Idősödő Toszkána

Ahogy egész Európa, Olaszország és benne Toszkána is öregszik. De elég jól kezeli ezt a helyzetet, már ami a “társadalmi szövete” minőségét, megtartását illeti, még válságos időkben is. Toszkánában folyamatosan nő a várható élettartam és egyre öregszik a népesség. Országos szinten a lakosság 20%-a 65 feletti (ebben csak Németország előzi meg az olaszokat egész Európában), negyedük egyedül él, Toszkánában 23,6% az arányuk. Számszerűen 829 000 idős van a régióban, több, mint felük 75 éven felüli és nagyrészük el tudja látni magát egyedül is.

Leginkább társasági életre van szükségük, mozgásukban kérnek támogatást és esetleg kisebb házi munkákban. Legnagyobb félelmük a memória elvesztése (70%), a rákos megbetegedések (33%) és az Alzheimer (25%). De egyáltalán nem jellemző rájuk a depresszió: 18%-uk szenved tőle, ezzel szemben 45,5%-uk kimondottan jól érzi magát és örömteli tevékenységet folytat a mindennapjaiban (2010-es felmérés)

Az országban, és nagy mértékben Toszkánában elterjedt önkéntesség kultúrája nagyban segít ebben: 1999 és 2007 között 92,7%-kal növekedett a valamilyen önkéntes tevékenységben résztvevő 65-74 éves idősek száma. Összesen 25,6%-uk végez valamilyen önkéntességet. Ezért aztán egyre több a kimondottan időseket önkéntes munkába bevonó szervezet, alapítvány – kb. 500 ilyen létezik Toszkánában.

Mindezt úgy, hogy ne feledjük, Olaszország jóléti rendszere erősen támaszkodik az idősekre, egyes becslések szerint átlagban minden egyes idős havi 32 órát tölt családi feladatokkal (különösen az unokákkal, és persze gyerekeik családi / háztartási munkáival).

De sokan kulturális tevékenységeket is végeznek (népegyetem, különféle kulturális körök stb): 235.537 ilyen időskorú szervezeti tag van. Olvasás. mozi, színház, és internet: az idősek 37,3%-a nethasználó. És persze kirándulás, városlátogatások, sportolás.
A toszkán nyugdíjasok 51,71%-a átlagosan évente 2-3 utazást tervez, ezek 40%-ét küllönféle idősalapítványok, szervezetek szervezik. 70 000 idős vesz részt a rendelkezésreálló 4000 időstorna kurzus valamelyikén (covid előtti számok, most természetesen minden áll). Ezen kívül gyalogló-, kirándulócsoportok és vízi torna is kedvelt tevékenység.

Összefoglalva azt mondhatjuk, hogy három pillére van tehát az idősek jólétének: a társadalmi részvétel, egészség és autonómia.

2019-ben az EU összeírt 77 olyan referenciahelyet, ahol a legeredményesebben szolgálják ki az idős lakosságot, összehangolt szakpolitikákkal, a szereplők sikeres együttműködésével. Az egyik ilyen referenciahely éppen a Toszkán Régió (több más olasz régióval egyetemben), ahol a méltatás szerint az ipari szereplők, a civil társadalom, az oktatás és az állami szervek organikusan együttműködnek regionális és helyi szinten az időseknek nyújtott szolgáltatásokban.

És még egy adat a társadalmi részvételhez: a szakszervezeti szövetségek legnagyobb föderációi a nyugdíjasoké, akik aktívan részt vesznek a programokban, szakszervezeti választásokban.

Ami a mindennapokat illeti: az idősek nem nagyon ülnek otthon, hanem szívesen mennek akár naponta is a különféle helyi szervezetek találkozóhelyeire, vagy akár csak a saját városrészük parkjaiban, találkozóhelyein is rendszeresen összefutnak nagyobb csoportokban, rendszeresen. Erről írtam már régebben is, circolo arci (baloldali közösségi terek), circolo acli (az egyház közösségi terei), de akár a nagyobb esselunga vagy coop bevásárlóközpontok kávézóiban is bármely délután órákig diskuráló, kártyázó időseket láthatunk (covidmentes időkben). Ez nyilván kulturális kérdés, a mediterráneumban az emberek általában sokkal többet élnek a lakásukon kívül, az “agórán” – a közösségi tereken -, jobban belakják azt. Nem kell külön program sem, vagy kitűzött időpont, minden délután elmennek a városközpontba sétálni, kávézni, és ott meg már spontán alakul a gyülekezés és a társaság.

Egyes tanulmánoyk szerint éppen ez a társadalmi beágyazottság, amely hosszan életben és elég hosszan viszonylag egészségesen tartja őket.

Források az önkéntességről, a toszkán referencia modellről.