Hol jó nőnek lenni?

Idén is elkészítették a “Hol jó nőnek lenni?” felmérést, amely szerint Olaszország a vizsgált 80 ország között a 18. helyet érdemli (tavaly a 15. volt).

Csak összehasonlításként: Magyarország a 47. idén.

De lássuk Olaszországot.

Miért jó itt élni nőként? 

Egyrészt buli  (Adventure), azaz barátságosak a népek, jó a klíma, “fun” és “scenic”. Ez utóbbit én úgy értem, hogy szinte bárhol leül az ember egy pohár proseccora, ott jó lesz 🙂

A kulturális befolyás (cultural influence) leginkább a trendisége, kulturális súlya, presztízse miatt magas pontos kapott.

Az örökség (heritage) kategória is a maximumon van (a kaja 10-est kapott, egyetértek 🙂

Az életminőség (quality of life) érdekesen megosztott, hiszen egyrészt biztonságos (5 pont), és családcentrikus (9,9) az ország. Ez utóbbival nem értek egyet, hiszen a közbeszéd és közhiedelem ugyan mindenekelőtt a családban bízik, de ez egyrészt azt is jelenti, hogy az államban nem, másrészt az állami családtámogatási szolgáltatások rendszere nagyon egyenetlen, sokszor drága vagy egyszerűen nem létező (bölcsőde, nők munkábaállásának támogatása, stb stb). Ugyanakkor mivel soha nem is volt jobb, az olaszoknak fel sem tűnik, hogy mekkora segítséget nem kapnak meg annak ellenére sem, hogy a befizetett adók aránya viszont igen magas.

Nagyon lehúzza ezt a kategóriát, hogy a jó élet nem elérhető (affordable) mindenkinek, ami leginkább azon látszik, hogy nagyon alacsony a társadalmi felemelkedés lehetősége, általában amilyen vagyoni szintű családba születik az ember, ott is fog maradni. Ezt igazolja, hogy a jövedelmek egyelőségére 1,1 pontot kapott. A munkerőpiac működése igen rossz (1,4), azaz nem a munkával fog az ember felemelkedni…

És mi az, ami egyértelműen nehéz nőként Olaszországban? 

Ha az állampolgári jogokat (Citizenship) nézzük, már csúszunk lefelé: 5 (azaz közepes jegy) alatti értéket kapott:

• az ország progresszivitása,
• megbízhatósága (trustworthy – ugye mindenki belefutott már, hogy ugyanarra a kérdésre egy funkcionárius A-t mond, a másik meg B-t)
• a politikai hatalom megoszlása nagyon alacsony értéket mutat (1,6 a 10 -ből)
• a környezetvédelem is rossz helyzetben  van (2,2 pont)

Vállalkozói környezet (entrepreneurship) átlaga is 5 pont alatt van (erről számos tanulmány van, hogy nőként mennyivel nehezebb kapcsolati hálót építeni, kölcsönhöz jutni, illetve nagyobb megrendelést kapni), itt a következőket pontozták le:

• transzparens üzleti működés (2,2)
• jó képességű munkaerő rendelkezésre állása (4,4) – ugyanakkor az általános képzettségi színvonal magas (7,8). Ez különösen azért érdekes, mert ugye rengeteg ember jár egyetemre is, de úgy látszik, hogy az iskolában megszerezhető tudás nem igazán kompatibilis a munkához elvárt képességekkel.
• technológia képesség szempontjából is alacsony a pontszám (1,9), pedig igazán be van kötve a világ vérkeringésébe (9,2)
• és hát a 2,8-as innovativitási jelző sem valami fényes. Ugyanis kiadni a nagyitől örökölt lakást az airbnb-n nem igazán innovatív praxis.

A vállalkozásra nem igazán nyitott (open for business), mert

• bürokratikus
• korrupt
• nem kedvező adórendszer
• ugyanakkor drága a termelőerő (cheap manufacturing costs – 0! ponttal).

Azaz ha minden kategóriát végigolvasunk és értelmezünk, igazándiból az menti meg a nők helyét Olaszországban, hogy általában véve ez egy fejlett nyugati ország, papíron szép jogokkal, elég magas általános életszínvonallal és GDP-vel, nagy felhalmozott családi vagyonokkal. És persze elképesztő kulturális múlttal.

Azonban ha azt nézzük, hogy nőként milyen könnyen vállalkozhatsz, milyen állami támogatásokat kapsz, és általában az állam milyen szinten teljesít jól rendszerként, akkor az eredmény lesújtó.