Munka-tapasztalat

Milyen az, amikor az ember kényszerszabadúszó

Na az úgy van, hogy a cég, ahol az egyik munkámat végzem, az még véletlen sem venne fel senkit rendes szerződéssel, még határozott időre szólóan sem, hanem úgymond bedolgozunk neki (“szabadúszóként”- PIVA/ co.co.pro). Nem betanított munkás vagyok ám, hanem szellemi munkát végzek, abból is olyat, amihez sok év gyakorlat kell, és a helyi rendszerek beható ismerete. Az itt dolgozók nagy része csak itt dolgozik (én pont nem, és pont azért, amit ebben a bejegyzésben leírok), tehát az egész “szabadon választott” “szabadúszóság” egy nagy humbug úgy alapból.

Ez nagyjából azt jelenti, hogy minden lehető felelősséget ránktolnak “fentről”, és persze a mi felelősségünk az, hogy egyáltalán legyen munka (az van, amit mi projektként idehozunk). Időnként jól össze is hívnak minket, mintha mi valamiféle normális munkaközösség lennénk (nem vagyunk, sosem is leszünk), és akkor elmondják, hogy mi vagyunk a cég, és össze kell tartani és vállalni a felelősséget. Sajnos ugyanakkor a munkatársakat nem mi válasszuk, hanem jó olasz szokás szerint fontos emberek rokonságából  és barátai körül kerül ki az újak nagy része. A főnökség meg az (még akkor is, ha inkompetens), akit a névleg minket alapító szakszervezet a nyakunkra ültet. MIvel az így kiválasztott kollégák és főnökök szabad szemmel is jól láthatóan hülyeségeket csinálnak, elég nehéz értük felelősséget vállalni.  Véleményt meg azért nem szabad mondani, mert a felettünk állók (akik formailag nem azok, mert itt nincsen is főnök, csak  mégis van – pl. ő dönti el, kit akar kifizetni, még abból a pénzből is, amit én hoztam a cégnek) rendkívül bosszúállóak, és hamar kint találhatja magát az ember, annál is inkább, mert jogaink, na azok nincsenek. Lejár az aktuális co.co.pro (amit egyébként is kevesebb órára írtak, mint amennyi a valós munka elvégzése lenne, dehát alá kell ugye ígérni mindenkinek, hogy egyáltalán nekünk ítéljék a támogatást), akkor ők semmivel nem tartoznak nekünk, sőt, örüljünk, ha egyáltalán kifizettek.  Ja, egy szakszervezet cége vagyunk, azaz a rendes munkaszerződéssel rendesen dolgozók jogait hörgően védő embereknek vagyunk így kiszolgáltatva.

Szóval itt mint rendszer, semmi nincsen. Van persze telefon meg net, meg gépek is – persze abból, amit mi a projekjeinkből megfizetünk a struktúra fenntartására. De egy költözés, az mindent borít. Történt, hogy júliusban az okosok kitalálták, hogy költözzünk közelebb a szakszervezethez, mert akkor spórolhatunk a bérleti díjon – hogy eddig évekig ezt miért nem lehetett, az egy érdekes kérdés, addig is kerestünk mi a fizetendőkre, nekik ugye nem volt dolguk ezzel.

Na de elköltöztünk.  Azzal a lendülettel  áthozattuk volna a netet és a telefonokat az új helyre, csak hát ez kérem Olaszország. Ki kellett először is kapcsoltatni a régi szervezet vonalait. Ennek intézése két és fél hónapba telt.  Július végétől október 18-ig gyakorlatilag telefon és net nélkül voltunk. Nem teljesen igaz, mert volt egy szabad kóbor wifi, arra lehetett csatlakozni.  Volt továbbá egy mobiltelefon, ami a ráirányított több számra érkező hívások miatt gyakorlatilag nem volt használható – és tekintsünk el attól, hogy pont 6-7 emberre jutott volna egyébként is egy db. telefon, ami a mi munkánkban – gyakorlatilag neten és telefonnal dolgozunk – nélkülözhetetlen.

Ilyenkor mi a teendő, használhatod a saját telefonodat, de jó, hogy szabadúszó vagy (de akkor miért megy minden egyes projektemből egy csomó pénz a struktúrára??)!!

Nekem külön pech volt, hogy lerobbant a céges gépem is, és a költözés miatt a szerverről éppen oda mentett aktuális dokumentumok mind elvesztek. Kifizethettem volna én egy technikust, de úgy voltam vele, hogy én ugyan nem. Lassan már azért is fizessek, hogy dolgozhatok? Persze, ki járja meg ezzel? Nyilván én (mert nekem kellett mindekt újra előállítani, megírni stb). Mindegy, mert úgyis be kellett vetnem a saját személyes gépemet, amit saját pénzből egyéb használatra vettem.

De kivártam. Egy hónap leforgása alatt kiderült, hogy menthetetlen a gépem, és vettek is egy másikat. Igaz ugyan, hogy word-ot nem tettek rá, de lett gépem.

Lassan visszatér a régi rend. Ja, archiviálni nem szoktunk, miért is kéne, de nem?

Na, azért is írtam le mindezt, mert ilyen az, amikor “liberalizálják a munkaerőpiacot”, azaz a munkaadónak nincsen semmi kötelezettsége, szenvedjen a munkavállaló, jogai úgy sincsenek, pampogni nem fog, már arra rámegy minden energiája, hogy megéljen – túléljen, meg úgyis fél. Képviselete nincsen, mert a rendezetlensége. és szervezhetetlensége miatt úgysem tagja szakszervezetnek, és ha az is lenne, nem tud olyan egységesen fellépni, mint a nagy cégeknél rendes munkaszerződéssel és jogokkal rendelkező emberek.

Csodálatos az, aki ezt kitalálta, nem?

A jövőre nézvést e pillanatban még egy dolog izgat engem. A szobánk melletti wc-ben volt egy nagy polc, ahová rengeteg régi archivált anyag befért volna. Mivel kicsit kidőlt- bedőlt volt, hívtak egy szakit, hogy szerelje meg (lévén több tíz kilónyi dosszié menne oda). Két és fél hónap elteltével ki is jött a szaki a kollégával (ez a két és fél hónap mágikus, minden szolgáltató ennyi idő után jön ki…). Megnézték, kopogtatták, majd nagyon okosan kihúzták belőle a közepén levő polcot. Nem vagyok egy barkácsmaki, de azt, hogy ezt polcot nem a közepénél kell elkezdeni lebontani, arra azért én is rájöttem a minimális technikaórákról megmaradt alapvetésekből. A polcrendszer természetesn bedőlt egy az egyben, és ráadásul majdnem az egyik szakira (szerencsére nem). Volt riadalom, kiabálás és tanakvás, majd mondták, hogy jövő héten csütörtökön visszajönnek, és megszerelik, de igazán. Ennek lassan egy hete, természetesen színüket sem láttuk. A rengeteg dosszié dobozokban áll a folyosón, ahol emiatt csak lapjával lehet közlekedni.

Lehet tippelni, mikor lesz készen a polc… De én mondom, élmény ebben az országban dolgozni….

Advertisements

28 thoughts on “Milyen az, amikor az ember kényszerszabadúszó”

  1. Ma hajnalban olvastam el,de mèg mindig ezen gondolkodom. Felhàborìtò.Magamat ismerve,rendesen kiosztottam volna oket,akkor aztàn kèrhetnèm a disoccupazione-t ès arròl ìrhatnèk egy hasonlòan kimerìto posztot.

    1. Regebben, Magyarorszagon en is olyan megmondos voltam (persze volt ertelme, es nem kellett az allasomat feltenem folyamatosan). Itt mar 5 eve nezem ezt- mindig minden egyes dolognal kb. ilyen modon jar el mindenki. Nekem meg az a hirem, hogy tul preciz es “kukacoskodo” vagyok. Pedig nagyon nagyon visszafogom magam, es egyaltalan nem kritizalok semmit nyiltan, a fent leirtak miatt. Neha azon cssdalkozom, hogy ha mindenhol mindenki igy mukodik, mitol van ez az orszag meg egyben ugy ahogy?

    2. ja, es nekem nem jarna a disoccupazione, mert a co.co.pro-val dolgozoknak nem jar. Tehat azt nem kellene vegigjarnom (es termeszetesen siman ehenhalhatnek, hiaba fizetek itt mar 5 eve minden bevetelembol kb 40-50 %-ot…).

    1. nekem semmi nyelvi problemam nincsen egyebkent. Abszolut beilleszkedtem, neha telefonban kerdezik meg, hogy mitol ilyen erdekes az akcentusom. Legtobbszor szardnak tippelnek. 🙂

  2. òòò Gabi..mindennap ezzel kuzdok..hogy 10ig tudjak szàmolni..Svàjc kozelèben se kulonb…ès èn is szabadùszò vagyok, de a pubblico/clientela szerint Alberto Sordi: Dr. Tersilli della Mutua…ààààà…22 èv utàn màr az okàt se keresem, mièrt tud mèg ez az orszàg galleggiare….ès a szàrd vagy sziciliaiaknak az akcentusom fel se tunik..sokan azèrt vàlasztottak, mert nekem–bada bene!!—2 diplomàm van..jaaa–a honosìtàssal persze…:D ..mint jogsi,, szemèlyi, ùtlevèl, identitàs…..

  3. E’n is hasonlò helyzetben vagyok (kb 12 ève), de azt kell mondjam, h itt szerencsèsnek èrzem magam…bàr amikor arra gondolok, hogy az egykori budapesti fòiskolai èvfolyamtàrsaim (PSZF) ma Magyarorszagon milyen pozicioban vannak, akkor inkàbb sìrva fakadok….dehàt valamit valamièrt…

    1. Igen, ez igaz, nekem is nagyon sok evfolyamtarsam ma mar vezeto (akarmi hasonlo) mas beosztasban dolgozik Mo-n (mondjuk nagyon sokan eleve kulfoldon kezdtek el dolgozni, osztondij utan mar haza sem mentek). Ami meg erdekes, hogy otthonrol en magam sem hittem volna, hogy ez bizony a mi korosztalyunk szerencseje, hogy Mo-n eppen lecserelodoben voltak az emberek (rendszervaltas, elavult ismeretek, nyelvtudas hianya, multik megjelenese). Mig ugyanezek az emberek itt Oo-ban nagy valoszinuseggel eppen az x-edik co-co-pro-jukat irnak ala, es orulnenek, ha van valami munkajuk. Onnan nem latszik, hogy a karrier / penzkereset nem CSAK a szemelyes kvalitasok kerdese, hanem bizony a lehetosegeke (gazdasagi helyzet, orszag allapota) is.

  4. Igen, ez nagyon igaz. A mi korosztalyunknak (35-40) ilyen szempontbol baromi jò lehetosegei voltak a ’90 es èvek kòzepèn-vègèn Magyarorszagon is ès kulfoldon is..ma màr persze màs a helyzet. Es ma màr nekunk sincs tul sok lehetosègunk, hacsak nem kapaszkodni abba amit eddìg felèpitettunk, fòleg, ha csalàd mellett dolgozni is akarunk…

    1. Màrimint az itt Olaszorszagban èlòknek nincs tul sok màs lehetosegunk, mert ugyanazoknak a règi èvfolyamtàrsaknak ma Magyarorszagon ma is tòbb lehetòsèguk van a mozgàsra, àllàsvàltoztatàsra.

  5. Én elkezdtem keresgélni – mert bár van állásom, ugye…, de a kávéfőzés valahogy nem meríti le teljesen a szellemi kapacitásomat -, találtam is olyant, ahol kimondottan magyar anyanyelvű másodállásra vágyót keresnek 🙂 Írtam nekik szép CV-t meg minden. Persze válasz az nincs. Atóztán most gondolkodom: nem tudom, hogy itt jó pont vagy kiveri a biztosítékot, ha azt írom, hogy jó helyzet felismerő, gyors probléma megoldó vagyok… mert ez itt nem jellemző (sógor, koma, jó barát…), legalábbis ahogy én tapasztalom. 🙂

    1. Hat, ha egyaltalan valaszolnak. Azert en szoritok. Nem tudom, mit erdemes a CV-be irni, vagyis igazandiol azt,hogy kit ismersz az adott cegnel 🙂 viccelek, de annyira megsem…

      1. Igen. Ez leginkabb azt jelenti, hogy le kell tagadni jo par kepzettseget es / vagy kepesseget. En az elejen egesz sokaig probalkoztam CV-k kuldozgetesevel, ugynoksegeknek es cegeknek is (a munkam mellett). Arra gondolva, hogy hatha talalok valami tuti allast rendes fizetessel es rendes munkaszerzodessel (en sem hittem el persze, hogy ez a lehetetlen kategoria. Tok jo munkatapasztalatom van, tobb nyelven beszelek, fiatal vagyok, hat egyszer csak kifogom…. – gondoltam, mint ugye mindenki mas, aki tavorol szemleli ezt az orszagot). Az agenzia interimale-ban, ahova szemelyesen vittem be egyszer a CV-t, konkretan “megijedtek” tole (mivel nem konkret allasra vittem, minden eddigi munkatapasztalatomat stb beleirtam). Valami ilyesmit mondott a lany: “hhhhat, ez kicsit tul sok, nekunk ilyen allasaink nincsenek”.
        Ket cegnel voltam allasinterjun – ez a ket ceg valaszolt egyaltalan a nekik elkuldott jelentkezesre (a tobbi sosem), az egyik viszonylag alacsony szintu adminisztrativ munkat kinalt (part time), de itt franciaul kellett tudni (mondjuk mar attol megijedt a pasi, hogy rakerdeztem, a jovoben szandekoznak-e boviteni a ceg francia partnereinek szamat? A reakcio az volt, hogy ok nem akarnak semmi bonyodalmat, azzal az egy partnerrel kell hetente egyszer megbeszelni az aktualis dolgokat).
        Az masik helyen fel allasban gyakorlatilag az egyszemelyes ceg fonoke helyett kellett volna dolgoznom, angolul is (szerintetek eleg lett volna ra a napi 4 ora????). Felallast, co.co-pro-val kinaltak, minimalis havi osszegert (300-500 euro volt, ha jol emlekszem). Azon tul, hogy nem nagyon ambicionaltam egyik helyet sem a tovabbiakban, nem is hivtak vissza.

  6. Sógornőm tanult, 50-hez közeli nő, és életében először komoly munkát talált egy diagnosztikai centrumban, Szardínián.
    Eleinte egyáltalán nem kapott fizetést (nyáron kezdett). Aztán kis benzinpénzt csak (ingázik autóval) majd 200 eurót/hó. Most tart 500 euró fizetésnél, és nagyon de nagyon megbecsüli magát, alkalmazkodik, precíz….kicsit off a sztori, de jellemző…

  7. Azért tudjátok, lányok, Danigreta, Zsu, Gottlarkinga, Gabi és Kata (Svédországban), és csodállak benneteket.
    Keményen dolgoztok, tudjátok a nyelvet (ami egyáltalán nem könnyű, mert itt mást nem, vagy alig beszélnek) hogy ebben a kicsit hülye országban is sikerül(t) munkát találnotok, és boldogul(ta)tok.
    Nem tudom, hogy csináljátok.
    Nekem a párom és a bár nélkül nem menne…. (pedig szeretném!)

    1. En ugy latom, hogy akiknek van allasuk (munkajuk, az allas szo tul szep sok esetben), azok altalaban a parjuk/ismeroseik altal kerultek egyaltalan olyan helyzetbe, hogy belekezdhettek a munkaba. En is. Eredetileg kellett vki az adminisztrativ dolgokhoz itt a cegnel, es mivel eppen itt voltam, megkerdeztek, bedolgoznek-e. Igent mondtam, pedig nem volt nagyon erdekes a dolog. Ugyanakkor ugy voltam vele, hogy a viszonylag egyszeru munka folyaman meg tudom ismerni a helyi rendszert – es ez igy is lett. Teljesen mas a palyaztatas, a helyi szabalyok, mint otthon, tehat enelkul a ket ev adminisztrativ munka nelkul nem tudnam ezt sem. Aztan onnan lattak a tobbiek, hogy tobbre is kepes vagyok es elkezdtem nemzetkozi projekteket hozni nekik (nyilvan fel sem merult volna bennuk, hogy ezeket kellene csinalni, de ha en csinalom, hat hagynak. Mar amennyire, a nagyobb projektekbe mindig beleszolt a poltikai oldal, es nagyon sokszor kimondottan mobbing-ig meno sertegeteseket is el kell viselnem).
      A korulmenyek valtozatlanok, ld fent, de eldolgozgatok.
      Viszont nagy hatulutoje is van / lehet annak, ha valaki a parja mellett dolgozik, esteleg a csaladi vallalkozasban. Amig minden rendben a parkapcsolattal, addig nyilvan mukodik. Ha valami gikszer van, akkor nagyon nehezze valhat a kozos munka. Ezert en altalaban nem partolom ezt a megoldast hosszu tavon, csak persze jobb hijan megis muszaj. Es pl. ezert is kezdtem el sajat vallalkozast es tevekenysegeket inditani, mert jobb a fuggetlenseg, minden ertelemben.

      1. Nem “dicsekedni” akarok de èn anno (2001 vègèn) teljesen egyedul talàltam magamnak munkàt, elkuldtem kb 100 ònèletrajzot ès abbol kb 5 vàlaszolt. Ma màr nem ott vagyok ahol akkor kezdtem, mert a màsodik terhessègem utan nem vettek vissza, viszont egy règi ottani kollegam idòkòzben sajat cèget is alapitott ès ò adott rà lehetòsèget h nàluk dolgozzak. Most màr 5 ève lesz. Nehèz volt munkat is talàlni, de most sokkal nehezebb lenne. 12-13 ève azert mèg volt nèhany hely ahol meghallgattak hozzàm hasonlo, nyelveket tudò fiatalokat. Manapsàg nem nagyon. De meg kell mondanom, az, hogy 2 gyerek es nagyszuloi segitsèg nèlkul meg is tudtam tartani a munkahelyemet, nem volt konnyù: de az èvek soràn bebizonyitottam h megbizhato vagyok ès amit bevàllalok az meg is lesz. Az utolsò szerzòdèsmodositàsnàl a munkaadòm kèrdezte meg tòlem hogy akkor nekem milyen idòbeosztàs lenne is jò? Szoval ez hosszu èvek utàn tèrul meg ès persze nem elsò sorban kellett egy jò nagy kalap szerencse h olyan munkaadòt talàljak akivel lehet beszèlni…ilyen is nagyon ritka Olaszhonban.

      2. Igen, nekem mmindenki azt mondja, hogy ha csak par evvel elobb erkeztem volna, akkor lett volna meg halvany remeny a munkara… de en 2008-ban erkeztem, pont a valsaggal egyidejuleg.
        Ugyanakkor gratula, mert a gyerekek mellett, segitseg nelkul szinte lehetetlen a munkat megtartani, tehat ugyes vagy!! Azert szerintem vannak munkaadok, akik elobb vagy utobb felfogjak, hogy a munkatarsaik erteket kepviselnek, es ha sikerul jol dolgozo embert kifogni, megprobaljak megtartani.
        Amit nem ertek, hogy miert felnek ennyire kintrol CV es elbeszelgetes alapjan embereket felvenni? Ennek nincsne kulturaja errefele. Pedig itt aztan siman meg lehet szabadulni valakitol, aki nem jol dolgozik vagy nem tud beillszekedni, tehat ez sem ok arra, hogy feljenek uj embereket megismerni.

  8. Mèg egy megjegyzès a kèt titolare-mal kapcsolatosan: 4 èvig co.co.co ill contratto a progetto-val dolgoztam, jelenleg pedig contratto di associazione-val (ez hatarozatlan idòre szòl). Nàlunk szerencsère ezen szerzòdèsek flexibilis jellege tènyleg kihasznàlhatò: ugyan megvan nagyjàbòl hogy melyik napokon ès hàny òràt dolgozom (nagyrèszt hètfòtòl pèntekig napi 5-6 òra), de ha vmièrt pl hètfòn nem tudok menni ès kedden behozom a lemaradàsomat akkor senki nem szòl semmit…azt hiszem ez is ritka errefelè…
    Apropò, hadd csinàljak magunknak kis reklàmot, aki Firenzèben jàr, làtogassa meg a Maestri di Fabbrica nevù helyet, ami elsò rànèzèsre egy artiganato-s uzlet (de nem akàrmilyen àm), valòjàban annàl sokkal tàgabb tevèkenysèget rejt, Borgo Albizi 68 R. Minden nap 10-20 ig. Kòszi.

    1. A contratto di associazione hatranya az, hogy az esetleges vesztesegekben is reszt kell venned, mivel papiron tulajdonostars vagy, jol tudom? Nekem pl. egyaltalan nicsen munkabeosztasom, azaz ha akarok, akar otthonrol is dolgozhatom. Senki nem kerdi mikor es meddig vagyok itt. En azert jarok be, hogy ne a sajat infrastrukturamat hasznaljam (a sajat penzemen), ha mar ugyis penzt kell aldozni a struktura fenntartasara a cegnel (kotelezoen leadando minden projektembol X szazalek). Ebben az esetben szerencsem van, mert sok co.co.pro-s dolgozo eseteben munkaidot is eloirnak (ami teljesen jogellenes, nem szabhatnak meg, mikor ki hol dolgozik, mert ez a tipusu szerzodes pont arrol szol, hogy csak a munka elvegzesere szerzodsz, arra nem, hogy hol es mikor csinalod meg. Erdemes ilyenkor eltenni amaileket, egyeb dokumentumokat, amiben munkaidot irnak elo, mert pl. fel is lehet a munkaltatot jelenteni, ha ki akar szurni veled).
      A cegetekrol irj egy kis bemutatast, honlap cime, par kep, ha atkuldod a mailcimemre, csinalok belole kulon bejegyzest, jo? pusztaig@citromail.hu

      1. A vesztesègbòl valò rèszesedèst ki lehet zàrni a szerzòdèsben ès lehet garantàlni a minimàlis “nyeresèg” kifizetsèt is…nekem is fix a havim, egyèbkènt nem mentem volna bele…ès a 12 èves ismeteretsèg is szàmit. http://www.maestridifabbrica.it, ami most èpp felujitàs alatt..egyèbkènt meg komunikàcio-kiàllitàsszervezèssel is foglalkozunk. Azert jò ez a szerzòdès mert ezzel barmiben rèszt vehetek amit a cège (ill cègek) csinàlnak (2 cèg van), mìg a progetto-s szuken behatàrolta a tevèkenysèget…ès amellett volt mindig plusz kiegèszito megbizàs erre-arra, ami nem kifizetòdò a cègnek.

      2. Az jo megoldas, hogy kizartatok a veszteseget. Azert is kerdeztem, mert egy (olasz egyebkent) baratunk ugy jart, hogy associato volt egy cegben (mert igy kevesebb jarulekot kellett utana fizetni), es amikor a ket masik tulajdonostars osszeveszett es emiatt tonkrement egy egyebkent viragzo ceg (pannelli solari -val foglalkoztak, azaz fellenduloben lehetne meg ma is a ceg), o honapokig nem kapott fizetest, majd mar neki kellett volna fizetnie a vesztesegbe. Ugy hagyta ott vegul, hogy meg nehezsegei is voltak a kilepessel. Ezert is nagyon meg kell nezni, milyen tipusu szerzodest ir az ember ala.

  9. Nekem annak idején kivételes szerencsém volt, és kapcsolatok nélkül ismeretlenül nyertem meg a doktorátusi ösztöndíjat (még 2004 végén). Akkor még három ösztöndíjas hely volt egy évben, és az (anonim) írásbeli felvételim szerencsére nagyon jól sikerült, így felvettek. Dicsekedtek is velem az profok és a dékán, hogy lám-lám ismeretlen külföldiként is be lehet jutni az egyetemre (én voltam az egyetlen az egész jogi karon, ezt hozzátenném, és a miénk az összehasonlító jogi tanszék volt, ott van értéke külföldinek lenni).
    Hát sajnos addig is tartott… A doktorátus után még egy év posztdoktori ösztöndíjat össze tudtak hozni nekem, aztán ennyi. Kata, sajnáljuk de nincs pénz, nincs állás. Az olaszoknak sem, bármilyen jó kapcsolataik is lennének. 2008-2009-ben kaptam a posztdoktorit. Én voltam az utolsó Firenzében. Azóta a mi tanszékünk senkit nem tudott finanszírozni. Pedig lenne rá bőven jelentkező, sok nagyon felkészült és keményen dolgozó fiatal van.

    Egyébként a profok velem mindig nagyon korrektek voltak. Továbbra is jó kapcsolatban vagyok velük. A távolból együttműködünk. Amikor megyek Firenzébe mindig beugrok hozzájuk, és már több firenzei kollégát sikerült meghívnom ide vendégtanítani Svédországba rövidebb-hosszabb időre.

    1. Neha szerencse is kell az elethez, ahogy anyukam szokta mondani 🙂
      Az valoban szerencse, hogy elnyerted az osztondijat, az mar sokkal kevesbe tetszik, hogy ugyan szakmailag ertekeltek, megsem tudtak ittfogni. Es az a jobbik eset, hogy sikerult jo allast talalnod, jo korulmenyek koze kerulni, az meg a bonusz, hogy a nemzetkozi network-odben az olaszok elokelo helyet foglalnak el.

Szólj hozzá!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s