Az olasz munkaerőpiacról ismét

Rendszerszerű gyengeség, kompetenciavesztés

Az elmúlt évek olasz foglalkoztatási adatai azt mutatják, hogy a kevés képzettséget igénylő szektorokban emelkedett a munkahelyek száma, pont ott, ahol egyben sokkal bizonytalanabbak is a foglalkoztatási formák, és alacsonyabb a bérezés. Ez rendszerszintű gyengeséget jelent, ami egy krízishelyzetben persze még jobban kiütközik.

A munkaerőpiac minden országban folyamatosan változik, válság idején viszont egyben kiugranak azok a nehézségek, amelyeket egyébként rövidtávon nem érzékelünk világosan – ez történik most Olaszországban.

2009 és 2013 között Olaszországban 3,7%-kal nőtt a foglakoztatottak száma, de a foglalkoztatási struktúra nagyot változott: a szakemberek, specializáltabb munkások száma 16,4%-kal csökkent, csakúgy, mint a vezető beosztásúaké (11,3%-kal). A mezőgazdasági dolgozók száma 6,5%-kal csökkent. Ezzel szemben 17,7%-kal nőtt a szellemi szakemberek száma (ügyvéd, tanár, orvos, it szakember) és 15,5%-kal a kereskedelmi dolgozók, 14%-kal a nem képzett dolgozók száma.

Dati Eurostat

Abszolút számokban 600 000 kétkezi munkát végző és specializált munkás munkahelye tűnt el 2011 és 2017 között. Ugyanakkor a kereskedelemben, szolgáltatásokban és speciális végzettségen nem igénylő munkahelyeken 750 000-el több ember dolgozik.

Ennek eredményeképp már a covid járvány előtt a nem képzett dolgozók a teljes lakosság több, mint 10 %-át tették ki (kb. mint Spanyolországban vagy Görögországban).

Dati Eurostat

Ez a helyzet tehát több európai országra jellemző, de nem mindegyik ugyanúgy jutott el idáig. A teljes EU lakosságában is emelkedett a nem képzett dolgozók száma, de csak 2,2%-kal (Németországban 0,1%-kal). Olaszországban 14%-kal nőtt.

Ami a kereskedelemben dolgozókat illeti: míg Olaszországban +15,5%-kal, Németországban +0,4%, a teljes Eu-ban +5,8%-kal nőtt a számuk.

Dati Eurostat

Mit jelent mindez?

Olaszország évtizedek óta igyekszik javítani a krónikus alacsony produktivitásán és a befektetések alacsony szintjén, ennek ellenére az egész rendszer egyre inkább eltolódott a kevés hozzáadott értéket termelő szektorok felé (ahol nem kellett sokat befektetni). Így az ország lemaradt az informatikai és digitális forradalomról, ahol leginkább csak fogyasztó, nem előállító lett.

Régebben az ország nagyon jól teljesített a B2B (azaz más gyártó cégeknek gyártó) tevékenységekben, ebben viszont nem tudott növekedni hosszabb távon sem.

Ennek eredményeképp egyre több a futár és raktáros, és csökken az informatikus, mérnök, aki a legújabb gadget-et megtervezné. Azaz egyre kevesebb a jól fizető állás, egyre több az alkalmi alacsony szintű munkát végző ember, ami alacsonyabb kereseteket, kisebb vásárlóerőt és csökkenő GDP-t jelent.

Ami az egyes embert illeti, rövid munkaszerződések, alacsony bevételek, helyettesíthetőség jellemzi a karriereket. Nem véletlen, hogy a családi megtakarítások egyre csökkennek – pedig ebben évtizedekig Olaszország nagyon jól teljesített, még akkor is, amikor az állami gazdaság nem hasított.

Ebbe a helyzetbe érkezett a covid. Az állások száma 2019 és 2020 második trimesztere között 3,6%-kal csökkent, szember az európai 2,4%-os átlaggal. És pont azokban a szektorokban állt le minden, ahol ezek a kevésbé képzett emberek dolgoztak. Akik munkájukat elveszítvén egyébként is kevesebb eséllyel indulnak máshová munkát keresni. Nem túl jók a kilátások a covid utánra sem…

Cikk itt.