Ahogy terjed a vírus, úgy állnak elő furcsább és furcsább élethelyzetek a környezetünkben.
Hogy csak kettőt meséljek: egy barátnőm február közepén szült két ikerkislányt. Az egyiküknek sajnos kicsit hosszabban inkubátorban kellett maradnia, míg ő a másikkal hazament. Ez már elég furcsa, hogy szétszedik az újszülött ikerpárt, de az első napokban ő még bemehetett a kicsihez a kórházba. Néhány napra rá kiderült, hogy mind a saját szülei, mind a párjának a szülei covidosok, erre természetesen ők is teszteltek egyet, és a párja is az lett. Ő pár napot a 45 nm-es lakás kanapéján töltött szeprálva (hogy lehet szeparálni, ha egy fürdő és egy konyha van?), majd beutalták egy covidos hotelbe (ami pont azoknak van, akik nem tudnak otthon elszeparálódni). Erre a barátnőm karanténban maradt egyedül az otthonlévő kislánnyal, anélkül, hogy a kórházban lévőt látogathatná (aki még nincs egy hónapos). És amíg karantéban van (10 nap), és nem produkál egy negatív tesztet, addig haza sem viheti. Szerencse az egészben, hogy egyik fertőzött sem produkál erős tüneteket.
A másik sztori apósoméké, akiknek a bejárónője lett covidos – minden elővigyázatosság ellenére. Szerencsére gyakran tesztelt, így elég hamar kiderült. Azonnal karantéba vonult. Apósomékat letesztelték, az anyósom lett enyhén pozitív. Mindketten karantéba kerültek 14 napra, szerencsére a tágas nagy lakásban (ahol van két fürdő is, csak a konyhahasználatot kellett felváltva megoldani). Két hete bezárva vannak, legfeljebb a bevásárlást lehet nekik odarendelni, látogatni, segíteni természetesen nem. Most azt reméljük, hogy a bejárónő is gyógyult lesz hamarosan, különben sürgősen másik segítséget kell nekik találni.
De hogy előre is nézzünk egy kicsit, a legújabb terv, amit a kormány mérlegel, hogy lezárják az országot három hétre (kb. áprilisban), és azalatt csak az oltásra koncentrálnak, hogy minél hamarabb be legyen oltva a lakosság nagy része. Persze ehhez az kell, hogy legyen elég oltóanyag…. ezen dolgoznak most.
Che dire? Így legyen.
Olaszországba jöttem 