésbé komoran előkelő; mintha itt mégis laknának élő lények. És, úgy látszik, halottak is. Mert az egyik ház előtt különös, megdöbbentő embercsoport tűnt szemébe. Ha nem tudta volna rögtön, hogy miről van szó, bizonyára azt hitte volna, hogy látomása van. A ház előtt csuklyával elfödött arcú emberek álltak, gyertyával kezükben. Temetés volt, és itt még régi olasz szertartás szerint csuklyás hozzátartozók, a confraternitas tagjai viszik ki a halottakat.
Mihály levetette kalapját, és odament, hogy közelről lássa a szertartást. A halottkapu nyitva volt. Be lehetett látni a házba, egy sötét terembe, amelyben a ravatal állt. Papok és ministránsok álltak füstölőkkel a koporsó körül és énekeltek. Majd nemsokára felemelték a koporsót, és a halottkapun át kiadták az utcára, a csuklyások a vállukra emelték.
Ekkor a gótikus kapunyílásban megjelent a karinges pap. Sápadt, elefántcsontszínű arcát szomorú és semmit sem látó tekintettel fordította az ég felé, félrehajtotta fejét, és valami kimondhatatlanul kedves, régi dolgokra emlékeztető mozdulattal összetette kezét.”

(Szerb Antal, Utas és Holdvilág, pp. 56-58)

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Gubbio kb. 50 km-re található Perugiatól, szintén dombra épült. Már az őskorban lakott volt a terület, de ismertsége Szent Ferenchez köthető. A legenda szerint itt, a Santa Maria della Vittoria templomnál találkozott a vad farkassal, amelyet a kereszt jelével megszelidített. Ide, Gubbióba menekülk Ferenc, miután otthagyta Assisit, itt élt együtt leprásokkal és más betegekkel, és tért meg teljes mértékben. Ezért a város több umbriai zarándokút állomása is, ezek egyike az Assisi vagy Szent Ferenc Zarándokút.

A város nagyon hangulatos, a Palazzod ei Consoli előtti térről szép kilátás nyílik az alatt fekvő házakra. A Palazzo ducale előtti park is alkalmas egy kis pihenésre, miután idáig felmásztunk és mielőtt továbbindulunk felfelé Szent Mariano és Giacomo templomhoz.

 

 

Országjárás

Umbria – 2, Spello

“- És itt minden hely város. Spello például otthon nyomorult kis falu volna – itt mégis szabályos város, katedrálissal és kávéházzal, sokkal inkább város, mint például Szolnok vagy Hatvan. És bizonyára egy nagy festő született benne, vagy egy nagy csatát vesztettek el mellette”

(Szerb Antal, Utas és holdvilág, p. 36)

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Spello ma egy 8000 fős kisváros, egyébként az umbrok alapították, majd a Római birodalom alatt lett a neve Hispellum (innen a Spello). A római időkben Umbria egyik legfontosabb városa volt. Cézár “Colonia Julia”-nak nevezte el, Augustus “Splendidissima Colonia Julia”-nak. A római városfal egyes részei megmaradtak, valamint számos római kori épület vagy romja (villa jelentős mozaikokkal, amfiteátrum).

A barbárok támadásai után a város elvesztette jelentősségét, de még így is nagyon sok középkori emléket találunk itt. A legfontosabb műemlék a már említett városfal, kb. 2 km hosszan, több kapuja maradt meg. A városháza épületén szintén római feliratok vannak. A 14.-15. századból több templom is látogatható.

Ahogy a legtöbb környékbeli város, ez is dombra épült, ezért kicsit mászni kell, hogy fentről megcsodáljuk a kilátást és a San Severino templomot.

Előző rész itt. 

Országjárás

Umbria – 1

Közép-Olaszországban található az ország egyik legkisebb régiója (a lakosság számát tekintve a 20 közül hátulról a negyedik). Olaszország “zöld szíve”, titokzatos, ősi és valahogy….. “úgymaradt” jó és rossz értelemben is.

List of communes of Umbria - Wikipedia

Eredetileg az umbrok lakták (italikus nép, az Itáliai félsziget őslakosainak egyike) az i.e. 10.-5. évszázadokban, majd az i.e. 3. században kerültek római fennhatóság alá.

Összesen csak 92 települése van, ezek között jól ismert zarándokhelyek is, mint Assisi.

Itt a blogon eddig az alábbiakról írtam:

A régió földrajzilag nagyon változatos, magas hegyek (2400 m-ig) váltják egymást a széles völgyekkel, és itt található az ország 4. legnagyobb tava is, a Trasimeno.

Jelentős történelme folyamán megfordultak itt az már említett umbrok, valamint etruszkok, rómaiak, a Bizánci birodalom, longobárdok, és a pápai állam képviselői is.

Ezért aztán akárhová nézünk, legalább egy középkori városba vagy római emlékbe botlunk, amelyeket egyébként meglehetősen jó állapotban sikerült megtartani az évszázadok (-ezredek) folyamán.

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Umbriáról valószínűleg minden magyarnak legelőször az Utas és holdvilág jut eszébe*, Mihály misztikus élményei, a halottak kapuja, meg a felnőttéválás nagy kérdései. És ez a hangulat nem csak az 1930-as években utazgató Szerb Antalt fogta meg, ma is tisztán érzékelhető.

“- Umbria egészen más, mint Toszkána – gondolta -, parasztabb, ősebb, szentebb, és mintha egy árnyalattal zordonabb is volna. (…)

– Az olasz táj nem olyan csak-barátságos, csak-édes, mint ahogy elképzeltem. Itt Umbriában
nem. Van itt valami kietlen, valami sötét és érdes, mint a babérfa – és éppen ez az érdes Olaszország a vonzó. Talán a nagy, kopár hegyek teszik. Sose hittem volna, hogy Olaszországban
ennyi kopár és magas hegy van. A Subasión még foltokban áll a hó.” (p. 36)

Spiritualitás

A misztikus Umbria Szent Benedekkel születik meg, aki magát a szerzetesrend fogalmát is megalkotta rendjével, a bencésekkel. Szent Benedek Norciaban született (480-547), és nyomában itt Umbriában születtek meg az ország azóta is legfontosabb rendházai: Perugia-ban a San Pietro-t és Montelabate-t, San Benedetto a Subasio hegy oldalában, Petroia Cittá di Castelloban. Lépten-nyomon szerzetesrendekbe botlunk errefelé, és máig működő évezredes templomokba, zarándokhelyekbe. A korai keresztények által épített San Faustino katakombák is látogathatóak.

Gasztronómia

Umbriában neház rosszat enni, már ha nem vagyunk vegetariánusok. A konyha alapjai a húsok – szalámik, a helyi olívaolaj és a bor. Az olajat leginkább a Trasimeno tó környéként termelik, borból van fehér és vörös is. Nem feltétlen nagy mennyiségű a termelés, érdemes a helyieket kérdezni arról, mit igyunk. Sokféle sonka és szalámi is van, ez utóbbiból a legismertebb talán a norciai. És persze a helyben termelt hüvelyesekről és gabonáról se feledkezzünk meg. Most júliusban pedig amerre a szem ellát, virágzó napraforgómezők vannak.

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Jegyzet:

Mi a Torre della Botonta-ban szálltunk meg, csak ajánlani tudom, remek szobák és finom reggeli, nagyon kedves vendégfogadás. Közel Spoleto-hoz, Spellohor, Trevihez, és még ezer látnivalóhoz.

Egy castello-ban van, ahol más lakások is vannak, így reggelenként hosszan csacsogtunk a helyiekkel, mintha otthon lennénk. http://www.torredellabotonta.com

*Nemrégiben újrafordították olaszra is, ha ajándékot akartok venni olasz barátaitoknak.

Országjárás

Különleges helyek szerte Olaszországban

Ugyan idén nyilán kevesebb turista fog hozzánk elmerészkedni, azért érdemes pár különleges helyet megmutatni. Ha nem most, egyszer érdemes lesz megnézni.

Aromantica Tree House in San Salvatore Monferrato Italy.

Ház a fakoronák szintjén, Alessandria megyében, északon.  Honlap itt.

6 méter magasra kifeszített sátrak, Szicíliában. Honlap itt.

Aki szereti  bort é a borászatokat, annak két szálláslehetőég is adott: Lombardiában található a fenti képen látható hely, Venetoban pedig egy olyan, ahol a hatalmas hordók mini házkként szolgálnak (és egyébként proseccot termelnek).

Ha valaki a világi hívságok után egy kis nyugalomra vágyik, akkor Terni közelében egy volt remetelakban is megszállhat.

Trulliért természetesen Pugliaba kell menni.

Ha már eljöttünk idáig, akkor Materaban is megszállhatunk.

További sok ötlet pedig itt. 

Országjárás

La gola del Furlo

20190819_124556  20190819_124543

A Candigliano folyó szorosa Marche régióban, Pesaro Urbino megyében található, a Pietralatta (889 m) és Paganuccio (976 m) hegyek között.

A folyó az évezredek során igen nagy mélységben vájta ki medrét, amely most már – az 1922-ben épített gát miatt – nem látható. Ez a gát az egyébként sebes folyású folyót duzzasztja nyugis tóvá.

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

A szoros a római Flaminia úton volt, ez a Rómából északra vezető legfontosabb út volt a Római Birodalom idején, Ariminum (a mai Rimini) felé vezetett. A mai napig azon az alagúton haladunk át, ha erre járunk, amelyet a rómaiak építettek.

alagut

Az alagutat Vespasianus építtette a szoros legszűkebb pontján, hogy több ember és jármű tudjon egyidejűleg áthaladni rajta. “Petra pertusa” vagy “forulum” (kis forum) néven emlegették, ebből jön a Furlo név. Mellette egy másik (előbb épített) átjáró is található, az etruszk korból (8 m hosszú, 3,3 m széles és 4,45 m magas), valamint egy kisebb templom (chiesa della Botte), amelyet egy időben egy remete lakott.

Az évezredek során volt, hogy fontos útvonalként használták, majd elvesztette jelentőségét.

2001. óta a szoros és környéke Nemzeti Park (Riserva Nazionale Statale Gola del Furlo). Tanösvény, szervezett kirándulások és vezetések várják az érdeklődőket, kempingezni és sziklátmászni is lehet.

20190819_131610
Ez például egy pihenő parkoló, egyben egy sétaútvonal kezdete is.

A környéken több étterem található, és mivel nem messze található Acqualagna (8,4 kmre onnan), szinte mindenhol megtalálhatók a szarvasgombás fogások, hiszen Acqualagna az egyik legfontosabb tartufo bianco / fehér szarvasgomba-lelőhely az országban.

Ha panorámához is van kedvünk, fel lehet kanyarogni a hegy oldalában és fentről is megcsodálni a szorost.

Risultati immagini per panorama gola del furlo

 

 

Országjárás

Emilia-Romagna

A turisták által egyelőre még kevésbé ismert régió Észak-Olaszországban, pedig…

Pedig ebben a régióban kicsiben minden megtalálható, ami miatt Olaszországot szeretjük. Középkori városkák, épen megmaradt városfalak, csodaszép kastélyok, tengerpart, és isteni ételek.

És ezen kívül az emberek közmondásos kedvessége, a turizmusban még nem végleg megfásult helyi lakók, vállalkozószellem, és dolce vita. Mi itt Olaszországban tudjuk ezt, a külföldiek kevésbé.

Risultati immagini per paste tipiche di emilia romagna

Egy ideje Budapestről közvetlen wizzair járat van Bolognaba heti háromszor, érdemes kihasználni.

Magában Bolognaban is el lehet tölteni jó néhány napot, van mit meglátogatni. Itt volt a világ első egyeteme (erről itt írtam), csodaszép középkori templomokat nézhetünk meg, vagy a glosszamagyarázók sírját is meglátogathatjuk.

Visitare Bologna in un giorno: Piazza Santo Stefano

Felmászhatunk a Torre degli Asinelli-re, és közelről megnézhetjük Olaszország másik ferde tornyát, a Torre della Garinselda-t.

bol 5

De még csatornák is vannak:

 Visitare Bologna in un giorno: finestra di Via Piella

Arról nem is beszélve, hogy jobbnál jobb ételeket próbálhatunk ki (Hol együnk Bolognaban), pl. Olaszország egyik legjobb városi piacán:

Risultati immagini per mercato antico bologna

És ez még csak Bologna volt.

Ki ne hagyjuk Modenát:

Risultati immagini per modena

Ferrarat – erről itt írtam.

Parmat:

Risultati immagini per parma

Ravennat:

Santarcangelo di Romagna-t

És persze a tengerpartot, Riminit vagy Riccione-t (erről itt írtam).

Hogy mit fogunk enni? Pármai sonka, parmezán sajt, finomabbnál finomabb felvágottak (mortadella, szalámik), crescentine, tigelle, balzsamecet, és persze ragus tagliatelle, lasagne és töltött tészták, a tenger felé pedig piadina-t, és halakat.

Risultati immagini per tagliere prodotti tipici di emilia romagna

Risultati immagini per primi di emilia romagna

Bor is lesz helyi, csak győzzünk választani:

Risultati immagini per primi di emilia romagna

Nincs más hátra, Emilia-Romagnat meg kell látogatni.

 

Étel - ital, Országjárás

Altamura – 2

Az előző részben a látnivalókat találjátok, most jöjjön a gasztronómia.

Délen – Pugliaban is – nagyon sok mandulát termelnek, ezért aztán sok a marcipán, sőt ez inkább a pasta di mandorla, azaz mandulatészta – ez csak mandulalisztből, cukorból és tojásból áll. Isteni finom, puha, ízes, bárhol bármikor kapható. Formája és ízesítése nagyon változó (gyümölccsel, lekvárral, csokival, vaníliáskrémmel), de mindegyik nagyon finom.

20170617_094322
tipikus reggeli, pasta di mandorla csokidarabokkal 🙂

Aztán elképesztően finom krémes piskótákat tudnak készíteni, ez alábbi a tette di monache (apácacici, nem viccelek, így hívják), amit maguk a klarissza apácák készítettek, onnan került a recept egy cukrász tulajdonába:

Pillekönnyű, nem túl édes sütemény, amit itt kóstolhattok meg:

20170617_095332

Süteményből máshol sincsen hiány, csak győzzük kóstolni:

20170618_102124

Persze nem mindenki édesszájú, meg hát mást is kell enni. Jöjjenek hát a rendes ebéd/vacsoraételek. Általában tudni érdemes a déli konyháról, hogy nagyon sok zöldséget használ – szerencséjük van, ezen a klímán egész évben sok a frissen termelt kerti cucc. Tulajdonképpen a mediterrán konyha alapja ez, a zöldség széndhidráttal (pl. zöldséges tészta), és elég kevés hús. (Persze az idők során egyre több húst fogyasztanak ők is, különösen ünnepnapokon.) És mivel a tenger sincsen messze, hát halak és tenger gyümölcsei is gyakran asztalra kerülnek. Sokszor esznek hüvelyeseket (régebben a hús helyett innen jött a fehérje), és minden étkezés végén csonthéjas terméseket (dió, mandula). A durumliszt nemcsak a kenyér, hanem más pékipari termék alapja is, de erről kicsit később.

Nézzünk tehát néhány helyi ételt.

A riso, patate e cozze egész Pugliaban ismert, nyilván többféle elkészítési módja is van, a lényeg, hogy a feketekagylót, a rizst és a krumplit nyersen keverjük össze, és egyben sütjük meg. Már régebben is hallottam ódákat zengeni róla, most megkóstoltam, és igazat adok nekik. Isteni.

20170617_134423

Szinte klasszikus a parmigiano di melanzane, ennek egy változatáról már írtam itt. 

20170616_215616

A tenger gyümölcsei, akár nyersen is – figyelem, ezt utóbbit csakis megbízható helyen érdemes enni, mert rizikós, ha nem jól dolgozzák fel, nem elég friss, nem jól tárolták.

A tésztáknál ki ne hagyjuk a fülecsketésztát (orecchiette), leginkább zöldséges feltéttel, pl. orecchiette con cime di rapa (tarlórépahajtás). Ez vastagabb tésztaféle, rücskös felületén jól megül a mártás.

Risultati immagini per orecchiette Risultati immagini per cime di rapa pianta

Vagy tipikus még a cicoria con purea di fave, azaz párolt cikória babpürével  – ezt bevallom, én nem szeretem így együtt, de a babpürét bármikor szívesen eszem.

Risultati immagini per cicoria con purea di fave

És akkor most jöhetnek a kenyérfélék. A durumliszt alap, és az altamurai kenyér védett termék – manapság naponta viszik repülővel a legjobb new yorki olasz vendéglőkbe. A sárga belsejű kenyér nagyon finom, és akár 10 napig sem szárad ki, köszönhetően a helyi mikroklímának. És tanúsíthatom, hogy ugyan mi Firenzében is durumkenyeret eszünk, ennek köze nincsen az igazi, jó altamurai kenyérhez.

20170617_185317

Risultati immagini per pane di altamura

A szikkadt kenyeret nyaranta kenyérsalátában használják fel, paradicsommal, olívával és hagymával:

20170617_185335

Sőt, van egy kétszersült-féle is, amit kicsit vízbe áztatva, olajjal meglocsolva és paradicsommal esznek – nyaranta isteni ebéd vagy vacsora. Friselle:

Risultati immagini per friselle pugliese

A kenyér mellett a focaccia is mindenhol szembejön, ez szintén durumtésztából készített, a pizzánál magasabb tészta, tetején paradicsommal:

Risultati immagini per focaccia pugliese

Emlékeztek ugye, hogy a pogácsa szavunk a focaccia-ból jön? 🙂

 

És végül egy igazi déli street food, a panzerotti: paradicsommal és mozzarellával töltött kenyértészta olajban kisütve. 1 euróért kapható szinte bárhol.

Risultati immagini per panzerotti pugliesi

Ha magaddal vinnél némi déli ízt, akkor vegyél taralli-t, édeset vagy sósat, esetleg hagymával vagy mindenféle maggal dúsítottat:

Risultati immagini per taralli

Pl. ebben az 1423. óta működő pékségben:

20170619_080008

Remélem, kedvet csináltam Nektek egy bari-i repülőúthoz 🙂 Matera, Trani, Polignano a Mare mellett ki ne hagyjátok Altamura-t!