Zöld témák – a szemét

Tegnap az EU új kormánya bejelentetteaz európai green deal – európai zöld megállapodás programját, amely egyes elemzők szerint Európa “ember a holdon pillanata”, azaz igen jelentős, még ha egyelőre inkább csak szimbolikus gesztusa. 2019-ben mindenesetre felerősödött a klímaváltozás következményei miatt aggódó csoportok hangja, olyannyira, hogy ezt már az európai “kormány” sem hagyhatja figyelmen kívül.

De hogy áll Olaszország ebben a kérdésben? 

A sok aspektusból először a szeméttermelésről írnék. 

Alapvető élményem, hogy bármely bevásárlásból hazaérve csak a kipakolásnál a megvárásolt cucc negyede, harmada egyből a szemétbe megy. Mindenkinek megvan, hogy ha egy tubus fogkrémet akar venni, akkor leemel a polcról egy celofánnal összefogott kétdobozos csomagolást, ahol a két papírdobozban két tubus található. Ha nincs szerencsénk, akkor a celofánon még van valami ráragasztott reklám/akció/bón is. Ennek nagy része egyből szemétbe megy.

Ilyesmire gondolok:

Persze, az ember legyen tudatos, de az van, hogy rengeteg termékből, rengeteg márkából egyszerűen nem találunk olyan csomagolást, ami kevesebb szemetet jelentene. Nyilván reklámcélokból van rajta, meg hogy “szebb, kivánatosabb” legyen a termék. És azért lehetséges, mert e pillanatban a termelő nem fizeti meg a termékéből keletkező szemét kezelésének árát (vagy csak részben). Ez egy olyan rejtett költség, amit a fogyasztó fog megfizetni (részben a szemétszállítás díjával, részben pedig simán az adójából szemétkezelésre szánt pénz képében). Éppen ezért nagyon nehezen tudja eurósítani, hogy mennyibe kerül az neki, hogy ennyi csomagolással veszi meg az adott terméket.

Akkor a költségekről néhány szót

Egy 2017-es tanulmány (Rapporto sui rifiuti urbani di Ispra) szerint:

• a lakossági szemétkezelés teljes éves költsége 10,209 milliárd euró volt 2016-ban. (2005-ben 7,288 milliárd volt, azaz hatalmasat nőtt néhány év alatt).
• A tonnánkénti ár 2016-ban 333 euró. Az egy lakosra jutó költség 167 euró (délen jóval több, mint északon, de most vegyük az általános olasz statisztikákat).
• A szemétkezelés költségének nagy részét a szemátszállítási díjból fedezik (tari). 2016-ban a tari a költségek 98,9%-át fedezte. Ez az adó néhány éve létezik, pontosan azért hozták létre, hogy dedikáltan erre befizetett adóeurókból kezeljék a szemétkérdést. Egyébként sokan panaszkodnak is arra, hogy milyen sokat fizetnek, pedig nyilván előtte is ki kellett fizetni ezt a költséget, csak akkor az általános adókból tették, így rejtve maradt a fogyasztó előtt. 
• Minden állampolgár 165 eurót költ egy évben erre – megint csak átlagosan. 
• Általában véve olcsóbb a szétválogatott szemét kezelése, mint a nem differenciáltan gyűjtötté (178,4 euró/tonna szemben 284,5 euró/tonnával).

Sajnos elég gyakran találkozunk ezzel a képpel a szemétgyűjtők környékén.

Na de mennyi szemetet termelünk egyáltalán? 

Az EU-ban a teljes szemétmennyiség (2,5 milliárd tonna) kb. 10%-át termelik a háztartások – de mégis a legsokfélébbek (azaz a legnehezebben kezelhetők) a változatos összetételük, eredetük miatt.

2005 és 2016 között a fejenkénti megtermelt szemét mennyisége 7%-al csökkent az EU-ban. Természetesen nem egységesen mindenhol. Dániában, Németországban, Görögországban, Máltán és Csehországban csökkent, míg Nagy Britanniában, Magyarországon, Spanyolországban, Romániában és Hollandiában nőtt a szemét mennyisége. Ezzel együtt az egy főre eső szemétmennyiség még mindig magasabb Dániában, Cipruson,  Máltán és Hollandiában, mint Romániában, Lengyelországban, Csehországban és Szlovákiában. Ez általában attól függ, mennyire fogyasztói / gazdag az adott társadalom.

Olaszország fejenként 497 kg szemetet termel egy évben, ezzel az EU átlagában van.

Az alábbi  listában azt is látjuk, hogy mennyit hasznosítanak ebből újra (percentuale di riciclo e compostaggio) és mennyit égetnek el (percentuale di smaltimento)

Forrás itt

Mit kezdünk a szeméttel? 

A legjobb persze az lenne, ha meg sem termelnénk a szemét nagy részét – hiszen bármit kezdünk vele UTÁNA, az energia és pénz (ne andalodjon el senki, hogy milyen ügyesen újrahasznosítjuk).

Ez persze utópia, ezért van egy hierarchia a szemétkezelésben (amit az EU szabályoz):

• megelőzni a szeméttermelést,  illetve újrahasznosítani: mielőtt kidobjuk a terméket, probájuk meg másként felhasználni.
• recikláljuk. Idetartozik a komposzt is. Az alapértelmezés (sokan kritizálják) szerint idetartozik az is, amikor az elégetett szemétből pl. hő lesz, amit felhasználunk.
• lerakás és megsemmisítés az utolsó a listában. 

Az EU- statisztikákszerint a 2016-ban a városi szemét 47%-át recikláltuk. Hatalmas különbségekkel az egyes országoknál:

• A megsemmisítés szinte nem is létezik északon (Belgium, Hollandia, Svédország, Dánia, Ausztria, Finnország), itt leginkább reciklálják és hőt termelnek belőle. 
• Németország és Ausztria a legtöbbet recikláló ország.
• A kelet-, és dél-európai országok sajnos a lerakás mellett vannak  (Málta, Ciprus, Románia több, mint 80%-ban; Magyarország, Horvátorszég, Lettország, Szlovákia, Bulgária több, mint 60%-ban; Spanyolország, Csehország és Portugáliakb. 50% mértékben).
• A többiek (Észtország, Luxemburg, Franciaország, Írország, Szlovénia, Olaszország, Nagy Britannia, Lengyelország) kb a szemét 1/3-át larakóba teszik, és kb. 40%-át újrahasznosítják (égetéssel is).  

Folyt. köv.