Folytatom az olasz szólásmondásokkal, az előző rész itt található.
Nos, ha nem csinálsz semmit, várod, hogy megtörténjen, meglegyen egy adott dolog, akkor kezed a kezedben tartva állsz (Stare con le mani in mano). Erre nem esik (az eső), azaz nem tudom kifogásolni, amit látok/mondasz, így van. (Non ci piove).
Amikor idegesít valaki, elküldöm abba az országba (Mandare a quel paese).
Ha tartani kell a szád, akkor vizet a szádba (Acqua in bocca!), de ha erre nem vgy képes, akkor még egy csicseriborsószemet sem tudsz a szádban tartani (Non sei capace di tenerti un cece in bocca). Ha már a beszédnél tartunk, aki mindent megmond gátlások és tapintat nélkül, annak nincs szőr a nyelvén (Non avere peli sulla lingua). És ami a szívügyem, az a csatalovam (È il mio cavallo di battaglia).
Az eső az ázottra esik, azaz akinek van, az még kap mellé (Piove sul bagnato). De a kölcsönbe adott dolog néha nem jön vissza, ezért ha odaadok valamit neked, arra kérlek, hogy Pietro jöjjön haza (Pietro torna indietro). Ha nem, nagyon nagyon mérges leszek, a hajamban ördög lesz (Avere un diavolo per capello).
Szöget szög üt el, azaz ugyanazzal gyógyítom a sebet, ami okozta (szerelemben pl. ugyanazt a helyzetet választom – Chiodo scaccia chiodo). Dehát milyen pulpitusról prédikálsz?, azaz “bort iszik és vizet prédikál” (Da che pulpito viene la predica!)
És végül egy toszkán szólásmondás: vízzel nem lehet olajban sütni (‘Un si frigge mi’a coll’aqua!), azaz meg kell adni a szükséges dolgokat ahhoz, hogy eredményt érjünk el.
Olaszországba jöttem 