A tegnapi bejegyzéshez néhány plusz érdekesség.
Érdekességek
A Via Appia eredetileg Capua városát kötötte össze Rómával ie. 190-től, ezt hosszabbították meg Brindisiig. Traianus császár egészen Bariig továbbvitte a nyomvonalát, ezt a részt Appia Traiana-nak hívják.
A Via Aurelia nevét Aurelio Cotta cenzorról kapta (magas rangú római hivatalnok), aki ie. 241-ben felavatta. Az ie. 3. század közepén épült az út. Az Előzés című klasszikus olasz filmben a két szereplő Rómából indulva ezen az Aurelia-n megy végig (egy lancia Aurelia B24-es autóval) Castiglioncelloig.
Az eredetileg Via Labicana-ként ismert (mert Labicum-ba menő) Via Casilina neve a legújabb. A név maga középkori, és Casilinum-ra utal (Capua kikötőjének latin neve)
A Via Cassia eredete valószínűleg etruszk és több helyen keresztezi a többi római utat. Valószínűleg Lucio Cassio Longino Ravilla konzul nevéből jön.
A Via Flaminia ie. 220-tól létezik, nevét az építtető Caio Flaminio cenzorról kapta. Ez az út tette lehetővé az “ager Gallicus” nép leigázását, amely a mostani Rimini megye területén élt.
Az ókori Flaminia úton találjuk a Gola del Furlo szorost is, erről cikk itt.
A Via Salaria neve az ókori sóutat jelentette, eredetileg a szabin nép építtette, hogy az Adriai tengerből kinyert sót eladja, majd a rómaiak magukévá tették.
Az ókori római utak a mai napig ott haladnak, ahol az ókorban (kivéve, ha valamilyen infrastrukturális fejlesztés miatt részben arrébb tolták valamelyiket).
Ahogy ma is, az ókorban is voltak pihenőhelyek
Ha az adott úton egy légió haladt, akkor minden este egy Castriumot épített, ahol a magával vitt dolgokat lerakhatta és az emberek megpihenhettek.
A többi utasnak Augustus idejében létesítettek pihenőhelyeket, ahol különféle szolgáltatásokat nyújtottak. A köztisztviselőknek külön fentartott alvóhelyek voltak, a mansiones, egymástól kb. egy napi járásra. A használatára jogosult köztisztviselőnek egy útlevél féle dokumentuma volt, amivel igazolhatta magát. A mansiones mellett a cauponae fogadta be az őket kisérő személyzetet.
Gyalog kb. 20 mérföldet tett meg egy átlagos utazó egy nap, míg. a postai szolgáltatást nyújtó staféták napi 50 mérföldet is legyűrtek. Két mansiones között voltak a mutationes, ahol állatokat lehetett váltani, esetleg állatorvost igénybevenni. És persze ételhez is itt jutottak az utazók.
A közönséges utazók nem alhattak a mansiones-ben, hanem a privát tabernae-ben szerezhettek olcsó szállást, ami ugyanakkor nem sok jóval kecsegtetett. Ezek egy része idővel fejlődött és jobb hírnévre tett szert, másik része pedig lezüllött.
Postai szolgáltatás
A Római birodalomban volt egy állami és egy privát postai szolgáltató.
Az állami cursus publicus-t Augustus hozta létre, hogy a központi hatalom közléseit eljuttassa a birodalom minden részére. A közlekedési eszközök közül a leggyakrabban a kétkerekű kocsit birotium és a cisium– ot használták, de ha valami sürgős volt, akkor lovas futárt küldtek. Ezt csak az állam vehette igénybe. Eredetileg katonák dolgoztak futárként, később szabad emberek és rabszolgák is.
Az áruszállításra a cursus clabularis-t hozták létre, ez hozta-vitte a nehéz katonai utánpótlásokat is. Két város közötti lócserélő helyeket statio posita-nak hívták (innen a stazione di posta, azaz postai megálló kifejezés).
Ahogy nőtt a Római birodalom, úgy alakult ki egy privát vállalkozói réteg, amelynek a postai szolgáltatás iránti igényét a tabellarii vagy cursores néven ismert provát lovas futárok elégítették ki. Adott áron adott szolgáltatásokat láttak el lovasfutárokkal (ez gyakorlatilag a postai szolgáltatás elődje). Egy futár napi útja kb. 45 mérföld volt (70 km).
Aki nem akarta ezeket a privát szolgáltatókat igénybevenni, az saját lovasfutárt is küldhetett (akár saját megbízható rabszolgát), ezt a gazdag rómaiak személyes levelek és csomagok küldésére használták.
Sok helyen megnézhetők az eredeti utak maradványai a mai napig.
Egy mansiones maradványai
Olaszországba jöttem 