Egészen röviden a legújabb olasz munkaerőpiaci fejlemények: 2020. decemberében 101.000 ember vesztette el a munkáját, ebből 99.000 nő.
Mióta tart a covid, a munkaadók nem rúghatják ki az alkalmazottjaikat, de elküldhetik ún. technikai munkanélküli segélyre (cassa integrazione). Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy az alkalmazott nem dolgozik, de a fizetésének kb. 70-80%-át megkapja az államtól. A kirúgási moratórium jelenleg 2021. márciusáig tart, de elképzelhető (sőt valószínű), hogy hosszabbítani fogják. A technikai munkanélküliséget a cégek még szeptemberig kérhetik otthontartott dolgozóik részére.
De akkor hogyan veszthetik el az emberek a munkájukat? Úgy, hogy rengetegen dolgoznak alkalmi / határozott időre szóló munkaszerződésekkel (ez is ugye az atipikus munkavállalók jelensége), amely ugye egyszercsak lejár. Na ezt nem kell hosszabbítani, meg munkanélküli segély sem sok jár ezután.
Egy kis emlékeztető: Ha találtál munkát: szinte nem létezik a normális munkaszerződés. Atipikus dolgozóként általában minimális jogokat adnak, és sokszor nagyon nagy késéssel fizetnek. Ismétlem, teljesen mindegy, milyen ügyes, okos vagy, még a kvalifikált munkakörökben is szégyenteleül kihasználnak. Ezen a blogon már nagyon sokszor írtam a jelenségről, az olasz munkaerőpiac rékfenéjéről, ha érdekel, a jobboldali sávban írd be az “atipikus” vagy a “munkaerőpiac” szavakat, kidobja az erről szóló cikkeket.
A december hónap hagyományosan mozgást hoz a munkaerőpiacra, sok alkalmi dolgozóra van szükség a karácsonyi hajrában, de 2020-ban nem ez történt, hanem az, hogy 101.000 embernek lejárt a szerződése, azaz munka nélkül maradt. Ebből 99.000 nő.
Ha az egész éves adatokat nézzük, akkor 444.000 ember maradt munka nélkül, ennek 70%-a nő. A pandémia által okozott károk egy már egyébként is a férfiak felé lejtő munkaerőpiacra érkeztek: kb. 28%-kal kevesebb nő dolgozik fizető munkahelyen, mint férfi, és aki dolgozik nő, az is kb. 20%-kal kevesebbet keres ugyanazzal a típusú munkával.
2020. elején még a nők 53%-a dolgozott (a teljes dolgozói népesség 42%-át tették ki), szemben a férfiak 75%-val.
Mi az oka?
Hogy miért a nők szenvedik meg jobban a munkahelyek bezárását? Leginkább azért, mert olyan szektorokban dolgoznak, amelyeket szó szerint ledöntött a covid krízis: szolgáltatások, idős és gyerekgondozás, turizmus.
Az egészségügyi válság csak még jobban kidomborítja az olasz társadalom problémáit: a nők eleve kevesebben végeznek fizetett munkát (“hála” a hiányzó gyerek- és idősellátási szolgáltatásoknak), rosszabb fizetést kapnak, inkább alkalami szerződéssel veszik fel őket, és nagyon kevesen jutnak el vezető pozícióba. És mivel a családi fizetetlen (gyerek, idős) gondozási feladatokat is nagyrészt ők végzik, a pandémia rájuk sokkal nagyobb terhet rótt (az online iskola, az állandóan otthonlevők folyamatos ellátása).
Az ország alkotmánya szerint ugyan mindenkinek egyenlő joga van munkához jutni, állami szolgáltatásokban részesülni és az oktatásban részt venni, ez a covid alatt a nők esetében egyre nehezebben teljesült – minél elszigeteltebb helyen él valaki, és minél szegényebb, annál kevésbé.