Ismét egy fontos női szereplő az olasz történelemben, akinek egyéni kiállásával sikerült hatalmas változást hozni az addig elfogadott “szokásokban”.
Már ha szokásnak hívhatjuk azt a barbár gyakorlatot, amit az olasz az elég ártatlannak tűnő “matrimonio riparatorio” névvel illet, és mely szerint ha egy férfi egy nőt megerőszakolt, de utána feleségül vette, akkor nem volt büntethető.
Franca Viola volt az első nő, aki nem fogadta el ezt a megoldást, hanem feljelentette az őt megerőszakoló férfit, akit el is ítéltek. Ez hatalmas lökést adott a 60-as, 70-es évek civil jogi mozgalmainak.
De kezdjük az elején. Franca Viola egy szegény szicíliai földműves családból származott, 15 éves volt, amikor szülei beleegyezésével egy Filippo Melodia nevű fiú eljegyezte. Ez a fiú egy helyi maffiavezér unokaöccse volt, aki jó anyagi körülmények között élt.
Nem sokkal ezután a fiút betöréssel vádolták meg, majd kiderült az is, hogy maffiakapcsolatai vannak. Franca anyja megszakította a jegyességet, a fiú Németországban emigrált. Sajnos nemsokra rá visszatért és egyre erőszakosabban próbálta meggyőzni a családot, hogy a lányt adják hozzá. Leégette a család vidéki házát, pisztollyal fenyegette a lány apját, mégsem engedett a család.
1965. karácsonyán (a lány még csak 17 éves) Filippo betört hozzájuk, lerombolt mindent, megverte a lány anyját, és elrabolta Francat. A lányt egy lakatlan házba zárta és egy hétig fogva tartotta, folyamatosan megerőszakolta. Csak egy héttel később szabadította ki őt a rendőrség. Fogvatartóját letartóztatták, de ő arra hivatkozva, hogy elveszi a lányt, biztos volt benne, hogy azonnal szabadul. Ezt egy törvény is biztosította akkoriban, a büntetőtörvénykönyv 544-es paragrafusa: ilyen esetekben elég volt elvenni a meggyalázott lányt. Így addig az áldozatok nem szálltak szembe az őket megerőszakoló férfiakkal, mert esélyük sem volt a szabadulásra – ehhez persze képzeljük hozzá a nagyon hagyományos, a férfit mindenek felé helyező közvélekedést és szemléletet, amely akkoriban mindenhol jellemző volt.
De Franca nem akart hozzámenni Filippohoz, és hatalmas társadalmi vitát generálva feljelentette az erőszakos férfit, akit el is ítéltek. A törvényről akkor egy nagy vita kezdődött, amelynek eredménykepp (és csak) 1981-ben el is törölték. A nemi erőszakot pedig csak 1996-ban vették be a személy elleni erőszakos cselekedetek közé, és vált törvény által elítélhetővé.
Franca 1968-ban férjhez ment egy általa választott férfihez, két gyerekük született, és további életében nem vállalt politikai vagy egyéb szerepet.
A vele történtek 1970-ben egy filmet is ihlettek: Damiano Damiani La moglie piú bella, Ornella Mutival.
Olaszországba jöttem 
Megrázó és érdekes. Köszönöm az írást.